Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-21 / 21. szám
nblicisztika 1997. május 21. 9 HOTEL OIYMPIA 8 u n \ (»est Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke fontosnak tartotta a magyar történelmi egyházak e világi szerepét is. A karitatív és szociális funkcióin kívül pótolhatatlan feladatuk van a kisebbségi magyarság boldogulásának támogatásában. A felvételünkön balra látható Németh Attila az Új Kézfogás Alapítvány támogatási rendszeréről számolt be. Romániában, nem kis részben az alapítvány segítségével, ma már ezerhétszáz román-magyar vegyes vállalat működik Erdélyben. Tizennégy határon túli magyar vállalkozásfejlesztő központ működik, ebből tizenkettő Erdélyben, kettő pedig Szlovákiában. Bálint György országgyűlési képviselő (képünkön jobboldalt), a tévé népszerű Bálint gazdája pedig a gazdakörök továbbképző tanfolyamainak erdélyi eredményeit sorolta fel. Elmondta azt is, hogy Szlovákiában máig nem sikerült megszervezni a gazdakörök hálózatát. Prikler László felvételei Kató Béla (balról) és Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, a tanácskozás két markáns egyénisége. Kozma Imre előadásában részletesen felidézte azoknak a fiataloknak a bátor tetteit, akik a nyolcvanas évektől kezdve minden hétvégén vonaton, hátizsákkal gyógyszert és élelmiszert vittek az erdélyieknek. Erre a szolidaritásra épül a szeretetszolgálat mai tevékenysége, amelynek eredményeképpen több tízezer magyarországi és határon túli rászorult jut ruhához, élelemhez, gyógyszerekhez és lelki vigaszhoz. Rimaszombatról - röviden Kertész Gábor Amikor először elolvastam e felháborodott hangú levelet, magam is elcsodálkoztam, megdöbbentem és el is keseredtem. A reklámmellékletek felelős szerkesztőjeként ugyanis mindig arra törekedtem, hogy kezem alól grafikailag és esztétikailag színvonalas, tartalmában pedig hibátlan munkák kerüljenek az olvasó elé. Ez a törekvés hatványozottan érvényes az olyan esetekben, amikor egy- egy várost, régiót igyekszem bemutatni, azt is hiszen reklámmellékletről van szó, elsősorban vállalkozói, ne kerteljünk - üzleti szempontok alapján, remélve, hogy a jól működő vállalatok bemutatása ösztönzően hat és példaként szolgál nemcsak az adott régió, de egész Dél- Szlovákia sok gonddal küszködő vállalkozói rétegére. Ez az elsődlegesség természetesen nem mehet a város történelme bemutatásának rovására, sőt miután mindany- nyian érzékenyek vagyunk szülőföldünk minden rezdülésére, a pontosság itt még inkább megkövetelendő. Eddig hét város: Komárom, Galánta, Érsekújvár, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Királyhelmec és Rozsnyó mutatkozott be mellékleteinkben. A Rimaszombati képeslap megjelenéséig semmilyen panasz nem érkezett, s ebből két dologra következtethetek: vagy nem akadt a felsorolt városokban egyetlen értelmiségi sem, aki ismerné városa történelmét - és ez nagyon nagy baj -, vagy tárgyszerű és megbízható anyagot biztosítottak a számomra. Ezen forrásanyagok pontosságának ellenőrzése a legjobb szándék mellett sem áll módomban, bár tudatlanságom bűnén mindez nem enyhít. Természetesen, ha számomra szembeötlően hibás megfogalmazásról van szó, azt kijavítom, mint ahogyan azt a rimaszombati anyaggal is tettem: az eredeti szövegben pl. „felszabadulásaként említett időszakból így lett a II. világháború befejeződése utáni időszak, a további pontatlanságok megvilágításáért pedig köszönetét mondok, az elkövetkezendőkben megpróbálok majd még nagyobb körültekintéssel dolgozni, bár be kell vallanom, hogy ezek után kissé kedveszegetteb- ben. Tudom, a levélíró/ka/t a jó szándék vezérelte. Bánt, hogy bár a melléklet impresszumában a nevem és telefonszámom olvashatóan fel van tüntetve, talán rangon alulinak tartottak személy szerint is megszólítani. Ha ezt teszik, elkerülhető lett volna ez a levélváltás. Beismerem, hibát követtem el, mikor nem jelöltem meg a forrást, ezért ezt most megteszem: a forrás az a rima- szombati városi hivatal által megrendelt magyar, szlovák, német és angol nyelven 1996-ban nyomtatott színes ismertető, melyet hivatalos látogatások alkalmával adnak át a vendégeknek, vagy visznek magukkal a város képviselői. Arról, hogy a levél/alá/írók, köztük városi tanácstagok erről nem tudnak, én nem tehetek. Talán ha megpróbálnánk először mindig a saját portánk előtt söprögetni... i Lajos, a gyermekköltésze- t megalapozója, Izsó Miklós, agyar zsánerszobrászat első tere, vagy a szobrász Holló tabás...), ám mindez emlí- e sem méltó epizód szerzőnk nára. Ugyanez a sorsa Petőfi dórnak, vagy pl. Bartók Bé- ik. nindezt véletlennek tartaná llvasó, szabadjon utalni ar- íogy a városkalauz szerzője özlője számára 1997 tava- i, 8 évvel a rendszerváltás í (!) Rimaszombat fejlődése világháborút követő idolján ível fel. lengébbek kedvéért meg is tdja, miben érhető tetten ez ylődés” (idézőjel tőlünk!): >ek közt „megkezdődött a is fokozatos gazdasági és társadalmi átalakulása”. Hogyan nyilvánult ez meg? A szerző számára „a lakosság összetételének alakulásában és a lakosság számarányának növekedésében”. Számunkra, magyarok számára mást jelent: a helyi magyar polgári értelmiség lefejezését, kitelepítését, a zömmel magyarlakta város etnikai felhígítását (megnyugtatásként a szerzőnek elmondjuk azt a számunkra nem éppen megnyugtató tényt, hogy a „sikersztori” folytatódik: napjainkban már csak 38% a magyar lakosság részaránya!). Apropó, számarány: hogy növekedhet egy város számaránya önmagához képest? - merthogy imigyen fogalmaz derék útikalauzunk. Nem megdöbbentő mindezt olvasni? Jobb körökben illő megadni, honnan veszi egy-egy szerző az adatait. Kalauzunk e tekintetben szerényen hallgat. Mi nem lehetünk méltánytalanok a kútfőhöz, így eláruljuk. A felsorolt adatok és megállapítások Bolfik Július: Rimavská Sobota c. 1973-ban megjelent, mára már szemléletében elavult (legalábbis ezt hittük eddig), tárgyismeretében pedig már megírásakor is korszerűtlen munkájában olvashatók. Ne legyünk azonban igazságtalanok. Bolfik Július t.i. a jeles szülöttek és egyéb híres személyek vonatkozásában sokkal nagyvonalúbb. Ő ugyanis, a maga értékrendje szerint értelmezve ugyan, de nem hallgatja el azon - általunk hiányolt - jeles személyek nevét, akik tartósan beírták a nevüket a város művelődéstörténetébe. Vajon hanyagság és igénytelenség, vagy nagyon is tudatos eljárás eredménye-e hát ez a „sajátságos” útikalauz, amely szemléletében és tárgyi adatolásában letagadha- tatlanul arra a korra emlékeztet, amelyben - szerzője szerint - Rimaszombat fejlődése megindult? Szomorú, nagyon szomorú látlelet Rimaszombatról, legfőképpen pedig az egykori megye- székhely bemutatására vállalkozókról 8 évvel a fordulat után. És mindez az egyetlen szlovákiai magyar napilapot és a színvonalával, igényességével kitűnő Vasárnap c. magazint is megjelentető Vox Nova r.t. kiadásában! Mint itt élő magyar értelmiségiek kötelességünknek tartottuk mindezt elmondani és az igénytelenségnek, hanyagságnak, nem kevésbé a torz és hamis értékrendnek ettől az elriasztó példájától magunkat elhatárolni. Dr. B. Kovács István egyetemi adjunktus, önkormányzati képviselő Kovács László mérnök, Rimaszombat v. volt hivatalvezetője Komlósy Zsolt parlamenti és ön- kormányzati képviselő Csank Lajos középiskolai tanár, önkormányzati képviselő Bán Zoltán mérnök, városi tanácstag Mács Zoltán nyugalmazott gyógypedagógus Varga Gyula lelkész ifj. Mács Zoltán, a Csemadok városi szervezetének elnöke Kovács Gyuláné nyugalmazott tanítónő Csúsz László tanító - az SZMPSZ járási választmányának elnöke Dr. Gaál Lajos geológus, Rimaszombat Veres János költő, Rimaszombat Vörös Attila Csemadok TV-tit- kár, a Hatvani J. cserk. csap. vezetője Balázs István festőművész, egyetemi adjunktus, a „Palócpress” alapítvány elnöke Kovács Tibor magyar-történelem szakos tanár, Rimaszombat Hacsi Attila újságíró
