Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-28 / 22. szám
Nagyvilág 1997. május 28 . 7 A japán társadalom lelki beteg - a tőke a külföldi, olcsó munkaerőt keresi Dobozemberek” * Zentai levet Térzene és nagylelkűség Egyszemélyes „komfort” egy aluljáróban Archív-felvétel Ken Kanenori minden reggel kilenckor kel. Felöltözik, megköti a nyakkendőjét, fekete bőrcipőbe dugja a lábát, szürke kabátot vesz föl, majd beleolvad a tömegbe, amely a tokiói városi hivatal felé tart. S míg az alkalmazottak némán várakoznak a liftre, Ken eltűnik a mosdóban, ahol villanyborotvát, fogkefét, szappant és törülközőt vesz elő, s elvégzi a reggeli tisztálkodást. Fél tízkor kilép a mosdóból. Külsőleg úgy tűnik, mintha munkába indulna, pedig Ken Kanenori munkanélküli. Már több mint két és fél éve bocsátották el a Canon cégtől, ahol másológépeket, faxokat állított össze. Az ő munkáját most valahol Kínában végzi valaki. A cégnek így olcsóbb. Ken azóta sem kapott választ a több tucatnyi kérvényre, melyeket munkaügyben nyújtott be. Negyvenhét éves, havi segélye százötven márkát tesz ki. A testvéreihez nem fordulhat segítségért, mert ő a legidősebb, s a japán tradíciók szerint ő felel a többiekért is. Pénzt, ruházatot a barátaitól kap, ami megalázó, ám mint ő mondja, az önbecsülését nem vehetik el. Napjait a közkönyvtárban tölti, ahol az olvasás mellett könyvet ír a hasonló sorsú munkanélküliekről. Mikor besötétedik, hazamegy. A Szin- dzsucu nevű alagút- ban lakik, a világ egyik legnagyobb földalattijában - egy kartondobozokból álló „lakótelepen”. Rajta kívül még vagy ötszázan élnek hasonló körülmények között. A „lakások” különbözőek: van, aki egyszerűen összetolt két nagy kartondobozt, s úgy alszik benne, mint egy koporsóban, van, aki minilakást épített. Ken lakása szinte várnak tetszik a többi között - tíz méter hosszú, apró szobákra felosztva. A „hálószoba” egy matracból áll, a „dolgozószobában” papírdobozból készült íróasztal - melyen a könyvét írja -, mellette könyvek. Dosztojevszkij, Camus, esz- székötetek a buddhizmusról és a kereszténységről. A papírlakás oldalaiba Ken ablakokat vágott, s fehér függönyt akasztott eléjük. A falakon régi nyaralásokról készült fotók, egy falióra és egy olajfestmény. A szoba közepén egy asztal, körülötte ülőkék és két szék, a földön szőnyeg. Este hét óra tájban érkezik Ken három szomszédja. Egyikük azelőtt egy restiben dolgozott, most ő készíti a vacsorájukat. A másik kettő napközben képregényeket gyűjtött a szemétkosarakból, s ezeket eladva szedték össze a vacsorára valót. „Már szinte semmink sem maradt. Egyetlen kincsünk a barátság”, mondják. Vacsora közben normális életről álmodoznak, munkahelyről, családról, feleségről, aki mellett reggel felébrednek, munkába mennek, s este hozzá térnek vissza. Szinte nincs is más vágyuk. Mialatt Ken és a társai vacsoráznak, néhány méterre tőlük hivatalnokok és vállalkozók sietnek hazafelé. Lépteik keményen kopognak a kövezeten. „Néha reggelente nagyon korán felébresztenek”, mondja Ken. „Pár méterre haladnak el a hálószobám mellett. Olykor nagyon szégyellem a dolgot, és szeretnék a helyükben lenni.” Ken esélye a visszakerülésre minimális. Állandó lakhely nélkül nem kap munkahelyet, munkahely nélkül nem kap lakást. Ebben az ördögi körben mintegy 20 000 ember él Japánban. Rég megkopott a japán csodáról alkotott kép. Az ország a háború óta a legnagyobb gazdasági válságát éli. A tokiói kormány az elmúlt négy évben hat programot indított a konjunktúra felélesztésére, ami mintegy 940 milliárd márkát emésztett fel. A gazdasági növekedés ennek ellenére alig mozdult el a nulláról, s a munkanélküliek száma elérte az ötven év előttit. Hivatalosan ez 3,3 százalékot tesz ki, huszonöt éven aluliak viszonylatában 5,5 százalékot. Ha a japán statisztikák a nyugat-európaihoz hasonlóan készülnének, az arány elérné a nyolc százalékot. A nagy vállalatok, mint a Honda, a Sony, vagy a Mitsubishi egyre inkább kelet-ázsiai országokba helyezik át a termelést, ahol sokkal olcsóbb a munkaerő. „Az egész életre szóló munkahely mítosza rég szertefoszlott”, mondja Seicsiro Jonekura egyetemi tanár. , Japán egyre inkább a 19. századi Angliát juttatja eszembe.” Tokió, Nagoya vagy Oszaka lakótelepein ezerszámra lézengenek a munkanélküliek. Az átlagos életkor ma már nem nyolcvan év körül mozog, mint régen, hanem ötvenhatra csökkent. „Két Japán létezik”, mondja egy munkanélküli. „Az egyik gazdag, jóllakott és elégedett. A másik a porban, a hidak alatt alszik.” Csak Tokió és Jokohama téli utcáin több tucat ember fagy meg évente. „A japán tradíciók szerint nem az állam feladata az öregekkel és a szegényekkel való törődés”, mondja Wobo-ru Kondó szakszervezeti vezető. „A mi szociális erőnket a család jelentette. Ennek vége. A nyugati civilizációktól eltérően Japánban nemcsak a növekvő nyomorról, a szociális problémákról van szó. A jelenlegi állapot sokkal mélyebb válságra utal, amely az ország lelkében nyilvánul meg.” AStern alapján SlNKOVITS PÉTER _________ Be felé fordított indulatok különös harangzúgása volt az a harminc esztendővel ezelőtt megjelent verseskötet, a Térzene, egyben jeladás egy vajdasági városról, erős és másutt is becsült magyar gimnáziumáról, az irodalom kapuit megost- romló diákjairól. Meg persze arról a nagy kiterjedésű, gondozott parkjáról, ahol vasárnap délelőttönként térzene szólt, illett szépen felöltözni, s a Kioszk nevű vigadó futónövényzettel árnyékosuk, ácsolt fagerendái alatt ebéd előtt meginni egy pohár sört. A fúvószenekar tagjai fehér ingben, sötétkék nadrágban, előttük szálfaegyenesen Remete Ireneus a maga nyolcvan évével, karmesteri pálcájával. Mindez régvolt. A Kioszk faépületét lebontották, a helyén a kor szellemének megfelelő vendéglátóipari objektumot húztak fel, téglából és betonból, a teniszpálya felé vezető út két oldalán az időtlenség délceg tölgyeit kivágták, a pavilon mögötti rózsalugast pedig a városi kertészet üvegházai szorították ki. Közben a térzene is megszűnt, a zenekar csendben feloszlott. Maradt a Térzene kötet, ám az sem igazán. Néhányan bekerültek ugyan az irodalmi lexikonba, mások feladták. A tizenegy szerző közül egy orvos Belgrádban, egy iskolaigazgató Budapest környékén, egynek nyoma veszett a boszniai rengetegben, hárman újságírók, ketten pedagógusok, ketten szabadfoglalkozásúak, egy már a túlvilágon, elszenderülve végleg egy délutánon a hintaszékben. Aztán valakinek eszébe jutott, legyen ismét Térzene. Létrejött a leendő kiadvány szerkesztő bizottsága-úgyszintén Térzene elnevezéssel -, megalakult a Tisza mentén tevékenykedő írók társasága. Örökébe lépve az egykori művészklubnak, ahol a város értelmisége jött össze az ötvenes évek végén, ám az is rövidesen elhalt, mert a vezetőség - a televíziózás hőskorában - nem tudott igazságot tenni a magyar és a jugoszláv adások között. Évekre rá kezdeményezés történt egy kísérleti színpadra, ezt viszont a belügy nem engedte. Az elgondolás élére tolt osztálytársunkat - más ürüggyel - két évre börtönbe zárták, s csak nemrég kapott ismét útlevelet. A Térzene irodalmi társaság működését most szó nélkül engedélyezték: egy halódó ország nagylelkűsége. A feltámadottak keserűsége pedig oszlóban a néhai zenészek úszó árnyai között, s ennyi év után egy pohár sör is kijár a költészetnek a Kioszk verandáján. >|OZO>1ZS0 SOLU0||!A ¡SB1JB1ZBLJ ipeiojne ■ m eurotech háztartási villamos eszközök VKV-450 „Két Japán létezik. Az egyik gaz- dagjólla- kott és elégedett.” Családról, feleségről, munkahelyről álmo- doznak... Aztán valakinek eszébe jutott, legyen ismét Térzene. Vasárnapi pletykák Idomok és szerkezetek A modellek sem hiányozhattak az idei, Essenben tartott FIBO- nagyvásárról, ahol fittnessszerkezeteket mutattak be. Ők mutatták be a látogatóknak és érdeklődőknek, mit lehet elérni a tornával és főleg a kiállításon szereplő szerkezetekkel. A legnagyobb sikert Marika Johansson svéd testépítő hölgy aratta. A kép önmagáért beszél... Ahány ház... Míg idehaza a karcsúbb idomú lányok divatja uralkodik, addig Japánban egyre inkább a teltebb alfelű höl- | gyeket részesítik I előnyben a férfiak. I Aki kisebbrendűnek érzi magát, mert az a bizonyos fertálya keskenyebb, speciális eszközökkel segíthet magán, melyeket a harisnya alatt hordanak. szén szokatlannal rukkol elő. Mivel nem akarta megtagadni ír eredetét, s mivel unta már a klasszikus fürdőruha-divatot, olyan modellt tervezett, amely az ír színeket képviseli: a bama- homokszín-zöld kollekcióját az egyik legfelkapottabb szépség, Naomi Campbell mutatta be. szőr írta be magát a Guinness rekordok könyvébe. De úgy látszik, ezzel sem volt elégedett, mert testméretei ellenére (170 cm magas, 70 kg súlyú) elhatározta, hogy a földgolyó legerősebb emberévé válik. A dolog külön érdekessége, hogy barátnője, Susie matematikatanár. Ebben az esetben is érvényes tehát, hogy az ellentétek vonzzák egymást... (külföldi lapok nyomán) Teljesen ír... Lainey Keogh ír ruhatervező elhatározta, hogy valami égéA legerősebb férfi? Terry Colé Londonban él, és az „erős” rekordokba szerelmes. Eddig tizenöt-
