Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-11 / 24. szám
Politika 1997. június 11. 3 Szomolay Ferenc a májusi referendum előtti rejtélyes „eltűnésének”okairól Fejmosás után - jóleső testvéri dicséret „Nem tudom bizonyítani, hogy megzsaroltak volna” „A lelkiismeretem tiszta. Gazdagabb lettem egy tapasztalattal, s szegényebb néhány baráttal.” Prikler László felvétele Viszlát a pokolban! Polák László_____________ Június első vasárnap délutánja, a „majdnem-referendum” még mindig napirenden. Velem szemben a „titokzatos” Szomolay Ferenc, aki választási biztosként valószínűleg szlovákiai rekorder: ‘90 óta szinte minden választási bizottságnak tagja volt, így a májusi népszavazási bizottságnak is. Hogyan történhetett meg, hogy pár órával a népszavazás megkezdése előtt egyszerűen eltűntél, nem kis zavart okozva ezzel? Az igazság máshol van. Vegyük sorjában, jó? Dossziémban elhoztam a szlovák és magyar újságokból kivágott cikkeket. Kész krimi! Idézzem? A „Szomolay lemondott” című például arról szól, hogy a határállomásról telefonálsz, mobilon, a vonal megszakad, mert átléped az országhatárt. Ez pénteken elég ijesztően hatott. Nem biztos, hogy ezekre a cikkekre most reagálni akarok. Furcsállom viszont az olyan újságírói fordulatokat, mint „hogy került oda az az ember”, meg hogy ki .javasolta”. A kilencvenes választások óta állandó választási bizottsági tag vagyok, a helyhatósági bizottságban az alelnöki megbízásom a választási időszak végéig szól. Tehát semmi csoda nincs a mostani nevezésem körül. Pár napra központi figura lettél, sokat nyilatkoztál a médiákban. Reflektorfénybe kerültem, sorsolás útján alelnök lettem, mindenütt én nyilatkoztam, mert a munkáspártinak ehhez nem fűlt a foga. Kidolgoztam és elfogadtattam az ún. házszabályt. Nem volt gond, mert az ellenzék többségben volt a bizottságban. Tény viszont, hogy a Kék Koalíció részéről bizonyos türelmetlenséget tapasztaltam, már az első ülésen mindent el akartak fogadni. Nyugi, mondtam, s a többi ülésen végül jóváhagytuk a négykérdéses szavazólapot. Az elvet, hogy egy referendum lesz, négy kérdéssel. Megegyeztünk, hogyha bármi előadódik, a házszabály értelmében legalább öt tag kérheti a rendkívüli ülés összehívását, tőlem. Ez működött is. Szerdán, az utolsó előtti rendkívüli ülésen kérdést intéztünk a belügyminiszterhez, hogy miért nincsenek a körzetekben a már kinyomtatott, négykérdéses szavazólapok. Krajci viszont újra kérte a háromkérdéses szavazólap jóváhagyását. Ekkor egymondatos határozatot fogadtattam el, amely úgy szólt, hogy csütörtök délig köteles ex- pediálni a kinyomtatott négykérdéses szavazólapokat. El kell mondanom, hogy a határozati javaslatról szóló szavazás előtt a munkáspárti elnök 15 perc szünetet kért. Ez alatt jött meg az Alkotmánybíróság határozata. Ez kissé megzavart néhány tagot, de én kötöttem az ebet a karóhoz: nem látom törvényes okát annak, hogy megváltoztassuk a négy kérdést, és az ezt megerősítő határozati javaslatot elfogadták. Erre jött a hírhedt Krajci nyilatkozat, hogy 3 kérdés lesz ? Pontosan. Én, mint aki jól végezte dolgát, hogy részünkről a dolog sínen van, közöltem a kollégákkal, hogy két napig nem leszek itt. Egy régóta tervezett szlovéniai és horvátországi üzleti útról volt szó, s a döntést, hogy menjek vagy ne menjek, az utolsó napig halogattam. Úgy éreztem, én és a bizottság is mindent megtettünk, és most már csak szemlélhetjük, hogyan akadályozzák meg a népszavazást. Bejelentésemre az ellenzéki kollégáknak lényegében nem volt ellenvetésük. Úgy láttam, hogy két napra nyugodtan távozhatok. Ma már tudom, rossz döntés volt. Elutazásom előtt telefonon kerestem az engem delegáló Együttélés vezetőségét, de az elnök nem volt elérhető. Dolník Erzsébet alelnököt tájékoztattam a döntésemről, elmondtam, mi a teendő, s ha szükséges, hogyan delegálható a póttag. Ezt követően hívott fel az elnök, Duray Miklós, s közölte, hogy az ellenzék döntése szerint új, rendkívüli ülés kell. Nem gond, mondtam, amennyiben öten kérik, azonnal összehívom. Elmondtam viszont, hogy én fél lábbal már távozóban vagyok, de felmerülő problémák esetére itt hagyok két A 4-es formátumú bianco ívet az aláírásommal, használják belátásuk szerint. A Kvarda-interjú viszont másról szólt. Melyik határátkelőről telefonáltál? Ez az, amit nem értek. Kvarda mint Csenke polgármestere hívott fel, s közölte velem, hogy a falu háromkérdéses szavazólapokat kapott. Mondtam neki, jó, hogy hív, s közöltem vele azt, amit Dolníkkal és Durayval. Ennyi. Nem volt megszakadt vonal, nem volt határátkelő, az irodai telefonomról beszéltem. És az ötmillió? Hisz felröppent hírek szerint megzsaroltak, megfenyegettek... Az ötmillióról szóló fáma érthetetlen és kommentálhatatlan. Nem tudom, ki fizetne ennyit egy lemondott alelnöknek, amikor, mint az eset is mutatta, nélkülem is működött a dolog. Nem tudom bizonyítani, hogy megfenyegettek vagy megzsaroltak volna. Miért nem reagáltál a sajtóban megjelentekre, miután a mendemondákkal ellentétben nem "disszidáltál"? Mi értelme lett volna? Kicsit ismerem a sajtó lélektanát, feleslegesnek tartottam ezt tovább ragozni. Őszintén szólva, ez az interjú sincs az ínyemre. A lelkiismeretem ugyanis tiszta. Gazdagabb lettem egy tapasztalattal, s szegényebb néhány emberrel, akikről azt hittem, a barátaim, s akik - szlovákiai magyarok. Nem vágyom politikusi babérokra, más alkat vagyok. Feleslegesen aggódik az, aki rám politikailag féltékeny. P. Vonyik Erzsébet _______ A legnagyobb szláv testvér örömujjong, hogy lábbal szavaztunk. Hízelgő az orosz dumafőnök májának, hogy a szlovákiai polgárok nagy ívben elkerülték a szavazóhelyiségeket. Szeleznyov elvtárs logikája szerint ez ékesen bizonyítja, hogy nem kérnek a NATO-tagságból. Az meg már egyenesen lelket melengető érzést vált ki benne, hogy azok többsége is nemet mondott, akik mégiscsak használták a lábukat. Hogy közben gondolkodtak-e, erről nem nyilvánított véleményt az orosz alsóházi elnök. Ittléte alatt leplezetlen örömmel nyilatkozott és vigyorgott a kamerák előtt, mintha nem is sokunkat felháborító, sőt egyenesen sértő véleményt mondott volna. Szemrebbenés nélkül dicsérte a kormány demokratikus eljárását, hiszen úgymond a népre bízta, hadd döntse el, kell-e neki az atlanti belépő. A nép őfelsége pedig bölcsen döntött: otthon maradt, vagy nemmel szavazott. S mivel a dolog így sült el, Moszkva nyugodt lehet: szabad prédája ez a térség, amelyben nem telepedhet meg a NATO, s jöhet a semlegesség, amit Slotáék gyermeteg elgondolása szerint épp a Kreml garantálna. Messziről jött vendégünk cinizmusa égbekiáltó, hiszen kétszeresen is hazugságra vetemedett: egyfelől nem is utalt arra, hogy itt választási csalás történt, másrészt azt állította, Szlovákia népe NATO-el- lenes, amit a demokratikus módon lebonyolított népszavazás is „tanúsít”. Mintha minden a legnagyobb rendben zajlott volna, s a kormány nem tiporta volna sárba azt, ami a törvénytárban megjelent, mintha a felmérések nem azt mutatták volna, hogy a lakosság kétharmada normális körülmények között helyeselte volna a NATO-belé- pőt. Értem, persze hogy értem én, neki ezt kellett mondania - méghozzá éppen most. Nem véletlenül egy nappal azutánjött Pozsonyba az orosz vendég, hogy itt járt az Európai Unió főbiztosa. Hans van den Broektól Meciar és csapata alapos fejmosást kapott. A feketeleves után gyógyírként hatottak a dicsérő orosz szirénhangok. Lám, mégis akadt, aki üdvözölte a május végén történteket! Szeleznyov tudta, mit miért mond. Jótett helyébe jót várj alapon csak viszonzott néhány dolgot pozsonyi kebelbarátainak. Hiszen, mint Iván Gas- parovic véletlen vagy szándékos elszólásából kiderült: van is mit revanzsálni. A házelnök kikoty- tyintotta, hogy Pozsony és Moszkva egyeztetett Belorusszia ügyében, s Szlovákia támogatta az Interparlamentáris Unióban az orosz tiltakozást a Lukasenko-rezsim kizárása ellen. Lehet, hogy ismét működik a Moszkva-Pozsony-tengely? S olyan gyümölcsöző a baráti egyeztetés, mint amilyen talán még a Varsói Szerződés és a KGST létezésének idején sem volt? Oroszországnál keresünk menedéket, annak ellenére, hogy az orosz csizmák négy évtizeden át nálunk minden szabadság- jogot eltiportak, politikusai pedig újra rátennék a kezüket a Csehszlovákiánál jóval kisebb, könnyebb falatnak számító Szlovákiára. Megvalósulóban tehát a Meciar által előrevetített forgatókönyv: nem kellünk a Nyugatnak, kellünk a Keletnek. Bekövetkezik, hacsak nem ébredünk fel. Hacsak azoknak, akik szavazataikkal a mostani kormánykoalíciót juttatták hatalomra, nem nyitják fel a szemüket épp a referendum idején történtek. Ha nem döbbennek rá, hogy hova juttatja őket, gyermekeiket, unokáikat a kormánykoalíció politikai szennye. Ezeket az erős szavakat olyasvalaki vetette papírra, aki tudja, mit beszél. Az Iván Gaspa- rovicot otthagyó szóvivőt, Búbos Juríkot idézve: ha nem ébredtek fel, ez esetben, barátaim, viszontlátásra a pokolban. A VOX NOVA Rt., az ÚJ SZÓ és a VASÁRNAP kiadója újságárus brigádosokat keres a nyári hónapokra az Új Szó és a Vasárnap árusítására. Komáromi, tótgyarmati, párkányi, nagymegyeri és dunaszerdahelyi lakosok (főleg diákok) jelentkezését várjuk. Információval a 07/5238-327-es telefonszámon szolgálunk. A feketeleves után gyógyírként hatott az orosz dicséret. Vonal alatt A bizonytalanság napjai Szűcs Béla ________________ An épszavazás utáni zavaros helyzetben elbizonytalanodott a lakosság többsége és a politikát figyelemmel követő újságolvasók sem értik egészen a történéseket, képtelenek reális következtetéseket levonni a pártok és a politikusok nyilatkozataiból, durva szócsatáiból. Ezért megpróbálom felvázolni röviden azokat a kérdéscsoportokat, amelyek a bizonytalanságot okozzák. Nem teljes a felsorolás, azonban azt hiszem, a bizonytalanság főbb gyökereire rámutatnak. Vegyük először a népszavazás utáni helyzetet. Nem akarom részletezni, mi történt, hiszen valamennyien átéltük, csupán azt szeretném kiemelni, hogy a kormánykoalíció makacsul ragaszkodik törvénysértő intézkedéseinek helyességéhez. A népszavazás kudarcáért ezúttal is az ellenzéket kárhoztatják, noha az Alkotmánybíróság is kinyilatkozta, hogy a négy kérdést tartalmazó lapokkal kellett volna megtartani a referendumot. Az európai intézmények, politikusok és a világsajtó is Meciar kormányára hárítja a felelősséget. Közben a kormánytól és az ellenzéktől egymás után érkeznek a különféle feljelentések. Egyiktől a hamis szavazólapokat visszautasító polgármesterekre, a másiktól a hamisító belügyminiszterre. Az ellenzék és a Központi Népszavazási Bizottság a bűnösök felelősségre vonását, az okozott anyagi kár megtérítését követeli, a kormánykoalíciónak azonban igen nagy a befolyása a hatalmi szervekben, így bizonytalan, lesz-e foganatja a feljelentésnek. A másik probléma: Mi lesz a közvetlen elnökválasztásról elszabotált népszavazással? Itt két lehetőségről beszélnek. Az egyik szerint a parlamentben megegyeznek a pártok és megszavazzák. Ha ez nem sikerül, az ellenzék, de a kormány is újabb népszavazást helyez kilátásba. Persze az alkotmánytörvény módosítása nélkül az Alkotmánybíróság szerint nincs értelme ilyen népszavazásnak. A harmadik bizonytalansági tényező, amely Szlovákia számára talán a legfontosabb, a nyugati integráció. A kormánykoalíciónak ezt is tökéletesen sikerült megtorpedóznia. A legutolsó közvéleménykutatáson a lakosság 47 százaléka támogatta a NATO-ba lépést, azonban a népszavazási cirkuszon csupán 147 280-an (4,38%) szavaztak rá, ami nevetséges torzképe az állampolgárok valós véleményének. Meciar beismerte, hogy a NATO-tagság elúszott Szlovákia számára. Viszont Pozsonyban termett az orosz Állami Duma elnöke, aki elragadtatva könyvelte el a szlovák nép NATO-ellenes bölcsességét. Meciar szavakkal ugyan továbbra is támogatja az integrációt, de egész politikájával ellene dolgozik. Legutóbb az Európai Unió ná- lunkjárt főbiztosának ígérte meg, hogy az évek óta követelt demokratizálási folyamatot gyorstalpalással még őszig végrehajtják, hogy legalább az EU- ba felvegyék Szlovákiát. Ez azonban olyan biztosnak tűnik, mint a kutya vacsorája. A negyedik bizonytalansági tényező a korona stabilitásának a megingása. A pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank igazgatója ugyan biztosította a lakosságot, hogy nem kell tartani a devalválástól, a hírmagyarázók azonban hét- százalékos leértékelésről suttognak. Ez pedig súlyosan érintené a kisembereket. A végére hagytam a bennünket különösen érintő bizonytalansági tényezőt, a kormány nemzetiségi politikáját. Nincs nyugati értékelés, amelyben ne foglalna el előkelő helyet a nemzetiségi nyelvhasználatról szóló törvény számon kérése. A bizonytalanságot tetézik az iskolaügyi viták. Több tízezer tiltakozó levél követeli a kétnyelvű bizonyítványok visszaállítását, a készülő új oktatási törvényből bizonyos tantárgyak kétnyelvű tanításának kihagyását és a tanárok nemzetiségi megkülönböztetésének a betiltását. Ennyit a bizonytalansági tényezőkről, amelyek egyre szaporodnak, és amelyeken csak egy új választás segíthet.
