Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-29 / 5. szám
1997. január 29. » 30. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Melléklet Galántai képeslap. Őrizni, ápolni a hagyományokat. Riport A tigriscápa állkapcsa még ilyen formában is félelmetes. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. febr. 1-től 7-ig Nyakunkon a farsang - vigadjunk? Nálunk? Áll a bál! Miklósi Péter _____________ Itt a báli szezon! - hallom lép- ten-nyomon, s hozzá rögvest az imitációt, hogy borsos áron kapható belépőjegy fejében mely szakma vagy egylet látna szívesen a farsangi mulatságán... Valóban ÁLL A BÁL, nézzünk csak körül: jó ideje tart már az országos hejehuja. Megkezdődött még 1994 ad- ventjében s tartani fog az idei nagyböjtben is; a hamvazószerda, a bűnbánat napja, pedig várat magára. Közben rophatjuk a táncot, a népies csűrdöngölő alatt recseghet-ropoghat a parkett. Csak be ne roskadjon! Persze, közben jó, ha szemmel tartjuk egymást, nehogy valaki elcsábítsa a tubarózsánkat. Ez a szemmel tartás egyéni, táncmulatságokon ajánlatos formája; van viszont a vizslatásnak kevésbé mulatságos, belügyi „fur- fangja” is. Például oly módon, hogy az ellenzéki hangnemben cikkező újságírókról önálló ak- taköteget nyitott a Szlovák Információs Szolgálat; de arra szintén számtalan jel utal, hogy a telefonokat is újra sűrűn lehallgatják. Nyilván arra kíváncsiak az urak (urak? elvtársak!), hogy jól vagyok-e, nem unom-e a hetek óta tartó komisz időjárást, hogy... De minek is soroljam; okosabb lesz, ha még attól is óvakodom, hogy önmagámmal találkozzam. Ezzel szemben viszont alig hallani bármit is arról, hogy minő belső feszültségek bénítják a rendőri szervek munkáját; de az se kutya, hogy mennyire hű a kormánykoalícióhoz és ön- nönmagához az állami főügyész, aki ne mond le tisztéről, noha az alkotmánybíróság is rábizonyította: az államfő kegyelmi rendelete kapcsán súlyosan törvényt sértett. Mély erkölcsi megfontolásból nemcsak megNyilván arra kíváncsiak az urak, hogy jól vagyok-e, nem unom-e a hetek óta tartó komisz időjárást... melegedni, hanem maradni is kíván bársonyszékében a bel- ügyminiszer is, aki helyénvalónak találja, hogy ifj. Michal Kováé önelrabolta magát, Báláz püspök önellopott egy dollárszázezreket érő képet, a parlamentből kipenderített Frantisek Gaulieder pedig nyilván önfelrobbantotta a saját házának gázközeli kapubejáratát. Ez a belügyminiszter nemcsak bűntettek nyomait igyekszik megsemmisíteni, hanem - a tudatát is. Áll a bál házunk táján, a sajtóban is. Itt van például a közszolgálati televízióban, a „kubisvízi- óban” folyó házibuli. Az államfőt köztörvényes bűnözővé hazudó titkos tanúknak műsoridő akad bármikor; a tévé magyar műsora magyar riportereinek forgató stáb viszont egyre ritkábban. Igaz, a többi program is unalmas, egysíkú és koncepciótlan, de hát Kubis úr, a Szlovák Nemzeti Párthoz és a Szlovák Információs Szolgálathoz közel álló új igazgató a kormányzat iránti hűsége jutalmául választatott meg direktornak (a nyelvtörvény értelmében: riaditelnak); arra viszont fél szóval sem tett ígéretet, hogy jó műsorokat fog szerkeszteni vagy rendelni. Vegyük tudomásul, mindenkinek mégsem lehet a kedvében járni. Áll a bál, rophatjuk hát a táncot, a népies csűrdöngölő alatt recseghet-ropoghat a parkett. Csak be ne roskadjon! Slawomir Mrozek egyik gro- teszkjében három legény keresi a mulatságot. Nekik azt ígérték: itt mulatság lesz. Hogy helyette temetés van? Nem hiszik el. Muzsikálnak! - mondja az egyik legény. De nem itt, másutt - feleli hármójuk közül a másik. Lám, most mifelénk is beköszöntött, sőt jó hosszan eltart a báli szezon. Muzsikálnak nekünk: elhúzzák a nótánkat annak rendje és módja szerint. Vezércikk Európai színvonalon... Kövesdi Károly Az állami vállalatok reklámjai, akár az elefánt a kiskocsmában. (A porcelánbolt túl ismert.) Iszogatja az ember a sörét, s honnan, honnan nem, bejön a nagy ormányos, hordónyi topogóban, százfontos agyarait a pultra dönti és eltrombitálja magát: Hol az a nyuszi, aki azt mondta az anyámról, hogy...! ? S egyből övé a placc, hiszen versenyhelyzet van ugye, meg piacgazdagodás. Bejön a villamosművek és elordítja magát: Amíg ezt a szöveget elolvassa, ennyi meg ennyi energiát termelünk ki! He? kérdezné az ostoba halandó. S ki még? Önökön kívül van még valaki? Mintha két tucatnyi villamosművek tülekedne a piacon. Négyéves fennállását tavaly világgá plakátolta a Bin- der-művek is: Sok van, mi csodálatos, de a bősi erőműnél nincs csodálatosabb! Világ- és magyar nyelveken egyaránt. (Hülyítésre a magyar nyelv is kóser.) Mintha azt binderölték volna ki a tűzfalakra: Kovács Józsi csallóközi kőműves bezzeg nem tudott volna nektek ilyet építeni! Kovács Józsi válasza nem ismeretes, mert őt nem kérdezték a Binder- művek, amely egyeduralkodó a víztározópiacon. De mind- annyiukat megfejelte a zsöszö- rö, a legállamibb szlovák vasutak, amely ezt nyomta az orrunk alá a múlt év utolsó napjaiban: Januártól európai színvonalon! Nofene, gondolta a halandó, akkor kapjunk vonatra, ha már európai színvonalon száguldozhatunk. Fővárosi főpályaudvar, január másodi- ka. Tehát már két napja kéne, hogy dühöngjön az európai színvonal. De valahogy nem akar dühöngeni. Vonatindulás: 00.15-kor. Betolják 00.17- kor. Addig topogás, fázós fülek nyomorgatása, a peronon álló lerobbant bódé (mely egykor büfé vala) nézegetése, meg a tábláé, mely azt hirdeti, hogy tilos a bagózás a szabad ég alatt, a peronon. (Tetszettek észlelni, hogy egyre szaporodnak a tiltó táblák?) El is indul a csodagyors, úgy fél egy körül, bele a nagy büdös éjszakába, s az ember hajlamos felejteni, hogy indulás előtt egy órával ki kellett troliznia az állomásra, mert vonat, troli, repülő és egyéb szekerek közt nincs harmonizáció. Sebaj, utazunk. A déli vonalon, ahol még nem jár az újnevű csodaexpressz (mint az északin), amelyen hamarosan hos- tessek fognak libegni, orr alá dugni az újságot, kávét, miegyebet. Persze azt nem fogják fülbe sugdosni, hogy valami gond van a fékekkel, s hogy csökkentették a menetsebességet, és hogy két villanymozdony toszogatja a szerelvényt, nehogy Kijevben kössön ki. Isten tudja, talán az a mínusz 5 km/óra az európai színvonal? De ne utazzunk annyit, árt a libidónak. Inkább buszozzunk el például Pöstyén városába áza- logni, gerincet, végbelet, nyelvzsibbadást gyógyítani. Ott még nem dühöng a nagyzási mánia, s nem fogadják öles tacepaók az arab vendégeket, akik nehéz dollárkötege- ket hagynak kies hazánkra, hogy: Üdvözli Önt az ukrán maffia! Ott még sumákolnak, s azt se igen tudni, ki vágott nagyon sokat zsebre, talán többet, mint a Nafta Gbely-féle tranzakción, mert a „Szabad-e Dévénynél betömi” nevű banknak, amely bezsebelte az ország egyik legnagyobb üzletét, nagyobb a kalibere, mint mondjuk Kovács Józsi kocavadásznak, aki nem tud infravörös célzópuskával privatizálni. (Vagy csak lekéste szegény a versenytárgyalást, mert gúzsba kötötték?) Sebaj, a bankokat kettőezemyolcig nem privatizálják, Lupták is megmondta. Csak az a rejtély, miért éppen kettőezernyolcig és miért nem kettőezerhétig, hatig, vagy háromezeregyig? A frász érti ezeknek a logikáját. Aki tudja, írja meg, ha nincs jobb dolga, és nem éppen azon töri a fejét, hogy egy elnöke lesz-e az országnak, vagy másfél. Vagy semennyi. Hiába na, európai gondjaink vannak nekünk, európaiaknak... Távol a hejehujától, a csönd birodalmában Vlado Gloss felvétele
