Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-02-05 / 6. szám

10 1997. február 5. Kópé Hárs László A jó tündér ajándéka Rácz Noémi illusztrációja nagyon szerette volna megérteni az állatok beszédét. így történt azután, hogy Katika mindig megtanulta a leckéjét, mindig elkészítette a fel­adatát, hogy kiérdemelje a tündér ajándékát. Hanem telt-múlt az idő, egyik hét, egyik hónap a másik után, az egyesek szaporodtak Katika neve mellett, de más egyéb nem történt, így érkezett el a bizonyítványosztás napja. Bizony, gyönyörű nap volt, tündöklő és vidám. A napfény úgy beragyogta a tanító nénit, hogy most már mindenki láthatta: a jó tündér ő, senki más. A tanító néni Katiká­Katika már az óvodában egészen biztosan tudta, hogy a jó tündér nem kitalálás, hanem igazából létezik. De személyesen csak akkor találkozott vele, amikor beíratták az első általá­nosba. A jó tündér dobogón állt, fe­kete tábla előtt, és akárki tanító né­ninek nézhette. De Katika azonnal tudta, hogy ő senki más, mint a jó tündér. Ezért rögtön elhatározta, hogy min­den szavát megfogadja, hiszen tud­ni való, hogy aki kiállja a próbát, azt a jó tündér végül megajándékozza - teljesíti a kívánságát. Katika pedig nak átnyújtotta a bizonyítványát. Az is ragyogott, mintha tündérnyomdá­ban nyomtatták volna. Azt ragyogta, hogy Katikának mindenből egyese van, de meg is érdemli. Katika boldog volt - és kerekre nyi­tott szemmel várta-leste a tündér ajándékát. S hiába várt, csak a bizo­nyítványt kapta, semmi mást. Katika csalódást érzett. De azután eszébe jutott valami s alig várta, hogy véget éljen az ünnepség. Lent a kapuban ismét elővette a bizonyítványt. Ugyanis azt gondolta: bizonyára ab­ban rejlik a bűverő, amelynek segít­ségével az állatok beszédének tudója lehet! Böngészni kezdte a bizonyít­ványt: számtan, egyes; írás, egyes... a többit már tudjuk. S amint így ol­vasta, olvasgatta a szavakat, egyszer csak eszébe jutott, hogy mi volt hó­napokkal azelőtt, szeptemberben, amikor először lépte át az iskola kü­szöbét! Több se kellett Katikának. Becsukta a bizonyítványt, s futott ha­za, ahogy a lába bírta. Otthon büszkén kiáltotta:- Anyu, idenézz, ajándékot kaptam a jó, a legjobb tündértől! Anyu megnézte a bizonyítványt. Módfelett büszke volt a tiszta egyes­re, de nem látta, hol van a tündér ajándéka. Hiszen azt sem tudta, hogy a tanító néni valójában - jó tündér. De Katika elárulta neki a nagy titkot. És elmesélte azt is: egyre várta, hogy ha kiállja a próbákat, ju­talmul megérti majd az állatok be­szédét. Csakhogy a tündér más aján­dékon adott. Azt, hogy most már megérti, mit mondanak a betűk, mit beszélnek a számok! Hiszen ez az igazi, varázslatos tudomány.- És még nem is a legnagyobb - mondta anyu. - De ha jövőre sem fe­lejted el, hogy a tanító néni a jó tün­dér, ha jövőre is egyesekkel lesz tele a bizonyítványod, mert kiálltad a próbákat, akkor majd magad is meg­tudod. S ezért van, hogy Katika, aki még csak most járja az első általánost, már alig várja, hogy a másodikba ke­rüljön. Mert megtanulta, hogy semmilyen tündér sem lehet jobb, mint a tanító néni és semmilyen tündérajándék nem ér annyit, mint a tudás. az udvarra. Aztán, hogy tettét igazolja, utána kiált a repülő kocsis­nak:- Nem ütlek meg, Péter, üsd meg te magadat! (A magyar anekdotakincs) A képen látható két béka rajzai kö­zött hat apró eltérés található. Hajó megfigyelő vagy és megtalál­tad valamennyit, a hat eltérést kari- kázd be a két rajzon, és megfejtés­ként küldd be őket vagy levélben, vagy levelezőlapra ragasztva a szer­kesztőségünkbe. (A borítékra ne felejtsd ráírni: Törd a fejed!) A helyes megfejtők könyvajándékot nyerhetnek. Tóth Béla Tompa és a kocsisa Tudvalevő dolog, hogy Tompa Mihály óriás erejű ember volt. Fél kézzel haji- gálta föl a napszámosok vállára a búzás zsákokat. Egy alkalommal meghara­gudott Tompa a kocsisára. Valami bajt csinált. Felhí­vatja magához, s szidja ke­gyetlenül. A kocsis rendü­letlen nyugalommal hall­gatja. A költő megharagszik ezért a nembánomságért, felugrik, ölbekapja a ko­csist, s zsupsz! leteremti a parókia magas tornácáról Szilágyi Domokos A pipe meg a liba Valaha volt egy icipici kalyiba, bele-beletévedt a pipe meg a liba; ám egy zápor okozott galibát: elmosta a kalyibát - azóta égnek tartják csőrük a pipék, a libák. Tudod-e? Vietnamban régen a bál­nát annyira tisztelték, hogy ha egy elpusztult a parton, aki először észre­vette, úgy kellett tekintse, mintha a legidősebb fia feküdne ott. Száz napig kellett gyászolnia. Aztán a bálna csontját gyászos díszpompával a pagodába vitték, és a babonás halá­szok odajártak imádkoz­ni, mielőtt a tengerre szálltak volna. Bár a karikás ostorral való csettintést magyar specia­litásnak tartják, a leg­hosszabb ostort mégis egy ausztráliai férfinak, egy bizonyos Garry Brophy- nak sikerült elcsettinte- nie. Az ostor hossza 42,67 m volt. A legtöbb nyelvet Pápua Új-Guineában beszélik. A nagy sziget különálló völ­gyeiben viszonylag kis te­rületen hihetetlen mennyiségben maradtak fenn különböző nyelvek. Becslések szerint a pápu­ák 500 különböző nyel­ven beszélnek. Ez a világ összes beszélt nyelveinek 10%-a. A leghosszabb vers a kir­giz népi eposz, a Manasz, amely 1958-ban jelent meg nyomtatott formá­ban. Több mint 500 ezer verssorból áll. A természet legelké- pesztőbb evőgépe az Ant- heraea polyphemus nevű selyemlepke hernyója, amely életének első 48 órájában születési súlyá­nak a nyolcvanhatezer- szeresét fogyasztja el. Egy ilyen étvágyú, 3,17 kg sú­lyú csecsemő 273 tonna táplálékot venne magá­hoz két nap alatt. A legtöbb vándormadár alacsonyan, 90 méter kö­rüli magasságban repül, s „ alig tucatnyi faj közelíti meg az 1000 méter ma­gasságot. A madár által valaha elért legnagyobb magasság 11 227 méter. Egy keselyű ütközött ezen a magasságon egy re­pülőgéppel Elefántcsont­part fölött, 1973-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom