Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-26 / 13. szám
4 1997. március 26. Háttér Vélemények - nyilatkozatok Veszélyesek az özönvízjóslatok Évek óta a legsúlyosabb válság alakult ki Izrael és a palesztinok között. Netanjahu „eikk-cakk” politikája, amely hol az izraeli jobboldalt, hol a palesztinokat próbálja bé- kítgetni, zavart kelt, haragot vált ki a palesztinokból és válságot okoz. Simon Peresz volt Izraeli kormányfő Úgy látjuk, hogy a békefolyamat valódi válságon megy át. Óvunk minden egyoldalú lépéstől, amely nehéz választások elé állítana bennünket. Abdel-Karim Kabariti jordán kormányfő Ön tönkreteszi a békét, és egy csepp bizalmam sincs Ön iránt. Husszein jordán király levele az izraeli kormányfőnek Washington megérti a palesztin vezetőség csalódottságát és felháborodását, amelyet az izraeli kormány lépései váltottak ki. Nicolas Burns amerikai külügyi szóvivő Az izraeli kormány döntése a kölcsönös bizalom elmélyítése helyett bizalmatlanságot szül, és sérti a közeledési folyamatot. Jobb lett volna, ha egyáltalán meg sem születik. Bili Clinton amerikai elnök Szörnyű következményekhez vezethet Izrael ragaszkodása az építkezéshez. Amr Musza egyiptomi külügyminiszter Jasszer Arafat elnököt egy teljesen kiábrándult ország vezetőjévé fokozták le. A palesztinok megalázottnak érzik magukat, és nem lehet egy népet megalázni anélkül, hogy arra ne érkezzen válasz. Husszein király a CNN-nek Izrael nem engedheti meg, hogy bármely nézeteltérés felmerülésekor erőszakkal fenyegessék meg, és az egész arab világot, valamint a nemzetközi közösséget mozgósítsák ellene. Izrael soha nem fog engedni a nyomásnak. Dávid Lövi izraeli külügyminiszter Bizonyos dolgokban valóban nem értünk egyet, de nem lehet a megegyezés minden egyes szakaszában özönvízjóslatokba bocsátkozni, állandó válságról és erőszakról beszélni. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő „Évek óta a legsúlyosabb válság alakult ki Izrael és a palesztinok között." Simon Peresz volt kormányfő egy beduin vezető társaságában. Foto: archívum Benjamin Netanjahu kormánya építkezve temeti a békefolyamat szerény eredményeit A körbezárt Jeruzsálem Az amerikai vétó után a palesztinok ilyen „klasszikus” módon is kifejezésre juttatták elégedetlenségüket az amerikai lépéssel CTK/AP Görföl Zsuzsa ____________ Március 17-re, ugyanarra a napra, amelyen elvben meg kellett volna kezdődniük a tárgyalásoknak Kelet-Jeruzsálem sorsáról, az izraeli kormány beütemezte a Har Homa zsidó lakótelep építésének megkezdését - Kelet-Jeruzsálemben. Egy ilyen lépést csakis az arrogancia tetőfokának lehet nevezni, és egyértelmű jelzésnek, hogy Izrael nem gondolja komolyan a megegyezést a palesztinokkal. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen Jicchak Rabin meggyilkolása után a Likud és holdudvara éppen a béketárgyalások felfüggesztésének jelszavával indult hadba a voksokért. Az alig-győzelem után azonban Ne- tanjahu kénytelen volt kicsit visszafogni magát, kénytelen volt odafigyelni a nemzetközi közvéleményre, amely igenis a békefolyamat folytatását várta. Hosszas toporgás és halogatás után mégiscsak találkozott Jasszer Arafattal, mégiscsak megszületett a megegyezés Hebronról, arról a városról, melyről a választási kampány során még azt állította, sosem kerül palesztin kézre. Nyilvánvaló, hogy éppen ez a januári egyezmény, s a hozzá csatlakozó megállapodás a háromszakaszos csapatkivonásról a Jordán nyugati partjáról volt az a lépés, amely az egyik oldalon a béketeremtőnek kijáró elismerést szerezte meg Netanjahunak, a másik oldalon viszont veszélybe sodorta kormányfői tisztségét. A békepártiak úgy érezték, újra remény született. A kormánykoalíción belül viszont megindult a számonkérés: a Li- kudot túszként a markukban tartó kis szélsőséges vallási pártok megfenyegették Netanjahut, hogy megvonják tőle támogatásukat, a bukását okozzák. Netanjahu igazi kutyaszorítóba került, amelyből csak úgy szabadulhatott, ha szövetségeseinek is tesz egy engedményt. S bár kétségtelenül tisztában volt vele, milyen fogadtatásra számíthat a Har Homa lakótelep terve, kormányával jóváhagyatta a 6500 kelet-jeruzsálemi zsidó lakás felépítését. A felzúdulás nyilvánvaló viharának mérséklésére az eredeti elképzelésére rátapasztott egy szépségflastro- mot, mondván, ez csak az első szakasz lesz, a másodikban ugyanazon a környéken épül majd 2500 további lakás is, arabok számára. Az arabok azonban köszönték szépen, nem kértek az izraeli kormány kétes bőkezűségéből. Mert hiszen a Har Homa domb - arab nevén Dzsebel Abu Gneim - Jeruzsálemnek a keleti, arabok lakta részében fekszik, amelynek státusza nemzetközi jogi szempontból tisztázatlan. Ha viszont a változatlanul érvényes 242. számú BT-határozat- ból indulunk ki, akkor ez a városrész a létrehozandó palesztin állam fővárosa kellene hogy legyen. Ráadásul mára ez az egyetlen rés a város határán, hiszen Jeruzsálemet már mindenütt szinte hermetikusan körbe- záiják a zsidó telepek. Ami pedig szembetűnő, s a palesztinok szemében felettébb veszélyes: ha megépülne ez a zsidó telep, Kelet-Jeruzsálemet elvágná Betlehemtől. Egyértelmű, hogy a Netanjahu-kormánynak éppen ez a célja: kétségtelenné és véglegessé tenni, hogy Jeruzsálem oszthatatlan fővárosa Izraelnek. Jasszer Arafat éppen a lakótelep-válság csúcspontján érkezett az amerikai fővárosba, s addig a két napig, míg ott volt, nagyon úgy tűnt, hogy Netanjahunak még egy problémával szembe kell néznie: Washington nyomatékos rosszallásával. Néhány napi bizonytalanság után ez a veszély demonstratív módon szűnt meg: az Egyesült Államok a világszervezet fennállása óta 71. alkalommal is élt vétójogával a Biztonsági Tanácsban, s megakadályozta az Izraelt elmarasztaló határozati javaslat elfogadását. Pedig azt közeli szövetségesei, az Európai Unió tagállamai terjesztették be, nevezetesen Nagy-Bri- tannia, Franciaország, Portugália és Svédország. Washington egyedül maradt véleményével, szó szerint elszigetelődött. Ugyanez történt lényegében a Közgyűlésben is, ahol ugyan akadt még egy ország, amely „nem”-mel szavazott, de az természetesen Izrael volt. Hiába érvelt az amerikai ENSZ- nagykövet azzal, hogy kormánya a korábbi esetekhez hasonlóan úgy véli, a Biztonsági Tanács állásfoglalása csak bonyolítaná a helyzetet és akadályt gördítene a rendezés folyamatába - a Clinton-kormányzat veszített szavahihetőségéből. Megtépázott tekintélyén az sem javított, hogy a fehérházi szóvivő ismételten úgy vélekedett: a lakótelep felépítéséről hozott döntés nincs összhangban sem az izraeli-palesztin megbékélés célkitűzéseivel, sem a hebroni megállapodásban testet öltő együttműködési készséggel. Az ígéret, miszerint Washington változatlanul azon lesz, hogy jobb belátásra bírja Netanjahut, mindezek után üres szócséplés- nek hatott - s Izrael kormánya annak is vette. Persze, amiatt már rendesen megsértődött, hogy az Arafat által az építkezés ügyében március 15-re Gázába összehívott nemzetközi villámkonferenciára elment az Egyesült Államok jeruzsálemi főkonzulja is. Netanjahu azzal érvelt, hogy az izraeli-palesztin békeszerződés tiltja a palesztin hatóság független külpolitikai tevékenységét. így igaz. Mint ahogy tiltja az újabb zsidó telepek építését, továbbá megköveteli a szakaszos csapat- kivonást, amit Izrael folyamatosan elszabotál. Tiltja - az említett 242-es BT-határozattal és az elfoglalt területekre vonatkozó negyedik genfi egyezménnyel összhangban - Kelet-Jeruzsálem státusának megváltoztatását is. Mindenképpen legalább addig, amíg erről Izrael és a palesztinok egyezségre nem jutnak. Az pedig egyszerűen tisztességtelen politizálás, ha egy tárgyalási folyamat kellős közepén az egyik fél olyan lépést tesz, amely a már megkötött megállapodások végrehajtását veszélyezteti. Ha pedig mégis megteszi, nem csodálkozhat azon, hogy újra fellángol az erőszak. Egy ilyen lépés az arrogancia tetőfokának nevezhető. Jeruzsálemet, egy rést kivéve, teljesen körbezárták a zsidó telepek. A kommunisták nemtetszése ellenére a reformok gyűlölt atyja lehet Jelcin utódja Netán Csubajsz ölébe hull a legfelsőbb hatalom? A közelmúltban egyetlen alelnö- ke lett az orosz kormánynak Anatolij Csubajsz személyében. Sokan attól tartanak, hogy a reformer közgazdászból könnyen akár kormányfő, majd elnök is lehet. Ezek a feltételezések abból táplálkoznak, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Viktor Cser- nomirgyin könnyen belebukhat a március végére előrejelzett országos szakszervezeti tiltakozó akciókba, és helyére Borisz Jelcin esetleg Csubajszot állíthatja ügyvezető kormányfőként. S mivel az alkotmány szerint az elnök akadályoztatása esetén az államfői jogköröket a választásokig - de legfeljebb 90 napra - a miniszterelnök veszi át, az államfő tartósabb betegeskedése miatt esetleg az államügyek intézései is az ő vállára hárulhatnának. E forgatókönyv megvalósulása azt jelentené, hogy átmenetileg a kommunista és nacionalista ellenzék által a liberális reformok gyűlölt jelképének tekintett politikus kerülne hatalomra. A duma határozatban fejezte ki egyet nem értését Csubajsz első miniszterelnök-helyettesi kinevezésével, ezt egyenesen „közvéleményhez intézett kihívásnak” nevezi, amely „az elnök és a közvélemény közötti feszültség újabb forrása”. A duma, hogy borsot törjön Csubajsz orra alá, felszólította az ügyészséget, gyorsítsa föl annak a tavaly nyári botránynak a kivizsgálását, ami az elnök Csubajsz által irányított választási kampányának finanszírozása körül robbant ki egy több mint félmillió dollárnyi készpénzt tartalmazó kartondoboz kapcsán. Az adóhatóságoktól az alsóház azt várja, vizsgálják ki, hogy honnan származott Csubajsz tavalyi horribilis jövedelme, amit állítólag rövid, néhány hónapos „tanácsadással és előadások tartásával” szerzett. A duma határozata teljes egészében a 42. életévében levő, leningrádi születésű közgazdásznak tulajdonítja az „orosz gazdaság szétverését”, a korábbi pénzügyi rendszer összeomlását, sok millió állampolgár elszegényedését. Az 1992 és 1994 között lezajlott „vaucseros” privatizációt a dokumentum a köztulajdon méreteiben és cinizmusában példátlan elrablásának minősíti. Megfigyelők szerint a Csubajsz elleni hisztériának gyakorlati és lélektani okai vannak. A politikus könnyen támadható, mivel annak idején minden családnak egy Volga személygépkocsi árának megfelelő hasznot ígért a privatizációból, ám a kiadott va- ucserok gyorsan elértéktelenedtek, a cégek részvényei pedig a dolgozók helyett a pénzügyi csoportok kezében összpontosultak. Az ellenzék szerint e möCsubajsz könnyen támadható, mert egy Volga árának megfelelő hasznot ígért családonként a privatizációból Archív-felvétel gött a nyugati érdekek feltétlen kiszolgálása, sőt nemzetközi összeesküvés áll. Csubajsz azonban nemcsak a mostani uralkodó elit pénzügyi alapjait vetette meg, hanem a tavalyi elnökválasztási kampány briliáns vezetésével politikai hatalmát is bebiztosította. Amikor tavasz elején átvette a Jelcin-stáb irányítását, az elnök támogatottsága egyszámjegyű volt, júliusra azonban sikerült 50 százalék fölé tornásznia. A kiváló adminisztrátor az utóbbi időben az elnöki hivatal vezetőjeként az államhatalom és a föderáció megerősítésével volt elfoglalva. (N)
