Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 5. szám

Modern élet 1997. január 29. 5 Ne akarjuk minduntalan átlépni a saját árnyékunkat Páviánok tartják a csúcsot Polák Imre______________ Egy átlagember - az alvásra for­dított időt leszámítva - hétköz­napjai nagyobb felét a munka­helyén tölti el. Ez a tény külön­böző szinteken természet­szerűleg különböző szintű kér­déseket vet fel. Vajon nem for­dítunk-e túl sok időt munkára? Esetleg keveset... A munka ter­melékenységének és intenzitá­sának fokozásával miért nem törekedünk a munkaidő továb­bi rövidítésére? Nem fecsérel- jük-e munkaerőnket túlzott, fö­lösleges igények kielégítésére? A fogyasztás szüntelen növelé­se nem jár-e az életkörülmé­nyek egyidejű romlásával? Il­letve, nem drágább-e a leves, mint a hús...? Nyilván minden hasonlat sán­tít... Kétségtelen viszont, hogy a civilizáció által kevésbé érin­tett vagy teljesen érintetlen te­rületeken - pl. a csendes-óceá­ni szigetvilág - a bennszülött törzsek szükségleteinek kielé­gítéséhez bőven elegendő a na­pi kétórás „munkaidő”. Ám ke­zünk ügyébe került egy még in­kább sántító hasonlat: az Ugan­dái őserdőben megfigyelték, hogy a páviánok napi táplálé­kuk beszerzésére nem fordíta­nak egy óránál többet... A nap többi részét pihenéssel és Já­tékkal” töltik. Egyébként Fran­ciaországban 1936-ban vezet­ték be a heti 40 órás munka­időt. A munkahelyet a bérpolitika teheti leglakályosabbá. Talán ha szerényebben és egészségesebben táplálkoz­nánk, öltözködnénk és lak­nánk, önművelésünk, szórako­zásunk jobban igénybe venné kreativitásunkat, ökosziszté­mánkon belül nem akarnánk minduntalan átlépni saját ár­nyékunkat, hamarabb léphet­nénk arra az útra, amelyre a kö­rülmények előbb vagy utóbb, de mindenképpen rákényszerí- tenek. Addig is maradjunk a munkahelyünkön, gondolkod­junk el azon, miként tehetnénk „lakályosabbá”, otthonosabbá azt a helyet, ahol életünk je­lentős részét eltöltjük. Tagadhatatlan, hogy a munka­helyet a bérpolitika éppen időszerű mutatói tehetik a leg­lakályosabbá. A dolgozó egyéb juttatásokkal szintén stimulál­ható, ám jelentős tartalékok rej­lenek a munka folyamatának megszervezésében. Ez utóbbi nem feltételez komolyabb be­ruházásokat, inkább az ember magatartásformáit, adottságait célozza meg. Az individuális, egyénre szabott munkaidő alig­hanem a modem életforma leg­nagyobb luxusa. Alapvetően három embertípus, a késő esti órákban aktív bagoly, a hajnal­ban ébredő és rögvest tevé­kenykedni kezdő pacsirta, illet­ve az alkalmazkodni képes ga­lamb típusa jelenti a mindenko­ri kiindulópontot. Az már a ve­zető-irányító dolgozók, divatos szóval a management feladata, hogy az individuális munkaidő bevezetéséhez kialakítsa a fel­tételeket. Egyébként ez legsajá- tabb érdeke, hiszen a biorit­mushoz igazított munkaidő végső soron a munka hatékony­ságában, következésképp a ha­szonhányadban mutatkozik meg. Feltétlenül szót érdemel a mun­kahely klímája, az a légkör, amely az embert nap mint nap körülveszi, amelynek utórezgé­seit magával viszi az otthonába. Régi szabály: nem a rosszul végzett munkát kell büntetni, hanem a jól végzettet jutalmaz­ni...! Optimálissá akkor alakul a helyzet, amikor majd a jót sem kell külön jutalmazni... Amikor a világ legtermészetesebb dol­gává válik, hogy adekvát mun­Orangutánék nem csinálnak problémát a munkából. Szívesen elné­zik, hogyan dolgoznak mások... Illusztrációs felvétel kabér fejében kifogástalanul lá­tom el a feladatom. Ez viszont - valahol messze - már a felsza­badult munka víziója, amely csupán olyan társadalmi szerződés bázisán jöhet létre, amelyről