Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-17 / 38. szám
1997. szeptember 17. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A nyerő A liverpooli születésű mester, Alex Cox az államokban a független filmesekhez csatlakozott. Kedvenc témája íróként és rendezőként egyaránt a bűn lélekrajza. S mivel e témának igazi „tűzfészke” a pénz, nem véletlen, hogy a szemkápráztató csillogás és a szerencsejátékok Mekkájába, Las Vegasba helyezi legújabb filmjének eseményfüzérét. Ide érkezik halálra szántan egy fiatalember. Úgy dönt, mielőbb végső búcsút venne az élettől, forgat egyet-kettőt a ruletten, amíg a pénze tart. Ám a „végállomás” öt héten át egyre távolibbnak tűnik, mert Fortuna szekere magával ragadja Philipet (Vincent D’Onorio), egyfolytában nyer. Ki is veti rá hálóját Louise, a lenyűgöző kaszinótündér (Rebecca DeMomay), aki ördögi trükkökkel akar kedvesétől minél több pénzt bevasalni. A továbbiakban mindkettejük életét megkeserítve megjelennek a színen a gengszterek, velejéig romlott kis- és nagyfőnökök. Még a fiú dörzsölt fivére is szakítani akar a nyereségből. Hiába, pénzszagra „gyűl az éji vad”, vagyis az alvilág szí- ne-java, ha nem tudnánk még a Ponyvaregényből. A kaszinók városában az élettel, sorssal való hadakozás kiábrándítóan hétköznapi. Rebecca DeMornay hatalmas sikerrel játszotta A kéz, amely a bölcsőt ringatja című pszichotrillerben a bomlott agyú, ördögi babysittert. Ettől kezdve egymás után kapta az ajánlatokat az őrült gyilkos szerepekre. „Elvből nem csinálom kétszer ugyanazt” - háborgott, s lám most producerként mégis magára osztotta a zavart lelkű rossz lány szerepét. ____________Heti hír____________ Mi chael Douglas vitaminja Michael Douglas körül mindig forr a levegő. Szinte hetente röppen fel róla egy- egy zaftos pletyka. E híresztelésnek közös témája Michael hűtlensége. A szórakoztató magazinok rendszeresen megírják, hogy a hollywoodi sztár éppen válik, aztán két-három hét elteltével közük a hír cáfolatát. Most viszont úgy tűnik, nem mendemondáról van szó. A feleség, Diandra végleg megelégelte hírneves férje csapodárságát, és megindította a válópert. Az a bizonyos harmadik közös ügyvédjük rendkívül vonzó 33 éves, elvált titkárnője, Dominique Redman. Ezúttal nem futó kalandról van szó, legalábbis erre lehet következtetni Michael Douglas nyilatkozatából: „Dominique minden gyógyszernél és vitaminnál többet ér számomra!” Régi Istenek játékai egy tisztaarcú magyarországi bohóc albumán Pierrot már újra zenél Dobay-Kiss Gábor _________ Pi errot néhány éve még szeretni való, festett arcú bohócként énekelgette romantikus slágereit. A Telihold, a Tegnap ösz- szetört egy álom vagy a Nekem senki nem hegedül érzelemgazdag zene- és szövegvilágából nem következett egyenesen a sztár további karrierje. A smink alatt a zenebarátok megdöbbenésére egy rengeteg műfajban otthonos, sokoldalú dalszerző rejtőzött, aki ugyanolyan magas színvonalon csinál gangsta rap zenét, mint reggae- muzsikát. A kitűnő zeneszerző és énekes a változatosság kedvéért néhány napja egy izgalmas zenei megoldásokban bővelkedő World Music-albumot dobott piacra. A Régi Istenek játékai elnevezésű Pierrot- project bemutatkozó lemezének címe: Cargo Cult. Már bohócként is foglalkoztatta a világzenei album ötlete? Igen, de az elképzelések későbbi megvalósulása két véletlennek köszönhető. Kilencvenegy- ben felkért a televízió egy hangszertörténeti sorozat műsorvezetésére és szerkesztésére. Akkor hivatalból el kellett kezdenem foglalkozni a népi hangszerekkel. Ugyanebben az időben váltottam kiadót, átszerződtem a Music Dome-hoz, ezáltal hozzáférhettem az általuk behozott egyedülálló népzenei CD-sorozathoz. Mondanom sem kell, hogy rögtön magával ragadott a népi muzsika, akkor jöttem rá, hogy rengeteg olyan lehetőség rejlik benne, amellyel fel lehet frissíteni a világ zenéjét. Nem ön volt az egyetlen, aki ezt így gondolta. Az új vírus már évekkel korábban megfertőzte a világot - divat és üzlet lett a World Music. Szerintem a World Music inkább fejlődési útvonalnak tekinthető, ráadásul annyira tág a fogalom, hogy szinte minden népzenével kapcsolatos alkotás belefér. Milyen az igazi World Music? Először is le kell szögezni, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek benne, mert egyszerre képes átfogni az időbeli és térbeli különbségeket. Szerintem a dance és alműfajai képviselik leginkább a mai internacionális zenét, ehhez kell ízlésesen, ötletesen hozzárendelni az egyes világtájak hagyományos népi muzsikáját. Vázolná röviden, mi volt az album története? Kilencvenhárom végére elkészítettem egy nagylemeznyi anyagot. Az EMI-Quint kiadó megvásárolta és szerette volna kiadni. Legyártotta a CD- ket, kazettákat, teljesen megjelenéskész volt minden, amikor a felhasznált népzenei mintákkal kapcsolatos engedélykérésnél nehézségek támadtak. Az egyik lemezcég - nyolc közül az egyetlen - nem adta meg a felhasználási engedélyt, ezért vissza kellett vonni a megjelenést. Azóta már bezúzódott ez a bizonyos World Dance című első album. Padlóra küldött a dolog, de nem adtam fel, és jogilag tiszta hangmintákkal csináltam egy másik lemezt, amely nemrég a a Sony Music kiadó jóvoltából piacra került. Az első album meghiúsításában állítólag szerepet játszott a Deep Forest is. Ez igaz? Konkrétumokkal nem bizonyítható, de nagy valószínűséggel így van. Ha figyelembe vesz- szük, hogy ugyanaz a kiadó, amely nem támogatta az albumomat - azzal az indokkal, hogy a Toys Of Ancient Gods denaturalizálja a népzenét, tehát kiveszi a természetes környezetéből -, a Deep Forest együttest felkarolta. Pedig ilyen nézőpontból a két zene nem üt el különösebben egymástól, bár sok szempontból különbözik. Az engedélykérés miatt természetesen kiküld- tem azoknak a népzenei mintáknak a teljes listáját, amelyeket felhasználtam, főleg azért, hogy lássák, más kiadók megadták a jogokat. Többek között egy magyar, illetve kelet-európai cigányság zenéjével teli albumnak a címét is. Nagyon gyorsan kiderült: a Deep Forest Bohémé című lemezére ennek az albumnak a hangmintáira készültek a nagy slágerek. Nem tudom, lehet véletlen is, de túl sok az egybeesés. A megismételt albumra milyen népzenék kerültek? Mostanában nagyon szeretem Délkelet-Ázsia muzsikáját, ezért a Toys Of Ancient Gods első albuma elsősorban indiai, indonéz, kínai és tibeti zenei motívumokra épül, bár az albumon található néhány afrikai és európai ihletésű dal is. Hogyan használja ezeknek a tájegységeknek a zenei kincsét? Már régóta építgetek egy speciális hangbankot. Ehhez úgynevezett copyright free népzenei hangmintákat vásárolok, szerte a világból. Ezek nagyon drága CD-ROM-ok, tehát speciális formátumú hanganyagok, a- melyek csak különleges berendezéssel játszhatók le. Szabadon felhasználható formában kínálják az énekrészleteket, hangokat, beszédeket, a hangszerek egyes hangjait és a különböző zenei frázisokat. Mekkora siker ellensúlyozná azt a rengeteg időt, szellemi energiát, ami ráment az albumra? Bátran megemlítheted a rengeteg pénzt is... Azért csináltám, hogy saját magam számára is bebizonyítsam: képes vagyok Magyarországon, magyar körülmények között nemzetközi szintű anyagot készíteni. Olyat, amire akkor is elismerően csettint valaki, ha nem szereti ezt a műfajt. Az sem mellékes, hogy közben jót játszottam a népzenével. Tulajdonképpen már akkor elégedett voltam, amikor a kezembe fogtam a CD-t. Persze szeretném, ha mindentől és mindenkitől függetlenül önálló életre kelne az anyag. Már érdeklődtek utána külföldről. A görög és a holland Sony Music biztosan kiadja, de tárgyalásokat folytatunk a cseh, illetve a belga céggel is. Megmondom őszintén, nagyon szeretném, ha az eladásba be lehetne vonni azokat az országokat is, amelyeknek a népzenei kincse szerepel az albumon. Ha a Deep Forest dalai bejöttek Magyarországon, miért ne történhetne meg ugyanez a Régi Istenek játékaival Indiában? „Padlóra küldött a dolog, de nem adtam fel, és csináltam egy másik lemezt.” Marczell Béla könyve, a Naptár és néphagyomány a csallóközi népszokásokat mutatja be, januártól decemberig A múltból merítve megtanulhatunk igazán ünnepelni \y Tallósi Béla ________________ A dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány füzetsorozatának kilencedik köteteként jelent meg Marczell Béla Naptár és néphagyomány című könyve. A szerző január elsejével kezdve, december harmincegyedikével befejezve olyan naptárt tár az olvasók elé, amelyben - egyes napokra lebontva - a csallóközi népszokásokat mutatja be. Mindig is csodálattal tekintettem az egyes népek, különösen a szívemhez közeli olaszok ma is élő és gyakorolt hagyományaira, jeles ünnepeire. Kezdve Velence farsangi nagy eseményére, a turisták tömegeit vonzó karneválra. Csodálattal nézem a tengerre épült város lakóit, hogy semmi pénzt nem sajnálnak az ötletesebbnél ötletesebb, csodás kosztümökre, a méregdrága maszkokra. Mert számukra az a fontos, hogy napokig más bőrében élhetnek olyan hatalmas színpadon, mint a Szent Márk tér, amelynek csodájára jár a világ. De ugyancsak a hagyomány éltetését, gyakorlását jelenti a híres velencei gondolaverseny, vagy a középkor hagulatába invitáló Siena parabolaterén zajló lovas verseny. De szemügyre vehetünk másfajta ünnepeket is. Egyes területeken bizonyos népek hosszas gonddal készülnek a termés ünnepeire: a paradicsom, a narancs, a bor ünnepére. És ezek az ünnepek azért is lelkesítenek annyira, mert még ma is tömegeket képesek megmozgatni, bekapcsolni az ünneplésbe, akár a borlocsolás, a paradi- csomtiprás, a narancsdobálás rituáléjába. Ilyenkor mindig sajnálattal figyelem, hogy régi hagyományaink, ünnepeink ma már csak bizonyos fesztiválokon, népművészetként, színpadon éleszthetők újjá. S félő, hogy a néptáncmozgalommal, a táncházakkal sem hozható vissza az a fajta ünneplés, amely elődeink életében a közösségformálás, az összefonódás, az önmegvalósítás és a szórakozás eszköze volt. Mindig áhítattal hallgattam a martosi asszonyok elbeszélését, akik büszkén mesélték el, menynyire élvezte Feszty Árpád, amint a falu népe a tóparton a két tölgy körül pillikézett. Mára csak a két hatalmas tölgy maradt. És itt vannak a szokások. Gyerekkoromban bizony még nem engedték meg, hogy az új esztendő első napján nő lépje át elsőként a küszöböt. Teljesen elfelejtettem ezt a később babonává minősített szokást, és most Marczell Béla könyve újra eszembe juttatta. Mint ahogy sok más, mára elfeledett ünnepet és szokást, amelyeket bár a szerző Csallóközben gyűjtött össze, más-más formában, módozattal, de megvoltak a mátyusföldi faluban is. Kinek-kinek mást jelenthet a Naptár és néphagyomány című könyv. Valakinek az ifjúságát hozza vissza. Mélyre beivódott érzéseket. Másban nosztalgiát ébreszt esetleg. Megint másban talán vágyat, hogy megismerje a múlt kallódó kincsét. Van akiben elszánást, hogy még mélyebbre ásson a néprajzban. Akár így, akár úgy hat az olvasóra, gondolom, az ilyenfajta néprajzi feltárások, összegzések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az a remény, amelyet Marczell Béla könyve utószavában kifejez, több lehessen, mint remény. Vagyis, hogy ,A mai társadalomban megújuló rend talán később ismét kialakíthatja azokat a faluközösségeket, amelyek újból visszatérnek a régi, mindent átfogó hagyományhoz.” A nemrég meggyilkolt divatdiktátor, Gian- ni Versacce, aki az antik kultúrákból táplálkozott, azt mondta: a semmiben tévelyeg az, aki a nulláról akar indulni, mert minden ki van már találva. Ott van minden a múltunkban. Csak érte kell nyúlni. Értőn és tisztelettel. Nem nosztalgiázni kell a múlton, hanem élni vele. Marczell Bélát idézve: „Nem újrajátszani kell a múltat, hanem belőle merítve ismét meg kell tanulnunk igazán ünnepelni.” Legyen forrás, útmutató, kalauz ehhez a csallóközi népszokásokból ösz- szeállított naptár. Inkey Alice felvétele „A csehek is kiadják az albumot...”
