Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-07 / 19. szám
Politika 1997. május 7. 3 A szlovákiai magyarság egységes ellenállásra szánta el magát Gyermekeink jövője a tét Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Heti jegyzet Nyeutralitást? Dolnik Erzsébet _________ Nin cs ma Szlovákiában magyar, aki ne kísérné figyelemmel, mi történik kulturális szervezeteink, oktatási intézményeink körül. Soha nem tapasztalt aggodalom, felháborodás kíséri az oktatási és kulturális tárca vezetőinek döntéseit. Bár Trianon óta nem első alkalommal kísérli meg a hatalom anyanyelvűnk kiszorítását a kulturális intézményekből és az iskolákból, a- mit ez a kormányzat megenged magának, az példátlan. Az első hideg zuhanyt a jelenlegi kormánykoalíció hatalomra jutása után a kormányprogram meghirdetése után kaptuk. Ez a dokumentum egyértelművé tette mindenki számára, hogy itt nemzetállam épül, a többségi szlovák nemzet állama, s a nemzeti kisebbségek tagjai másodrendű állampolgárok hazájukban. Ezt a célt szolgálták-szol- gálják azok a törvények, miniszteri rendeletek, amelyek sorra csúfolják meg a demokráciát, s teszik kétségessé Szlovákia csatlakozását az oly sokat emlegetett európai struktúrákhoz. Már a kormányprogramban színt vallott az oktatási minisztérium, hiszen első alkalommal írtákle: a kormány támogatja az ún. nyelvileg vegyes területeken működő állami iskolákba a kétnyelvű (alternatív) oktatás bevezetését. Félreértés ne essék, nem az itt tanuló többségi szlovák nemzet fiataljait a- karják megtanítani a kisebbségi, pl. a magyar nyelvre, hanem a magyar nyelvet kívánják kiszorítani a magyar óvodákból, iskolákból. A kísérlet meghiúsult, a szülők és pedagógusok egységes ellenállására meghátrálni kényszerült a hatalom. Ez a megtorpanás azonban csak lelassította a támadást, nem hárította el az iskoláinkra leselkedő veszélyt. A kormányzat taktikát változtatott, előbb egy sor olyan intézkedést foganatosított, a- melyek mindinkább leszűkítették a hatékony ellenállás terét, s most készül a végső csapásra. Módosították az iskolatanácsok hatáskörét szabályozó 542/20- as sz. törvényt, aminek következtében bármely iskolaigazgató indoklás nélkül leváltható. Ezzel fokozatosan eltávolították a magyar iskolák éléről azokat az igazgatókat, akik felemelték szavukat az anyanyelvű oktatás védelmében, s hatalmi nyomást tudtak gyakorolni azokra, akiket a helyükön hagytak. Az egyik legfontosabb - iskoláink létét alapvetően befolyásoló - jogszabály az államnyelv védelméről szóló törvény. Ebben ugyan csak a 4. cikkely 3. bekezdése érinti a magyar iskolákat, miszerint „az egész pedagógiai dokumentációt (ügyvitelt) államnyelven kell vezetni”, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy az oktatási minisztérium, s az állami hivatalok különböző megszorító, jogszűkítő intézkedéseket kezdeményezzenek. Erre hivatkozva kényszerítik a pedagógusokat arra, hogy szlovák nyelven vezessék az osztálykönyveket, osztály- naplókat, jegyzőkönyveket és büntetéssel fenyegetik azokat, akik magyarul is kitöltik a nyomtatványokat, holott a nyelvtörvény ezt nem tiltja. A nyelvtörvényre hivatkozva távolították el az iskolákat jelölő kétnyelvű névtáblákat, a magyar szöveget az iskolák pecsétjéről, s kaptak a legtöbb magyar iskolában gyermekeink csak államnyelven kitöltött bizonyítványt az első félév végén. Ez a tény tette világossá sokak számára a kormány állampolgárijogokat sértő politikáját. Közben más sérelmek is érték a magyar gyermekeket, pedagógusokat. Példaként említem csak a kötelező felvételi vizsgát szlovák nyelvből még a magyar középiskolába jelentkező magyar tanulók esetében is, a szlovák iskolában tanító és magyar végzettséggel rendelkező pedagógusok számára előírt szlovák nyelvvizsgát. A legdurvább jogsértésre azonban csak most készül a hatalom. Amit nem sikerült „önkéntes” alapon elérni, törvénnyel kívánja ránk erőszakolni: a készülő közoktatási törvény szerint minden magyar iskolában kötelező szlovák nyelven tanítani a szlovák nyelv- és irodalmon kívül a nemzeti azonosságtudatot megalapozó történelmet és földrajzot. A szak- középiskolákban és szakmunkásképzőkben ezenfelül szlovákul kell tanítani az összes szak- tantárgyat. Nem meglepő tehát, hogy a szlovákiai magyarság soha nem látott egységes ellenállásra szánta el magát. A Magyar Koalíció pártjai, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, a Diákhálózat, a Katedra Társaság, a Cserkészszövetség, az egyházak és a sajtó képviselői közösen utasítják el ezeket az alkotmányos és alapvető emberi jogokat sértő rendeleteket, törvényeket. Különösen fontos, hogy a leginkább érintettek - a magyar szülők - létrehozták országos, hivatalosan bejegyzett szövetségüket, s így hatékonyan tudnak részt venni az összmagyar ellenállásban. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége által kezdeményezett petíció kapcsán több mint 50 ezren tiltakoztak a magyar iskolákat ért sérelmek ellen, s e sorok megjelenése idején már átadták a szülők képviselői a petíciós íveket Slav- kovská miniszterasszonynak. Biztató jelenség, s a helyzet súlyosságának felismerésére utal az a tény, hogy néhány nap alatt létrejöttek azok a járási és helyi testületek, amelyek koordinálják az ellenállást, az aktív védekezést a hatalmi önkénnyel szemben. Bármilyen erősnek is hiszi magát ez az arrogáns hatalom, nem törheti meg ellenállásunkat, anyanyelvűnkért, iskoláinkért vívott harcunkat, mert a jog és az igazság a mi oldalunkon van. P. Vonvik Erzsébet Veszélyes fordulatot vett a Szlovákia biztonságpolitikai orientációjáról folyó vita. Most, hogy Meciarék nem játszhatják tovább a „még nincs semmi veszve” című darabot, egyre inkább előtérbe kerül a hogyan tovább kérdése. Mi lesz, miután kimaradunk a bővítésből. A kormány és a külügyminisztérium egymást túllihegve igyekszik arra kenni a kegyvesztettséget, hogy nincs mit tenni, ha Clinton és Jelcin megállapodott Szlovákia kihagyásáról. S mint lassacskán kiderül, valakiknek idehaza épp ez a jó. Amióta Pozsonyban nyilvánvaló, hogy leszakadtunk a len- gyel-cseh-magvar triótól, egyre inkább vérszemet kapnak a semlegesség hívei, s most már naponta hangzanak el eszmefuttatások arról, hogy Szlovákia számára ez lenne a legideálisabb megoldás . A közszolgálatinak mondott tévében másfél órán át az volt a téma, hogy miért lenne jó a semlegesség. S történt mindez a népszavazást megelőző felvilágosító kampánykeretében! Amelyről mintegy három hónappal ezelőtt azt nyilatkozta lapunknak Hamzík külügyminiszter: tárcájának nincsen kapacitása arra, hogy e kampányt irányítsa, hanem az egészet a médiákra bízza. A Kubiá-tévé alapos agymosást végzett, habár az éjféltájt közvetített kerekasztal nézettsége aligha döntögetett rekordokat. A nézetek pluralitásának a közvetítésére hivatott tévé ezúttal is „hű” volt önmagához: nem hívtak meg ellenzéki képviselőket, így nem volt ellenvélemény. A három vendég legfeljebb abban akart egymáson túltenni, hogy melyikük tud meggyőzőbb érveket felsorakoztatni a semlegesség mellett. De aki nézte, aligha bóbiskolt el. Egy ötmilliós ország semlegességétől irtózó nézőt az olykor betegesnek tűnő nézetek valósággal sokkolták. A legdöbbenetesebbek a Slota-féle nemzetieket képviselő szlovák védelmi miniszter személyes tanácsadójának a megszólalásai voltak. A tanácsadó következetesen nyeutralitásról beszélt! Any- nyira még nem kopott meg az orosz nyelvtudásunk, hogy elfeledtük volna: O- roszhonban ejtik így, lágyan ezt a szót. A nyeutralitás azt sejteti, hogy használója orosz emlőkön nevelkedve szívhatta magába a semlegesség-elméletet. Pillanatnyilag nem időszerű a semlegesség, ám a bővítésről döntő nyári NATO-ülés után a legjobb megoldást jelentheti - vélte Pavol Hrivík tanácsadó. Beszélgetőpartnere, Peter Socha, a Szlovák Katonák Társulásának képviseletében elsősorban a NATO-tól igyekezett elriasztani azokat, akik két hét múlva a belépésre szavaznának. A NATO az amerikai területszerzés eszköze, állította. A magyar soviniszták a saját céljaikra fogják kihasználni a NATO-tag- ságot. A NATO elrendelheti Szlovákiának, hogy a béke érdekében adja át a déli területeket, úgy, mint 1938-ban. De az sem lenne jobb, ha Magyarország és Szlovákia egyszerre lenne a NATO tagja. Konfliktus esetén a NATO hagyná, hogy háborúzzanak egymás közt, hiszen tétlenül nézte a török-görög viszálykodást is. Mindkét eshetőségnél jobb a semlegesség, amit Moszkva garantálna. A Socha úr vízióinak teret adó tévé célja világos: felsőbb óhajra a szavazók elrettentése a már úgyis elúszott NA- TO-tagságtól, mentőövet dobva ezzel Meciarnak, akin nem lehetne számon kérni a NATO-tagságot célként megszabó kormányprogramot. S ezután jöhetne az, amiről Slota tele szájjal beszél: Moszkvától kérni a szlovák semlegesség garantálását. Attól a Kremltől, amely egy év híján harminc esztendeje tankokkal rohanta le az akkori Csehszlovákiát. Büntetéssel fenyegetik azokat, akik magyarul is kitöltik a nyomtatványokat. 50 ezren tiltakoztak az iskoláinkat ért sérelmek ellen. Orosz emlőkön nevelkedve szívhatta magába az elméletet. Vonal alatt Népszavazás előtti bonyodalmak Szűcs Béla _____________ Amikor a múlt heti jegyzetet írtam, úgy tűnt, hogy a már megszokott vitákon kívül komolyabb bonyodalmak nem fenyegetik a referendumot. Túl szép lett volna, ha Szlovákiában ez történik, ha a hatalomra törő Meciar nem eszel ki megint valamit a lakosság 76 százaléka által támogatott, a köztársasági elnök közvetlen választásáról kiírt népszavazás ellen. így veszélybe került a szavazócédulákra tervezett 4. kérdés. Mi is idézte elő a jelenlegi bonyolult helyzetet, amelynek kimenetelét ma még senki sem tudja? Vegyük sorra: Az ellenzék aláírási mozgalmat szervezett a közvetlen elnökválasztásról, hogy megakadályozza Meéiar korlátlan uralmát, ha lejár a köztársasági elnök hivatali ideje. Ugyanis az új választásokig ő helyettesíthetné. Ebből fakad a jelenlegi zűrzavar. A kormánykoalíciót meglepte, hogy több mint félmillióan követelték a népszavazás kiírását, amit az Alkotmány értelmében a köztársasági elnök meg is tett. Ezért a miniszterelnök előkapart egy alkotmányjogi problémát, miszerint a népszavazást csalás a parlament által módosított alkotmány alapján lehet végrehajtani. Egyhónapos késéssel az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy leállítsa az egész akciót. Ha neki adnak igazat, feleslegessé válik a népszavazás. A kormány azonban a döntést meg sem várva, hivatalainak megtiltotta a szavazólapok elkészítését és kézbesítését, ami a jogászok szerint törvényellenes. Sőt Meéiar meg is fenyegette a hivatalnokokat, hogy aki megszegi a tilalmát, elbocsátják az állásából. Az ügyet bonyolítja, hogy a nép- számlálás lefolyásáért a Központi Népszámlálási Bizottság felelős, amely durva beavatkozásnak tekinti a kormány döntését, és valószínűleg bírósághoz is fordul. Jelenleg tehát minden képlékeny állapotban van, és mire ez az írás megjelenik, valószínűleg újabb fejlemények bonyolítják az ügyet. Meéiar minden áron meg akarja akadályozni a népszavazást, azonban már arra is gondol, mit' tesz, ha ez nem sikerül. Egyik nyilatkozata szerint akkor őszszel újabb népszavazást ír ki az alkotmánymódosításról, amely meghatározná a köztársasági elnök hatáskörét. Miért? Hír- magyarázatának a Pravda ezt a címet adta: Köztársasági elnök lesz Meéiar? Ha pedig a Legfelsőbb Bíróság és az állampolgárok megsokallnák a népszavazásokra kidobott milliókat (amájusi 150 millióba kerül), akkor csak a választások után dőlhetne el e zűrzavaros ügy. A kormány által javasolt népszavazás három másik kérdése marad. Vagyis, hogy támogatjuk-e a NATO-ba lépést, egyet értünk-e az atomfegyverek elhelyezésével és külföldi katonák Szlovákiában állomásozta- tásával. Itt a probléma egészen más természetű. Ma már szinte naponta érkeznek jelzések különféle politikusoktól arról, hogy az első körben nem számolnak országunkkal. Erről meggyőződhetett legutóbbi amerikai látogatásán Hamzík külügyminiszter is, akinek az amerikai külügyminiszter a szemére vetette, hogy a jó gazdasági eredmények mellett baj van a demokráciával, az ellenzék kizárásával, a kisebbségek nyelvhasználatáról megígért törvénnyel és a médiák kisajátításával. Ezek annyira elkeserítették diplomáciánk vezetőjét, hogy kijelentette, ha tudta volna, mi vár rá, el se ment volna Washingtonba. A két népszavazás között van bizonyos pszichológiai összefüggés. Ha Meciarnak valamiképp sikerül a negyedik kérdést kiiktatni, igen kétséges, hányán mennek el szavazni a NATO-ról. Talán ez is a hátsó szándéka a kormány ármánykodásának. Minél kevesebben támogatják a NATO-ba lépést, a közvélemény előtt annál könnyebben magyarázható a szlovák „külön út”, a semlegesség, a keleti kapcsolatok erősítése, akár fegyvervásárlások útján is. Mert ugyebár Oroszország nem fogja felfegyverezni a NATO-tagállamokat... Bizony, bonyolult helyzet előtt áll Szlovákia lakossága. Akik azonban egy kicsit is előrelátnak, azok kitartanak az igenlő szavazatok mellett.
