Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 4. szám
15 Sport 1997. január 22. Kiss Béla először a Vasárnapnak nyilatkozott furcsa eltiltásának körülményeiről Megrúgta valaki a bírót? Örömteli pillanat a homonnaiak nyári kupagyőzelme után. Béla mezét éppen a levegőbe lódítja Archív-felvétel Martina teniszpályája befejeztével sem szakadt el a mikrofontól Archív-felvétel Mit csinálnak az egykori teniszcsillagok? Navrátilová krimit írt Alsómajori Tibor _______________ Má r az 1995/96-os labdarúgó idényt az I. ligás Chemlon Hu- menné csapatában kezdte. Ebben csak az a meglepő, hogy a somor- jai Kiss Béla egyenesen szülővárosa negyedik osztályú együtteséből került az élvonalba. A sikeres első év után tavaly ősszel kevesebb lehetőséget kapott Homon- nán, ezért a bajnokság alatt örömmel fogadta a II. ligás Vranov ajánlatát. Az új mezben történt bemutatkozása azonban örökké emlékezetes marad számára. Az akkoriban nagy port kavart esetről először a Vasárnap olvasóinak számolt be részletesen a póruljárt futballista. Milyen volt a helyzet Homonnán, amikor elkerültél vendégjátékosnak Varannóba?- Nyáron két egyesület, a Loko- motíva Kosice és a Prievidza képviselői csalogattak hozzájuk. Mivel érvényes szerződésem van Homonnán, a vezetők haliam sem akartak a klubcseréről. Állandóan azt hajtogatták, hogy a kezdőcsapatban számítanak rám. Ondrej Danko azonban kevés lehetőséget adott, általában csak a nehéz meccsekre állított be. Azokon azonban nem sok babér termett számomra. Azt nem mondhatnám, hogy rossz viszonyba kerültem az edzővel, de kapcsolatunkat jónak sem minősíthetem. Október folyamán aztán jött a va- rannói ajánlat, ami ráadásul nagyon előnyös is volt. Mivel Varan- nó közel van Homonnához, vállaltam a vendégjátékot. Abban az időben még három forduló volt hátra a második liga őszi idényéből, tehát számíthattam a pályára lépéssel. Hogyan fogadtak az új csapatban?- Nem akadt gondom a beilleszkedéssel, hiszen a játékoskeret hetven százalékát személyesen ismertem. Olyasfajta morgoló- dást sem észleltem, hogy valakit Neve: Kiss Béla Született: 1972. július 18-án, Dunaszerdahelyen Testi adottságai: 179cm/80kg Családi állapota: nős, fia, Tamás hároméves kiszorítok a kezdőcsapatból. Elvárták azonban, hogy segítsek az együttesen. Első heted Varannóban?- Kedden, október tizenötödikén egyeztem meg a Bukóza vezetőivel. Másnap már együtt gyakoroltam a csapattársaimmal. Az ominózus vasárnapi bajnoki találkozóig három edzésen vettem részt. Már a Devín elleni hazai mérkőzés hangulata is jelezte a drámai végkifejletet?- A második ligához viszonyítva magas színvonalú összecsapást vívtunk. A jó összetételű dévényi csapattal szemben már legalább három góllal vezethettünk volna. A 89. percben (1:1-es állásnál - a Eddigi klubjai: STK Samorín, STK Senec, Variaprogress Zla- té Klasy, Chemlon Humenné Élvonalbeli szereplése: 33 találkozó, 5 gól. szerkesztő megj.) az egyik csapattársam fejese már a kapuba tartott, senki sem akadályozhatta volna meg a gólt. Ám amikor a labda vagy három méterre lehetett a gólvonaltól, a bíró hirtelen a sípjába fújt, és véget vetett a találkozónak. Cucinka játékvezető ténykedését nincs szándékomban kommentálni, de egy olyan bajnokin, melyen háromezer néző szeme láttára szabályos gól születik és a bíró ezt nem adja meg, akkor nincs valami rendben. Mi történt ezután?- A hiheteden ítéletet követően az egész csapat megrohamozta a játékvezetőt, akit állítólag valaki megrúgott. Mint később kiderült, két órával a meccs után a dévényi csapatkapitány mondta, hogy én voltam az elkövető. És te voltál?- Merem állítani: ahogy én sem, úgy a többi játékostársam közül sem rúgta meg senki a bírót. Akkor ez valamilyen összeesküvés? Miért te lettél a kiszemelt vétkes?