Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-10 / 37. szám
Modern élet 1997. szeptember 10. A pletyka, mely egyidős az emberiséggel, ma sem ismer határokat Jár a beszéd szájról A bútorok elrendezésével együtt tervezzük meg a világítótestek helyét is. Archív-fotó Központban a világítás Fénypontban A rágalom, mint gyenge szellő, kezdetben szelíden lengő. Belopódzik a fülekbe, egyre jobban terjed, bolondos és okos főket egyaránt zavarba hoz. Jár a beszéd szájról szájra, és növekszik suttogása, majd súgásból csacsogásba nő, s mint ágyú durrogása, megrázza a levegőt. A fenti néhány sort Rossini vígoperájában, a Sevillai borbélyban hallhatjuk, bár a pletyka, amiről szól, egyidős az emberiséggel. Háborúk és forradalmak, irányzatok és korszakok, törvények és szabályok jönnek mennek, ám ő él és virul. Ha az ember felveszi ellene a harcot, attól csak erősödik. Kiirtha- tatlan, akár a legmakacsabb vírus, attól kezdve, hogy ősünk kimondta az első értelmes mondatot. A pletyka nem ismer határokat, nem tiszteli a kort, a rangot, a származást, szól szegényről és gazdagról, királyokról és koldusokról egyaránt, ősi műfaja a bajkeverésnek. Személyes adatot vagy magánügyet, koholt dolgot tárgyal bizalmasan vagy alattomosan. Vagy kitereget, hírként tálal olyan eseményeket, amelyeket diszkréten kellene kezelni. Nem ritka, hogy erkölcstelen, felelőtlen vagy rosszindulatú. A legtöbb pletykás azt sem tudja, hogy a szónak akadnak ma már alig használt szinonimái, mint fattyúbeszéd, temoda, kotyogás, csatrálás, csármálás, kofálkodás... A falvakban csaknem mindenütt él néhány asszony, aki mindig mindent tud. Ezek a nők amellett, hogy a nyelvük éles, általában okosak is, hiszen ezernyi adatot kell észben tartaniuk: ki mikor született, ki mikor kinek adott légyottot. Ki, hol, mit lopott, mit kapott. Ezek az asszonyok a pletykafészkek. A fészek pedig maga a ház, ahol találkoznak, és ahol köszörülik a nyelvüket. A falvak pletykásai általában olyanok, mint a városokban a házmesterek: korán kelnek, későn fekszenek, folytonosan készenlétben állnak. Sokan azzal védekeznek, hogy csak azt mondják, amit muszáj. És mi az, ami muszáj? Ki dönti el, milyen információt és kinek kell tovább adni? Természetesen az, aki hallja, aki továbbadja. Itt vannak például a munkahelyek. Sok-sok ember együtt dolgozik, szinte együtt él, és gyakran azt is megtudja munkatársáról, ami nem éppen a munkával kapcsolatos. A pletykák áldozatai, szenvedő alanyai időnként a pszichológustól kérnek tanácsot. Dr. Görög Éva szerint a pletyka elsősorban információéhséget feszájra jez ki. Általában a kifelé forduló emberek számára fontos. Számukra elengedhetetlen, hogy jól értesültek legyenek, vagy annak látsszanak. Mindent tudni akarnak, jobban, mint bárki más. Ha nem jól értesültek, akkor maguk gyártják a híreket, azokat terjesztik, ettől nő az önértékelésük. Noha ma információdömping van, a pletykás embernek ez kevés. Ők kilépnek társadalmi szerepükből, vissza egy alacsonyabb szintre. A pletyka minden embert lealacsonyít. Információs csatornákon jön, tartalma nem ellenőrizhető, hivatalosan soha nem vállalja senki. A pletykával vitatkozni csak akkor lehet, ha tudjuk, ki terjeszti. Az a A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nők pletykálnak. legjobb ellenszer, ha nem reagálunk rá. Régen sokan féltek attól, hogy a falu a szájára vesz valakit. Ez azt jelentette, hogy a közösség olyat mondott az egyénről, hogy az kénytelen volt elmenekülni. Szélsőséges esetben tragédiához vezethet, sokan a pletyka miatt dobták el az életüket. Persze ennek a kérdésnek is sok oldala van. ízlés, vér- mérséklet, személyi adottság, intelligencia mind-mind befolyásoló tényező. A világon mindenütt ismert, hogy a politikusok és a művészek gyakran alkalmazzák a pletykát saját népszerűségük növelésére. Bizonyos körök kétes híreket terjesztenek magukról - mindez puszta önreklám. Ezeket az információkat gátlástalanul terjesztik, mondván, mindegy, hogy mit, csak beszéljenek róluk. Ám a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nők pletykálnak. Az olyan munkahelyeken is él ez a borzalom, ahol a férfiak vannak többségben. Úgy tűnik, a nők többet pletykálnak és szenvedélyesebben, a férfiak viszont intenzívebben. S a pletyka az pletyka, akár férfi terjeszti, akár nő. S éveken át képes tartani magát. (NL) A legszebben berendezett lakást sem érezzük igazán otthonosnak, ha nincs benne elég fény. Hagyjuk tehát a hangulat- világítást a bulik és a romantikus esték kellékének, és otthonunkban szereljünk fel annyi lámpát, hogy mindig mindent jól lássunk. A világítás legalább olyan fontos területe a lakberendezésnek, mint a bútorok