Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-05 / 6. szám
8 1997. február 5. Ripor „Emlékművünket, múltunkat, a ma itt élő magyarokat megalázni nem hagyjuk Döntések és ledöntések... S. Forgon Szilvia A tavalyi évet tiltakozó nagygyűléssel zárták Kraszna- horkaváralján. Az ok: Nagyka- pos, Tornaija és Rimaszombat után feketelistára került a Krasz- nahorkaváralján emelt emlékmű is. A forgatókönyv mindenütt ugyanaz: az építkezési engedély utólagos megadása helyett az illetékes járási hivatalok az épít- tetőkre pénzbírságot szabtak ki és elrendelték az emlékművek lebontását. Indok: az emlékművek sértik az alkotmányt és a társadalom érdekeit. A rimaszombati millecentenáriu- mi emlékművet alig lehet megtalálni. A református templom kertjében állították fel, magas vaskerítés mögé, a tér felől még egy újságosbódé is „fedezi”. Mégis szemet szúrt.- Egyházi területen állítottuk fel, eleve gondolva arra, hogy lehetnek vele problémák - magyarázza Polgári László, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke. Az emlékművet június 9-én avatták fel. Ismeretlen vandálok azóta több ízben is megrongálták. Az állami szervek közül a járási hivatal környezetvédelmi osztálya volt az első, amelyik belekötött. A környezetvédelmi minisztérium rendeletére, illetve az építési engedély hiányára hivatkozva elrendelte a lebontását.- Volt, aki azt állította, hogy nem is kell építési engedély, majd lesz dolva, ezzel talán elcsitulnak a hangok. Sajnos, nem így történt. Fellebbezésükre a Besztercebányai Kerületi Környezetvédelmi Hivatal megerősítette a járási hivatal döntését: az emlékművet el kell távolítani. Az építtetők most azon gondolkodnak, bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. A Csemadok tornaijai alapszervezete ezt már megtette. Beadványuk a Besztercebányai Kerületi Bíróságon várja, mikor kerül rá sor. Balajti Lajos, az alapszervezet elnöke láthatóan belefáradt a hónapok óta tartó eredménytelen hercehurcába.-Tavaly június óta kilenc kiló levél érkezett emlékmű-ügyben. Szinte nem volt olyan hét, hogy a sajtó ne foglalkozott volna velünk, a hivatal packázásáról már nem is beszélve. Mi bíztunk abban, hogy mint számtalan más esetben, az építkezési engedélyt a környezetvédelmi hivatal utólag kiadja. Ám sajnos közbeszólt a nagypolitika. Az építkezési engedélyt nem kaptuk meg, ehelyett az időközben megalakult Nagyrőcei Járási Hivatal környezetvédelmi osztálya felszólított bennünket az emlékmű lebontására és 13 000 korona büntetés kifizetésére, amire nincs pénzünk. Különben sem értem, hogy lehet valakit ugyanazon „bűnért” kétszer megbüntetni. Fellebbeztünk, de hiába. Január 31-ig haladékot kaptunk. Nem tudom, mi lesz, de nem hinném, hogy a vávalahogy... Én ma is azt állítom, forrón ettük meg a kását. Jobban elő kellett volna készíteni az egészet, az építkezési engedély megszerzését is beleértve - állítja Polgári László. - Bár meglehet, akkor is belekötöttek volna. A lebontási rendeletet persze nem fogadtuk el, de a kiszabott 8000 koronás bírságot kifizettük, gonNem volt más választásunk, mint hogy bíróság- hoz forduljunk. rosban akad olyan magyar ember, aki ezt az emlékművet hajlandó lenne lebontani. Október folyamán egy rövid hír is felröppent a sajtóban, miszerint a Csemadok tornaijai alapszervezete tiltakozó nagygyűlést szervez. A hír hamis volt. Krasz- nahorkaváralján azonban sor került a nagygyűlésre. Az ősi vár alatt december 30-án a környékről mintegy 300 ember tiltakozott a hatalom arroganciája ellen. A résztvevők elhatározták, nem engedik a közadakozásból emelt emlékmű eltávolítását.