- Nem tudom, hogyan jött össze az egész. Azt sem mondhatnám, hogy a varannóiak nem álltak ki mellettem, valószínűleg engem akartak feláldozni. Tudod, az úgy van, amit a játékvezető állít, az a döntő, az ellen nem tudsz semmit sem tenni. Valójában mikor tudtad meg, hogy rád kenték a dolgot?- Csak másnap reggel. Akkor azt gondoltam, hogy nem lesz belőle semmi. Csupán azután kaptam fel a fejemet, amikor elolvastam az újságban, hogy milyen büntetés várhat rám. Mit éreztél, amikor komolyra fordultak az események?- A fegyelmi bizottság tárgyalása előtt még nem tudtam, hogy mennyi időre tiltanak el, de abban már biztos voltam, hogy megbüntetnek. Ugyanis ha a játékvezető állítását még legalább egyvalaki tanúsítja, amit esetemben a dévényiek kapitánya megtett, akkor nincs mentség. Bebizonyosodott, hogy a fociban nincs igazság. Ebből csak tanulhat az ember. Mi zajlott le a fegyelmi bizottság előtt?- Csupán a tényekre szorítkozom. Az első tárgyaláson nem született döntés. Két héttel később már nyolc hónapra eltiltottak. Feltétel nélkül! Ekkor mire gondoltál?-Arra, hogy májusig nem játszhatok, csak az edzéseket látogathatom. Azt meg tudja mindenki, hogy ez milyen jó dolog... Eltiltásom ráadásul komoly anyagi kieséssel jár, oda a meccsprémiumok. Idővel persze túltettem magamat az egészen, mit tehetek, az élet megy tovább. Netán fellebbeztél?- Nem, mert nem volt értelme. A kiszabhatónál kisebb büntetést kaptam, és a fellebbezés után még az is megtörténhetett volna, hogy eltiltásomhoz hozzácsapnak egykét hónapot. Foglalkoztat már a visszatérés?-Addigra biztosan kiéhezem a fodra és nagy kedvem lesz játszani. Még az is előfordulhat, hogy a meccs előtt lámpalázassá válók. Mindenesetre: nagyon fogok akarni bizonyítani! Vajon mit csinál ma egy teniszcsillag, ha befejezi pályafutását? Embere válogatja. A hajdani sztárok közül - talán a svéd Borg kivételével - egyiknek sincsenek anyagi gondjai, van mit a tejbe aprítaniuk. Legtöbben közülük mégis dolgoznak. Igaz, már nem a “money” a hajtóerő, inkább az önrealizálás vágya. Iván Lendl például felcsapott kutyatenyésztőnek. Kedvenc fajtája a németjuhász. Emellett Alfons Mu- cha-képeket gyűjt, és sokat golfozik. A rossz nyelvek szerint elég gyatrán, de mint említettem, ez már nem pénzkeresés, hanem hobbi. A hajdani amerikai fenegyerek, John McEnroe rockénekléssel és tévékom- mentátorkodással próbálkozik. Az utóbbit állítólag sikeresebben műveli. A románok egykori nagyágyúja, a közönség kedvence, a hosszú hajú, mindig mókás kedvű Nastase nem titkolja: Bukarest főpolgármesteri posztjára nincs nálánál eszményibb jelölt. Hogy sikerül-e valóra váltania elképzelését, az nem (csak) rajta múlik majd. Az argentin szépség, Gabriella Sabatini híres parfümjeivel gyarapítja millióit. Igaz, ő még aktív játékosként kezdte az illatos bizniszt. Na és mi a helyzet e téren minden idők legsikeresebb teniszezőnőjével, a cseh származású Martina Navrátilovával? Ő sem ül tétlenül dollárkötegjein. Azon kívül, hogy fontos funkciót tölt be az Amerikai Teniszszövetségben, írásra adta a fejét. Igen, Martina írói babérokra pályázik. Első könyvét állítólag szétkapkodták, sőt a napokban már a cseh fordítás is napvilágot látott. Hogy miről írt a kilencszeres wimbledoni bajnoknő? Természetesen arról, amihez a legjobban ért, vagyis a teniszről. Ne tessék most valami szakirodalomra gondolni. A könyv műfaját tekintve krimi. Martina a sztorit a fehér sport világából merítette. A könnyed, szórakoztató, pergő cselekményű olvasmány betekintést nyújt a teniszvilág hátterében zajló, nem mindig korrekt eseményekbe. A regény főhőse, egy volt teniszcsillag, nyomozni kezd a gyanús körülmények közt eltűnt fiatal védence, egy tehetséges tenisztini után. Az izgalmas, eseménydús bűnügyi történetből nem hiányoznak az üldözők és üldözöttek, a gyilkosok és áldozataik, sőt a szerző egy kis szexuális aberrációt is belevett könyvébe. Navrátilová regényében konkrét sztárok is szerepelnek. Például Lendl és Gráf, ám a többi szereplő is hasonlít egy-egy ismert teniszezőre. Az orosz emigráns, Mariska sorsa feltűnően emlékeztet a szerzőnő életútjához, a Lopes család pedig a jól ismert spanyol Sanchez-klánt juttatja az olvasó eszébe. Az igazság kedvéért meg kell még jegyezni, hogy Martina nem szólóban írta első könyvét. Ő csak kitalálta a sztorit, a bonyodalmakat, a szereplőkjel- lemrajzát. Arról, hogy mindez könnyed, vonzó stílusban jelenhessen meg, már Liz Nickles újságírónő gondoskodott. (ordódy) Ki ő? Sportolóktól hallottuk Batistuta nem a műsorvezetőbe szerelmes A firenzei lapok azt híresztel- ték Gabriel Batistutáról, a Fio- rentina argentin labdarúgó csillagáról, hogy beleszeretett Sabrina Ferillibe, az egyik tévétársaság népszerű vetélkedőjének igen szexis műsorvezetőjébe. A cikkek a gólerős csatár lábait is megbénították, ezért külön sajtótájékoztatón cáfolta a pletykákat: „Azt a képet, ami rólam kialakult Olaszországban és Firenzében, a góljaimnak köszönhetem, s ezért kaptam a Bati- gol becenevet. Nem tiltakoztam, mert szellemes szójátéknak érzem. De a népszerűségemet úgy fokozni, hogy hírbe hoznak egy kétségtelenül ragyogó nővel, akivel csak a kettőnk hivatásából fakadó alkalmi kapcsolat fon össze, az már családi életemet veszélyezteti. Vegyék tudomásul, hogy bármily gyönyörű nő Sabrina Ferilli, akit tagadhatatlanul csodálok, én máig is a feleségembe vagyok szerelmes.” Zelezny nem vár senkitől semmit Megkérdezték Jan Zelezny cseh gerelyhajító világ- és olimpiai bajnokot: megítélése szerint hogyan vélekednek róla a környezetében élő emberek? „Mint bárkinek, nekem is van fivérem, vannak régi barátaim. A versenyeken ve- télytársaimmal teljesen ol- dottan szórakozom. A férfiatléták között ugyanis nincs olyan feszültség, mint például a teniszben. Robbanásve- szélyesebb a helyzet a női számok űzői között. Az élsportban versenyző nők lényegesen rosszabbul állnak, ezért sokkal inkább védik a magukét, mert a férfiaktól eltérően jóval nagyobb áldozatot kell hozniuk. Különben már régen nem bízom az emberekben, így nem állíthatom, hogy valaki csalódást okozott nekem. Senkitől semmit nem várok.” Najdorf szörnyű álma Hetvenhét éves korában, még 1987-ben, egy szörnyű álmáról mesélt Miguel Najdorf világhírű sakkozó:, Arról álmodtam, hogy olyan tornán játszom, amelyen valamennyi induló legalább annyira erős versenyző, mint a fiatal Najdorf, és én képtelen voltam velük szemben elfogadható ellenállást tanúsítani.” Jágr szülőideálja Szokatlan témában - a szülők szerepéről - vallott Jaromír Jágr, az észak-amerikai profi hokibajnokságban szereplő Pittsburg Penguins cseh gólgyárosa: „Nekem az tetszik,- ^ r. Jágr, a szülői szigor zászlóvivője CTK-felvétel amit átéltem. Tizennyolc évig kemény szigor, valaki mindig hajt. Utána azonban rádöbbensz, hogy valójában miért csinálod - hogy ezzel megalapozhatod a jövődet és akár a munkád is lehet. Ekkor már minden az emberi ész függvénye. Talán akadtak nálamnál nagyobb tehetségek is, ám erre nem jöttek rá. És nem voltak olyan szüleik, mint nekem. Mindig mondogatom: amilyenek a szülők, olyanok a gyerekek is. Minden a szülőkön múlik. Azon, ahogy nevelnek, ahogy hajtanak, ahogy késztetnek valamire. Ha azt akarod, hogy a gyereked valamire vigye, addig kell unszolnod, amíg maga nem tudatosítja, miért is csinálja, amit csinál.”
