Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-11 / 24. szám

Modern élet 1997. június 11. 5 Sorrento már a Római Birodalom idején is a patríciusok kedvenc kirándulóhelye volt Archív-felvétel Nyaralás előtt nem árt megismerkedni az adott ország szokásaival Ahány ház, annyi szokás Szóból ért az ember, ám a kül­földön nyaraló szlovákiai turisták közül sokan nem beszélnek ide­gen nyelveket. Aki ért „külföldiül”, azt is érhetik kelle­metlen meglepetések, ha tájéko- zadan a vendéglátók szokásaiban és jelbe­szédében. Ezek közül gyűjtöttünk össze né­hányat. Különös te­kintettel azokra a ten­gerparti üdülőhelyek­re, ahol hazánk fiai és lányai nyaranta sű­rűbben fordulnak elő. Anőkazértis vágynak a tengerpartra, mert ott végre le­dobhatják magukról a kétrészes fürdőruha melltartóját. Amit azonban nem mindenütt néznek jó szemmel. Amilyen lazák az ola­szok, olyan erkölcsösek a fürdő­öltözéket illetően. Az Adrián még eltűrik a monokinit, de Nápolytól délre, legfőképpen Szicíliában, nem engednek a melltartóból. A törökök még a délolaszokon is túltesznek: náluk szigorúan tilos mindenfajta meztelenkedés - a nudistáknak sincs külön strand­juk -, sőt a tengerpartra sem sé­tálhatunk le fürdőruhában. Gö­rögországban csak a helybeliek erkölcseire vigyáznak. Brazíliá­ban nyugodtan vetkőzhetünk majdnem pucérra - tangára -, vi­szont a melltartó levétele ott sem megengedett. Az arab országok­ban akkor sem tanácsos lazítani a fürdőruhán, ha a szállodásoksze- met hunynak a ledér külföldi szokások fö­lött. Az lefátyolozott nőkhöz szokott férfi­ak ugyanis könnyen elveszíthetik a fejüket és eszüket a habtestű szőkeségek láttán. Németországban mindent szabad, vi­szont a tenger olyan hideg, hogy legszívesebben ru­hástól fürödnénk benne. A fran­ciák könnyedek, született élet­művészek, a strandokon is. Szá­mukra a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindenki úgy sütké­rezik a napon, ahogy neki jólesik. Két, egymás nyelvét nem beszélő idegen között a társalgás bevált formája a mutogatás. Csakhogy az egyezményesnek gondolt, közismert nemzetközi jelzések nem mindenütt egyértelműek. Jó példa erre a bolgárok fejbeszé­de: nemleges válaszukat igenlő bólogatásokkal adják a kérdező tudtára. Az olaszok a gesztikuláció világ­bajnokai. Gyakran megtévesztő azonban a jelbeszédük. Ha az állukat dörzsölgetik, az nem azt jelenti, hogy pajzán gondolato­kat forgatnak a fejükben, hanem: „Tűnés! Kopj le!” Tet­szésüket a fülcimpájuk huzo- gatásával fejezik ki. A franciák szívesebben forgatják a szava­kat, mint a kezüket, de náluk is kialakultak a speciális mutoga- tási formák. „Jó vagy nálam” - üzenik, ha mindkét kezük ujjai­val egyszerre csettintenek. A gö­rögöknél nem ájtatosságra utal a szétterpesztett ujjakkal, mint­egy imára összekul­csolt kéz. Jelentése nem éppen udvarias: „Menj a pokolba!” Jó jel a magasra tartott hüvelykujj: elisme­rést fejez ki, győzel­met. A spanyolok is gyakran megtévesz­tik a külföldieket, amikor karikát mu­tatnak nekik, az ösz- szecsípett hüvelyk­és mutatóujjal, ezzel fejezik ki becsmérlő