Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-02 / 27. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1997. július 2. • 30. évfolyam Riport Az emberek szívós türelemmel ismét kimennek a Vörösmarty térre. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. júl. 5-től 11-ig Sport A bajnoki küzdelmek véget értek az I. ligában, ám a gyanúsítgatások folytatódnak. A szebbik nem csak szlovákul lehet szép? Szépségkirálynői bakancsok Kövesdi Károly Apropó, szépségverseny. Tapasztalható, hogy a zajos csinnadratták, versenyek, pó- diumrogyasztó hejehuják országa vagyunk. Ha már módszeresen igyekszünk a hitelünket elrulettezni a világban, legalább vágjunk hozzá jó pofát. Vigadozzunk, ünnepeljünk. Rendezzünk lovagi tornákat, vállalkozói bálokat, kormány- párti tévé- és rádióavatókat, pártsemleges városi majálisokat. És főleg szépségkirálynő- választásokat. Apropó, Miss Slovakia. Az egyik szlovák tévéadó nagy csinnadrattával toborozza a honleányokat szépségversenyre. Sajnos, a verseny szervezőit nem jegyeztem meg, de utána nyomozható, ha valakit érdekel a dolog. A lényeg, hogy lehet valaki meglehetősen butuska, ügyetlenke, mégis kijuthat a Miss World választásra, ha megfelel a feltételeknek: a minimális magasságnak, súlynak, csípő- és mellbőségnek, mosolyfekvésnek, haj- hullámlásnak stb. És ha szlovák az illető hajadon. Nem tévedés, magyar, ukrán, ruszin, roma, német, cseh nyelvű szlovákiai hölgyek! Önök már indulás előtt diszkvalifikálva vágynak. A szlovák haza úgy kívánja, hogy szlovák nemzetiségű hölgyemény láttassa ifjú köztársaságunkat a nagyvilágban. Azt ugyan nem tudom, hány felmenőig kell a honleánynak igazolnia a vértisztaságot, miként az sem tiszta e fajtiszta nemes versengésben, hány százalék záhorák, víhodnyár vér csordogálhat karcsú ereiben a szlovák amazonnak. A nem szlovák hölgyek indulás előtt diszkvalifikálva. Apropó, amazon. Más tájain a világnak a versenykiírásban az szerepel, hogy a szépség lehetőleg romlatlan liliom legyen, azaz: nem mutogathatta nyiladozó bájait képeslapokban, s ebből következően logikus, hogy pornófilmben sem nyalhatta a gyertyát. Ha valami hasonló turpisság kiderül, a hölgyet pardon nélkül trónfosztják. Lehet, hogy nálunk ez sem szempont? Apropó, szempont. Van egy hiányérzetem a dologgal kapcsolatban. Mi van akkor, ha a bájait himbáló, az IQ-ját az alfelén hordó nőnemű, kétlábú tollat- lan állat (Rousseau után szabadon) ellenzéki, avagy kormány- párti? Vagy: apukája valamikor a libanoni cédrusok tájékáról jött hozzánk tanulni, s így a leányka kissé napbarnított, ám hamisítatlanul árja téntával van anyakönyvezve? S ha teszem azt, az orvostudomány csodájaként Éva Ádámnak született? S még egyéb gubancok. Apropó, gubancok. A szlovák kormány nemrégi ülésén elfogadta az új védelmi törvényt, amelyből kiderül, hogy van remény az önmegvalósításra. Lehet a hont védeni, hölgyeim. Mert önök is hadkötelesek, tekintet nélkül hajszínre, nyelvre, ősökre. E kérdésben teljes a hatalmi konszenzus, itt nincs diszkrimináció. A bakancs, az bakancs, akár szlovák, akár magyar, akár lengyel lábacska rántja fel. Esetleg lúdtalp. Mert ugye, a visszér, a tyúkszem, a bakancs törte hólyag, a bőg, a csomó, de talán még a lábpenész is, teljes méltóságában egyenrangú és nemzetközi. Szóval a hon nem válogat. Apropó, hon. Hun vagy? Vezércikk Létveszélyben Miklósi Péter ______________ Ülü nk a televízió előtt, és döbbenten meredünk a képernyőre. Amit látunk s