Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-27 / 35. szám

Sport 1997. augusztus 27. 15 Kovács Dusánnak ipolysági nagyszülei is szorítanak A magyar gátkirály Még egy pillantás az eredményjelzőre M. Nagy László felvétele Hányán férnek el az F-l-es ringen? Indulók és a többiek J. Mészáros Karoly _______ Ma gyar csúcsokat javítgat, de igazi nagy döntőt még nem sike­rült kiharcolnia. Tavaly Milánó­ban ugyan futott a GP-döntő- ben, de azt inkább egész évi tel­jesítményének köszönheti. Mind az atlantai olimpián, mind az athéni vüágbajnokságon min­den idők legjobb magyar idő­eredményével sem rajtolhatott a világ legjobb nyolc négyszáz-gá­tasának mezőnyében. Kovács Dusán legnagyobb versenye azonban csak ezután következik, jövőre ugyanis Budapest ad ott­hont az Európa-bajnokságnak. Nem éppen magyaros név a Du­sán. Netán szláv gyökerei van­nak? Édesanyám Ipolyságon született. Az ő szülei ott élnek, nagypapám pedig pozsonyi. Ebben a családi környezetben aztán én a Dusán, öcsém a Milán nevet kapta. Szlovák nemzetiségűek? Nem, magyarok vagyunk. Mikor volt utoljára Ipolyságon? Otthon, a szüleimnél, Balassa­gyarmaton is másfél hónapja jártam. De a szüleim nemrég voltak Szlovákiában. Mindösz- sze negyven kilométerre laknak Ipolyságtól. így aztán családi gyökerei ré­vén, gondolom, többet jelent ön­nek, ha Pozsonyba jön verse­nyezni... Hogyne! Mindenképpen. Országos csúcsot futott Atlan­tában, mégis csak a tizenegye­dik lett. Egy év távlatából ezt csalódásként könyveli el? Maga a csúcs sok mindenért kár­Név: Kovács Dusán Született: 1971. július 31- én, Balassagyarmaton Egyesület: Royal Sped-ZAC Zalaegerszeg Versenyszám: 400 méteres gátfutás Edző: Szabó Béla Családi állapot: nőtlen Kedvtelés: tenisz, golf Legjobb eredményei: 1996- ban hatodik hely a milánói GP-döntőben és 48,57 má­sodperces magyar csúccsal pótolt, így olimpiai szereplésem semmiképpen nem volt csaló­dás. Az előző évek világverse­nyei és az időeredményem tük­rében bejuthattam volna a dön­tőbe, csak egyszerűen nem jött össze. Stílusom szempontjából hátrányos volt, hogy a nyolcas pályán futottam, mert így nem láthattam a többieket. S a tanul­ság? Már az előfutamban mind­végig teljes gőzzel kell hajtani, hogy a jobb helyezésem révén a továbbiakban előkelőbb pályára kerülhessek. Sportolói pályafutásának tavaly volt egy szarajevói színfoltja is: tizenegyedik hely az atlan­tai olimpián, 1995-ben har­madik az Universiadén, 1993-ban harmadik az Universiadén a 4x400 méte­res váltó futásban, 1990-ben hatodik hely az ifjúsági vb-n tízpróbában, hatszoros ma­gyar bajnok. Legutóbb az athéni világbaj­nokságon 48,45 másodperces magyar csúccsal egy századdal ma­radt le a döntőről. Elindult a város újjáépítésének támogatására megszervezett versenyen. Ennek az emléke mi­lyen nyomokat hagyott önben? Egész életemben emlékezni fo­gok arra a látványra és légkörre, amely a versenyen és a pálya kö­rül uralkodott. Szerencsére sem én, sem a szüleim nem éltünk át háborús pusztítást. Szarajevó­ban döbbentem rá, milyen szen­vedésben lehetett részük az em­bereknek. Aztán december elején járt a monte-carlói atlétagálán is... Jutalmul kaptam a szarajevói fel­lépésért. Most is feláll a szőr a ke­zemen, ha erre gondolok, csodá­latos hely volt. Oda az összes olimpiai bajnokot sem hívták meg, csak a többszöröseket és azokat, akik valamilyen oknál fogva kiemelkednek az atlétika világában. Na és Szarajevó indu­lóit, ami egyfajta gesztus volt fe­lénk. Úgy tudom, az idei esztendőt pi­henőévnek szánja. Akkor hogy­hogy versenyez? Pihenésem abban nyilvánul meg, hogy nem tudok úgy felké­szülni, mint tavaly, nem tudok mindent alárendelni a sportnak, mert a Budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem ötödéves hallgatója vagyok. Elsődleges volt a vizsga- időszak, a szorgalmi időszakok, ezért nem mehettem el tavasszal Dél-Afrikába sem. Európában nagyon rossz idő volt, nem lehe­tett rendesen edzeni, s má- jusban-júniusban versenyek és vizsgák váltották egymást. Az él­versenyző nehezebben tűri az ülőfoglalatosságot, s bármilyen versenyen, ahol fizikailag és szellemileg fittnek kell lenni, azért megérződik a futáson, hogy van egy kis lemaradás. De hát ezt én vállaltam, s nincs mi­ért panaszkodnom, mind a ket­tőt jól csinálom. Úgy kell össze­hoznom őket, hogy egyik se szenvedjen hiányt. Nem Athén, hanem Budapest szerepel(t) főbb célkitűzései kö­zött... Négyszáz gáton sem lehet úgy kimaradni büntetlenül egy évre a nemzetközi mezőnyből, hogy ne innám meg annak a levét a következő esztendőben. Az idén is szeretnék mindenképpen jó eredményeket elérni, mert a 400 gát jövőre Grand Prix-szám lesz. De ha az idén nem szerepe­lek jól azokon a versenyeken, melyeken egy év múlva újra megrendezik a számomat, ak­kor nem lesz esélyem bejutni az indulók mezőnyébe. A folyama­tosság ilyen szempontból szük­séges. Két csúcsa van számomra a jelenlegi idénynek, az athéni vb és az Universiade. A budapesti Eb után egy további cél Sydney lehet. Éremre is gon­dol? Az még nagyon távoli. Az Európa-bajnoki dobogóra kerü­lést viszont elképzelhetőnek tar­tom, tavaly is negyedik voltam földrészünk legjobbjai között. Sydneyben huszonkilenc éves, rutinos versenyző leszek, s remé­lem, az adétikai fejlődés tovább­ra is megmarad az életemben. Legtöbbször színes bőrű sztá­rokkal találja magát szemben. Szeretek velük versenyezni, mert tudom, hogy az elitet kép­viselik, egy-két fehér futóval egyetemben. S nekem fontos, hogy ott legyek a két-három fe­hér bőrű között, akikre számíta­nak egy versenyen. Tehát ha ezt elérem, oda való vagyok. Adkinsen és Diaganán kívül nincs olyan vetélytársam, akit ne vertem volna meg az elmúlt évek folyamán. Vas Gyula Mint tudjuk, a Forma-l-es versenyek előtt két napon keresztül úgynevezett edzés­futamokkal gyötrik magukat a versenyzők. Távolról sem kedvtelésből, hiszen ezek a futamok hivatottak arra, hogy meghatározzák a sok­szor életbevágóan fontos rajtsorrendet. Azt viszont ta­lán már kevesebben tudják, hogy más tétjük is van. Itt dől el tudniillik az is, hogy ki lesz az a néhány boldogtalan, aki versenyzés helyett már a va­sárnap déli géppel hazare­pülhet, vagy ha nem, hát leg­feljebb a boxutcából szemlél­heti lógó orral a pályán zajló eseményeket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a tréning­futamokon x+1 -edik lett (esetleg még annál is rosz- szabb köridőt ért el), a szó­ban forgó versenyen pedig csak x-en vehetnek részt. A Forma-l-es futamokon ugyanis szigorúan meg van szabva a résztvevők számá­nak felső határa. Ez a szám nem egy márványba vésett állandó, hanem szinte min­den alkalommal más. Általá­ban 22-26 között mozog; több versenyzőt egyszerűen nem engednek indulni. Mi­ért van szükség erre a diszk­riminációnak tűnő számbeli korlátozásra? Nos, távolról sem csupán azért, hogy az edzésfutamoknak nagyobb tétjük legyen. A versenyzők biztonságáról van szó, ha nem is olyan látványosan, mint amit mondjuk egy új szénszálas karosszéria je­lent. Ám hogy legalább any-' nyira hatékony formában, azt könnyű bebizonyítani. Lássuk csak: Egy mai Forma-l-es versenyautónak 800-850 lóerős motorja van, amely - enyhe, de tényleg csak enyhe túlzással - raké­tát tud csinálni belőle. Fő­képpen a rajtnál - és éppen erről van szó. Képzeljünk el 22-25 ilyen autót, amint egymástól három-négy mé­ternyire (!) dübörgő moto­rokkal várják a zöld fényt, és akkor egyszerre elindulnak. Mit elindulnak: katapultál­nak! Úgy, hogy a rajt után három másodperccel 100, újabb három másodperc múlva pedig már 200 kilo­méteres sebességgel szágul­danak - egymástól még min­dig három-négy méternyire. Vagy még közelebb, elvégre harcolni kell a jobb pozíció­kért. Nos, ezekben az apoka­liptikus pillanatokban nem lehet a pályán akármennyi autó. És főleg: lassúak nem lehetnek, mármint a többiek­hez viszonyítva, mert akkor holtbiztos a tömeges baleset. Ennek megelőzésére, vagy legalábbis valószínűségének csökkentésére pedig két ké­zenfekvő módszer kínálko­zik: 1. szabályozni a mezőny létszámát, 2. kiszűrni belőle a többiekhez képest lassú au­tókat. Vagyis pontosan az, ami az edzésfutamok során történik. Ismételjük meg: 99 százalékban a biztonságos, balesetmentes rajt érdeké­ben. Mert az ugyebár már eléggé valószínűtlen, hogy később valamelyik pályasza­kaszon hirtelen összetorló­dik húsz autó. Három-négy igen - de ezek csatája csak iz­galmasabbá teszi a versenyt. És ilyenkor természetesen már az sem baj, ha néhány kocsi csak vánszorog a többi­Michael Schumachernek nem az a gondja, hogy beférjen a rajtmezőnybe CTK-felv. ekhez képest, vagy ha a fél mezőny nem tudja tartani a leggyorsabbak tempóját. Ez ekkor már nem veszélyt je­lent, hanem nagybetűs VER­SENYT, előzésekkel, lekörö- zésekkel és mindennel, ami még hozzá tartozik. De a rajt­nál - ott más a helyzet. Hogy a verseny e legkritikusabb fá­zisa a lehető legkisebb kocká­zatot jelentse a pilóták szá­mára, azért még előtte tenni kell valamit. Most már tud­juk, hogy mit: korlátozni a létszámot és kiszűrni a leg­lassúbbakat. A többit már döntsék el azok, akik odaáll- hattak a rajtrácsra... Ki ő? Sportolóktól hallottuk Mit szokott még sportolni Kökény? Arról faggatták Kökény Beat- rixet, a Ferencváros váloga­tott női kézilabdázónőjét, hogy sportágán kívül még mit szokott űzni? „Amatőr szin­ten próbálkoztam tenisszel és a síeléssel. Ez utóbbit mind­össze egyszer volt alkalmam kipróbálni. Azóta nem ma­radt időm rá. Hogy félek-e a sérülésektől? Ezen még nem gondolkodtam, de biztosan... A biliárdot is kipróbáltam már, de nagyon ügyetlen va­gyok hozzá. Az edzésen fociz­ni is szoktunk a lányokkal. Persze azért maradok a kézi­labdánál, még egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy a többi közül bármelyiket is versenyszerűen űzzem.” Mi olvasható Hrbaty ágya fölött? Dominik Hrbaty ugyan már nem hazai rangelső a férfi teni­szezők listáján, de fiatal, és pil­lanatnyi megtorpanása ellené­re a jövő ígérete. Vajon honnan meríti akaraterejét? - Amikor teniszezni kezdtem, édesapám ezt írta az ágyam fölé: „Sohase add fel, még nulla ötös állásnál is hátravan egyjáték, melyet az ellenfélnek kell megnyer­nie.” Máig ez a felirat függ az ágyam fölött. Hákkinen és a nősülés Jobb inkább nem megnősülni a Forma-l-es pilótának? - kér­dezték Mika Hákkinen finn versenyzőt. „Nem tervezem a nősülést. Nem, nem arról van szó, hogy könnyebb a barátnő­vel élni, mint a feleséggel, egy­szerűen csak nincs időm rá. A házasság óriási kötelezettség, hisz élettársat választunk ma­gunknak. Kell, hogy valaki meg legyen győződve arról, hogy az igazit választotta. Elő­ször arra kell rájönni, mit aka­runk az életben elérni. És en­Graf nem gondol visszavonulásra... CTK-felvétel gém egyelőre a Forma-l-es kocsik érdekelnek...” Gráf még folytatja... Stefii Gráf nemrég komoly térdműtéten esett át. Már ko­rábban elvesztette vezető he­lyét a világ női teniszsportjá- han, de a híresztelések ellené­re nincs szándékában befejez­ni sportolói pályafutását: „Egy pillanatig sem merült fel ben­nem. Az én esetem kissé más, mint Boris Beckeré vagy Michael Stiché. Remélem, rö­videsen visszatérek a teniszpá­lyára. Úgy tűnik, minden rend­ben van. Megint átugrálom a pocsolyákat...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom