Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-27 / 35. szám
Sport 1997. augusztus 27. 15 Kovács Dusánnak ipolysági nagyszülei is szorítanak A magyar gátkirály Még egy pillantás az eredményjelzőre M. Nagy László felvétele Hányán férnek el az F-l-es ringen? Indulók és a többiek J. Mészáros Karoly _______ Ma gyar csúcsokat javítgat, de igazi nagy döntőt még nem sikerült kiharcolnia. Tavaly Milánóban ugyan futott a GP-döntő- ben, de azt inkább egész évi teljesítményének köszönheti. Mind az atlantai olimpián, mind az athéni vüágbajnokságon minden idők legjobb magyar időeredményével sem rajtolhatott a világ legjobb nyolc négyszáz-gátasának mezőnyében. Kovács Dusán legnagyobb versenye azonban csak ezután következik, jövőre ugyanis Budapest ad otthont az Európa-bajnokságnak. Nem éppen magyaros név a Dusán. Netán szláv gyökerei vannak? Édesanyám Ipolyságon született. Az ő szülei ott élnek, nagypapám pedig pozsonyi. Ebben a családi környezetben aztán én a Dusán, öcsém a Milán nevet kapta. Szlovák nemzetiségűek? Nem, magyarok vagyunk. Mikor volt utoljára Ipolyságon? Otthon, a szüleimnél, Balassagyarmaton is másfél hónapja jártam. De a szüleim nemrég voltak Szlovákiában. Mindösz- sze negyven kilométerre laknak Ipolyságtól. így aztán családi gyökerei révén, gondolom, többet jelent önnek, ha Pozsonyba jön versenyezni... Hogyne! Mindenképpen. Országos csúcsot futott Atlantában, mégis csak a tizenegyedik lett. Egy év távlatából ezt csalódásként könyveli el? Maga a csúcs sok mindenért kárNév: Kovács Dusán Született: 1971. július 31- én, Balassagyarmaton Egyesület: Royal Sped-ZAC Zalaegerszeg Versenyszám: 400 méteres gátfutás Edző: Szabó Béla Családi állapot: nőtlen Kedvtelés: tenisz, golf Legjobb eredményei: 1996- ban hatodik hely a milánói GP-döntőben és 48,57 másodperces magyar csúccsal pótolt, így olimpiai szereplésem semmiképpen nem volt csalódás. Az előző évek világversenyei és az időeredményem tükrében bejuthattam volna a döntőbe, csak egyszerűen nem jött össze. Stílusom szempontjából hátrányos volt, hogy a nyolcas pályán futottam, mert így nem láthattam a többieket. S a tanulság? Már az előfutamban mindvégig teljes gőzzel kell hajtani, hogy a jobb helyezésem révén a továbbiakban előkelőbb pályára kerülhessek. Sportolói pályafutásának tavaly volt egy szarajevói színfoltja is: tizenegyedik hely az atlantai olimpián, 1995-ben harmadik az Universiadén, 1993-ban harmadik az Universiadén a 4x400 méteres váltó futásban, 1990-ben hatodik hely az ifjúsági vb-n tízpróbában, hatszoros magyar bajnok. Legutóbb az athéni világbajnokságon 48,45 másodperces magyar csúccsal egy századdal maradt le a döntőről. Elindult a város újjáépítésének támogatására megszervezett versenyen. Ennek az emléke milyen nyomokat hagyott önben? Egész életemben emlékezni fogok arra a látványra és légkörre, amely a versenyen és a pálya körül uralkodott. Szerencsére sem én, sem a szüleim nem éltünk át háborús pusztítást. Szarajevóban döbbentem rá, milyen szenvedésben lehetett részük az embereknek. Aztán december elején járt a monte-carlói atlétagálán is... Jutalmul kaptam a szarajevói fellépésért. Most is feláll a szőr a kezemen, ha erre gondolok, csodálatos hely volt. Oda az összes olimpiai bajnokot sem hívták meg, csak a többszöröseket és azokat, akik valamilyen oknál fogva kiemelkednek az atlétika világában. Na és Szarajevó indulóit, ami egyfajta gesztus volt felénk. Úgy tudom, az idei esztendőt pihenőévnek szánja. Akkor hogyhogy versenyez? Pihenésem abban nyilvánul meg, hogy nem tudok úgy felkészülni, mint tavaly, nem tudok mindent alárendelni a sportnak, mert a Budapesti Orvostudományi Egyetem ötödéves hallgatója vagyok. Elsődleges volt a vizsga- időszak, a szorgalmi időszakok, ezért nem mehettem el tavasszal Dél-Afrikába sem. Európában nagyon rossz idő volt, nem lehetett rendesen edzeni, s má- jusban-júniusban versenyek és vizsgák váltották egymást. Az élversenyző nehezebben tűri az ülőfoglalatosságot, s bármilyen versenyen, ahol fizikailag és szellemileg fittnek kell lenni, azért megérződik a futáson, hogy van egy kis lemaradás. De hát ezt én vállaltam, s nincs miért panaszkodnom, mind a kettőt jól csinálom. Úgy kell összehoznom őket, hogy egyik se szenvedjen hiányt. Nem Athén, hanem Budapest szerepel(t) főbb célkitűzései között... Négyszáz gáton sem lehet úgy kimaradni büntetlenül egy évre a nemzetközi mezőnyből, hogy ne innám meg annak a levét a következő esztendőben. Az idén is szeretnék mindenképpen jó eredményeket elérni, mert a 400 gát jövőre Grand Prix-szám lesz. De ha az idén nem szerepelek jól azokon a versenyeken, melyeken egy év múlva újra megrendezik a számomat, akkor nem lesz esélyem bejutni az indulók mezőnyébe. A folyamatosság ilyen szempontból szükséges. Két csúcsa van számomra a jelenlegi idénynek, az athéni vb és az Universiade. A budapesti Eb után egy további cél Sydney lehet. Éremre is gondol? Az még nagyon távoli. Az Európa-bajnoki dobogóra kerülést viszont elképzelhetőnek tartom, tavaly is negyedik voltam földrészünk legjobbjai között. Sydneyben huszonkilenc éves, rutinos versenyző leszek, s remélem, az adétikai fejlődés továbbra is megmarad az életemben. Legtöbbször színes bőrű sztárokkal találja magát szemben. Szeretek velük versenyezni, mert tudom, hogy az elitet képviselik, egy-két fehér futóval egyetemben. S nekem fontos, hogy ott legyek a két-három fehér bőrű között, akikre számítanak egy versenyen. Tehát ha ezt elérem, oda való vagyok. Adkinsen és Diaganán kívül nincs olyan vetélytársam, akit ne vertem volna meg az elmúlt évek folyamán. Vas Gyula Mint tudjuk, a Forma-l-es versenyek előtt két napon keresztül úgynevezett edzésfutamokkal gyötrik magukat a versenyzők. Távolról sem kedvtelésből, hiszen ezek a futamok hivatottak arra, hogy meghatározzák a sokszor életbevágóan fontos rajtsorrendet. Azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy más tétjük is van. Itt dől el tudniillik az is, hogy ki lesz az a néhány boldogtalan, aki versenyzés helyett már a vasárnap déli géppel hazarepülhet, vagy ha nem, hát legfeljebb a boxutcából szemlélheti lógó orral a pályán zajló eseményeket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a tréningfutamokon x+1 -edik lett (esetleg még annál is rosz- szabb köridőt ért el), a szóban forgó versenyen pedig csak x-en vehetnek részt. A Forma-l-es futamokon ugyanis szigorúan meg van szabva a résztvevők számának felső határa. Ez a szám nem egy márványba vésett állandó, hanem szinte minden alkalommal más. Általában 22-26 között mozog; több versenyzőt egyszerűen nem engednek indulni. Miért van szükség erre a diszkriminációnak tűnő számbeli korlátozásra? Nos, távolról sem csupán azért, hogy az edzésfutamoknak nagyobb tétjük legyen. A versenyzők biztonságáról van szó, ha nem is olyan látványosan, mint amit mondjuk egy új szénszálas karosszéria jelent. Ám hogy legalább any-' nyira hatékony formában, azt könnyű bebizonyítani. Lássuk csak: Egy mai Forma-l-es versenyautónak 800-850 lóerős motorja van, amely - enyhe, de tényleg csak enyhe túlzással - rakétát tud csinálni belőle. Főképpen a rajtnál - és éppen erről van szó. Képzeljünk el 22-25 ilyen autót, amint egymástól három-négy méternyire (!) dübörgő motorokkal várják a zöld fényt, és akkor egyszerre elindulnak. Mit elindulnak: katapultálnak! Úgy, hogy a rajt után