Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-28 / 22. szám
(' Szlovákiai magyar családi magazin 1997. május 28. * 30. évfolyam Sport Örömmámor a Hungária körúton. Meglestük, hogyan lett huszadszor '1 /T bajnok az MTK. -L O Riport Világgá ment egy magyar, hogy megvalósítsa álmát a boldogság színes Q városáról. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. május 31-től június 6-ig Egyre világosabbá válik, hogy a szlovák kormányzat elveszítette a józan ítélőképességét... Dalolva masírozunk az orosz karjaiba? * — Alapszerződésektől függetlenül: egy hajításnyira az esztergomi bazilika Méry Gábor felvétele Miklósi Péter _____________ Ér demes olykor visszapergetni az előző hét eseményeit. Okulá- si céllal, meg azért is, hogy érzékeljük: hol is élünk, minő közegben dolgozunk? Mi mindannyian, itt Szlovákiában. Mi, magyarok, itt a Szlovák Köztársaságban; mi magyarok s nem magyarok együtt, akiket ezernél is több esztendő közös történelme s ritka közös öröme köt össze. Magyarán szólva: nem árt tudni s tudatosítani: hányadán állunk?! Nos, ez utóbbit firtatva meglehetősen borúlátó vagyok. Egyre világosabbá válik, hogy a kormányzat teljesen elveszítette a józan értékítéletét. Mert mire véljem, hogy három nappal az 1997. május 23-24-ére kiírt népszavazás előtt a Meciar- kabinet nem azzal kezdi heti tanácskozását, hogy még egyszer áttekinti a referendum zökkenőmentes lebonyolításának mikéntjét, hanem a miniszterelnök kórusban eldaloltatja minisztereivel kedvenc nótáját, a „Na Král’ovej holi stojí strom zeleny” kezdetű dalt. Pompás! Tóthová és Slavkovská, Hudec és Kozlík meg a többiek a főnök kedvenc danáját harsogva köszörülik a torkukat - például - a Hans van den Broekkal való sorsdöntő találkozó előtt, amikor majd véglegesen eldőlni látszik, mikor lesznek, azaz lesznek-e egyáltalán felvételi tárgyalások Szlovákia és az Európai Unió között... Hát nem jobb énekelni, mint az uniós tagság feltételrendszerének teljesítéséről tárgyalni? Vagy mire véljem, hogy a belügyminiszter szűk 46 órával a népszavazás kezdetének időpontja előtt, az arcán cinikus mosollyal, bejelenti: új, már csak három kérdést tartalmazó, így a közvetlen elnökválasztás Szlovákia nem épít hidat a Dunán, ha egy másik ország- főleg Magyarország - akarja. lehetőségét ignoráló szavazólapokat nyomat, majd hozzáfűzi: maradjon az ő gondja, honnan szerzi meg rájuk a Központi Népszavazási Bizottság pecsétjét! Nos, a sztálini időket idéző abszurditásokhoz képest már csak andalítás a közlekedési miniszter, Jozef Jasovsky május 20-i bejelentése, hogy a szlovák kormány nem foglalkozik a Pár- kány-Esztergom közötti Mária- Valéria híd újjáépítésével. Igaz, a HZDS kelet-szlovákiai rajongóinak körében bővebb magyarázatot is fűz ehhez: Szlovákia nem ott fog hidat építeni a Dunán, ahol azt egy másik ország akarja, punktum! Hogy ez szöges ellentétben áll a szlovák -magyar alapszerződésben vállaltakkal, a nemzetközi fórumokon aláírtak szellemével, a Meciar-Horn megbeszéléseken ígértekkel, egyszerűen a józan ésszel? Ugyan már, kit érdekel az ilyesmi Európa szívében... A fentiek alapján talán minden különösebb okfejtés nélkül is világos, miért mondom, hogy nem árt tudatosítani: hol élünk, hányadán állunk. Szlováknak és nem szlováknak nem árt tudni és látni sorsunkat, hiszen ez jó ellenszere lehet a megalkuvásnak, a beletörődésnek, a tehetetlenség indoklásának. A helyzet ugyanis olyan, amilyen; ám ez nem jelenti azt, hogy majd a végeredménynek is gyászosnak kell lennie. Mert ha a bajok között rangsorolni szabad, akkor a lehetséges következmények között ez a végkifejlet lenne a legrosszabb. Ezért inkább a felelősség, a kellő civil kurázsi fontosságára szeretnék utalni. Arra, hogy itt az ideje mind szélesebb körben beszélni a valóságról, az igazságról. Ezért is szükséges naponta akár többször felelősségteljesen visz- szagondolni a tegnapra meg a tegnapelőttre, a múlt hétre, meg a múlt hónapra. Meg a még azelőttiekre. A realizmusunk megőrzése érdekében. Hogy a tények alapján vitatkozzunk Szlovákia európai, közép-kelet- európai helyéről. Oldani lenne jó közös bajainkat, nem pedig Kelet felé kacsingatni. Egyelőre ugyanis arrafelé haladunk, egy daloló minisztertanáccsal az élen. Ott, mármint a Kelet kapujában, viszont jócskán elhúzhatják a nótánkat. Vezércikk Hol harmónia honol P. Vonyik Erzsébet _______ Dé l-Zemplénben a helyzet csaknem eszményi. Zavartalan a szlovákság és a létszám- fölényben lévő magyarok együttélése - adta a tévénéző tudtára a múlt hétfőn késő éjjel a kettes pozsonyi csatorna. Meg azt is, hogy mi e ritkaság- számba menő harmónia oka: az, hogy a térség Gyimesi György vadászmezeje, hiszen elsősorban itt próbál terjeszkedni megbékélést hirdető, tizennyolc szótagú mozgalma. Személyesen mondta el, hogy mi mindent tesznek a békés együttélésért. Tehetnek is, mert bőven van miből. A Meciarhoz bejáratos főmegbé- kéltető nem titkolta, bőven futja erre, hiszen a kultuszminisztérium nekik nem méri szűkmarkúan a hűségpénzt, így nincs gond saját lapjuk kiadásával, és egyebek mellett helyi kulturális rendezvényeket is támogathatnak. A riport szerkesztője itt akár bevághatta volna Goda művésznő készséges kétnyelvű nótára faka- dását valamelyik Csemadok- esten. De ez a szemléletes példa elmaradt, mint ahogyan arról sem szólt a film, hogy egyebütt, így Palócföldön, Mátyusföldön, vagy akár a Csallóközben is jól megfér egymás mellett a szlovák és a magyar kisember, ha nem provokálják. Nincs szüksége semminemű Gyimesi-féle békéltetőre. A nyugalomhoz az kell, hogy ne vegyék el tőle az anyanyelvi tanulás jogát, ne romboltassák le emlékműveit, Ján Slota pedig ne sürgessen megtorló törvényeket a megregu- lázására, hogy „a magyarok ne merjék nyitogatni a pofájukat”. Vajon mit tettek eddig mindez ellen a hosszúnevűek? A riportfilm nem ezt volt hivatott feszegetni, hanem másvalamit üzent a nézőnek: ahol Gyimesi, ott harmónia, megértés és nyugalom honol. S ebből logikusan következik: másutt, ahol még nem vetették meg a lábukat a kormánytól kapott előnyöknek köszönhetően, ott a békétlenség és a káosz az úr. De pontosan hol is van e harmónia oázisa? A már említett Dél-Zemplénben - mint a film alcíméből kiderült. A műsorújság alapján bárki nyugodtan gondolhatta volna azt, hogy esetleg az észak-magyarországi hasonnevű megyéről szól majd a 35 perces műsor. Mert a mi szemszögünkből éppenséggel ez lehet Dél-Zemplén is, ami Budapestről nézve, persze, Észak-Zemplén. A film valójában szólt a határ mindkét oldalán elterülő zempléni térségről, sűrűn emlegették benne Sátoraljaújhelyét, ahol szlovák iskola is működik. Méghozzá annak kapcsán, hogy hála a közelben nyílt határátkelőnek, egy itteni szlovák tanítónő naponta átjárhat tanítani a szlovák gyerekeket. Nem feledjük ugye, hogy ilyen átjárható határokat akartak azok is, akik a környező országokban itteni polgármesterekkel együtt szorgalmazták a határokat légiesítő Kárpátok Eurorégió létrehozását. S ha a szlovák kormány kézzel-láb- bal nem kapálózott volna ellene, akkor fokozatosan a vállalkozói tevékenységek is akadálymentesen átívelhetnének a határokon. Ez a film eredeti, Gyimesiéket propagáló szándékán túl valami nemkívánatosat is megerősített: azt, hogy a kisebbségi kisembereknek milyen sokat adna, nemcsak szellemiekben, az államhatárokon átnyúló együttműködés. Ebből a filmből zárópoénként egyvalami hiányzott: az, hogy Gyimesi György beígérje, közbenjár a szlovák kormánynál a Kárpátok Eurorégió ügyében. Két körülmény akadályozhatta őt ebben: egyrészt a film készítőivel egyetemben ő sem ismerte fel, hogy akaratlanul is az eurorégiók életképességét bizonyították - nagyon is kézzelfogható példával. A másik okot pedig nem nehéz kitalálni: nem volt még példa arra, hogy az ötödik szlovákiai magyar pártvezér olyasvalami mellett álljon ki, ami a kormánynak cseppet sincs az ínyére.
