Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
Nagyvilág, 1997. április 2. 7 „Nekem ez a pipa annyit jelentett, mintha kastélyt örököltem volna” Az ösztönös őrző Brucki levél Domonkos László___________ Sajátságos rejtekhelyek találhatók ebben a magyar világban. Például Budapest egyik külső kerületében, Mátyásföldön, alig öt perc gyalogúira a repülőtéri HÉV-megállótól, kicsinyke zsákutca mélyén áll egy ház. S amint a kapun belép az ember, az erre fogékony azonnal azt érezheti: a csodák világába került. Érződik, hogy néha már hallanak otthon a magyarságukról, a múltunkról, nagyjainkról. Az udvaron kemence és régi gépek, kopjafák és fából Árpád és a hét vezér. Odabenn - sok-sok egyéb mellett - látható Deák Ferenc órája és a Kossuth aláírásával, általa ajándékozott kép, a király ajándéka annak az anyának, akinek mind az öt fia a hazáért harcolt a fronton, vagy éppen a legelső magyar szövőszékek egyike. Nem tudni, létezik-e még egy ilyen gazdagságú magyar néprajzi magángyűjtemény a Kárpát-medencében. Az évek során egyre több látogató fordult meg itt - „hivatali” rangra mégsem emelkedett Laki Károly gyűjteménye. Amint a kapun belép az ember, az erre fogékony azonnal azt érezheti: a csodák világába került Laki Károly és a híres tajtékpl- pa „A hivatásos, a profi idegenforgalomnak én nem vagyok üzleti partner, sőt semmilyen partner sem. Egyedül Mátyásföld „ismert el”, október 23-a óta díszpolgára vagyok. Engem eleve riaszt is az a mentalitás, az az irtózatos pénzcentrikus szemlélet, ami a mai magyarországi idegenforgalmat irányítja, ami vezetőit jellemzi. Természetes, hogy itt pénz nem nagyon „csapódhat le”: a látogatók alkalomadtán - engedéllyel - kis műsorban részesülnek, olykor enni-innivalóval kínáljuk őket, de nyilvánvaló: soha nem leszek profi. Az megölné az egészet. Hogy a vendégeimnek örömöt tudok szerezni: az nekem és a családomnak is öröm. Ha itt „profi módon” történne az idelátogató csoportok szervezése, a hangulatot, a szellemet ölné meg. Kiégne minden, velem együtt... Így aztán minden csoportot, külföldit és hazait, időseket és fiatalokat úgy fogadok, mintha az lenne az első. Mindig tele vagyok drukkal, szorongással: egészen addig, míg el nem kezdek nekik beszélni... Egyre több iskolás jön, csoportosan, hál’ istennek. Ennek örülök a legjobban. Igaz, a tapasztalataim még mindig sokszor elég szomorúak: a külföldiek, a japán tudományos akadémia delegációjától ENSZ-tisztségviselőkig, sokkal jobban ráéreznek mindarra, ami itt látható, mint a magyarok, főleg sok fiatal. Nem értik ezt a világot, teljesen kiesett a neveltetésükből. A gyökerekre való ráébresztés elmuEgyre több iskolás jön, csoportosan, hál’ istennek. lasztásában elsősorban a szülőket, az elbutított, elközö- nyösített tömegeket érzem hibásnak (már elbutítóik után, természetesen!), másodsorban pedig a pedagógusokat, akikről egészen riasztó tapasztalataim vannak... Óvatoskodás, gyávaság, megalkuvás és ostobaság... a múltunk ismeretének elsikkasztásával a jövőnket veszik el! Igaz, újabban változott ez-az, mintha kicsit bátrabbak lennének a felnőttek, és ez már kezd látszani a gyerekeken... Érződik, hogy néha már hallanak otthon a magyarságukról, a múltunkról, a nagyjainkról, néha már meglepetést is tudnak okozni nekem... Csak hát a pedagógusok... az ő részükről még mindig nem érzem az igazi változást.” „Azt hiszem, én csak ösztönös mentő, egy őrző vagyok, semmi más... Hit kell, nincs másra szükség. Hinni abban, hogy a mi nemzetünk, amely már 1100 évnéljóval régebben létezik, magas fokú kultúrával rendelkezik már nagyon hosszú ideje és óriási értékei vannak. Én hiszek abban, hogy a mi népünk, a magyarság még teljesíteni fog. A magam szerény eszközeivel én is csak ahhoz igyekszem hozzájárulni, hogy ebben minél többen higgyenek. Akik idelátogatnak, azt kell felismerniük: vagyunk még nagyon sokan, akik tudjuk, hogy ez a nép igenis talpra fog állni, nem hagyja magát elpusztítani, tönkretenni, s jő még idő, amikor megint tudni fogja: arra kell a legbüszkébbnek lenni, hogy magyarként él és magyarként hal meg.” A tisztaságról Brogyányi Judit Megjött a tavasz, körülnéztem alaposabban, és láttam, valami nagyon hiányzik. Egy kis rend és tisztaság lett volna az. Kerestem egyik fővárosban, híre-pora sem volt, vagyis pora az nagyon, kerestem a másikban, ott már nekiveselkedtek az utcaseprő emberek. Úgyhogy átnéztem Bruckba. A Lajta partjára, a kisvárosba, melyet Hasek tett világhírűvé, de akinek nyomát már nem lelni, legföljebb őfelsége I. Ferenc József mellszobra idézi a Monarchiát. A császár a magyar-osztrák határúidra néz. Régen, vagyis pont száz évvel ezelőtt készült, „természet után”, Zala György műhelyében, aki a milleni- um emlékére Árpádot is megcsinálta a Hősök terére. Szóval Bruckban rend van. Pocsolya sehol, kutyagumi sehol, nincs hó- és sármaradvány, gereblyézve van és söpörve minden. Rudolf Ki - melmann úrnál is, a Wiener Gasse 1 szám alatt, ahol egy 50 esztendős épületben lakozik a Zűr Linde, azaz a Hársfához címzett fogadó. Pedig Kimelmann úr, a régi bajor serfőző családjában meglelhetők még a lóállások, s az udvaron a kikövezett kör a hajdani vigadozó vendégeknek gyújtott tábortűz nyomait viseli. Az építkezés évek óta húzódik, a Zűr Linde forgalma nem túlságosan nagy, a gazdának meg kell fognia a schil- linget, mégsincs sehol téglahalom, malterosláda, állványzat, egyebek. Bezzeg Pozsonyban, alig harminckét kilométerre Kimelmann úr fogadójától, az USA jf- ^ nagykövetsége *4 mellett, a Nemzeti Galéria mögött, a szegénynek éppen nem nevezhető IBM nemzetközi mamutcég impozánsra tervezett székháza előtt legalább egy éve ott látható (jó, elkerítve, de láthatóan) egy építkezés minden randa hagyatéka. Kimelmann úrnál rend van, biztosan az IBM- nél is odahaza, csak éppen a Lajtától keletre fölösleges takarítani. Zárójelben: erős dohányos kollégám Washingtonban az utcán sem mert rágyújtani, mert mi legyen aztán a csikkel, eldobni ott olyan snassz. Megoldás? Kiránduljunk nyugatabbra. És próbáljuk ellesni, hogyan csinálják ők. Megsúgom: seprővel és lapáttal. Busójárás ’97 Magyarország messze földön ismert népszokása a mohácsi busójárás. Évről évre tízezrek keresik fel a hangulatos Duna-parti várost, hogy részesei lehessenek a sokácok, a Baranyába települt horvát katolikusok télűző, tavaszhívogató mulatságának. A busójárás eredete a legendák homályába vész. A szájhagyomány szerint két fiú - akik bátyját elhurcolták a törökök - bosszút esküdött. Apjuk levágott egy tehenet, vérét felfogta egy vödörbe, ő maga pedig belebújt a tehénbőrbe. Fából eszká- bált maszkokba, állatbőrökbe öltözötten az éj leple alatt belopakodtak a városba, és a törökök házai előtt vérrel keresztet rajzoltak a hóba. A pogányok észrevették a fura maskarákat, de nem mertek kijönni a házaikból, és reggel úgy megrettentek a kereszttől, hogy elmenekültek a városból. Vasárnapi pletykák A kardforgató Antonio Antonio Banderas szigorú edzésben van az új filmje, a kalandor Zorro látványos újraforgatása kapcsán. A filmet, melynek eredeti verziójában a legendás Douglas Fairbankset láthattuk, Steven Spielberg jegyzi producerként és a forgatás már javában tart Mexikóban. Antoniót a forgatás előtt napi vívóleckéi közben kaptuk le luxusvillájában, a spanyolországi Marbel- lában. „Nagyon keményen gyakorol, és most már képzett kardforgató vált belőle” - tudtuk meg egyik ismerősétől. „Naponta körülbelül 3 órát edzett, úgyhogy nagy formában van.” AJackson csemete Megkérdezték Michael Jack- sont, miért a svájci Montreaux melletti Clarensben lévő La Prairie nevű elegáns magánklinikára vitte eisöszülött kisfiát. A baktériumoktól rettegő megasztár válasza: „Hogy a tiszta Alpok gyermeke legyen.” Hollywood - Moszkvában Az oroszok is megérhették végre: náluk is megnyílt a híres amerikai étteremhálózat, a Planet Hollywood egyik üzlete. A moszkvai étteremnyitás óriási siker volt. Nem csoda, hiszen megjelent az étteremhálózat négy híres tulajdonosa is: Luke Perry (31), Gérard Depardieu (47), Arnold Schwarzenegger (49) és Patrick Swayze (44). Sylvester Stallone Jennifer Flavin, Sylvester Stallone fotómodell élettársnője, boldogan ugrabugrált a filmsztárral a különleges karibi szigeten, Szent Barton, ezzel is bizonyítva, hogy mindössze négy hónappal Sophia lányuk születése után már teljesen visszanyerte eredeti alakját. A büszke szülők - az 50 éves Sly és a 28 éves Jennifer - el vannak ragadtatva attól a ténytől, hogy a lyukas szívvel született kis Sophia nagyon szépen gyógyul a műtétet követően.