három másodperccel 100, újabb három másodperc múlva pedig már 200 kilométeres sebességgel száguldanak - egymástól még mindig három-négy méternyire. Vagy még közelebb, elvégre harcolni kell a jobb pozíciókért. Nos, ezekben az apokaliptikus pillanatokban nem lehet a pályán akármennyi autó. És főleg: lassúak nem lehetnek, mármint a többiekhez viszonyítva, mert akkor holtbiztos a tömeges baleset. Ennek megelőzésére, vagy legalábbis valószínűségének csökkentésére pedig két kézenfekvő módszer kínálkozik: 1. szabályozni a mezőny létszámát, 2. kiszűrni belőle a többiekhez képest lassú autókat. Vagyis pontosan az, ami az edzésfutamok során történik. Ismételjük meg: 99 százalékban a biztonságos, balesetmentes rajt érdekében. Mert az ugyebár már eléggé valószínűtlen, hogy később valamelyik pályaszakaszon hirtelen összetorlódik húsz autó. Három-négy igen - de ezek csatája csak izgalmasabbá teszi a versenyt. És ilyenkor természetesen már az sem baj, ha néhány kocsi csak vánszorog a többiMichael Schumachernek nem az a gondja, hogy beférjen a rajtmezőnybe CTK-felv. ekhez képest, vagy ha a fél mezőny nem tudja tartani a leggyorsabbak tempóját. Ez ekkor már nem veszélyt jelent, hanem nagybetűs VERSENYT, előzésekkel, lekörö- zésekkel és mindennel, ami még hozzá tartozik. De a rajtnál - ott más a helyzet. Hogy a verseny e legkritikusabb fázisa a lehető legkisebb kockázatot jelentse a pilóták számára, azért még előtte tenni kell valamit. Most már tudjuk, hogy mit: korlátozni a létszámot és kiszűrni a leglassúbbakat. A többit már döntsék el azok, akik odaáll- hattak a rajtrácsra... Ki ő? Sportolóktól hallottuk Mit szokott még sportolni Kökény? Arról faggatták Kökény Beat- rixet, a Ferencváros válogatott női kézilabdázónőjét, hogy sportágán kívül még mit szokott űzni? „Amatőr szinten próbálkoztam tenisszel és a síeléssel. Ez utóbbit mindössze egyszer volt alkalmam kipróbálni. Azóta nem maradt időm rá. Hogy félek-e a sérülésektől? Ezen még nem gondolkodtam, de biztosan... A biliárdot is kipróbáltam már, de nagyon ügyetlen vagyok hozzá. Az edzésen focizni is szoktunk a lányokkal. Persze azért maradok a kézilabdánál, még egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy a többi közül bármelyiket is versenyszerűen űzzem.” Mi olvasható Hrbaty ágya fölött? Dominik Hrbaty ugyan már nem hazai rangelső a férfi teniszezők listáján, de fiatal, és pillanatnyi megtorpanása ellenére a jövő ígérete. Vajon honnan meríti akaraterejét? - Amikor teniszezni kezdtem, édesapám ezt írta az ágyam fölé: „Sohase add fel, még nulla ötös állásnál is hátravan egyjáték, melyet az ellenfélnek kell megnyernie.” Máig ez a felirat függ az ágyam fölött. Hákkinen és a nősülés Jobb inkább nem megnősülni a Forma-l-es pilótának? - kérdezték Mika Hákkinen finn versenyzőt. „Nem tervezem a nősülést. Nem, nem arról van szó, hogy könnyebb a barátnővel élni, mint a feleséggel, egyszerűen csak nincs időm rá. A házasság óriási kötelezettség, hisz élettársat választunk magunknak. Kell, hogy valaki meg legyen győződve arról, hogy az igazit választotta. Először arra kell rájönni, mit akarunk az életben elérni. És enGraf nem gondol visszavonulásra... CTK-felvétel gém egyelőre a Forma-l-es kocsik érdekelnek...” Gráf még folytatja... Stefii Gráf nemrég komoly térdműtéten esett át. Már korábban elvesztette vezető helyét a világ női teniszsportjá- han, de a híresztelések ellenére nincs szándékában befejezni sportolói pályafutását: „Egy pillanatig sem merült fel bennem. Az én esetem kissé más, mint Boris Beckeré vagy Michael Stiché. Remélem, rövidesen visszatérek a teniszpályára. Úgy tűnik, minden rendben van. Megint átugrálom a pocsolyákat...”
