Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-30 / 18. szám

b 1997. április 30. A legnagyobb tömegeket vonzó ázsiai küzdősport sokéves hiábavaló kopogtatása az olimpia kapuján Miért népszerű nálunk a karate? Marcela Remiásová, katában a szlovák női karate egyik ásza Adatok - tények Nyilvántartott versenyzők Szlovákiában J. Mészáros Károly ______ Egy re többen karatéznak a vilá­gon, és az ázsiai harci művésze­tek talán legmarkánsabb képvi­selője nálunk is egymás után szerzi a híveit. Magával ragadja a fiatalokat, hűséges társakra talál bennük. Taglétszámát te­kintve a karate Szlovákiában immár a harmadik helyre tor­názta fel magát. Mit szól ehhez és a sportág nemzetközi törek­véseiben tapasztalható kudar­cokhoz Martin Culen, a Szlovák Karate és Más Harci Művésze­tek Szövetségének elnöke? Minek köszönhető, hogy ná­lunk ilyen hatalmas érdeklő­dés mutatkozik a karate iránt? Nézze, ez egy attraktív sportág! Maradnék a tényéknél. A tévé­ben ritkán lát olyan filmet, melyben röplabdáznak, néha fociznak, jégkorongoznak és kész. Viszont a karatéval min­den második akciófilmben ta­lálkozik. Ez vonzza a gyereke­ket, ez segít nekünk a toborzás­ban. Aztán ebből a hatalmas bázisból választjuk ki az igazi tehetségeket, akik később a vá­logatott edzőinek a kezébe ke­rülnek. Nyolcvanhéttől komoly erőfeszítéseket teszünk a fiata­lok nevelésére, fokozatosan le­szorítottuk a versenyszerű ka- ratézás alsó korhatárát. Eleinte főiskolások űzték, a kezdők ti­zennyolc éves korukban ismer­kedtek meg az alapjaival. Ké­sőbb egyre fiatalabb korban kapcsoltuk be az érdeklődőket az edzésmunkába. Elvesztette uralmát az a nézet, hogy a ka­rate különleges harci művészet, melyhez bizonyos fokú lélekta­ni érettség kell. Úgy kezdték kezelni, mint a többi sportágat. Nyolcvanhétben négyezeröt­száz tagunk volt, ma tizenöt­ezerrel többnél tartunk. És ezt mind a sok-sok fiatal hozzánk csalogatásának köszönhetjük. Már öt-hat éves korukban meg­szólítjuk a gyermekeket. Ki- lencventől világszerte nagy ver­senyeket szerveznek számukra, néhány évvel tehát elébe men­tünk a történéseknek. Létezik alsó korhatár is? Miért lenne? A kimonót felad­hatja akár az újszülöttre is. A karate is ugyanolyan sportág, mint a többi. Hogy van törté­nelmi háttere is, az csak gazda­gítja. Mozgásszerkezetében a tornához áll a legközelebb. Ab­ban is az egészen fiatalok hódí­tanak. Tapasztalataink szerint: amennyiben öt-hat éves, gyere­kekkel kezdünk foglalkozni a tíz-tizenegy esztendős korukra már elsajátítják egy-egy bonyo­lult gyakorlat alaptechnikáinak teljes skáláját, olyan gyakorla­tét, melyet a világversenyeken szoktak bemutatni. Hol vetik ki hálóikat a majdani karatésokra? Nagyon nyitott szövetségünk van. Ebben hét regionális és öt stílusjegyeket viselő szerveze­tünk létezik. Mindegyik jogilag önálló, tevékenységükbe a szlo­vák szövetség nem szól bele. Mi csak a válogatottal, az élsport­tal és az országos versenyek megszervezésével törődünk. Lényegében minden nagyobb városban van karatéra szakosodó sportosztály. Ahol az iskolaigazgató készséges és kellő edzői háttér is létezik, ott megy minden. Sportgimnáziu­mi karateosztályok léteznek Trencsénben, Besztercebá­nyán, mérlegeljük egy pozsonyi és egy kassai nyitását. És mi a helyzet Dél-Sziovákiá- ban? Alapszabályzatunk kimondja: tíz klub már regionális szervezetet alapíthat, bárhol az országban. Önszerveződésben; nem a terü­leti elvek szerint. így született a Pozsonytól Trencsénig húzódó Nyugati Karate Unió és a Trencséntől délig terjeszkedő Nyugat-szlovákiai Karate Szövet­ség. Pozsonyban két szövetség létezik. Dél-Szlovákiában na­gyon erős karatebázis Érsekújvár és környéke, visszaesés után az utóbbi időben újra éledezik a sportág Dunaszerdahelyen, nagy bástya Komárom is, szoros kötő­déssel a magyarországi Komá­romhoz. Milán Karafa magánis­kolája Diósförgepatonyban mű­ködik. Milyenek a karatésok verseny­zési lehetőségei? Rendszeres versenyeket szer­veznek a regionális szerveze­tek. Ezekből és a Szlovák Kupa­sorozat küzdelmeiből a legjob­bak évente az országos bajnok­ságon bizonyíthatják tudásu­kat. A válogatott versenyzők már nemegyszer bebizonyították, hogy a szlovák karate ha nem a világ, akkor legalábbis az eu­rópai élvonalba tartozik. Ho­gyan sikerül lépést tartaniuk a legjobbakkal? Mi rendre a taglétszámmal és a tehetségek kiválasztásával, leg­jobbjaink külföldi versenyezte­tésével vagyunk elfoglalva. Amíg nyolcvanhéttől csak időn­ként hoztunk érme(ke)t a vi­lágversenyekről, kilencvenhá- romtól menetrendszerűen ér­kezik medál mindegyikről. Vé­leményem szerint a világ azon hat-hét állama közé tartozunk, melyek sorra képesek a legjobb öt hely valamelyikén végezni. Nincs titkunk, munkánk az utánpótlás felkarolásában domborodik ki. És ez bevált. Ebben kicsit még földrészünket is megelőztük. Például most jött haza korosztályos váloga­tottunk a nyílt belga bajnokság­ról, ahonnan tizenkilenc érmet hoztunk, s a legelsőt egy kilenc­éves kislány szerezte. Az ázsiai harci művészetek kö­zül a tékvandó már az olimpia műsorába került. Nem irigyli egy kissé a nagy ellenlábas képviselőit? Dehogynem. Nagy harcban va­gyunk az olimpiai részvételért. Taglétszámával világszerveze­tünk a tizedik legnagyobb sportszövetség bolygónkon, ti­zennégy millió karatéssal. En­nek megfelelően ott lenne a he­lye az olimpián. Európában egységes a sportág megítélése, ám Afrika és Ázsia néhány or­szágában nagyon különböző nézetek uralkodnak. Egy ideje a japánok megpróbálják össze­hangolni az eltérő szólamokat. Karatetámogató világalapot hoztak létre, és erőteljesen tö­rekednek arra, hogy sport­águnk bebocsátást nyerjen az ötkarikás családba. Kilencven- háromban már rendes tagok voltunk a nemzetközi olimpiai mozgalomban, s azóta hol azok vagyunk, hol póttagként tarta­nak számon bennünket. Szep­temberben alighanem újra visz- szakerülünk. Mi miatt szorult ki eddig a ka­rate az olimpiáról? Mindenképpen a fennálló né­zetkülönbségek következtében. Egyszer már a köszöbön áll­tunk, de az egyik tagszervezet meggondolta magát, így újra kezdődhetett a békítő folya­mat, amely jelenleg jó úton ha­lad. Részben a szabályok mó­dosítása is számításba jöhet, fő­leg a szubjektív tényezők kiszo­rításával. Ezt leginkább a japá­nok ellenzik. De kezdenek már belenyugodni a különböző vé­dőeszközök bevezetésébe is, mert rájöttek, hogy véres sport­tal sohasem kerülnek az olim­pia műsorába. Ők pedig erre nagyon vágynak. Sydneyben már lesznek tékvandóversenyek. Mikor ke­rül a karate az olimpiára? Örök derűlátó vagyok, így re­mélem, hogy 2004-ben. De az még rengeteg dolog függvénye. Bonyolultabbnak tűnik, mint a nagypolitikai alkudozások. A Szlovák Testkultúra Szö­vetség áprilisi közgyűlésén közzétett adatok szerint a tízezer fős taglétszámot meghaladó sportágak hazai sorrendje a következő: 1. labdarúgás 140 000* 2. sporthorgászat 76 982 A karate egy gyakorlatias, puszta kézzel folytatott har­ci technika, a test és a szel­lem nevelésének jól szabá­lyozott módszere, egyben egy küzdősport is. Két ver­senyszáma létezik: az egyik a kata, amely a különféle technikák egyéni