véleményüket. Ugyancsak rossz jel, ha a törö­kök a cipőtalpukat mutatják va­lakinek, náluk ez a nemtetszés jele. Tetszésüket, beleegyezésü­ket más jellel adják a tudtunkra: felemelik a kezüket, behajlítják a hüvelykujjukat, és a többit pe­dig élénken mozgatják. Ahány ország, annyi szokás. Ezért ne vitatkozzunk a haza­iakkal! A franciáknál a legna­gyobb udvariatlanság kézzel, vagy ujjal mutogatni az étlapra, házra, a beszélgetőpartnerre. A filozofikus hajlamú görögök megmosolyogják azt a turistát, aki udvariatlan, hangosan ve­szekszik, nem képes uralkodni az indulatain. Mosollyal többre megyünk velük, mint gorom­báskodással. Vissza­utasítani valamit a legnagyobb udvariat­lanság. A spanyolok legérzé­kenyebb pontja a bi­kaviadal. Nagy nem­zeti szokásukat cse- pülni, kritizálni any- nyi, mint akasztott ember házában köte­let emlegetni. Rossz modorra vall kiabál­ni, ordítani a törököknél. Ha ve­lük beszélünk, ne rakjuk ke­resztbe a karunkat a mellünk fö­lött. Azt hiszik, gúnyolódunk velük. (NL) Az olaszok a geszti­kuláció világ­bajnokai. Rossz jel, ha a törökök a cipő­talpukat mutatják. Sok állat már nem engedhető szabadon A rabság biztosabb Bár az állatkertek sok állatfajt megmentettek már a kipusztu­lástól, munkájuk csak akkor te­kinthető igazán sikeresnek, ha ezeket az állatokat természetes élőhelyükre is sikerült visszate­lepítem. Az ázsiai vadló, az arab oryx (antilopfajta) és az arany­szőke oroszlánmajmocska ese­tében szerencséjük volt, hiszen teljes mértékben sikerült az újraho- nosítás. Előfordulnak azonban olyan ál­latok is szép szám­mal, amelyek nem engedhetők sza­badon egykori ha­zájukban, mert ott épp háború dúl, kivágták az őserdőt vagy ép­pen megnöveked­tek az urbanizáci­ós veszélyek. Ez utóbbit a leg­nehezebb észrevenni, így tör­ténhetett, hogy a világ egyik legritkább madarának, a ka­liforniai kondornak a visszate­lepítése kudarccal végződött. A kaliforniai kondor néhány év­tizede tűnt el élőhelyéről, az Egyesült Államok délnyugati vidékeiről. Az utolsó példányait rabul ejtették, s megkezdték te­nyésztésüket a Los Angeles-i és a San Diegó-i állatkertben. Az állomány közel nyolcvan pél­dányra emelkedett, melyből nyolcat szabadon bocsátottak. Belőlük négy, különféle kör­nyezetei ártalmak miatt - az egyik fagyálló folyadékot ivott, a másik távvezetéknek ütközött - elpusztult. A történtekből okulva a megmaradt négyet pe­dig igyekeztek mielőbb az állat­kertek biztonságába helyezni. Azt még a szakemberek sem tudják, mikor szárnyalhatnak ismét szabadon a kondorok. Ha a napjainkban ta­pasztalható környe­zetszennyeződés úgy folytatódik, mint most, akkor egyhamar alig­ha. Az őserdők pusztítása mind veszélyesebb mé­reteket ölt. Csupán az 1980 és 1991 közötti időszakban 16,9 száza­lékkal csökkent az ad­dig még megmaradt esőerdők területe. Leg­inkább Délkelet-Á- zsiában és Dél-Amerikában fo­lyik az erdőirtás, melynek kö­vetkeztében számos növény- és állatfaj örökre eltűnt - közöttük olyanok is, amelyeket még fel sem fedeztek! -, mások kritikus helyzetbe kerültek. A kivágott őserdők helyén gyakran sivatagos rész alakul ki, jobb esetben satnya bozót nő. Az erdők területének csök­kenése hatással van az időjárás­ra is, nagymértékben csökken a csapadék mennyisége. Ez a még megmaradt erdőfoltokra épp­úgy negatív hatással van, mint a kultúrnövényekre. Az erdőirtás következté­ben számos növény- és állatfaj örökre eltűnt. Az ázsiai vadló újrahonosítása teljes mértékben sikerült Mozaik A lázmérőt is vigye Olcsó szállás, ragyogó napsü­tés, kék tenger, idegen tájak. De gondoljon rá: a külföldi utazás csak a felnőtteknek vonzó. A csecsemőnek valósá­gos rémálom. Ha mégis úgy döntenek, hogy magukkal viszik, fogadják meg tanácsainkat. A csecsemővel semmiképpen ne induljon messzire. Kétéves kortól - orvosi szempontból - már semmi nem szól az utazás ellen. A gyerekek rendszerint sokkal jobban viselik az oltásokat a szülőknél. Mivel a hatóanyag csak bizonyos idő elteltével nyújt védettséget, tanácsos időben utánajárni, milyen ol­tásra van szükség. Ha repülővel utaznak, nem árt tudni, hogy a kicsik nehezeb­ben tűrik a nyomáskiegyenlí­tődést. A fel-, illetve leszállás előtt 15 perccel adjon a gye­reknek orrcseppet, s mindig le­gyen önnél innivaló. Ne felejtse otthon a lázmérőt, a kenőcsöt a rovarcsípésre, és valamilyen szert a hasmenés­re, illetve láz ellen. Vigyázzon, ha hasmenést kap a kicsi. A folyadékveszteség kisgyerekeknél hamar életve­szélyes lehet. Csak olyan ételt adjon neki, amit megfőztek. Kerüljék a nyers élelmiszere­ket (fagylalt, friss saláta, friss gyümölcslé, csapvíz) és a csí­pős fűszereket. Ha a gyereknek hasmenése lett, azonnal hívjon orvost. A trópusi országokban feltétle­nül kerüljék a közvetlen nap­sugárzást. Szellős pamutruhát hordjanak meg kalapot. És fel­tétlenül használjanak magas faktorú (legalább 20-as) fény­védő krémet vagy tejet. Ami a rovarokat illeti, soha ne kenje be a gyerek bőrét rovar­űző krémmel. Inkább tegyen egy hálót az ágy fölé, főleg al­konyaikor. Izzadósoknak Állandóan izzad a tenyere, a lába? Nem kell mindjárt két­ségbeesni. Egyszerű módszer­rel megszabadulhat ettől a kel­lemetlenségtől. Elég, ha na­ponta húsz percen keresztül folyó vízben áztatja a kezét il­letve a lábát. A víz lehet meleg és hideg is, mindegy. Állítólag még a legmakacsabb izzadás- nak is két héten belül véget vet ez a nagyszerű terápia. Csak arra kell ügyelni, hogy a vízsu­gár ne legyen túl erős. A tüzet őrizni kell! A háztartási balesetek zöme a konyhában történik. A leggyakoribbak az égési sérülések. Ha megfogadja tanácsainkat, biztonságosabbá teheti konyháját. A lábasok nyelét fordítsa befelé, hogy a gyerek ne tudja lerántani. Sütőből, mikróból kis várakozás után kesztyűvel vegye ki a tálat. Rövid vagy szoros ujjú ruhában, blúzban főzzön, nehogy lángra kapjon a ruhaujj. Edényfogóval és ne papírtörülközővel vegye le az edényeket a tűzhelyről. Ne főzzön a szükségesnél nagyobb lánggal. Ha nagy lángon főz, ne menjen ki a konyhából. Ne főzzön csak azért nagyobb lángon, mert siet. Ez fokozza a tűzveszélyt, és könnyen leéghet az étel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom