Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-17 / 38. szám
iblicisztika 1997. szeptember 17. 9 A háromnapos rendezvénysorozat zárónapjának eseményein Michal Kovác államfő is részt vett. Egyik beszédében kiemelte, hogy e vegyes etnikumú település (ahol „németek, magyarok, romák és újabban szlovákok élnek együtt”) rendezvényével jó példáját nyújtja a nemzeti megbékélésnek. A képen a lourdes-i barlang előtt Tóth Domonkos segédpüspök gyertyájáról meggyújtva a sajátját, rója le kegyeletét a két világháborúban és a kitelepítések során elpusztultak emléke előtt. Liszka József felvételéi jó. A gondolat hazai meghonosításával együtt megszületett az igény a saját felvidéki néprajzi területeink tánc- s vele kapcsolatos dal- és zenehagyományainak a megismertetésére is. Így Megszületett az igény a saját, felvidéki táncaink megismerésére is. az erdélyi, a dunántúli, a tiszaháti, a hortobágyi táncok mellett „tananyag” lett a csallóközi, a mátyusföldi, az Ipoly menti, a honti, a gömöri, a Bódva menti, a bodrogközi régió hagyományos tánckincse is. Ömagunk alaposabb megismerése e táncházak segítségével nagy lendületet vett. Itthon is beindultak a nyári táncháztáborok, sőt a központi méretűek mellett járási, regionális méretűek megrende-. zésére is sor került. Az első országos méretű táncháztábor megrendezésére 1988-ban Zselízen került sor. Célja táncházvezetők képzése volt. Névre szólóan meghívott, együttesenként, járásonként kiválasztott táncospárok számára valósult meg. A meghívott táncházvezetőjelöltek párosán érkeztek, így a tanultakat tökéletesebben elsajátíthatták és hasznosíthatták odahaza. Emellett a felvidéki táncegyüttesek vezetőinek, a koreográfusoknak a figyelmét is sikerült ráirányítani a mozgalomra. Ennek következményeként 1989-ben ugyancsak zselízi színhellyel került megrendezésre az önként jelentkezők részére az első országos méretű táncháztábor, ahol gyakorlásra, elméleti oktatásra egyaránt sor került. Igaz, ezek a táncházak még magukon viselték az új próbálkozás velejáróit, a bátortalan és késői propagálást, a túlzsúfolt oktatási tervet, a táborszokások kialakulatlanságát stb., de ezektől eltekintve nagyon hasznosak voltak - elindították az összetartozási tudat elmélyítésének egy újabb fórumát, és bebizonyították az érdeklődés meglétét. (folytatjuk) Dénesd a második világháborúig a széles környék által közkedvelt búcsújáróhely volt. Elsősorban a vidék katolikus magyarjai és németjei látogatták augusztus közepén a Segítő Szűzanya szobrát, mely a helyi katolikus templom főoltárán található. Az idén ezt a búcsújárást felújították, s olyan nagy sikerrel, hogy a Tóth Domonkos segédpüspök által celebrált vasárnapi szentmisére a hívek nem fértek be a templomba. Kisebb részük az utcán térdepelve imádkozta végig. izpontok közönségének állan- > magját tartották meg, szoros álakkal magukhoz kötve a indenkori tagságukat, és fej- dtek együttesből egészen nagy iráti-családi közösségekké. A kéletesebb tánctudás vágya )zta létre később a nyári ncháztáborokat. Ma Ma- /arországon egy-egy tánc- áztáborban több százan, illetve jy-kétezren is részt vesznek, étrejött egy új, tartalmas for- lája a szabadidő eltöltésének, z utóbbi két évtizedben ezrek s ezrek időt és pénzt nem saj- álva, szabadságuk értékes réseként elkönyvelve zarándo- olnak el a táncháztáborokba, rdatosan erre az időre tervezik sabadságuk egy részét, és itt a ínctudást elmélyítő, az emberi közösség melegét sugárzó táborokban pihennek, töltődnek fel új erővel, erősödnek meg nemzeti tudatukban. Akkora vonzerővel bírnak ezek a táborok, hogy Japánból, Amerikából, de még Ausztráliából is sokan átvándorolnak miattuk a kontinensre. A Felvidékre fokozatosan jutott el ez az eszme. Az úttörők az őrsújfalusi Vadrózsák, a komáromi Hajós és az ekeli Tátika együttesek voltak. Név szerint Hodek Mária és Katona István nevéhez fűződik a kezdeményezés érdeme. Katona által a komáromi lakótelepi kultúrház- ban, illetve később a Klapka téren rendezett nagy, nyilvános táncházestek voltak az első, tömegeket megmozgató táncházak. A szerkesztett műsorú kul- túrházi rendezvényhez a budapesti sportcsarnokbeli táncházak adták a mintát. Aztán lettek követők is: a dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttes, a pozsonyi Szőttes, a rozsnyói Búzavirág Néptáncegyüttes. Ma már nagyon nehéz lenne elképzelni táncház nélkül a színjátszók országos seregszemléjét, a Jókai napokat, az Országos Népművészeti Fesztivált Zselízen, az Országos Kulturális Ünnepélyt Gombaszögön, s a nyári népművelési táborokat. Egy-egy együttes önálló előadásának is gyakori folytatása a két- három órás közös táncolás, a színpadon bemutatott táncok eredeti anyagának a táncház keretében való tanítása. És ez így A körtefából készült kegyszobor (Szűz Mária a gyermek Jézussal) valamikor a 12. század során készülhetett az olasz Alpokban. Innen került a bencések celldömöl- ki kolostorába, ahonnan a török elől a 15. században menekítették a szerzetesek Dé- nesdre. Már korábban is, de főleg a 18. század óta csodatevőként tisztelik a környékbeli hívek, s az egyházi liturgiának megfelelő színű ruhákba öltöztetik. A ruhákat zarándokok varratták a Segítő Szűzanyának.