bemutató­ja. A szabályok szerinti karatesportversenyen mér­kőzéseket vívnak (kumite), 3. karate 19 500 4. jégkorong 17 200 5. kosárlabda 16 610 6. kézilabda 15 866 7. asztalitenisz 10 536 8. röplabda 10 099 * A Szlovák Labdarúgó Szö­vetség adata bizonyos technikák nem al­kalmazhatók, a gyakran használatosak pedig vi­szonylag kis létszámúak. A sérülések elkerülése érdeké­ben a versenyző az ütéseket, csapásokat és rúgásokat el­lenőrzötten hajtja végre, és még az ellenfél érintése előtt megállítja. Mindkét szám­ban rendeznek egyéni és csapatküzdelmeket. A sportág szabálykönyvéből Kuriózumkosár Andersson azóta is meséli... Nem mostani eset, de Kenneth Andersson azóta is mesélgeti a barátainak. A svéd válogatott labdarúgó, a Bologna légiósa alaposan megtanulhatta az örökigazsá­got: ne vitázz a bíróval! Pedig nem is vitázott. A Bologna-Vicenza olasz bajno­ki találkozón történt, hogy Andersson begyűjtött egy sár­ga lapot. Eddig rendben is lenne, csakhogy a skandináv fiú egy idő után úgy érezte, nem nagyon tud a hasznára lenni csapatának. Ezért kissé harsány hangon kikurjantott a kispad felé. Edzőjét kérte, ugyan cserélje már le, mert nem megy a dolog... Ekkor ér­te a meglepetés. A játékveze­tő odarobogott hozzá, előrán­totta a második sárgát, majd a pirosat, és Andersson valóban lemehetett a játéktérről. „Ön csak velem beszélhet a pá­lyán” - indokolta a második sárga lapot a bíró, amikor a boldogtalan svéd magyaráza­tért esdekelt. Pénzért török lehet Bulgária - háromszázezer dollár fejében - kész bele­egyezni abba, hogy Szerafim Todorov a jövőben Törökor­szág színeiben bokszoljon. A négyszeres ökölvívó világbaj­nok februárban távozott szü­lőhazájából török földre, első­sorban kellő anyagiak hiányá­ban. Todorov a bulgáriai tö­rök kisebbség tagjaként látta meg a napvilágot, jelenleg is bolgár állampolgár. Tavaly 57 kilóban ezüstérmet szerzett az atlantai olimpián, pillanat­nyilag a török válogatott edzéseit látogatja. Úgy lát­szik, valóban már csak pénz, azaz az ankarai dollárátutalás függvénye, hogy új hazája mezét húzza magára. Elárverezik Senna kocsiját Jótékonysági célból elárvere­zik Ayrton Senna, a három­szoros világbajnok, egykori brazil Forma-l-es pilóta ver­senyautóját. A tragikus körül­mények között 1994-ben el­hunyt autóversenyző kocsijá­nak árából olyan japán szemé­lyeket támogatnak, akik pénz­ügyi csalás áldozataivá váltak - jelentette be egy ügyészek­ből álló társaság, amely tavaly 35 millió jenért vásárolta meg a Williams-Renault csapat ál­tal gyártott járművet. À gép­kocsi jelenleg üzemképtelen, hiszen nincs benne motor. Majdnem testvérek lettek Szepesi Györgynek, az egyko­ri magyar labdarúgó Arany­csapat tizenkettedik játékosa­ként emlegetett rádióripor­ternek egyszer elárulta az anyja, hogy fiatal korában Puskás Ferenc, azaz Öcsi ap­ja, Purczeld Ferenc udvarolt neki. Mi több, kis híján komolyra is fordult a dolog. Szepesi ma­ma megkérte a fiát, hogy vi­gye le hozzá egyszer Puskást, hadd nézze meg magának a srácot. Így is történt. Öcsi egy ideig szokatlanul illedelme­sen viselkedett, de aztán elő­bújt belőle az igazi énje, s odaszólt Szepesi édesanyjá­nak: „Mutter, hallom, majdnem a testvérem lett a Gyuri. Mit ne mondjak, szépen lejáratta volna a tekintélyemet.” A hét fotója, avagy játékosre­pülés az ellenfél fölött az egyik amerikai kosárlabda-találko­zón CTK-felvétel .Balról Ján Stupka, kumitében a hazai mezőny legjobbjai közé tartozik M. Nagy László felvételei a novemberi Szlovák Nagydíjon készültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom