Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-18 / 25. szám
10 1997. június 18. Kópé Radnóti Miklós Esti mosolygás Farkával csöndesen mozog tóban a hal s aludni kész, orrát iszapba dugja, és napjának múltán mosolyog; totyog vidámka sorban ott tizenhárom kicsi kacsa s arany farán viszi haza billegve a mai napot. Sötétül lassan a piros s ami soká maradt fehér, az is már látod, feketéll, mint e verstől a papiros. Alkonyat Hanga - mondom, nézd, az hanga ott, jól nézd meg, ritka erre. Hanga? - kérdi, s odanéz a gyermek. A füvek vékonyka hangon énekelnek. Hallod? - kérdezem. - Mit? - kérdi nagy, kerek szemmel a gyermek. Apró, arany láng ugrik, nézd csak, fecskefű! - kiáltok. A fecske hű? - csodálkozik - hisz ősszel Afrikába vándorol! S elhallgat. Hallgatok már én is. Az estikék kinyílnak körbe mégis. Hallgatok, pedig szívemben nő az árnyék. A gyermek futna már, de illedelmes. És unottan áll még. Svájci mese A hegyi manó Élt hajdanában egy szegény ember: sorsa mostoha volt, a bal- szerencse valósággal üldözte. Rozoga kunyhója, melyben feleségével s öt gyermekével tengődött, meredek lejtőn állt, de olyan ferdén, hogy akármikor a fejükre omolhatott. A hitvány ólban egyetlen árva kecskéjük mekegett. A falu pásztora minden reggel kihajtotta ezt a kecskét a jó füvű legelőre; de egy este a nyáj nélkül tért haza. A pásztor azt mondta, hogy biztosan a keselyű rabolta el. Ódalett az édes tejet adó, kedvesjószág! A szegény ember, a felesége, a gyermekek sírtak-rít- tak bánatukban.- Hagyjátok már abba a sírást! - szólt az ember. - Hajnalban felmegyek a legelőre, s megkeresem a jó Muttlit! Abbahagyták a sírást, és nyugovóra tértek. A szegény ember még pitymal- lat és gyöngyharmat előtt nekivágott a hegyi útnak. Benézett minden szakadékba, kotorékba, de a kecskét nem találta. Már alkonyodott. A sok járkálástól, kapaszkodástól elcsigázva, lepihent egy szikla tövében. „Hol lehet az a kedves jószág? S vajon él-e még egyáltalán?” - tűnődött még egy darabig, aztán mély álomba merült. Egyszerre csak látja, hogy egy zöld köpenykés, piros süveges manócska lopódzik feléje, s madzagon kecskét húz maga után. Muttli volt, az bizony; de mi történt vele? Szőrén kagylók, csigahéjak csüngtek és csörögtek. A manócska barátságosan mosolygott; lenből szőtt fehér kendőt terített eléje, rá pici fehér kecskesajtot tett, amellé pedig egy csillogó kristálycsészét. Az embert mély álmából szépen szóló csilingelés ébresztette. Fel sem pillantott még, mikor többször odalba lökték. „Talán csak nem...?” - csillant benne a remény, s körülnézett. Hát, csodák csodája: ott volt a kecske, és ugrált, táncolt örömében, hogy csak úgy csilingelt rajta az a sok-sok I Nagy Zoltán illusztrációi csigahéj meg kagyló. És a füvön ott fehérlett a kis lenkendő, közepén a sajt és a kristálycsésze, abban pedig friss kecsketej! Boldogan simogatta, dédelgette a kedves jószágot, aztán a sajtot bekapta, és felhajtotta a csésze tejet. Éppen indult volna Muttlival haza, amikor a zöld köpenyes, piros süveges manócska előbukkant, s így szólt:-Állj meg egy szóra, jóember!... a kagylókra, csigahéjakra s minden egyébre, ami a kecske szőrén csüng, jól vigyázz! Otthon mindjárt szedd le róla, kössed bele ebbe a fehér kendőbe, s hagyd éjjel az asztalon. Amit pedig reggel találsz benne, méresd meg, becsültesd fel, adj el belőle, amennyit akarsz, de a pénzzel jól gazdálkodj! A kendőt s a csészét őrizd meg, ne add oda senkinek! S még valami: akár otthon töltőd az éjszakát, akár odafent a kukoricásban, éjjelre a terítő s azon a csésze, tele friss tejszínnel, az asztalon legyen! A manócska, mihelyt a hosszú mondókát befejezte, olyan gyorsan illant el, ahogy érkezett. Az ember még akkor is azt hitte, hogy álmodik, amikor a kunyhó előtt ujjongva táncolta körül a jó Muttlit, s bukfencet hányt örömében az öt gyerek. S aztán mindent úgy intézett, ahogy a manócska tanácsolta. Este a csigahéjakat, kagylókat leszedte a kecske szőréről, s a kendőbe kötötte. Hát, reggel mit lát? Egytől egyig arany- és ezüstpénzzé változtak! Futott is kincsével mindjárt a falu legbölcsebb vénemberéhez. Az sokáig latolgatta, méricskélte, megmondta, mit ér, s az embert a városba küldte egy aranyműveshez. Az aranyműves annyi pénzt adott érte, hogy bőven telt belőle szép házra, csűrre s egy darab jó kukoricaföldre. A jó Muttlinak pedig parádés ólat építtetett. Egyszóval felvitte az Isten a dolgát! De azért arról, amit a manócská- nak ígért volt, soha meg nem feledkezett: a fehér kendőt minden este az asztalra terítette, s közepére, színültig friss tejszínnel, odatette a csészét. Szerencséjével azonban nem dicsekedett, titkát megtartotta. A szomszédok pedig, látván a szegény ember sorsának jobbra fordulását, gazdasága virágzását, össze-összedugták a fejüket, s azt mondogatták:- Szentül hiszem, szövetséget kötött a hegyi manóval! Szünidőre Fűszerekről - kis kuktáknak Ahhoz, hogy éljünk, ennünk kell. Á gyerekek az úgynevezett „finom ételeket” kedvelik. Pedig tudjuk, az is fontos, hogy az étel egészséges legyen. Az ételkészítés tudományához hozzátartozik a fűszerek ismerete is. Nemsokára itt a szünidő, a mama vagy a nagyi konyhájában te is lehetsz kis kukta. Ha főzni tanulsz, jó ha tudod, melyik fűszer mire való. Fontos tanács: ne utánozd a felnőttek rossz szokásait, a kóstolás nélküli sózást, borsozást, a könnyes birkózást az erős paprikával. A fűszerek többnyire növényi eredetűek, melyeket ízesítésre, illatosításra használnak. Étvágygerjesztő, emésztést elősegítő és gyógyító hatásuk miatt igen fontosak. Némelyek fontos ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaznak. A konyhai titkok - vagyis az ízek, zamatok - birodalmából most 7 fűszernövényt ismertetünk röviden. ÁNIZS: gyógyhatású fűszer - étvágyat és emésztést javító, gyomorbántalmak megszüntetésére használjuk. Teát főzhetünk belőle. Étkezés után igyuk. BORS: gyerekek csak igen kis mennyiségben fogyaszthatják, mert az erős borsozás káros. Jobb, ha bor- sikafűvel helyettesítjük. CITROM: ízesítésre a levét és a héját használjuk. Emésztésserkentő és gyomorerősítő hatása ismert. Vitaminforrás a nyári gyümölcsök megjelenése előtt. FOKHAGYMA: az egész világon kedvelt és évezredek óta ismert fűszernövény. Fontos ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz. Bélfertőtlenítő és vérnyomáscsökkentő hatása a népi gyógyászatban közismert. KAPOR: ételízesítő és kitűnő háziszer. Gyógynövényként emésztési zavaroknál és álmatlanság ellen használják. A porított kapormagból (kis cukorral vagy mézzel) evés előtt fél órával 1 mokkás kanálnyit lehet fogyasztani. PETREZSELYEM: fogyasztása nagyon előnyös. Gyomorerősítő, vesetisztító, étvágygerjesztő. Közvetlenül tálalás előtt tegyük az ételbe! VÖRÖSHAGYMA: étvágyjavításra használják. Magas C-vitamin-tartalma miatt fontos fűszernövényünk.
