Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-07-02 / 27. szám

Szlovákiai magyar családi magazin 1997. július 2. • 30. évfolyam Riport Az emberek szívós türelemmel ismét kimennek a Vörösmarty térre. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. júl. 5-től 11-ig Sport A bajnoki küzdelmek véget értek az I. ligában, ám a gyanúsítgatások folytatódnak. A szebbik nem csak szlovákul lehet szép? Szépségkirálynői bakancsok Kövesdi Károly Apropó, szépségverseny. Tapasztalható, hogy a zajos csinnadratták, versenyek, pó- diumrogyasztó hejehuják or­szága vagyunk. Ha már módsze­resen igyekszünk a hitelünket elrulettezni a világban, leg­alább vágjunk hozzá jó pofát. Vigadozzunk, ünnepeljünk. Rendezzünk lovagi tornákat, vállalkozói bálokat, kormány- párti tévé- és rádióavatókat, pártsemleges városi majáliso­kat. És főleg szépségkirálynő- választásokat. Apropó, Miss Slovakia. Az egyik szlovák tévéadó nagy csinnad­rattával toborozza a honleányo­kat szépségversenyre. Sajnos, a verseny szervezőit nem jegyez­tem meg, de utána nyomozha­tó, ha valakit érdekel a dolog. A lényeg, hogy lehet valaki megle­hetősen butuska, ügyetlenke, mégis kijuthat a Miss World vá­lasztásra, ha megfelel a feltéte­leknek: a minimális magasság­nak, súlynak, csípő- és mellbő­ségnek, mosolyfekvésnek, haj- hullámlásnak stb. És ha szlovák az illető hajadon. Nem tévedés, magyar, ukrán, ruszin, roma, német, cseh nyel­vű szlovákiai hölgyek! Önök már indulás előtt diszkvalifikál­va vágynak. A szlovák haza úgy kívánja, hogy szlovák nemzeti­ségű hölgyemény láttassa ifjú köztársaságunkat a nagyvilág­ban. Azt ugyan nem tudom, hány felmenőig kell a honleány­nak igazolnia a vértisztaságot, miként az sem tiszta e fajtiszta nemes versengésben, hány szá­zalék záhorák, víhodnyár vér csordogálhat karcsú ereiben a szlovák amazonnak. A nem szlovák hölgyek indulás előtt diszkvalifikálva. Apropó, amazon. Más tájain a világnak a versenykiírásban az szerepel, hogy a szépség lehető­leg romlatlan liliom legyen, az­az: nem mutogathatta nyilado­zó bájait képeslapokban, s ebből következően logikus, hogy por­nófilmben sem nyalhatta a gyertyát. Ha valami hasonló turpisság kiderül, a hölgyet par­don nélkül trónfosztják. Lehet, hogy nálunk ez sem szempont? Apropó, szempont. Van egy hi­ányérzetem a dologgal kapcso­latban. Mi van akkor, ha a bájait himbáló, az IQ-ját az alfelén hordó nőnemű, kétlábú tollat- lan állat (Rousseau után szaba­don) ellenzéki, avagy kormány- párti? Vagy: apukája valamikor a libanoni cédrusok tájékáról jött hozzánk tanulni, s így a le­ányka kissé napbarnított, ám hamisítatlanul árja téntával van anyakönyvezve? S ha teszem azt, az orvostudomány csodája­ként Éva Ádámnak született? S még egyéb gubancok. Apropó, gubancok. A szlovák kormány nemrégi ülésén elfo­gadta az új védelmi törvényt, amelyből kiderül, hogy van re­mény az önmegvalósításra. Le­het a hont védeni, hölgyeim. Mert önök is hadkötelesek, te­kintet nélkül hajszínre, nyelvre, ősökre. E kérdésben teljes a ha­talmi konszenzus, itt nincs diszkrimináció. A bakancs, az bakancs, akár szlovák, akár ma­gyar, akár lengyel lábacska rántja fel. Esetleg lúdtalp. Mert ugye, a visszér, a tyúkszem, a bakancs törte hólyag, a bőg, a csomó, de talán még a lábpe­nész is, teljes méltóságában egyenrangú és nemzetközi. Szóval a hon nem válogat. Apropó, hon. Hun vagy? Vezércikk Létveszélyben Miklósi Péter ______________ Ülü nk a televízió előtt, és döb­benten meredünk a képernyő­re. Amit látunk s hallunk, az nem krimi, nem valami rafi­nált politikai gyilkosság, csak egyszerűen olyan pusztítása az életnek, amely valamennyi­ünket veszélyeztet, de elsősor­ban a gyermekeinket. A New York-i környezetvédelmi vi­lágkonferenciáról szóló tudó­sításból kitűnik, hogy e tanács­kozáson újabb meg újabb ada­tok kerültek nyilvánosságra a földkerekség különböző tájai­nak szennyezettségéről, a le­vegőt mérgező égéstermékek­ről, az üvegházhatásról, a ta­lajba beszivárgott s így a min­dennapi eledelünkbe is beépü­lő nehézfémekről. Az ember zavarban van, ki merje-e tárni lakása ablakát, hiszen a szellőztetés jobbára nem friss oxigént, hanem füst­gázokat hoz. Sajnos, Szlováki­ában is. Sőt! Az ország némely tájegységében a légzőszervi, idegrendszeri, daganatos és más betegségek az átlagosnál jóval több áldozatot szednek, s ez nem írható kizárólag a kipufogógázt okádó autók ára­datának számlájára, mert en­nél is súlyosabb az a méreg­mennyiség, amellyel elaggott ipari üzemeink szennyezik a környezetet. Az okok egyfelől az ötvenes évek megalománi­ás nehézipari struktúrájára ve­zethetők vissza, de a szocializ­mus „építésének” mellkasfeszítő évtizedeiben is - a józan gazdasági és egész­ségügyi megfontolásokkal szemben - a politikai érdek­nek elsőbbséget adó „fejleszté­si” meggondolások érvénye­sültek. S amíg nálunk ennek a szemellenzős irányzatnak tap­solni is kellett, addig a nyugati ipar fokozatosan átépítette a szerkezetét: a sok energiát igénylő alapanyaggyártás súlypontja áthelyeződött az ázsiai és dél-amerikai fejlődő országokra, illetve a szovjet fennhatóság alá rendelt kom­munista blokk területére; ez­zel szemben a világ boldogabb tájain ugrásszerűen megnőtt a csekély energiát fogyasztó, a környezetet kímélő, magas szellemi hányadot kívánó ter­melés és szolgáltatás szerepe. A legszomorúbb, legijesztőbb valóság, hogy Szlovákiában mindmáig az anyagigényes és energiafaló ipari tevékenység konzerválódott, alig nő vi­szont a szolgáltatások részará­nya. Nem csoda, hogy hazánk­ban, egységnyi végtermék gyártásához csaknem négy­szer annyi energia szükséges, mint például a nyugat-európai gazdaságokban. így az sem vé­letlen, hogy a Szlovákiából származó termékeket egyre alacsonyabbra értékeli a világ. Tetézi a bajt, hogy külföldi tő­ke híján csigatempóban halad a szerkezetváltás, aminek az a következménye, hogy az or­szág számos iparvárosának la­kossága a még megengedhető­nél is háromszor-négyszer na­gyobb por- és füstszennyező­dést kénytelen elviselni. Egy elemista is tudja, hogy modern és környezetkímélő ipart vará­zsolni nem kis pénz kérdése. Hogy ez a dolog bizony össze­tett iparpolitikai, szociológiai és területfejlesztési probléma. Hogy a főként szakértelmet, magas képzettséget, szellemi kvalitásokat ígérő, korszerű technológiáknak olyan be­áramlását szükséges előmoz­dítani, amelyek nemcsak a nyereségre, netán a világpiaci vesenyben való eredményes részvételre jelentenek kezes­séget, hanem a jövő nemzedék egészséges életkörülményeire is. Szlovákiában, mint annyi minden, ez is egészen másként van. Ugyanannak a tévéhír­adónak következő képsora Ró­zsahegyről, a Tátraalját jócs­kán szennyező papírgyárból tudósít. Az igazgató semmi ki­vetnivalót nem talál abban, hogy e gyár, sürgős környezet­kímélő befektetések helyett, félmilliárdnál is nagyobb ösz- szeggel a HZDS-párti „magántelevízió” létrehozását támogatja. Fuldoklunk. Füst­ben, szennyben. Sokan a szer- vilizmusban is. Prikler László illusztrációs felvétele Hűsölés, szobrokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom