Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-21 / 21. szám

2 1997. május 21. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin 66 sor A hatalom lebontása kövesdi károly _________ Fu rcsa ez az Európa olykor. A hazai dagonyából kitekin­teni képes polgár talán elmo­solyodik az észak-olasz zász­ló lengésén Velence főtere fölött. Azt mindenképp meg­nyugvással konstatálja, hogy a brit szigeten is új szelek kezdenek fújni. Nem a mun­káspárt elsöprő győzelmére gondolok (melynek nem­hogy genetikai, de még csak etimológiai értelemben sincs rokonsága a hazai Lupták- félék csapatához), hanem az angol királynő bejelentésére, aki a parlament új ülésszaká­nak megnyitásakor csak úgy elejti: a központi hatalom le­bontása érdekében parla­mentet kap Wales és Skócia. Igaz, púpnak ott az angolok hátán Észak-írország, de azért mégis elgondolkodta­tó, hogy a konzervatívnak mondott és ismert ország épp az ellenkezőjét teszi an­nak, amitől a hazai fóbiások rettegnek. Szóval kínnal, va­júdva, de mindenütt történik valami. S a történések több­nyire valamilyen irányba mutatnak. Vannak országok, amelyekben bontanak, s vannak, amelyekben éppen összefogást sürgetnek. Ebben a formálódásban meglehetősen kevés sajtót kapott a közelmúltban Lakitelken megalakult Kö­zép-Európai Demokrata Fó­rum, ahol a jobbközép és ke­resztény értékrendű pártok próbáltak lépni az igazi rendszerváltás irányába, amely töredékesen, mozaik- szerűen zajlik régiónkban. Már ahol zajlik. Külön figyel­met érdemel a tény, hogy Szlovákiát, illetve a szlovák demokratákat hidegen hagy­ta a dolog, meg sem jelentek azon a találkozón, amelyet Landsbergis vagy Walesa is fontosnak tartott. Hogy ez is szlovák specialitás-e, nem tudni. Vagy elkallódott a meghívó valahol? Egyszer majd csak kiderül. Minden­esetre némileg sejthető, kik áhítják őszintén a rendszer- váltást, s kik azok, akik csak mímelik. Vagy csak arról len­ne szó, hogy egyesek szájízé­nek nem megfelelő helyen alapították a fórumot? Vendégkommentár Újra egy szabálytalan hazajátszás Mészáros Károly Ha valamelyik kisvállalkozót megkérdezed mostanság, mi a véleménye a május elsejei hatállyal érvénybe lépett be­hozatali letétről, egyöntetű­en megállapítja: a kormány megint hazajátszott, még­hozzá elég szabálytalanul. Most sem az ország érdekeit vette figyelembe, hanem is­mét a sajátját. Előbb az el­lenőrizhetetlen privatizálás, majd a mamutvállalatok ki­alakítása után egy olyan megszorító intézkedés, mellyel a kiskereskedőket szinte kiütötte a nyeregből. Nem a hazai termelőket vé­di, hanem a saját emberei­nek a pénzéhségét elégítette ki újra. Mostantól kezdve ugyanis csak azok a vállalko­zások élhetnek az import ad­ta lehetőségekkel, amelyek­nek van tőkéjük a behozatali letéthez. Márpedig lesznek ilyenek, s ezzel kisajátítják a behozatal minden előnyét. A kisvállalkozások még ak­kor is rosszul járnának, ha bankhitelt folyósítanának számukra. Csakhogy a mi bankjaink már eleve nem a kisvállalkozók barátai, s ha mégis kölcsönhöz juttatja őket, a hitelt a vissza­fizetendő kamatokkal csapja agyon. Egy fuvarozó kisvál­lalkozó két hét után megál­lapította: lényegesen csök­kent az importszállítás. Ki még csak visznek árut az országból, de haza már alig. A mamutvállalatok alig­hanem nem kisvállalkozói fuvarosok szolgáltatásait veszik igénybe. Ott tartunk, hogy a hazai termelőknek ismét nem lesz könnyebb, a kisvállalkozók tönkremen­nek, a behozatali letéttel pe­dig a kormány úgy gazdálko­dik, ahogyan neki jólesik. S ez volt az intézkedés legfőbb célja, semmi más. A szerző a Csallóköz című hetilap szerkesztője Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo További árdrágítást idéz elő... Mi támogassuk a kormányt? J. MÉSZÁROS, KERTÉSZ Csehország után Szlovákiában is be­vezették a behozata­li letétet, ami a gya­korlatban annyit je­lent, hogy az impor­tőr az ország terüle­tére szállított áru árának húsz százalé­kot kitevő hányadát kénytelen valame­lyik kereskedelmi bankban elhelyezni, hat hónap­ra, kamat nélkül. Csak a befize­tés igazolása fejében kap enge­délyt a külföldi termék hazai forgalmazására. Már az első jelzések arra utal­tak, hogy az intéz­kedés legnagyobb kárvallottjai a vál­lalkozók. Hogy milyen kihatásai lesznek az új intézkedésnek, mennyire veri föl a fogyasztói árakat, sejthető. Az alábbi­akban négy vál­lalkozót kértünk meg, fejtsék ki véleményüket a kormány legújabb intézkedéséről. O Elfogadható intézkedés O Agyon üti a vállal­kozókat Tudja, szomszéd, azon gondolkodom, nem kellene-e Moszkvához fordulni, hogy szavatolja a falu semlegességét... Rajz: MS-Rencín Kosár Lajos, a dunaszerdahelyi Entíty Kft. tulajdonosa O Mikor végre talpra állhat­tam volna, és gyors, udva­rias, minőségi szolgáltatást tudnék nyújtani a vásárlónak, akkor hoznak egy ilyen felfog­hatatlan, alkotmányellenes in­tézkedést. Ki hallott már olyat, hogy a vállalkozó adjon az ál­lamnak kölcsönt? Éppen fordít­va, bennünket kellene támo­gatni! Ha csak a gyümölcs vagy a zöldség került volna a listára, azt megérteném, hisz a honi pi­ac védelméről lenne szó. Én azonban szőnyeget importálok, s ebből mindössze egyetlen gyártó létezik Szlovákiában, forgalmunk negyven százalé­kát ez teszi ki, ám a fogyasztói igények megkövetelik az afri­kai, belga, lengyel, holland és német árut is, így a fennmara­dó hányadot kénytelenek va­gyunk külföldről behozni. Az első szállítmányokért befizet­tem a letétet, de szerencsémre - a gyártók hozzánk fűződő bi­zalma folytán - az áruért még nem kellett törlesztenem. E- gyelőre nem folyamodom ár­emeléshez, egy időre inkább akciós áron, olcsóbban kínálom majd a szőnyeget, megőrizve a piacot és valahogy átvészelve ezt a baljós időszakot. Gyökeres Lajos, a nagymagyari Klarex cég tulajdonosa O Teherkocsikra és haszon- járművekre gyártunk fel­építményt, tizenkét tagú kol­lektívámmal. Bennünket köz­vetlenül nem érint a letét beve­zetése, ám megrendelőim, a fuvarozók már visszajelezték, egyelőre ne számítsunk a vá­sárlási szándékukra, mert bi­zonytalan a jövőjük. De ugyan­így rossz hírek érkeznek az im­portőröktől is. Manapság egy­millió korona alatt nincs ilyen haszonjármű, tíz kocsi után már kétmilliót kellene otthagy­niuk a bankban. Ilyen tételben hozták be havonta az árut. Hol szereznek ennyi pénzt a letét­re? A kisebb kereskedelmi cé­gek bedobhatják a törülközőt, főleg az élelmiszer-importőrök. Szerintem elég lett volna az öt- százalékos behozatali illeték, kevesebb bajt okozott volna. Rácz Alajos, a pozsonyi IFM Melódia társtulajdonosa O A hangszer olyan portéka, amit egyáltalán nem gyár­tanak Szlovákiában, így beho­zatalra szorulunk. Országos üz­lethálózatunkkal a hazai piac nyolcvanöt százalékát uraljuk. Úgyszólván minden Csehor­szágból érkezik hozzánk. Mivel az azonos nevű Hradec Králové-i hangszergyár leány- vállalata vagyunk, így közre­működésükkel kapjuk az árut a világ többi országából is. Havi behozatalunk két-három millió korona értékű, ebből öt-hat- százezret kénytelenek vagyunk letétbe helyezni. Fél év alatt ez olyan összegre rúg, hogy egy­szerűen nem lehet az áruel­adásból befolyó pénzből kifi­zetni, így hitelre lenne szüksé­günk, de egyelőre még nem ad­nak vagy csak tizenhét-tizenki- lenc százalékos évi kamattal. Az meg túl sok. Messzemenően nem igaz, hogy csak egy-két százalékos áremelés lesz, mert ha a pluszkiadásaimat beszámí­tom, jóval nagyobb mértékben kell árat emelnem. Most rész­ben a tartalékainkból fizetjük a letétet, a behozatalt pedig csak azért nem fogtuk vissza, mert cseh anyavállalatunk kitolta a törlesztési határidőt. Szabó Margit, a nagymegyeri OSP-PORTE Kft. igazgatója A A behozatali illeték beve­zetése „megrázott” és kel­lemetlenül érint, hiszen az O- laszországból importált ajtó­inkra, valamint a saját gyártású ajtók szintén olasz tartozékaira egyaránt vonatkozik. Csak az egyszeri ügyintézés fél napot vett igénybe, hiszen számlát kellett nyitnom a bankban, ar­ról nem is beszélve, hogy a pén­zemet fél év múlva látom majd viszont. Nem számítottunk rá, hogy a kikalkulált gyártási és eladási árba egy ilyen jellegű pénzblokáció lép be. Én tiszte­letben tartom a törvényt, de jobban is meggondolhatták vol­na, hogy milyen termékekre vo­natkoztatják, mert így a nálunk igazán hiánycikknek számító áruk importőrei is hátrányos helyzetbe kerülnek. Olvasói levél Búcsúintés Zsilka László barátunknak Még most sem tudom elhinni, hogy a régi diákcsínyek recept­jével ismét belógattál minket! Nincs egy hónapja sem, hogy az ipolysági városháza előtt összefutva hogyan próbáltál belénk erőt önteni a napi prob­lémák legyőzésében. Ám egyet­len szóval sem említetted, hogy látogatásod az utolsó lenne az „Óhazában”, ahogyan te az egész Ipoly-mentét emlegetted. Hogy te sem tudtad?!?... Ezt vi­szont elhiszem, hisz mindnyá­jan az Úr kezében vagyunk! Te viszont a régi, huncut moso­lyoddal kacsintottál egyet, be­szálltál Kháron ladikjába és át­eveztél a túlsó partra! Másodikos gimnazista voltam, amikor évnyitásra mellénk so­rakozott az akkori első osztály, s a második sorban ott állt egy kerekarcú, mosolygós képű fiú, s nagy szemekkel nézte a kö­rötte történteket. Pár nap múl­tán ismét találkoztam e fiúval a cserkészcsapat évnyitóján s ek­kor már be is mutatkoztál. Sőt azt is elárultad, hogy szívesen fúrsz-faragsz, és néha „irkálni” szoktál. Repültek a diákévek, és a „kis Zsilka” egyre többször hallatta hangját az önképző­kör, a Diákkaptár és a cserkész- csapat foglalkozásain. Négy évig egymás mellett futott di­ákéletünk sínpárja. Jött a nagy világégés, jó pár év telt el, amíg ismét sikerült összefutnunk. Te örömmel újságoltad, hogy be­fejezted az iskolát, s hogy Po­zsonyban élsz, mint afféle „hír­lapinas”. Következő találkozá­sunk már emlékezetes marad, hiszen te is ott voltál Budmeri- cén, amikor Száraz József bácsi vezetésével megindult a nagy erjedés, az Ifjúsági Szövetség magyar tagozatának szervezé­se. Újságírói pályafutásod (még az 1968-as eseményeket köve­tő letiltásaid dacára is!) szinte töretlenül ívelt felfelé. Ennek egyetlen titka a gerinces maga­tartásod volt eszmei, politikai és nemzetiségi síkon egyaránt! Van azonban két olyan sarkkö­ve földi létednek, melyek pél­damutatók lehetnek minden értelmiségi számára! Az egyik az őszinte gyermeki szeretet, amely drága szüléidhez és öcsédhez fűzött. A másik a szü­lőföldedhez - az Ipoly men­téhez, de méginkább szűkebb pátriádhoz - szülőfaludhoz, Palásthoz fűződő szereteted. Hogyan is szoktad volt monda­ni? Te Ságon is, Pozsonyban is palásti voltál és maradtál! Bi­zony, Palást község legalább oly büszke lehet reád, mint te voltál a szülőfaludra! Igazi lo­kálpatrióta voltál, Palást lakói­nak örömére! Mit is mondjunk hát ezzel az utolsó intéssel? A diáktársak szerető köszönté­süket küldik, az Új Szó és a Va­sárnap olvasói megköszönik a sok-sok szép, tanulságos mun­kádat, cikkeidet, a palástiak a szülőföld üdvözletét tolmácsol­ják az igazi „földijüknek”, és akik ismertek, becsültek, sze­rettek, köszönettel gondolnak rád! Kérjük az Úrtól, adjon megfáradt szívednek és elfá­radt újságírói kezednek igaz békességet és örök nyugodal­mat! Sajgi Rozsnyó József Ipolyság

Next

/
Oldalképek
Tartalom