Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
Politika 1997. április 2. Szent-Iványi István: „Optimista vagyok a magyar-szlovák viszonyt illetően” Nem érdemes kockáztatni Tárca Reális rémálom „Nem igaz, hogy csak a kisebbségi kérdéssel akarunk foglalkozni! De azt sem tehetjük meg, hogy azzal ne foglalkozzunk.” Prikler László felvétele P.Vonyik Erzsébet _______ (Az in terjú első részét lapunk előző számában közöltük) Hamzík külügyminiszter azt nyilatkozta, ha problémák merülnének fel a szerződés teljesítése körül, a szlovák fél hajlandó ezekről tárgyalni. A magyar fél jelezte-e elégedetlenségét szlovák partnerének? Minden alkalommal jeleztük, hogy nem vagyaink elégedettek. De e problémák elbírálásának fóruma a már említett vegyes bizottság lenne, amely felügyelné, mi valósult meg, hol mutatkoznak gondok. A szlovák fél ellenzi, hogy az ellenőrzés, vagy akár a felügyelet szót használják. Nem a szavakon múlik. Én hajlandó vagyok akár azt mondani: figyelemmel kísérni. Használjunk bármilyen szót is, ezeket a problémákat nem kerülhetjük meg. Itt nemzetközi kötelezettségvállalás történt, szlovák és magyar részről egyaránt, mindkét kormány szavahihetősége forog kockán, ha nem valósulnak meg a szerződésben foglaltak. A miénk is, ha itt nálunk nem valósulnak meg. Ha kiderül, hogy Szlovákia aláír egy nemzetközi szerződést, amelynek a megvalósítása kapcsán vonakodó magatartást tanúsít, akkor ennek messzemenő következményei vannak Szlovákia nemzetközi megítélésére. Pozsonynak mérlegelnie kell, hogy mik az érdekei. Szlovákiának szerintem az a nemzeti érdeke, hogy tagja legyen a NATO-nak, amit egyébként Magyarország támogat, akárcsak az EU-tagságot, hiszen fontos szomszédos országról van szó. Alapvető érdekünk, hogy Szlovákia sikeres legyen. Szlovákia ezt kockáztathatja. Méghozzá értelmetlenül, mert nem hiszem, hogy bármiféle haszon származna abból, ha a szlovák kormány egy jelentős, nagy nemzetiséggel nem tudná rendezni a viszonyát, és egy fontos szomszédos országgal nem tud harmonikusan együttélni. Budapest az alapszerződés kínálta mechanizmusokon kívül hogyan segítheti elő a benne foglaltak megvalósítót? Eddig is tudatosan tartózkodtunk attól, hogy nemzetköziesítsük a kérdést és a nemzetközi fórumok segítségét kérjük. Szerencsésebb lenne, ha a két ország egymás között oldaná meg a felmerülő vitás kérdéseket. A jelen pillanatban nem szándékozunk egyetlenegy fórumhoz sem fordulni. De a problémák elérték azt a szintet, hogy egyre inkább foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Természetes, hogy Magyarországnak ebben a kérdésben van álláspontja. De hangsúlyozom: egyelőre nincs arról szó, hogy Magyarország kezdeményezné, vagy élére állna bármiféle szlovákellenes kampánynak, mert ez nem szolgálja az ott élő magyarság és egyik állam érdekeit sem. Pozsonynak látnia kell: ez a helyzet már elvezetett odáig, hogy több demarsot kaptak. Nagyon határozott meggyőződésem, hogy ez a politika nem szolgálja a szlovák többség érdekeit sem. Tartok tőle, hogy Szlovákiában könnyen ezt a kijelentésemet is a belügyekbe való beavatkozásnak minősítik, és nem szeretném, ha kiéleződne a viszony. Mi mindig, mindenütt ugyanazt a nyelvet beszéljük. Diplomáciánk erőssége, hogy őszinte, nyílt hangot használ. Négy- szemközt is ugyanazt mondjuk, amit a nyilvánosság előtt. Az utóbbi hónapokban lényegesen megjavult a magyar-román viszony. Lehet-e ez hatással a szlovák-magyar kapcsolatokra? Közvetlen hatása szerintem nincsen. De a szlovák vezetők is figyelemmel kísérik ezt a folyamatot. Látják, hogy a Budapest és Bukarest közötti kapcsolatok javulása mindkét fél számára milyen előnyökkel jár. Bizonyosan lesz valamilyen átsugárzó hatása. Nem hiszem, hogy bárki is szeret feszültségben élni szomszédaival, ha lát lehetőséget a megegyezésre. A Hágában zajló bősi per milyen hatással lehet a szlovák-magyar viszonyra? Nem akarok jóslatokba bocsátkozni a hágai per végkimenetelét illetően, döntsön a bíróság. Azt remélem, hogy a hágai bíróság döntését mindkét fél meg akarja majd valósítani az ítélet utáni hat hónapon belül. Magyarország kész arra, hogy az ítélet szellemében egy ésszerű, a másik fél érdekeit is méltányosan figyelembe vevő álláspontot foglaljon el és megállapodást kössön. A Magyarok Világszövetsége a közelmúltban határozatban sürgette az alapszerződés felülvizsgálását, tekintettel a szlovák fél szerződéssszegő magatartására. Kormányunk válasza egyértelműen elutasító. Az MVSZ által sürgetett lépést nem tartanám helyesnek, ráadásul olyan üzenete is lenne, hogy a magyar kormány is felveszi azt a bizonyos kesztyűt, amit gyakran elénk vetnek. Mi nem a konfrontáció, hanem a megállapodás szellemét szeretnénk erősíteni. Nem adtuk fel azt, hogy a szlovák politikai vezetés hozzáállása az alapszerződés megvalósításához változhat. S ha ez bekövetkezik, akkor az alapszerződés rendkívül pozitív szerepet játszhat olyan területeken is, amelyeken most nem látunk előrelépést, tehát a kisebbségi kérdést illetően. Élő példa erre a Romániával kötött alapszerződés. Optimista vagyok a szlovák-magyar viszonyt és Szlovákia jövőjét illetően. Szlovákia mindenképpen része lesz az európai folyamatoknak és nekünk is ez az érdekünk. Lehetnek apró kitérők, tévutak, de úgy látom, e kérdésnek középtávon kedvezően meg kell oldódnia. Megvonható úgy a mérleg az alapszerződés eddigi teljesítéséről, hogy minden területen van előrelépés, leszámítva a kisebbségi témakört taglaló 15. cikkelyt? Így van, máshol alapvető problémát nem látunk. Szlovák részről gyakran halljuk, hogy a magyarok csak a kisebbségi kérdésekkel akarnak foglalkozni a vegyes bizottságban. Számtalanszor elmondtuk: nekünk az nem okoz gondot, ha minden cikkelyt megvizsgálunk. Nem igaz, hogy csak a kisebbségi cikkelyről akarunk tárgyalni! De azt sem tehetjük meg, hogy azzal ne foglalkozzunk! Anélkül nem fogunk tudni felállítani egy vegyes bizottságot, hogy működése ne terjedjen ki a kisebbségi területre, mert ezt kulcsfontosságúnak tartjuk. Vojtek Katalin _________ A pozsonyi tévében épp a Ki mit tud ment, három komoly szlovák úr versengett, hogy ki tud több rosszat mondani a magyarokról, amikor elaludtam. Álmomban a szlovák parlament már megszavazta a kötelező szlovák nyelvű történelem-, földrajz- és testnevelésoktatást a magyar iskolákban. A magyar iskolaigazgatók rendkívüli gyűlést hívtak össze. Nyolc százalékuk felhívásban tiltakozott a törvény ellen, a többiek tartózkodtak, az utóbbiak közül öten másnap beadvánnyal fordultak az oktatási minisztériumhoz, kérelmezve négy további tantárgy szlovák nyelvű oktatásának engedélyezését. A belügyminisztérium által betiltott és illegalitásba vo- nult Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége partizánosztagokat szervezett elszánt pedagógusokból, akik a katakombákban működő őskeresztények mintájára elhagyott, romos házak pincéiben, temetőkben és a lakott területektől távoleső helyeken, a szabad ég alatt délutánonként magyar nemzeti történelmet tanítottak a gyerekeknek, és a szünetekben, lazításként magyar vezényszavakra tornáztatták őket, magyarföldrajzi nevekből összeállított rigmusok ritmusára. A belügyminisztérium különleges kommandót hozott létre az illegális történelemórák felszámolására. A sikeres rajtaütések áldozatai rengeteg munkát adtak a rendőrségi verőlegényeknek és a bíróságoknak. A lapok naponta részletes tudósításokat közöltek a kommandóakciókról és a bírósági perekről. Ajogi karon megháromszorozódott a leendő ügyvédek, bírák száma, ezért újabb egyetemet hoztak létre. Felduzzasztották a rendőrség állományát. A gumigyár nem bírta elegendő gumibottal ellátni a rendőrséget, ami több könnyűipari gyár profilváltását tette szükségessé. A tan- könyvkiadók ontották a szlovák nemzeti szellemű matematika, biológia és egyéb tankönyveket. Inspektorok százait képezték ki arra, hogy speciális kihallgatási módszerekkel leplezzék le a nem szlovák nemzeti szellemben oktató pedagógusokat. Mobilitásukat személyautók biztosították. A japán Fusimuki cég autógyárat létesített Zólyomban, amely deviáns pedagógusok felkutatását szolgáló automobilokat, népnyelven debileket és rendőrautókat gyártott. A japán cég sikere egyre több külföldi beruházót vonzott Szlovákiába. Több korszerű börtön épült, fellendült az építőipar, a rabok munkája nyomán új utak keletkeztek és szelték keresztül-kasul az országot. A virágzókonfekcióipar állami megrendelésre ontotta a rabruhákat és a rendőruniformisokat, sok kisiparos meggazdagodott a kézibi- lincs-gyártáson. Egy politológus tanulmányt írt Az egynyelvű bizonyítványok és a kétnyelvű oktatás hatása az állam stabilitására címmel, amelyet minden létező idegen nyelvre lefordítottak. A lakosság esténként boldog nyugalommal hajtotta álomra fejét, annak tudatában, hogy elhárult az ország stabilitásának, integritásának, és szuverenitásának maradéktalan kiteljesedését gátló két fő akadály: a kétnyelvű bizonyítvány és a magyar nyelvű oktatás. Az állam sosem tapasztalt, gyors iramú fejlődésnek indult, a külföldi lapok gazdasági csodáról cikkeztek, és második Svájcként emlegették Szlovákiát. A Tátra bérckoszorúi alatt beköszöntött az aranykor, amikor felébredtem. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, de hirtelen a tévé képernyőjére esett a pillantásom és ismét lidérces érzés fogott el: mintha rémálmom folytatódott volna, egyenruhás marcona alakok nyüzsgését láttam, a rend őrei épp kezüknél- lábuknál fogva vonszolták le a tiltakozó színészeket a kultuszminisztérium lépcsőin. Megzavarodva bámultam a képernyőre: álom ez vagy valóság? Azóta is folyton csipkedem magam, hátha végre fölébredek. Vonal alatt Szűcs Béla Fából vaskarika - mondhatja az olvasó és igaza van. De hogy ne vegyük túlságosan igénybe az olvasó türelmét, eláruljuk, hogy Szlovákia NATO-tagsága körüli nem mindennapi furcsaságokról lesz szó. A nyugati integrációba belépni készülő országok közül a mi kis hazánk, Európa legfiatalabb országának politikai reprezentációja cselezik a legördöngösebben. A végén még önmagát is „kidriblizi”. Kész komédiának tűnik, ami nálunk zajlik, ha a szlovákiai helyzetet összehasonlítjuk a három legesélyesebb országéval: Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal. Mindegyikben vannak ellenzői a belépésnek, azonban a kormánypártok mindenütt a tagság hívei, sehol nem rendeznek előzetes népszavazást, mielőtt még biztosak lennének abban, hogy kapnak-e meghívót a belépési tárgyalásokra a madridi döntés után. Miniszterelnökünk a még mindig nagyon erős „orosz medvének” és a világnak azt akarja bizonyítani, hogy nálunk demokratikusan a népakarat dönt. De hogyan is állunk azzal a népszavazással? Épp a napokban vált újra nevetségessé a kormány által megfogalmazott második és harmadik kérdés, mivel Helsinkiben az amerikai-orosz csúcstalálkozón újra leszögezték, amit a NATO már többször is hangsúlyozott: a belépő közép-európai országokba nem telepítenek atomfegyvereket és nem létesítenek idegen támaszpontokat. Minek szavazunk hát róla? Az elhamarkodottan meghirdetett meciari népszavazásnak csupán az első kérdése időszerű, vagyis az, hogy „támogatja-e Szlovákia belépését a NATO-ba?” Az sem olyan egyértelmű azonban, ahogy a kormány megfogalmazta. A parlamentben kiderült ugyanis, hogy épp az a kormánykoalíció nem támogatja, amelynek programjában szerepel a nyugati integráció. Azt a parlamenti javaslatot, hogy szólítsák fel az ország lakosságát, mondjanak igent a belépésre, a kormánykoalícióból csupán húsz képviselő támogatta. A többiek ellene voksoltak vagy tartózkodtak. Slotáék és Luptákék egy emberként ellenezték. Most az a tragikomikus helyzet állt elő, hogy a kormányprogramot elsősorban az ellenzék - köztük a Magyar Koalíció - támogatta. A koalíciós honatyák nagy többsége minden lekiismeret-furdalás nélkül elutasította. Közben a miniszterelnök és a külügyminiszter Párizsban fogadkozott, hogy a NATO-ba igyekszünk. Sőt szemrehányásokat is tettek a nyugati politikusoknak, hogy nem támogatják Szlovákia csatlakozását az első körben. Micsoda farizeusi kétszínűség! Mekkora zűrzavar az uralkodó pártban! Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, hogyan teremt rendet a pártvezér. Ezek után gyakorlatilag érvénytelen a kormányprogram a NATO-belépő- ről, hiszen képviselőinek többsége ellenzi az atlanti tagságot. A másik kérdés, hogyan alakul a kormányban lévő másik két párt helyzete, hiszen képviselőik közül senki sem támogatta a belépést. Ók nem is titkolják, hogy Szlovákia semlegességének, NATO-n kívül maradásának hívei. Velük ugyan hogyan teremt rendet a miniszterelnök? Moszkvai örülhet a legjobban: hiszen továbbra is ellenzi a közép-európai országok csatlakozását, a szlovák politika pedig a kezére játszik. Helsinkiben ugyan elhatározták, hogy kidolgoznak valamilyen együttműködési tervet még a májusi NATO-csúcs előtt, Jelcin azonban lényegében továbbra is ellenzi a NATO kibővítését. Akárcsak a szlovák parlamenti többség és a kormánypártok. Egyelőre a szlovák külpolitika nagyon ellentmondásos helyzetbejutott. Az államgépezet lobbyzik a mielőbbi NATO-belé- pésért, közben a kormány- párti képviselők azt javasolják a lakosságnak, hogy nemmel szavazzon a tagságra. Nagy kérdés, hogyan reagál erre a Nyugat, hiszen már nem is emlegetik Szlovákiát a belépők első körében. IGEN - ami NEM
