Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-27 / 35. szám
1997. augusztus 27. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 80 sor Bilincses iskolák SZILVÁSSY JÓZSEF Máig melengetik lelkünket szépbe szőtt szeptemberi emlékek. Szorongó és mégis derűs tanévkezdésekről, daliás diákévekről, életünket végigkísérő pedagógus-példaképekről. Akik most sem engedik, hogyborongós, nekikeseredett szavakat újak az idei tanév kezdetén. Pedig, nem kell túlzottan hangsúlyozni, ezernyi okom lenne rá. Mert szertefoszlottak a remények a honi derűs és autonóm iskolákról. Mert ez a rezsim visszamanipulálta a bilincses oktatási intézményeket. Ma újra állami hivatalnokok szimatolnak a tantermekben és a tanári szobákban, nem elsősorban a tudást, hanem az ideológiai szempontok megtartását kérik számon. Ma egyre inkább ismét a párthűség és nem a szakmai felkészültség a meghatározó az igazgatók kinevezésénél. Napjainkban az oktatási tárca sok milliót herdál el új egyetemek, ki tudja, milyen valós vagy valótlan igényt kielégítő főiskolák létesítésére, megalomániás hőzöngések kierőszakolására, miközben például a Komensky Egyetem rektora nem tudja, lesz-e pénz a következő tanév megkezdésére. Miközben kivégzik a kicsi, de annál fontosabb alapítványokat, amelyek a mindenható állam helyett számítógépet, ha kellett, akár krétát is vásároltak az iskoláinknak. S miközben a sokféle Ígérgetés ellenére alig jut pénz a pedagógusok bérének emelésére, akik ma is arcpirítóan keveset keresnek. Magyar tannyelvű iskoláink létét ezekkel a súlyos gondokkal együtt sokféle más közismert nyűg is sorvasztja, hiszen elsősorban itt dári- dóznak lelketlen oktatási percemberkék. A tanév hangulatát megronthatják, de hitünket a tudás hatalmáról, az állandó tanulás és szüntelen szakmai megújulás értelméről nem tudják megingatni. Ez a hit adjon erőt pedagógusainknak, napjaink Mu- száj-Herkuleseinek ezekben a zord időkben. Tanítványaikat, gyermekeinket ugyanis a remélhetően nem is távoli jövőre készítjük föl. Amikor ez a mai rezsim már letűnt, s amikor mi is civilizált értékrend alapján élhetünk és érvényesülhetünk. Akkor pedig sorsdöntő lesz, hogy ma milyen tudást nyújtanak, mennyire színvonalasak az iskolák. A mi iskoláink. Vendégkommentar Szerződés nélküli alapszerződés * S Soóky László _________ Ár víz volt, babám! Nem hatvanötben, hanem az idén. Nem itt a Dunán, hanem inkább amott, fönt. S emiatt az árvíz miatt néhány napig jó volt magyarnak lenni egy Makov nevű faluban. Cadca fölött, ahol szerették a marcel- háziakat, mert segíteni mentek, enyhíteni a fájdalmakat, eltakarítani a romokat. És nem okozott gondot, hogy Árpádjaink nem beszélték tökéletesen a szlovák nyelvet, mint ahogy az sem, hogy az erőgépeken KN-es rendszámjelzés volt olvasható. Árvíz kell Szlovákiának? Földrengés? Mi kell ahhoz, hogy helyrerázódjanak a kibillent legmagasabb szintű agyak? Az árvíz már megvolt. Mi hívás nélkül mentünk és segítettünk, amennyire az erőnkből futotta. Árpádjaink ez alatt az egy hét alatt többet tettek a magyar-szlovák viszony megjobbításáért, mint az egymás torkát fogó politikusok öt év alatt. Mi szerződés nélkül kötöttünk alapszerződést, s még mielőtt aláírtuk volna, az utolsó betűig kölcsönösen teljesítettük is azt. Ez van, babám! A makoviak pedig általam csókoltatják a nyelvőröket. A szerző költő, prózaíró, Marcelháza polgármestere Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tetszik, nem tetszik, újra padba kell ülni Csengetés előtt... S. Forgon Szilvia Szeptember másodikén, két hónap szünidő után újra megszólalnak a csengők, a gyerekek ismét elfoglalják helyüket az iskolapadban, újra indul az élet az iskolákban. Némelyik nebuló ezt a tényt szomorúan veszi tudomásul, ám akad, aki kifejezetten örül neki. Minden ember más, de iskolába minden ember fiának járnia kell, akár tetszik, akár nem. A tudást nem adják ingyen, ám igazán akkor szerencsés az ember, ha szereti is az iskolát. Ha nem nyűg a tanulás, hanem felfedező kedvvel párosul. Az alábbiakban ismert közéleti személyiségektől, irodalmároktól kérdeztük, szerettek-e iskolába járni? Q Szerettem az iskolát O Nem szerettem Hogy törököt fogni? Ugyan, mi nyelvrendőrök vagyunk... Fukári Valéria irodalmár: O Nagyon szerettem iskolába járni, mert szeretek tanulni. Holtig tanuló típus vagyok. Határtalan öröm számomra, ha valami ismeretlen megnyílik előttem, ha valamit megértek. Amikor bezárták a magyar iskolákat, s nekem, aki egy szót sem tudtam szlovákul, szlovák iskolába kellett járnom, ahol a tanítónőnk megpofozott bennünket, ha a szünetben magyarul beszéltünk (bár maga is jól beszélt magyarul), még azok között a körülmények között is örültem, hogy tanulhattam, hogy megismerhettem egy új nyelvet. Ma is tanulok, mert enélkül nem lenne íze a dolgoknak. Életem egyik legnagyobb szomorúsága, hogy az iskola, az oktatás leromlott, és kevés igazi pedagógussal találkoztam később az életem során. Mert a tanító ne csak ismereteket adjon át, de neveljen is! Arra nevelje a gyereket, hogy mindenből képes legyen okulni, még a vereségből is. Én a rajongásig szerettem azt a néhány pedagógust, aki erre képes volt. Duba Gyula író: A Az elmúlt idő megszépíti v az egykori iskolás éveket. Szerettem-e iskolába járni? Szorgalmasan jártam. Tudtam, ez a kötelességem. A tanulás ritkán az öröm tejtestvére, számomra mindig inkább a kötelességtudás rokona volt. Az elsős elemista örült az iskolának. De nem biztos, hogy a tanulásnak! Iskolásnak lenni - ez az élet rendje! Jól tanulni, ez már adottság, de főleg kötelesség! A gimnáziumban nem a tanulás öröme dominált, munka az, s nem is könnyű, hanem az önérzetből fakadó kötelességtudás. Jól kellett tanulnom, mert sokat költöttek rám a szüleim. Mindig jobban szerettem olvasni, mint tanulni, de jól tanultam, mert ez volt a kötelességem. Az iskolakerülést nem ismertem, el sem tudtam képzelni, hogy az órák helyett elcsavarogjam az időt. Egyetlen alkalommal szerettem volna iskolába járni, a háború után, de nem volt iskola! S mire lett, bizony alaposan kinőttem az iskolasorból. De nekivágtam ismét kötelességből, s tanultam becsületből. Szüleim fizetése a szövetkezetben alig bírt el ilyen terheket. A tanulás olyan, mint az egyenes út, ha elindul rajta az ember, a végére kell érni! így következett az egyetem. Mindig a kötelesség, a felelősség, ez az ember sorsa! Míg bele nem szól a végzet, mint nekem az irodalom! Hűden lettem miatta az iskolához, szemrehányások, nehézségek, gondok következtek belőle. Nem lettem mérnök, író lettem. Koncsol László író, költő: O Nem mindig, mert nem volt könnyű, de jártam. Iskolai éveimet kikezdte a háború, majd mindjárt a szlovák iskola kényszere, s hogy tanuljak is, ne csak a padot koptassam, mert az a két szlovák év semmit sem töltött elmémbe, három évig a magyarországi Sárospatakra kellett szökdösnöm. Emiatt a vizsgálati fogságba is beleszagoltam. Tizenhárom évesen. 1950. szeptemberétől kezdtek megnyílni a magyar iskolák, de 500 kilométert kellett utaznom, hogy a koromnak megfelelő fokon tanulhassak. Ez tizennégytől tizennyolc éves koromig zajlott. Valóban nem volt könnyű, de tanulni akartam, nemcsak iskolába járni. S mindent vállaltam érte. Az én korosztályom igazán tudja, hogy az anyanyelvű iskola adja át az embernek a tudás teljességét. Tőzsér Árpád költő: A Pontosan értem a kérdést, ^ s most, 62 évesen mégis úgy értelmezem, hogy valaki arra kíváncsi, voltam-e én is gyermek? Szeretett-e iskolába járni? Honnan tudhatnám én azt? Csak azt tudom, valamikor én is voltam gyermek, s amikor jött a szeptember elseje, én is a hátamra vettem az iskolatáskát. Hogy milyen kedvvel, milyen lélekkel? Csak azt tudhatom, amit most gondolok ezekről a több mint fél évszázaddal ezelőtti dolgokról. S a felnőttkor, olyan, amilyen, mégiscsak jogállamiságot idéző, erkölcs, szokások és törvények által szabályozott társadalmából visszanézve, számomra a gyerekkor kegyetlen törvényen kívüliségnek tűnik. Ebből a törvényen kívüliségből nekem, gyenge fizikumú, testileg, lelkileg percenként összetörő gyereknek menekülés volt az iskola más szervezettségű világa. Ott tudtam meg, hogy a testi erőn, erőszakon túl létezik egy másik erő is: a szellem, a tudás ereje. Szólam? Igen, ma 1997-ben, a második évezred végén szólam, de jó néha hinni, hogy ebből az ezredvégből, felnőttkorunknak ebből a furcsa törvényen kívüliségéből is van menekvés, számunkra is van még szeptember elseje, iskola, amelyben olyan revelláló erővel mondják ki ezt a szólamot, ahogyan az emlékezetemben az én első tanítóim mondják. Olvasói levél Titkot mondok... A fizika csupán egy tantárgy. Sohasem lesz képes minden iskolába járó diák egyforma képességekkel, egyformán magas színvonalon elsajátítani. Bármilyen nyelven is tanítsák majd neki. A tudomány mai állása szerint a leggyümölcsözőbb az, ha a saját anyanyelvén tanítják a fizikát, kis- és nagydiáknak. Más titkokat is elárulok még, hogy a matematika is csak egy tantárgy a sok közül, sőt a kémia, biológia vagy a földrajz is. Ezekre is ugyanazon elvek vonatkoznak, nem érdemes elismételni mindegyikre vonatkoztatva ugyanazt. A görög iskolásnak állítólag görögül a legjobb, ha tanítják a világról való tudnivalókat. A németnek pedig, hogy németül, és a franciának franciául. A szlováknak is szlovákul, és még a magyarnak is magyarul. Újabb titkot mondok, mégpedig, hogy a nyelvi tantárgyak is csak egyszerűen tantárgyak, mint a japán, az orosz nyelv és irodalom, az angol nyelv és irodalom, de a szlovák nyelv vagy magyar nyelv és irodalom is. Ezeket a tantárgyakat sem lesz képes minden diák egyforma jól vagy rosszul a magáévá tenni. Olyan még nem volt. Mint bármit is jól, tökéletesen, nívósán és magas fokon csinálni, így beszélni is nagyon nehéz. A saját anyanyelveinken is, az arabnak arabul, a hottentottának hottentottául. Mindenért keményen meg kell dolgozni. Nem lehet egyszerű megoldásokkal, gyors huszárvágásokkal, olcsón megszerezni a világot magunknak. Aki tud - valamit - az tud...! Akit pedig szerényebb szellemi tartalékokkal ruházott fel az élet, abból a legnagyobb jóakarattal sem lehet ki tudja, mit elővarázsolni. Helytelen szülői döntéssel azonban egy életre össze lehet zavarni a fejlődésben lévő emberi szellemet. Aki soha nem lehet több - és ezt most nem valaminek a lekicsinyléseképpen írom le -, mint egy jó és hasznos traktorista vagy kőművés, az a semmiféle nyelven elvégzett iskolából kilépve sem lesz több annál. Nem a saját anyanyelvén végzett iskolából pláne nem! De megzavarni egy amúgy is szerényebb talentumokai megáldott emberi valóságot, hogy azután az illető valóban már azt sem tudja majd, fiú-e vagy lány, a dologban illetékes szülő részéről vétek. Halálos bűn már a betűvetést is idegen nyelven sajátítani el. Elég gyakran találkozni ilyen szellemi alapokon kiteljesedett emberi egyedekkel, akik immár semmilyen nyelven nem tudnak többé helyesen beszélni, kultiválatlan, szegényes, darabos és kevert nyelv az övék. A konyhainál is konyhaibb, és most gondolok elsősorban azokra, akiknek egyik szülője sem szlovák anyanyelvű. Akik házon belül csak a magyar nyelvet beszélik, míg az iskolában kénytelen-kelletlen a szlovákot. Akik pedig magyarként születve, de szlovákként iskolázva vitték valamire, azok a saját anyanyelvükön is sokra vitték volna. Korcsog József Ipolynyék
