Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-18 / 25. szám
Politika 1997. június 18. 3 Több száz milliárd forintnyi az elkobzott magyar vagyon értéke a Kárpát-medencében Elkobzott vagyonok BotlikJózsef Ha a kormánylap hangneme fasisztoid... Önhergelés és időszámítás Miklósi Péter ____________ „K edvenc” napilapom, az ország nevét immár évek óta szemrebbenés nélkül bitorló Slovenská republika a minap igencsak elgaloppírozta magát. Május 31-i számának kommentárjában a kommunista újságírás legvérmesebb korszakára emlékeztető országdicsőítő vehemenciával a szlovák gazdaság páratlan sikereit „elemezte”; majd azt ajánlotta a működőképes külföldi tőkének, hogy mielőbb döntse el, hová kíván bevonulni: az ingatag Csehországba, vagy a stabil Szlovákiába, ahol viszont „...számolnia kell az elnemzetlenített, bajkeverő zsidó-magyar ellenzékkel”. Nos, ha a tekintélyes példányszámban megjelenő hivatalos kormánylap hivatalos kommentárja ennyire fasisztoid hangnemet merészel megütni, akkor bizony Ondrej Nem- cok oktatásügyi államtitkár hírhedt körlevele (mármint arról, hogy ajánlása szerint a honi magyar tannyelvű iskolákban kizárólag szlovák nemzetiségű pedagógusok tanítsák a történelmet, a földrajzot, a testnevelést, meg hát a szlovákot), az bizony csupán egy szolgalelkű és nacionalista csinovnyik szárnybontogató förmedvénye a valóban hatalomittas hangadók önhergelő szóhasználatával szemben... Kérdem én, s aligha alaptalanul, hogy az idézett kommentár szelleme, vagy az ominózus körlevél, s persze mindaz, ami ezzel háttérként együtt jár - vajon nem rokonítható-e azzal a hangnemmel, amelyet az Európa leigázására törekvő Hitler ütött meg, amikor a fajüldözést „indokolva” így érvelt: „Te nem vagy német, hanem zsidó; te nem vagy francia, hanem zsidó; te nem vagy belga, hanem zsidó.”? De mert minden tragikum mélyén ott lappang az irónia, a fentieket tudatosítva egy szakállas Hruscsov-viccet szoktam idézgetni magamban. Lényege, hogy az egykori amerikai elnök szemrehányást tesz a szovjet- unióbeli antiszemitizmus miatt, amit Nyikita kikér magának és megkérdezi: „Tudja ön, hány zsidó játszik a leningrádi filharmonikusoknál?” „Na, hány?” „Negyvenhét. De most ön mondja meg, hány zsidó van a New York-i filharmonikusok zenekarában!” Kennedy válasza csak ennyi: „Nem tudom.” Miért is tudta volna? Mit érdekelné az Egyesült Államok (vagy bármely más demokratikus ország) elnökét, egyéb politikusát vagy kommentátorát, hogy egy jó együttesben hány zsidó hegedül? Esetünkben: egy parlamenti ellenzék vagy van, vagy nincs. Ha van, akkor eredményesen felügyeli a kormányzat tevékenységét, avagy csapnivalóan működik. És hajói végzi a dolgát, akkor egy valós demokráciában igazán mellékes, hogy magyar vagy történtesen zsidó politikusok is alkot- ják-e a szóban forgó oppozíció sorait. Sajnos, Szlovákiában egyelőre más időszámítást írunk. A kormánysajtó hangneme és egyes felelős beosztású politikusok megnyilvánulásai ezt sugallják. Mind a politikusok, mind a zsurnaliszták körében bőven akadnak az országban olyanok, akik szívesen „számolgatják a zenekart”: ki a magyar, ki a zsidó, ki az elfajzott szlovák?... Jómagam történetesen nem születtem zsidónak, magyarnak viszont igen, ám ez legalább annyira nem érdem, amennyire bűnnek sem vagyok hajlandó elfogadni egyiket sem. Véletlen, amire nem volt, nem is lehetett semmiféle befolyásom. Ami pedig a lényeget illeti: számomra és sokunk számára nem a zsidók és a nem zsidók, ill. magyarok és nem magyarok között húzódnak az igazi törésvonalak. Hanem tehetségesek és tehetségtelenek között. Gerincesek és lakájlelkűek között. Tisztességesek és tisztességtelenek, hitelesek és hitelüket vesztettek, demokraták és nacionalisták között. Csakis így tisztességes, így fogadható el a felosztás. Ami egyéb, az jobbára a tűrésküszöböt áthágó önhergelés, ahonnan már csak egyetlen lépés a zsidózással, magyarozással rokonítható söpredékerőszak. Ki a magyar, ki a zsidó, ki az elfajzott szlovák? Vonal alatt A beton sem örök Szűcs Béla ________________ A kormánykoalíció megalakulásának első pillanatától legfőbb feladatának tartotta, hogy bebetonozza hatalmát. Ezt lehetővé tette választási sikere, kényelmes parlamenti többségével (82) minden fontos kérdésben leszavazta az ellenzéket (64). A törvényhozásban Meciar jóformán verhetetlen. Ezért tudta kormányát és pozícióját úgy megerősíteni, hogy minden törvényjavaslatot képes elfogadtatni, kivéve az alkotmánymódosítást, amelyhez 90 szavazat szükséges. Ézért folyik most elkeseredett küzdelem a koalíció és az ellenzék között a köztársasági elnök közvetlen választásáról. A kormányfő mindent elkövet, hogy megszerezze a hiányzó szavazatokat az ellenzék táborából, vagy a függetlenektől. Ismerve a szlovákiai politikai morált, nincs kizárva, hogy ez sikerül is neki. Többen kérdezik, érdemes-e annyit csatázni a közvetlen elnökválasztásról, hiszen ha az ellenzék megembereli magát és összefog, a közelgő parlamenti választásokon kiszoríthatja a hatalomból Meciarékat. Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű. Ha ugyanis a jövő év februárjában lejár az elnök hivatali ideje, új elnök nem lévén, Meciarra száll a hatalom és jogkör, ami lehetővé teszi számára, hogy még jobban bebetonozza a hatalmát. Úgy manipulálhatja a választási törvényt, hogy pártjának biztosítja a győzelmet, hogy lehetetlenné teszi az ellenzék győzelmét. Tehát nem babra megy a játék. Ez a lényege a különféle elnökválasztási javaslatoknak. Természetesen az ellenzék megpróbálja útját állni a meciarizmus törtetésének, s ennek csupán egy epizódja a parlamenti harc. A kormány legnagyobb bűne, hogy Szlovákia számára a NATO-vonat már elment, noha a végleges döntés a belépőkről még meg sem született. Már kormányfőnk is beismeri a kudarcot, persze úgy, hogy arról nem ő tehet. Az okok ismeretesek. Országunk nem felel meg a demokrácia nyugati követelményeinek, a tucatszor szemünkre vetett problémákat nem oldottuk meg és legutóbb a nép- szavazási csalással is tetéztük a velünk szemben táplált bizalmatlanságot. Nagy kár, hogy kimaradtunk a NATO-ból, mivel ez megkönnyítette volna belépésünket az Európai Unióba, amely gazdaságunk számára létfontosságú. A nyugati politikusok szerint azonban már ez is komoly veszélybe került. Az okok ugyanazok, mint a NATO-felvétellel kapcsolatban. Ugyanis Szlovákiában az elfogadható gazdasági eredmények mellett komoly hiányosságok vannak a demokratikus intézményrendszerrel, az ellenzék kirekesztésével és a kisebbségi problémákkal. Az EU októberben vagy decemberben dönt az új tagok felvételéről, így még marad egy-két hónap, hogy a kormány gyors változtatásokat eszközöljön. Ez azt jelenti, hogy a következő parlamenti ülésen hozzá kellene látni a parlamenti bizottságok ellenzékiekkel történő kibővítéséhez. Ezért Meciar kutyafuttában össze akarta hozni a kerékasztal-tárgyalásokat. Az ellenzék szerint azonban erre nincs szükség, mivel a kormánykoalíciónak megvan a szükséges parlamenti többsége ahhoz, hogy az évek óta követelt és elszabotált változtatásokatvégrehajtsa. Az ellenzéknek most arra kell törekednie, hogy megnyerje a választásokat. Félre kell tennie a pártpolitikai érdekeket és olyan koalíciót kell létrehoznia, amely összefogja az összes Meéiar-ellenes erőt, s amely világos jövőképet mutat a választóknak. Jó felvilágosító munkával elérhető az is, hogy a kormánypártba kényszerített hivatalnokok, köztisztviselők a szavazófülkében a józan eszükre, a lelkiismeretükre hallgassanak, és ne támogassák azt a pártot, amely Szlovákiát megakadályozza az európai integrációban, és amely híveinek osztogatja el az ország javait. Méry Gábor illusztrációs felvétele Ez Is valakinek a tulajdona, de hogy nem törődik vele, az biztos Magyar Érdekvédelmi Szövetség alakult a közelmúltban Budapesten, hogy felmérje annak a több száz milliárd forintra tehető magyar magán-, társadalmi és egyházi vagyonnak az értékét, amelyet a Kárpát-medence országaiban a kommunista diktatúrák törvénytelenül elkoboztak, államosítottak vagy erőszakkal kisajátítottak, holott ezek restitúcióját az egykori békeszerződések is garantálták. E javakat a nemzetközi jog és szerződések, valamint az ENSZ által 1948. december 10-én elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, valamint az 1975-ös helsinki egyezmény megsértésével konfiskálták el. Visszaadásukra vagy az értéküknek megfelelő kártalanításra az 1989-es rendszerváltozások után sem került sor. Különösen a kommunista diktatúrák elől kivándorlók és a külföldre menekülők vagyonjogi helyzete tisztázatlan mindmáig. Nem történt mega magyar egyházak, a társadalmi, illetve gazdasági magánintézmények, a magán- tulajdonra alapozott, önkéntes alapon szerveződött szövetkezetek, közbirtokosságok, magánalapítványok, kulturális intézmények, egyesületek, magyar tulajdonú gyárak, műhelyek volt tulajdonjogának rendezése. Ezeket a kérdéseket vitatta meg az a fórum, amelyet a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara rendezett - A magyar vagyonok erőszakos eltulajdonítása a Kárpát-medencében címmel. A vita egyik alapgondolata: magyar- országi és nemzetközi fórumokon fel kell vetni a vagyonvesztések kérdését. A szövetség nem akar feszültséget éleszteni a gazdasági nehézségekkel küszködő országokban, éppen ellenkezőleg: mint az alapító nyilatkozat leszögezi, azt kívánják elérni, hogy az anyaország határain kívül a kisebbségi sorsban élő elődeink által teremtett értékek ismét méltó szerephez jussanak a térség gazdasági, társadalmi és kulturális-szellemi életében. Ennek előfeltétele, magyart telepítettek ki. Az utóbbiak számát 40 ezer magyar gyarapítja, akik hivatalosan „önként”, a valóságban menekülve kerültek át az anyaországba. így a számuk összesen 117 ezer fő. A lakosságcsere mérlege: a magyarok 160 000 katasztrális hold földet hagytak Csehszlovákiában, szemben a szlovák áttelepülők által Magyarországon hagyott 15 000 holddal. Magyar részről 15 700 ház maradt Csehszlovákiában, a szlovák áttelepülők 4400 házat hagytak maguk után. Az ingatlan vagyonérték különbözete 72,2 millió akkori USA-dollár volt Magyarország javára. 1949. március 16téssel kapcsolatosan rendelkezésre álló adatokat ismertették. így többek között, hogy az 1947 áprilisátóí egy esztendeig zajló magyar-csehszlovák lakosságcsere keretében 76 616 magyar- országi szlovák települt át Csehszlovákiába, ahonnan 68 407 hogy a jog szerinti tulajdonosol jogaikat visszanyerve dönthes senek visszakapott vagyonúi további sorsáról. A fórumon több előadás is el hangzott, melyek a vagyonvesz lók által a gulagokba elhurcolt mintegy 40 ezer magyar férfi rehabilitálása. A koncepciós perekben elítélteknek évtizedekig hallgatniuk kellett megpróbáltatásaikról. Kárpátalján a magyar egyházak eddig csak kevés javat kaptak vissza. Romániában az annak idején elkobzott 1300 erdélyi magyar egyházi iskolára azért volna szükség, mert a bizonytalan romániai politikai életben csak ez nyújthatna biztos garanciát a magyar nyelv tanításának jövőjét ilíetően. A volt Jugoszláviában, mint ma már ismert, Tito partizánjai a több mint 30 ezer magyart öltek meg. Az ezt követő években a magyaroktól elvett földek mennyiségének felmérése sem történt meg. Egy 1991-ben hozott törvény alapján kárpótlást csak az kapott, akinek 1953 előtt konfiskálták el a toldjet, más elkobzott javakra az előírások nem vonatkoznak. A Magyar Érdekvédelmi Szövetség fő célja a Kárpát-medencében elkobzott magyar javak felmérése, amelyekről adatokat várnak határon belül és túl. án a transzferszámlán 230 millió korona volt, a zárolt csehszlovákiai magyar tételek értéke 129, a nemzeti gondnokságból eredő kártérítési igény 90, az elmaradt létminimum (nyugdíj, betegbiztosítás stb.) 65 millió korona. Az ingóságokért járó kártérítés értéke 144 millió korona. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyháztól például 72 iskolát, 23 tanítólakást, több ezer hektár szántóföldet, erdőt, legelőt koboztak el. Nehezíti a helyzetet, hogy annak idején az egyház javainak nagy részét úgy államosították, hogy arról a lelkészeket és a presbitériumokat nem is értesítették. Egyszerűen állami tulajdonná írták át a telekkönyvben a templomokat (!), a parókiákat, a temetőket. Ezek visszaszolgáltatásával a két szlovák nyelvű egyházmegyével rendelkező református egyház jórészt megoldhatna az anyagi gondjait. A szlovákiai magyarság kártérítésének legfőbb akadálya, hogy még mindig érvényben vannak a benesi dekrétumok és az azt követő rendeletek. Kárpátalján sem történt meg az 1944 őszén a szovjet megszál-