- Ezt az emlékművet a Rozsnyói járás 35 települése közösen emeltette, a polgárok és a vállalkozók adták rá össze a pénzt, Krasznahorkaváralja pedig a területet adta. Az építkezési engedély megszerzéséhez kikértük az érintett szervezetek véleményét, kifogást egyik sem emelt, az utólagos építkezési engedélyt mégsem kaptuk meg a járási hivataltól. Ezzel szemben megjött a lebontásra felszólító parancs, amit fellebbezésünk után a kassai kerületi hivatal is jóváhagyott a 80 000 koronás pénzbírsággal egyetemben. Ezek után nem volt más választásunk, mint hogy bírósághoz forduljunk - ismerteti a kialakult helyzetet Fábián Edit, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának elnöke. Egy bírósági per azonban hónapokig is eltarthat. S még ha számukra kedvező döntés is születik, mire mennek vele, ha az emlékművet időközben eltávolítják. Ezért is határozták el a kraszna- horkaváraljaiak, hogy ha kell, megvédik az emlékművet.- A Csemadok-alapszervezet vezetősége úgy döntött, megszervezzük az emlékmű őrzését. A megkérdezett váraljaiak vállalták a feladatot. Azóta már a vár- hosszúrétiek is jelentkeztek, s számítunk más környékbeli falvak támogatására is. Január első hete óta mindennap két ember figyeli az emlékmű környékét, megszerveztük a telefonos kapcsolatot is, így bármilyen veszély esetén mozgósítani tudjuk az embereket. Egy fűthető lakókocsit is elhelyezünk az utcában, hogy az őröknek ne kelljen a hidegben fagyoskodniuk. Minden eshetőségre fel kell készülnünk, hiszen a hivatal kijelentette: „az emlékművet el kell távolítani, de erőszak alkalmazása nélkül”- magyarázta Prékop Péter alpolgármester. A falu szinte egy emberként kiáll az emlékmű ügye mellett. Nemcsak a megbízottak őrzik, figyelik A helybeliek kötődnek az emlékműhöz, ezért vállalták az őrzését. a közeli házak ablakából is. A közelben dolgoznak az emlékmű készítői, Ulman István, Baffy Lajos és Nagy György. Az emlékmű körüli mozgás az ő figyelmüket sem kerülheti el.- Az utasítás szerint mindent vissza kell állítani az eredeti állapotába, tehát nemcsak az emlékművet kell lebontani, hanem a rendezett parkot is. Merthogy veszélyes és társadalom-ellenes. A falusiak ezt nem fogják hagyni, mikor örülnek, hogy végre megszépült a falu - állítja Nagy György.- A helybeliek kötődnek az emlékműhöz, ezért vállalták az őrzését. Tudják, ha Váralja elesik, a többi emlékművet is szétszedik. Ha szükség lenne rá, oda- állnának és megvédenék - állítja Ulman István. - Ez az emlékmű a magyar nép történelmi folytonosságát hirdeti. Jogunk van rá. Ha most ezt elveszik tőlünk, legközelebb dédapáink sírját fogják akarni. A krasznahorkaváraljaiak elszántak. S azok a tornaljaiak, a rima- szombatiak, nagykaposiak is. Tudják, nem tettek semmi olyasmit, amivel megsértették volna Szlovákia, hazájuk törvényeit. A hatalom ennek ellenére hadjáratot indított ellenük. Az alkotmány szellemét meggyalázva, a törvény szavait kiforgatva. Rombolni készül. Nem tudatosítva: ha ezek az emlékművek ledőlnek, a demokrácia alapjait rengetik meg. Krasznahorkaváralján 1996. december 30-án a hideg és a hó ellenére a Rozsnyói járás szinte minden községéből mintegy háromszáz ember gyűlt össze, hogy tiltakozzon a hatalom arroganciája ellen, s jelenlétével bizonyítsa: készek megvédeni emlékművüket. Az eseményen részt vettek a politikai pártok, a Csemadok, az egyházak képviselői is. A helybeliek érezhették, nincsenek egyedül harcukban. Azóta minden- nap ketten őrzik az emlékművet, s ha bármi történne, hívásukra több tucat ember állna az emlékmű mellé, hogy testével védelmezze azt. Tornaiján az emlékművet a katolikus templom előtti parkban helyezték el. Természetesen kikérték a plébános véleményét is, aki először egyetértett a gondolattal, sőt vállalta, hogy ökumenikus istentisztelet keretében református és evangélikus paptársaival közösen imádkozik a felavatásán. Majd néhány hét elteltével véleményét teljesen megváltoztatva az emlélonűvet társadalom-ellenesnek kiáltotta ki.