Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-10 / 37. szám
16 1997. szeptember 10. Sport Pályaszéli terefere Kassán Miloslav Dankóval, a háborús évek villámgyors válogatott balszélsőjével Bukovi Márton örök futballigazsága Gazdag József Kassán a mai focirajongók többsége elsősorban lelkes szurkolóként ismeri az alacsony, ősz, de még mindig fürgén mozgó bácsit, aki a szlovák mellett magyarul is szinte anyanyelvi szinten beszél és olvas. (A Vasárnapot is, rendszeresen.) A hetven- három éves Miloslav-Milan Danko néhány további nyelven is érvényesül. Általában mindkét 1. ligás helyi csapat bajnoki mérkőzésein ott ül a lelátón, a szünetben, vagy a mérkőzés után meg a csapat vezetőivel és játékosaival diskurál. Ha nem velük, akkor a nézők között található ismerőseivel cseveg a régi idők meccseiről, sportpályafutásának érdekes történeteiről, esetleg a mai futballt elemzi. Mert bár a negyvennyolcas mexikói túrán fogyasztott tejtől megbetegedett, s ennek következtében aránylag korán, huszonnégy évesen végleg szögre akasztotta a sportcipőjét, az évekig dédelgetett Szigeti márkájú csukákat, az addig átélt sportesemények élményei egész életére feltöltötték fociimádattal. Szobránc mellett, egy kisközségben született, gyerekkorát Hanusfalván töltötte, gimnáziumba Epeijesen, majd Kassán járt. Miloslav Danko, Eperjes és Kassa egykori 1. ligás labdarúgócsapatainak villámgyors balszélsője az akkori szlovák, majd A túl fizetéssel az átlagos tudásúakból is sztárokat csinálnak. csehszlovák országos válogatottban is helyet kapott. Legutóbbi találkozásunk során azonban a mai labdarúgásról mondott véleményt:- Akár a szlovákiai, akár a magyarországi futballt nézem, nagyjából egyformák. Vannak ígéretes irányzatok, elemek, s úgy veszem észre, pénz dolgában is igyekeznek felzárkózni az európai élvonalhoz. Anyagiakban ma sokkal igényesebb a foci, mint a mi időnkben volt. Hogy el- anyagiasodott a sportág, az talán nem is lenne baj, hiszen így hozta az élet. A baj inkább ott van, hogy a játékosok túlfizetésével az átlagos tudásúakból is sztárt csinálnak, _________ és a fizetésével elégedett játékos, tisztelet a kivételnek, kevésbé igyekszik csiszolni a tudását. Aztán itt van a szerintem egyre gyengülő tömegbázis. Úgy látom, ma egyre kevesebben fociznak kedvtelésből. Egy további hiba, hogy az utánpódással, a gyerekekkel mintha kevesebbet törődnének a klubok. Az én időmben, de még a hatvanas években is, a ligás mérkőzés előtt a kölyökcsapatok, majd az ifjúságiak szórakoztatták a gyülekező nézősereget. A gyerekeknek élményt jelentett annyi néző előtt játszani. Ma majorette-ek adnak műsort a ligamérkőzés előtt... Azt is hibának tartom, hogy a gyerekek ugyanolyan nagy labdával gyakorolnak, mint a felnőttek. Nekik kis játékszer Az egykori kiváló balszélső játékos korában... ... es ma Fotók: archív és a szerző kellene, hogy a lábukkal jól megtanulják kezelni, tudjanak zsonglőrködni vele. Ha a kis labdával megtanulnak mindent, akkor felnőttként nem lesz gondjuk a nagy bőrgolyóval. Mi annak idején a grundon maroknyi nagyságú játékszerrel vívtuk a félnapos csatákat, és az eperjesi ifjúsági csapatban is azzal gyakoroltunk. Szinte kérdezni sem kell őt, tovább folytatja:- Úgy látom, mi jobban imádtuk a sportot, mint a mai focisták. Igaz, más idők voltak azok. Soha nem felejtem el például, hogyan érkeztem 1943 nyarán Pozsonyba a szlovák válogatott újoncaként a Horvátország elleni meccsre. Amint befutott Eperjesről a vonatom a fővárosba, szállásom keresésére indultam. A táviratban megadott szállodában a személyzet semmit sem tudott rólam. Hogy nem vártak, az nem lett volna baj, de a szállóban nem volt üres szoba. Fogtam magam, kiballagtam az állomásra, fejem alá tettem a szatyorban hordott focidpőmet, és reggelig a váróterem egyik padján aludtam. Másnap reggel elmentem a stadionba, ám még a kapun sem tudtam bejutni, csak akkor, amikor jött Davcík edző, és bevitt. Egy ideig ott üldögéltem a kerítésen, mert a rendezők nem ismertek, nem akarták elhinni, hogy meghívást kaptam a válogatottba. Mi korántsem voltunk olyan igényesek, mint a maiak. A harmincas, negyvenes évekből eperjesi társai közül Biharyt, Grobárt, Madarasát, Gaspa- ríkot említi, a kassaiak közül Rákóczi Ferit, Barna Jancsit, Turbékyt, Vényeit, Andót, s nem utolsósorban a későbbi komáját, a budapesti Vasasban is játszott Csiszár Palit.- Amikor a háború után állami alkalmazott apámat Kassára helyezték, én is átléptem a kassai gimnáziumba, majd rövidesen a kassai SK Jednota csapatában folytattam a labdarúgást. Akkor még nem tudtam magyarul, ám jó nyelvérzékemnek köszönhetően, meg annak is, hogy megismerkedtem ebben a városban egy szép, magyar anyanyelvű kislánnyal, akivel aztán 1947 szeptember végén összeházaHiába gyors, erős a játékos, ha nem tud gondolkodni a pályán. sodtam, s akivel mindmáig együtt örülök Péter és Pál gyermekeinknek meg az unokáknak, aránylag gyorsan és jól megtanultam ezt a nyelvet. Negyvenhétben például a hollandiai vendégszereplésünk során én tolmácsoltam a válogatott csapattársamnak, Kubala Lacinak az edző utasításait. Az egykori és mai labdarúgók értékrendjének összehasonlítása közben megjegyezte, annak idején szinte fillérekért vették meg őt az Eperjestől a kassaiak, majd a Kassától a pozsonyi SK.- A kassaiaktól kapott jutalmak közül a Szigeti márkájú hat és feles focicipő volt számomra a legbecsesebb. Olyan csukában abban az időben kevesen játszottak. Meg is becsültem. Tereferénkben visszakanyarodtunk a mába. Legalábbis félig, mert ő a mát általában a múlthoz viszonyítva látja.- Tudja, szerkesztő úr, mikor lesz itt még jobb, még színvonalasabb, még élvezetesebb a labdarúgás? Ha egyre többen elfogadják az általam is nagyra becsült Bukovi Márton mester egyEgy korabeli felvétel az 1946-ban játszott SK Jednota Kosice-Olomouc mérkőzésről. Miloslav Danko (középen) felugorva fejel a kapura. Ebből Is gól született. szerű, de megszívlelendő filozófiáját. Ő egyszer azt nyilatkozta, hogy a futballt vállon felül játsz- szák. így igaz. Hiába gyors egy játékos, ha nem tud gondolkodni a pályán, ha nem látja a csapattársak mozgásának irányát, nem ismeri fel a helyzeteket. Igaza volt a magyar szakembernek, a focit is ésszel kell játszani, ész is kell hozzá. Egyfajta rátermettség, kultúra. Minden tekintetben. A kluboknak nem szabadna megfeledkezniük az egyesület egykori oszlopos tagjairól, játékosairól, díjmentesen kellene őket beengedni a bajnoki mérkőzésekre. Mert ugye, ez is része kell, hogy legyen a nagy focinak. Nemde? Névjegykártya Név: Miloslav-Milan Danko Született: 1924. december 18-án, Krcavában Jelenlegi foglalkozása: nyugdíjas Volt egyesületei: SK Slávia Presov (1936-45), SK Jednota Kosice (1945-48), SK Bratislava (1948) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma: akkor még nem számolták Szereplés a válogatottban: a szlovák tizenegyben háromszor, a csehszlovákban egyszer lépett pályára Válogatottbeli gólok: egyet szlovák mezben rúgott a horvátoknak, egyet pedig a csehszlovákban Hollandiában a házigazdáknak (2:1), ám a hivatalos statisztikákban a győztes találatot (a másik góllal együtt) Kubalának könyvelték el Legnagyobb futballélménye: a negyvennyolcas mexikói vendégszereplés, amelyre szinte kiszökött az SK Bratislava csapata. Óriási eredményeket értek el: nyolc találkozóból ötöt megnyertek, kétszer döntetleneztek, és csak egyszer kaptak ki. Kiváló hírnevet szereztek az akkori pozsonyi focinak. Kedvtelése: gombázás, kertészkedés és a focimúlt írásba foglalása. (ígéretet kaptunk tőle, hogy jövőre a mexikói túra ötvenedik évfordulójára megírja lapunknak, milyen viszontagságok közepette jutottak el Közép-Amerikába.) Kuriózumkosár Milyen pizzát szeret Kokó és a Szőke Szikla? Budapesten a Hodosi Cukrász- da-Pizzéria a Vasas sportelőkelőségeinek falatozóhelye. Nem csoda hát, ha a gazdag étlapon egy sereg angyalföldi kiválóság kedvenc eledele szerepel. Mészöly Kálmán, alias Szőke Szikla, akit kiváló labdarúgóként ismert meg a világ, s az utóbbi évtizedekben edzőként aratja a babérokat, a pizzát paradicsommal, sajttal, sonkával, gombával és oregánóval feldíszítve szereti. Kovács István, azaz Kokó olimpiai, világ- és Európa-baj- nok öklöző pedig a tenger gyümölcseivel, ananásszal, sajttal, sonkával, oregánóval és friss paradicsommal szokta enni a pizzát. Ne legyenek lobogók és himnuszok! Tony Banks brit sportminiszter meghökkentő javaslattal állt elő. A sportvezető ugyanis azt szeretné, ha a jövőben a válogatott találkozókon mellőznék a nemzeti lobogók és himnuszok használatát. Véleménye szerint mindkettő felesleges a labdarúgó-mérkőzéseken: „A nemzeti lobogók azt a látszatot keltik, mintha a jelenlevők háborúra készülnének. A himnuszok pedig még jobban felbőszítik a labdarúgást kedvelőket, akiket csupán a mérkőzés érdekel és nem a sport mögött meghúzódó nacionalizmus” - indokolta meglepő gondolatait Tony Banks a Sunday Telegraphnak nyilatkozva. Mondok Árpi kis porciója Az V. ligás egyházkarcsai futballcsapat februári stupavai edzőtáborában történt. Velük volt az együttes egyetlen, víg kedélyű és arany kezű gyúrója, Mondok Árpád is. Aki ismeri a korábban Csallóközszerte több egyesületnél tevékenykedő szakembert, biztosan hallotta már, hogy menynyire imád enni. Erről tömzsi alakja is messziről árulkodik. Az egyik vacsora előtt kitalálták a fiúk, hogy meglepik valamivel gyúrójukat. Szóltak a szakácsnak, hogy az aznapi menü minden darabjából készítsen miniatűr falatkákat, s azt egy nagy tányérra rakva vitesse Árpi elé. Pukkadoztak a nevetéstől a focisták, mikor feltálalták az ennivalót. A gyúrónak meg felszökött a vérnyomása, dühbe gurult, felugrott és bevonult a konyhába, ahonnan jól megrakott tányérral tért vissza. Alig birkózott meg a hatalmas adaggal. A hét fotója, avagy szinkronizált toronyugrás európai csúcsszln- ten. Bemutatja a német Hempel-Kühne kontlnensbajnok páros. CTK-felvétel