hallunk, az nem krimi, nem valami rafinált politikai gyilkosság, csak egyszerűen olyan pusztítása az életnek, amely valamennyiünket veszélyeztet, de elsősorban a gyermekeinket. A New York-i környezetvédelmi világkonferenciáról szóló tudósításból kitűnik, hogy e tanácskozáson újabb meg újabb adatok kerültek nyilvánosságra a földkerekség különböző tájainak szennyezettségéről, a levegőt mérgező égéstermékekről, az üvegházhatásról, a talajba beszivárgott s így a mindennapi eledelünkbe is beépülő nehézfémekről. Az ember zavarban van, ki merje-e tárni lakása ablakát, hiszen a szellőztetés jobbára nem friss oxigént, hanem füstgázokat hoz. Sajnos, Szlovákiában is. Sőt! Az ország némely tájegységében a légzőszervi, idegrendszeri, daganatos és más betegségek az átlagosnál jóval több áldozatot szednek, s ez nem írható kizárólag a kipufogógázt okádó autók áradatának számlájára, mert ennél is súlyosabb az a méregmennyiség, amellyel elaggott ipari üzemeink szennyezik a környezetet. Az okok egyfelől az ötvenes évek megalomániás nehézipari struktúrájára vezethetők vissza, de a szocializmus „építésének” mellkasfeszítő évtizedeiben is - a józan gazdasági és egészségügyi megfontolásokkal szemben - a politikai érdeknek elsőbbséget adó „fejlesztési” meggondolások érvényesültek. S amíg nálunk ennek a szemellenzős irányzatnak tapsolni is kellett, addig a nyugati ipar fokozatosan átépítette a szerkezetét: a sok energiát igénylő alapanyaggyártás súlypontja áthelyeződött az ázsiai és dél-amerikai fejlődő országokra, illetve a szovjet fennhatóság alá rendelt kommunista blokk területére; ezzel szemben a világ boldogabb tájain ugrásszerűen megnőtt a csekély energiát fogyasztó, a környezetet kímélő, magas szellemi hányadot kívánó termelés és szolgáltatás szerepe. A legszomorúbb, legijesztőbb valóság, hogy Szlovákiában mindmáig az anyagigényes és energiafaló ipari tevékenység konzerválódott, alig nő viszont a szolgáltatások részaránya. Nem csoda, hogy hazánkban, egységnyi végtermék gyártásához csaknem négyszer annyi energia szükséges, mint például a nyugat-európai gazdaságokban. így az sem véletlen, hogy a Szlovákiából származó termékeket egyre alacsonyabbra értékeli a világ. Tetézi a bajt, hogy külföldi tőke híján csigatempóban halad a szerkezetváltás, aminek az a következménye, hogy az ország számos iparvárosának lakossága a még megengedhetőnél is háromszor-négyszer nagyobb por- és füstszennyeződést kénytelen elviselni. Egy elemista is tudja, hogy modern és környezetkímélő ipart varázsolni nem kis pénz kérdése. Hogy ez a dolog bizony összetett iparpolitikai, szociológiai és területfejlesztési probléma. Hogy a főként szakértelmet, magas képzettséget, szellemi kvalitásokat ígérő, korszerű technológiáknak olyan beáramlását szükséges előmozdítani, amelyek nemcsak a nyereségre, netán a világpiaci vesenyben való eredményes részvételre jelentenek kezességet, hanem a jövő nemzedék egészséges életkörülményeire is. Szlovákiában, mint annyi minden, ez is egészen másként van. Ugyanannak a tévéhíradónak következő képsora Rózsahegyről, a Tátraalját jócskán szennyező papírgyárból tudósít. Az igazgató semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy e gyár, sürgős környezetkímélő befektetések helyett, félmilliárdnál is nagyobb ösz- szeggel a HZDS-párti „magántelevízió” létrehozását támogatja. Fuldoklunk. Füstben, szennyben. Sokan a szer- vilizmusban is. Prikler László illusztrációs felvétele Hűsölés, szobrokkal