és a kiegészítők megválasztása. A fényforrásokkal megfelelően felszerelt otthonban kényelmesen olvashatunk, dolgozhatunk, beszélgethetünk, ráadásul a berendezési tárgyak is jobban érvényesülnek. Á világítás segítségével kiemelhetünk érdekes építészeti elemeket, felhívhatjuk a figyelmet otthonunk egy- egy szép részletére, ugyanakkor elrejthetünk kevésbé dekoratív megoldásokat. Akárcsak a bútorok, a lámpák kiválasztásánál is számos szempontot kell figyelembe vennünk: a helyiségek méretét, színét, berendezését, funkcióját, a benne élők életkorát, és a lakás tájolását, az ablakokon bejutó természetes fényt. A szobák helyes „belámpázásá- nak” alapszabálya az úgynevezett háromszintű vüágítás: az általános, a területmegvilágítás és a munkához szükséges fény kombinálása. Képünkön az általános vagy háttérvilágításról a fényét fölfelé sugárzó, fehér ernyős állólámpa gondoskodik. Erre a fényforrásra akkor van szükségünk, ha a szobában mozgunk, vagy már sötétedni kezd. A területmegvilágítás, mint a neve is mutatja, a helyiség egy-egy részét borítja fénybe, képünkön ilyen feladatot lát el a könyvespolcra szerelt két lámpa. Végül a célra koncentrált megvilágítás olyan, egy helyre összpontosított, erős fény, amely mellett olvashatunk, írhatunk, elvégezhetjük a legkülönfélébb munkákat. Képünkön külön lámpát kapott a két olvasófotel, illetve a dolgozószoba asztala, de hasonló erős, koncentrált fényre van szükségünk a konyhában és a fürdőszobai tükörnél is. A lámpaválaszték manapság zavarba ejtő, nem könnyű dönteni, hogy azok közül melyiket vásároljuk meg. A választásnál vegyük figyelembe, élnek-e idős emberek a lakásban, mert ahogyan múlik az idő és gyengül a szemünk, úgy igényelünk egyre több fényt. A hatvanéveseknek hétszer annyi fényre van szükségük, mint a tízéves gyereknek. A világítótestek helyét lehetőleg a bútorok elrendezésével együtt tervezzük meg, a vezetékeket vésessük bele a falba, hogy a padlónkon, falainkon és plafonunkon ne tekeregjenek vezetékkígyók. (NL) A nők többet pletykálnak és szenvedélyesebben, a férfiak viszont intenzívebben. Archív-fotó Ahogy múlik az idő, úgyigénye- lünk egyre több fényt. Mozaik Farmer-szindróma A túl szűk farmer különböző egészségügyi problémákat is okozhat, mint például az emésztési nehézségek, vissze- rek, a nemi szervek dörzsölése következtében kialakult gyulladások, amelyek a férfiaknál esetenként terméketlenséghez is vezethetnek. Az orvosok ezeket a tüneteket farmerszindrómának nevezték el. Miguel Angel Santos spanyol szívsebész bebizonyította, hogy a visszerek ezekben az esetekben a megnehezült vérkeringés következtében alakulnak ki. Főleg azokat az embereket fenyegeti ez a veszély, akik naponta több órán keresztül állnak, vagy túl meleg környezetben dolgoznak. A túl szűk farmerek a lábközt is veszélyeztetik. A férfiak esetében a herezacskóra nehezülő állandó nyomás következtében emelkedhet a testhőmérséklet, ami csökkentett spermiumképződést von maga után. A nyomás csökkenti a férfi termékenységét is, még akkor is, ha a szexuális életben nem lépnek fel zavarok. Hasonló problémákat okozhat a szűk farmer a nőknek is. A szoros nadrág nemcsak hogy dörzsöli, nyomja a nemi szervet, hanem gyulladást, folyást is okozhat, elősegítve a különböző fertőzéseket. Felmondás előtt Mikor van itt az ideje a munkahely-változtatásnak? Brit tudósok nyolc figyelmeztető jelet gyűjtöttek össze: 1. A munkája túlontúl lefoglalja. 2. Fáradtnak érzi magát, mielőtt elkezdene dolgozni. 3. A kollégái, ügyfelei már nem érdeklik, csupán a munka tárgyát képezik. 4. A munkája közömbös. 5. Azt gondolja, keményebben dolgozik, mint a munkatársai. 6. A munkahelyi problémáit átviszi a magánéletbe. 7. Úgy érzi, hogy a munkahelyén minden problémáért Ön a felelős. 8. A munka befejeztével is fáradtnak érzi magát. Aki a felsoroltak közül több jelet is megfigyelt magán, az szedje össze minden energiáját, és lásson hozzá új munkahely kereséséséhez. Nem kell a cumi A szülők első dilemmái közé tartozik, hogy cumival nyugtassák a babát, vagy megvárják, míg a kicsi megtalálja és magától a szájába veszi az ujjait. Valójában egyik megoldás sem szükségszerű. Az tény, hogy az újszülött szopóreflexe az ősi reflexek közül való, és ezt az igényét a táplálkozáson túl is ki kell elégítenie. Éppen ezért szoptatás után nyugodtan engedjük egy kicsit a mellbimbón cumizni a babát, bár ezt az anyáknak íródott szakkönyvek egy része - nevelési szempontból - ellenzi. A tapasztalat mégis azt erősíti, hogy ez a pár perc kényeztetés megnyugtatja a kicsit, és a szülő sem szokik rá, hogy a síró gyereket a szájába tett cumival némítsa el, anélkül, hogy kiderítené, mi is a baja valójában.