Rousseau is álmodo­zott, s még oly sokan fognak ál­modozni. A munka egymagában, auto­matikusan nem szolgál pozitív célokat. Sporteszköz, játék, fegyver ugyanazzal a munkával állítható elő. Az egyhangú ro­bottá silányuló munkavégzés az emberi alkotókészség mini­mumát sem igényli. Madách fa­lanszterében Michelangelo széklábat farag „és azt is a leg­hitványabb alakra”. Ám hiába vésel rá „holmi díszt”, hiába ka­pod meg „változásul a szék tám­láját”, hasztalan, ha a munka nem ad rangot, ha nem ébreszti az alkotás, a teljesség tudatát. A hiányérzet nem „foltozható be” kisebb-nagyobb munkabér­rel, a jóléti társadalom stá­Az egyénre szabott munkaidő a modern életforma legnagyobb luxusa. tusszimbólumaival. Csak a pén­zért végzett tartalmatlan mun­kának ikertestvére a tartalmat­lan pihenés és szórakozás... egypontúvá sűrítve: a tartal­matlan élet. Az átlagos „életszínvonal” emelkedésének következmé­nyeként semmi esetre sem fo­gadható el az élet minőségé­nek a csökkenése. Átmeneti in­gadozások ellenére is az erköl­csi értékrend marad a mérva­dó, amely görög-római kultu­rális galaxisunkba évezredek során épült be. Ennek az érték­rendnek pedig a becsületesen végzett munka az alappillére. A kenyeret, a szellemi értéke­ket teremtő munka minősége szabja meg az ember és a társa­dalom mozgáspályáját... ... nehogy a pálya végén koto­rászva keresgéljünk, „mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem”. Ezt a kincset nem hirdeti lármás szlogen. Ki-ki maga teremti ön­maga számára. Függetlenül századvégtől, ezredvégtől, iz­musoktól, modern és még mo­dernebb máztól. A munkahelyi bonyodalmakkal lehetőleg kesztyűs kézzel bánjunk. De azért ne így... Pletyka helyett inkább hízelegjen Munkahelyi bonyodalmak Manapság mintha a nőknek töb­bet kellene elviselniük a munka­helyükön, ha nem akarják elveszí­teni az állásukat. Nem kell azon­ban minden áron csendesen s megadóan viselkedniük. Vannak módszerek, hogyan szereljék le a taktikátlan kollégát vagy főnököt. Az „aranyom” vagy a „husikám” stílusú megszólítás bizonyos helyzetekben kifejezetten mega­lázó lehet. Próbálja megállapíta­ni, tréfáról, neveletlenségről vagy szándékos sértegetésről van-e szó. De azokban az esetek­ben sem kell eltűrni ezeket a „hí­zelgő” megszólításokat, ha nem húzódik mögöttük hátsó szán­dék. Használja ki a pillanatot, amikor a munkatársával egyedül van, és illedelmesen adja tudtára, hogy önnek az ilyen meg­szólítások nem tet­szenek. Megtörténik, hogy a telefonbeszélgetését valamelyik kollégája kihallgatja. Ezt csak úgy kerülheti el, hogyha - amennyi­ben fontos telefonról van szó - keres egy üres helyisé­get, ahol senki sem zavarhatja be­szélgetés közben. Ha nincs rá le­hetősége, halkítsa le a hangját, ezzel jelzi a kíváncsi kollégájá­nak, hogy a beszélgetés tartalma nem az ő fülének való. Természe­tesen ez fordítva is érvényes. Ha olyasmit hall, amit nem kellene, még tévedésből se adja tovább. Tegyen úgy, mintha semmiről sem tudna. Senki sem akaija, hogy pletykásnak tartsák, noha bizonyos esetekben csak a plety­kákból tudhatunk meg bizonyos információkat, például a fizetése­melésről vagy a cég jövőjéről. Ha információkat akar kapni, adnia is kell. De jól gondolja meg, kinek mit mond el, és mit tart meg ma­gának. Ne feledje, hogy Önről éppúgy beszélnek mások. Áz álláskeresésnél nagyon fontos az első benyomás. Mindig nézzen egyenesen az Önnel beszélő sze­mébe. Hallgassa figyelmesen a másikat. Vannak, akik annyira ügyelnek a gondolataik szabatos megfogalmazására, hogy nem tudják követni beszélgetőpartne­rük gonodolatmene- tét. Alkalmanként te­gyen föl kérdéseket, hogy partnere lássa, figyelme töretlen, és képes az önálló gon­dolkodásra. Ha nem ért egyet valamivel, nem muszáj kirob­bannia. Jobb, ha uralkodik magán, esetleg jelzi, hogy az adott problémát másképpen is meg lehetne oldani. Ragadjon meg minden alkalmat, hogy fel­hívja magára a figyelmet. Pró­báljon változtatni beszéde rit­musán, ha kell, lassítson, vagy halkítsa le a hangját. Ha alkal­mas a pülanat, hízelegjen. Le­gyen diplomata. Ez a mai világ­ban is nagyon fontos. Az állás- keresésnél nagyon fon­tos az első benyomás. Mozaik inkább egy almát! * Anikotinta- pasz enyhíti az elvonási tünete­ket, ám van, aki a legkisebb adag hatószerrel átitatott ta­pasztól is rosszul lesz. Ha túl erős, vegye le és óránként tegye vissza egy órára. Aki a nikotinos rágógumit jobban búja, próbál­jon azzal leszokni. Ha a pótsze­Vigyázzunk az árammal! Minden berendezés előbb- utóbb meghibásodik, és ez a háztartási elektromos gépek esetében veszélyekkel jár. Ta­pasztalatok szerint a házi elekt­romos balesetek egyharmada a különböző drótok helytelen használatából adódik. Biztonsá­gunk érdekében nem árt néhány hasznos tanácsot megfogadni. Megfelelő hosszabbítok A különböző gépek saját drótjá­val ritkán van baj, annál több a házilagos toldásokkal. Nagyobb gépekhez (porszívó, hűtő) vas­tagabb, erősebb drótot kell hasz­nálni, a normál huzalok csak a kisebb berendezéseknél (hajszá­rító, vasaló) megfelelőek. Figyelje a wattot Ha a több fény kedvéért na­gyobb wattszámú villanykör­tét csavarunk a lámpába, mint amennyit elbír, a túlhevülés tüzet okozhat. Távola víztől Ha a konnektorba dugott haj­szárító véletlenül beleesik a vízzel teli kádba, használóját halálos áramütés érheti. Ezért kell mindig kihúzni a gépek dugóját, ha már nem használjuk a berendezést. Kádban ülve soha ne használ­junk hajszárítót! Gyanús jelek Ha a lámpa időnként elhalvá­nyodik, vagy égő plasztik sza­gát érezzük, hívjunk villany- szerelőt. Vagy a hálózat túl­terhelt, vagy a régi drótok szorulnak cserére. Ha vala­melyik elektromos gépet érintve furcsa bizsergést ér­zünk, vagy a drót túl forró, esetleg égett szagot áraszt - veszély van. Ha csakugyan abbahagyja Az angliai Manchesterben mű­ködik egy elvonó klinika, amely­nek a vezetője, Chris Steel hosszú évek tapasztalatai alap­ján kilenc pontban foglalta össze a végleges leszokás lépéseit: * Könnyebb, ha barátjával vagy barátnőjével, munkatársával együtt kezdik az absztinenciát. * Távolítson el környezetéből mindent, ami a rágyújtásra em­lékezteti (cigarettát, hamutartó­kat, gyújtót). * Jelölje meg azt a közeli időpontot, amikora kúrát elkezdi. * Ne gondoljon arra görcsösen, hogy „én az életben többé nem gyújtok rá”, hanem kisebb lépésekre szánja el ma­gát: „Ma egy szálat sem gyújtok meg.” * Ha eddig elhanyagolta a sportot, most ismét elkezdheti. Ha van hobbija, érdemes vele le­kötnie a figyelmét. * Tegye el egy dobozba naponta azt a pénzt, amit a dohányzásra köl­tött volna. Hamarosan rájön, hogy a leszokás felér egy fizetés- emeléssel. Az így megtakarított pénzen vegyen magának vala­mit, amire régóta vágyott. * Va­lahányszor rágyújtana, egyen 1 vl\ ülCl^CuvXpj OvLiliLu Ov>lll kerülnek annyiba, mint maga a cigaretta és a miatta keletkező súlyos betegségek. * Ha az erős elhatározás ellenére is vissza­esik, ne gondoljon arra, hogy akaratgyenge, tehetetlen stb., hanem kis idő múlva próbálja meg újból. A legtöbb embernek csak többszöri kísérletezés után sikerül a dohányzásról végleg lemondania. Akiknek soha, azokkal vannak tele a kórházak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom