Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-09 / 15. szám
b 1997. április 9. Nagy Tímea, az atlantai nyári olimpia nagy veszteseinek egyike máig nem heverte ki az ötkarikás kudarcot Az óvó néni nemcsak a vívásra gondol Arcáról ritkán tűnik el a mosoly. Timi már csak ilyen. J. Mészáros Károly ________ Ne ve ismerősen cseng a vívóvilág berkeiben. Sőt a legfiatalabb fegyvernemben, a női párbajtőrvívásban világklasszis, akárcsak válogatottbeli csapattársai. Kiváló idénye volt a tavalyi, fölényesen nyerte a Világkupa-sorozatot, ám az esztendő legfontosabb versenyén, az atlantai nyári olimpián győzelmi esélyeit nem tudta valóra váltani. Nagy Tímea azóta is keresi régi önmagát, vagy az is lehet, hogy új énjére talált. Hogy hol tart azóta, arról az alábbi interjúban vall. Beszélgetésünk a februári pozsonyi Világkupa-viadal előestéjén készült. Szívesen jár az évenként ismétlődő pozsonyi versenyre? A közelség mindenképpen idecsalogat, hiszen három óra alatt itt vagyunk Pestről. Szívesen járunk Pozsonyba azért is, mert eddig mindig magyar győzelem született (az idén először szakadt meg ez a sorozat - a szerző megj.), s ahol ez így van, oda visszavágyunk. Most is: annak ellenére, hogy nem válogatóverseny, mégis megérkezett az egész csapat. Nekem kellemes visszagondolnom első pozsonyi győzelmemre, két éve én lettem az első. Mielőtt útra kel egy-egy Világkupa-viadalra, meg szokta nézni, hogyan áll az időszerű világranglistán? Nem. Teljesen felesleges megnézni. Mert annyi minden változhat, sohasem tudni előre, ki jön el, milyen lesz a sorsolás... Meg eleve nem is szeretem tudni, hogy kivel vívok. Csak reggel, a bemelegítés előtt pillantok rá a táblára. Akkor mivel tölti az előző estét? Név: Nagy Tímea Született: 1970. augusztus 22-én Sportága: női tőrvívás Edzője: Udvarhelyi Gábor Családi állapota: hajadon Egyesülete: Honvéd-KIM Legnagyobb sikerei: háromszoros csapatvilágbajnok (1992,1993,1995), egyéni Egy kicsit körülnézek a verseny színhelyén, üdvözöljük egymást az ismerősökkel, majd visszavonulok a szállodába, hogy egy kicsit kipihenjem a hét fáradalmait. Az ellenfeleit sem szokta nézni. Egyáltalán meglephetik még valamivel? Sajnos, igen. Én azonban nemigen szoktam nézelődni a viadalon, előző nap meg egyáltalán nem. Egy versenyre csak egy napot vagyok hajlandó áldozni. Valahol azt olvastam önről, hogy tízévesen szerelmes volt egy fiúba, s miatta ment le először a vívóterembe. így történt? Valóban egy fiú miatt mentem le, hogy közelebb lehessek hozzá. Aztán nem lett belőle semmi, nem kaptam meg nála a piros pontot, de a vívás, az bejött. A kettőből egy sikerült. Tavaly az olimpia után köszönőlevelet készült írni a fiúnak, ám a gyenge szereplés folytán nem volt mit megköszönni... Sajnos, az elmaradt. Bár reménykedem, hogy a köszönetéin egyszer majd elérkezik hozzá, valamilyen levél formájában. Akkor e levél helyett bánatában újabb állatkát vett magának, minthogy ilyennel szokta gyó- gyítgatni a sebeit? Nem, ezúttal nem vettem. Állatkáim, nem az olimpia hatására, elpusztultak, a szőrmókok meg egy kicsit porosodtak. De elég nagyot fordult az életem: júniusban államvizsgáztam a Gyógypedagógiai Főiskolán, októbertől pedig fogyatékos gyerekekkel foglalkozom, és logopédiát tanítok egy budapesti óvodában. Délelőtt tehát dolgozom, délután pedig két edzésen veszek részt. Aztán este alszom, mint egy bábu. Dehát ezt én válEurópa-bajnoki aranyérem (1995), Universiade-győze- lem egyéniben és csapatban (1995) , Világkupa-elsőség (1996) . (Vk-győztesként 1997. február 26-án Rómában vívott külön csörtét az olimpiai bajnok francia Fles- sellel, akitől 15:12-re kikapott.) laltam, senki nem kényszerített rá. Ezt így tervezte, vagy az atlantai kudarca is közrejátszott kialakulásában? Amennyire nem voltam elszánt az olimpia előtt, hogy elmegyek dolgozni, annyira elszánt lettem utána. Pontosan azért, hogy picit mással is foglalkozzam, ne csak a vívással. Es nagyon komolyan veszem a munkámat. Egyben diplomás szakedző is. Ez a pálya nem vonzotta? Mozgásfejlesztésben otthonosabb vagyok, mint egy általános gyógypedagógus. Ez a kettő nekem nagyon összepasszol. Nem szeretnék edző lenni, mert nagy családra vágyom, három-négy gyerekkel. És ebbe nem fér bele egy edzői munka, hétvégén utazással, este edzéssel. Családközpontú vagyok. A nővérkémmel mi is úgy nőttünk fel, hogy az elsők voltak a gyerekek, és minden csak azután jött. Jelenleg azonban részben a munkája, részben a vívás megszállottja. Huszonhét éves leszek, nemcsak a vívásból áll az élet, ezért kezdtem el dolgozni is. Nem hiszem, hogy Sydney után még egy négyéves felkészülést vállalnék. Bár, ki tudja... Rossz álom volt önnek az atlantai olimpia? A legjobb egyéni eredményemet értem el, mert világbajnokságon vagy olimpián még nem voltam a nyolcas döntőben. Önmagamhoz képest tehát nem vívtam rosszul, csak inkább a velem szemben támasztott elvárások voltak túlságosan magasak. Ám előzetes sikereim alapján - azt nem mondom, hogy nyernem kellett volna - ott volt a helyem a legjobb három között. Hiszen előtte öt Vüágkupa-viadalt nyertem, ami női párbajtőrben még addig nem fordult elő. És sajnos, bejöttek azok a jóslatok, melyek szerint aki nagyon jól vív idény közben, az nem szokott tündökölni a világversenyeken vagy az olimpián. Ráadásul a csapatérem is elúszott, ami még nagyobb csalódás volt a hazai közönségnek. Sikerült már kibogoznia balsikere okát? Eddig csak pszichés dolgokra bukkantam. Ánnyira nagy volt a teher rajtam, hogy nem tudtam igazából elviselni. Bár rám nem éppen jellemző az üyesmi. Hogy mikor lépek tovább, az még kérdéses, tényleg nagyon megviselt az olimpia, a mai napig érzem asszózás közben, edzésen, hogy nem úgy állok oda, ahogy kéne. Tehát nincs bennem még az a tűz, ami az olimpia előtt volt. A kudarcon kéne túllépnem, egyelőre, úgy érzem, még nem igazán sikerült. Ettől függetlenül szinte folyton kiül a mosoly az arcára. Mi szokta elszomorítani? Életemben a legnagyobb megdöbbenés az volt, hogy Atlanta után olyan emberek távolodtak el tőlem, akikről azt gondoltam, hogy a barátaim. Talán ez még jobban megviselt, mint a páston elszenvedett kudarc. Es valószínűleg ezért nem tudom magamban igazából feldolgozni az olimpiát. Jópofa kijózanító pofon volt az élettől. Ázóta is józa- nodom. És letisztult kapcsolatokkal folytathatom tovább. Nem azért, mert inkább a civil élet felé kacsingat? Atlanta előtt tényleg csak a vívásnak éltem, mindent megtettem azért, hogy összejöjjön. Atlanta után rádöbbentem arra, hogy csak a vívás létezik számomra. Szép dolog a sport, de valóban nem abból áll az élet, hogy hány aranyérmet akasztanak a nyakamba. Szerencsére az edzőm is megértő ebben. Viszont azt megköveteArchív-felvétel li, ha lenn vagyok az edzésen, azt a két-három órát keményen végighajtsam. Eddigi sikerei után egy egyéni vb-elsőség lehetne pályafutásának a koronája? Feltétlenül. A tortára, melyet sütögetek, szeretnék már végre díszeket is tenni. Egy nagy babos torta lenne jó a végére. Hát erre pontosan annyian vágynak, mint ahányan elindulnak a világbajnokságon. Köztük én is. Sydney azért még foglalkoztatja... Teljes mértékben, de nem vagyok hajlandó - ha éppen úgy adódik - a gyerekszülést későbbre halasztani. Azt az egyet nem. Névjegykártya Kuriózumkosár Meddig marad Samaranch? Juan Antonio Samaranch szeptemberben újra megpályázza a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki tisztségét. A NOB hetvenhat esztendős első embere harmadik mandátumának végéhez közeledik. Marc Hodler alel- nök már előre jelezte a szavazás várható eredményét: „A végrehajtó bizottság egyhangúan támogatja Samaranch úr pályázatát. Örülünk, hogy a jövőben is folytatni kívánja munkáját.” És az elnök? „Nem volt nehéz meghoznom ezt a döntést. Szeretem, amit csinálok. Számomra ez nem jelent semmiféle áldozatot, életem legboldogabb pillanatai közé tartozik az, amikor belépek a NOB-székház kapuján, és bemegyek az irodámba.’’Samaranch -1894 óta - a NOB hetedik elnöke, íme, az eddigiek névsora: 1894-1896 Demetrius Vike- las (görög), 1896-1925 Pierre de Coubertin (francia), 1925-1942 Henri de Bail- let-Latour (belga), 1946-1952 Sigfrid Edström (svéd), 1952-1972 Avery Brundage (amerikai), 1972-1980 Lord Killanin (ír), 1980-Juan Antonio Samaranch (spanyol). Világbajnoki kakasok Közel egy éve ismert, és most olvasóinknak is bemutatjuk az 1998-as labdarúgó-világbajnokság kabalafiguráját. Az egyelőre még névtelen állat mi más lehetne Francia- országban, mint egy kakas. Pontosabban két kakas, hiszen a képen „apa és fia” látható. Michel Piatini, a szervezőbizottság elnöke így vélekedett a kukorékolóról: „Lehetetlen, hogy bárkinek is ellenszenves legyen az az állat, amelyiket tizenöt éven át a szívemen viseltem.” Mint ismeretes, a világ egyik legjobb labdarúgójának tartott Piatini másfél évtizeden át volt meghatározó egyénisége a francia válogatottnak, és viselte a gall kakasos mezt. Milliókat hoz a fia? Szinte elképesztő dologra vállalkozott egy lelkes brit szurkoló. A fiába vetett feltétlen bizalomból kiindulva és elfogult futballszeretetéről tanúbizonyságot téve, a saját gyermekére fogadott. Az elbizakodott apa szerint most háromhónapos fia az angol válogatott színeiben gólt lő a 2018-as labdarúgóvilágbajnokságon. A londoni fogadóirodákban úgy vélik, ennek az esélye 50 000:1. Steve Caldicott húsz fontot tett a fiára, és ha az beváltja a hozzáfűzött reményeket, egycsapásra milliomossá teheti a családot.
