Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-03-26 / 13. szám

4 1997. március 26. Háttér Vélemények - nyilatkozatok Veszélyesek az özönvízjóslatok Évek óta a legsúlyosabb vál­ság alakult ki Izrael és a pa­lesztinok között. Netanjahu „eikk-cakk” politikája, amely hol az izraeli jobboldalt, hol a palesztinokat próbálja bé- kítgetni, zavart kelt, haragot vált ki a palesztinokból és válságot okoz. Simon Peresz volt Izraeli kormányfő Úgy látjuk, hogy a békefo­lyamat valódi válságon megy át. Óvunk minden egy­oldalú lépéstől, amely nehéz választások elé állítana ben­nünket. Abdel-Karim Kabariti jordán kormányfő Ön tönkreteszi a békét, és egy csepp bizalmam sincs Ön iránt. Husszein jordán király levele az izraeli kormányfőnek Washington megérti a pa­lesztin vezetőség csalódott­ságát és felháborodását, amelyet az izraeli kormány lépései váltottak ki. Nicolas Burns amerikai kül­ügyi szóvivő Az izraeli kormány döntése a kölcsönös bizalom elmélyíté­se helyett bizalmatlanságot szül, és sérti a közeledési fo­lyamatot. Jobb lett volna, ha egyáltalán meg sem születik. Bili Clinton amerikai elnök Szörnyű következmények­hez vezethet Izrael ragasz­kodása az építkezéshez. Amr Musza egyiptomi kül­ügyminiszter Jasszer Arafat elnököt egy teljesen kiábrándult ország vezetőjévé fokozták le. A pa­lesztinok megalázottnak ér­zik magukat, és nem lehet egy népet megalázni anél­kül, hogy arra ne érkezzen válasz. Husszein király a CNN-nek Izrael nem engedheti meg, hogy bármely nézeteltérés felmerülésekor erőszakkal fenyegessék meg, és az egész arab világot, valamint a nemzetközi közösséget mozgósítsák ellene. Izrael soha nem fog engedni a nyo­másnak. Dávid Lövi izraeli külügymi­niszter Bizonyos dolgokban valóban nem értünk egyet, de nem lehet a megegyezés minden egyes szakaszában özönvíz­jóslatokba bocsátkozni, ál­landó válságról és erőszakról beszélni. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő „Évek óta a legsúlyosabb válság alakult ki Izrael és a paleszti­nok között." Simon Peresz volt kormányfő egy beduin vezető társaságában. Foto: archívum Benjamin Netanjahu kormánya építkezve temeti a békefolyamat szerény eredményeit A körbezárt Jeruzsálem Az amerikai vétó után a palesztinok ilyen „klasszikus” módon is kifeje­zésre juttatták elégedetlenségüket az amerikai lépéssel CTK/AP Görföl Zsuzsa ____________ Március 17-re, ugyanarra a nap­ra, amelyen elvben meg kellett volna kezdődniük a tárgyalá­soknak Kelet-Jeruzsálem sorsá­ról, az izraeli kormány beüte­mezte a Har Homa zsidó lakóte­lep építésének megkezdését - Kelet-Jeruzsálemben. Egy ilyen lépést csakis az arrogancia tetőfokának lehet nevezni, és egyértelmű jelzésnek, hogy Iz­rael nem gondolja komolyan a megegyezést a palesztinokkal. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen Jicchak Rabin meggyil­kolása után a Likud és holdud­vara éppen a béketárgyalások felfüggesztésének jelszavával indult hadba a voksokért. Az alig-győzelem után azonban Ne- tanjahu kénytelen volt kicsit visszafogni magát, kénytelen volt odafigyelni a nemzetközi közvéleményre, amely igenis a békefolyamat folytatását várta. Hosszas toporgás és halogatás után mégiscsak találkozott Jasszer Arafattal, mégiscsak megszületett a megegyezés Hebronról, arról a városról, melyről a választási kampány során még azt állította, sosem kerül palesztin kézre. Nyilvánvaló, hogy éppen ez a ja­nuári egyezmény, s a hozzá csatlakozó megállapodás a há­romszakaszos csapatkivonásról a Jordán nyugati partjáról volt az a lépés, amely az egyik olda­lon a békete­remtőnek kijáró elis­merést szerezte meg Netanjahunak, a másik oldalon vi­szont veszélybe so­dorta kormányfői tisztségét. A béke­pártiak úgy érezték, újra remény szüle­tett. A kormánykoa­líción belül viszont megindult a számonkérés: a Li- kudot túszként a markukban tartó kis szélsőséges vallási pár­tok megfenyegették Netanjahut, hogy megvonják tőle támogatá­sukat, a bukását okozzák. Netanjahu igazi kutyaszorítóba került, amelyből csak úgy szaba­dulhatott, ha szövetségeseinek is tesz egy engedményt. S bár kétségtelenül tisztában volt ve­le, milyen fogadtatásra számít­hat a Har Homa lakótelep terve, kormányával jóváhagyatta a 6500 kelet-jeruzsálemi zsidó la­kás felépítését. A felzúdulás nyilvánvaló viharának mérsék­lésére az eredeti elképzelésére rátapasztott egy szépségflastro- mot, mondván, ez csak az első szakasz lesz, a másodikban ugyanazon a környé­ken épül majd 2500 további lakás is, ara­bok számára. Az ara­bok azonban kö­szönték szépen, nem kértek az izraeli kor­mány kétes bőke­zűségéből. Mert hi­szen a Har Homa domb - arab nevén Dzsebel Abu Gneim - Jeruzsálemnek a keleti, ara­bok lakta részében fekszik, amelynek státusza nemzetközi jogi szempontból tisztázatlan. Ha viszont a változatlanul érvé­nyes 242. számú BT-határozat- ból indulunk ki, akkor ez a vá­rosrész a létrehozandó palesztin állam fővárosa kellene hogy le­gyen. Ráadásul mára ez az egyetlen rés a város határán, hi­szen Jeruzsálemet már minde­nütt szinte hermetikusan körbe- záiják a zsidó telepek. Ami pe­dig szembetűnő, s a palesztinok szemében felettébb veszélyes: ha megépülne ez a zsidó telep, Kelet-Jeruzsálemet elvágná Bet­lehemtől. Egyértelmű, hogy a Netanjahu-kormánynak éppen ez a célja: kétségtelenné és vég­legessé tenni, hogy Jeruzsálem oszthatatlan fővárosa Izraelnek. Jasszer Arafat éppen a lakóte­lep-válság csúcspontján érkezett az amerikai fővárosba, s addig a két napig, míg ott volt, nagyon úgy tűnt, hogy Netanjahunak még egy problémával szembe kell néznie: Washington nyoma­tékos rosszallásával. Néhány napi bizony­talanság után ez a ve­szély demonstratív módon szűnt meg: az Egyesült Államok a világszervezet fenn­állása óta 71. alka­lommal is élt vétójo­gával a Biztonsági Tanácsban, s megakadályozta az Izraelt elmarasztaló határo­zati javaslat elfogadását. Pedig azt közeli szövetségesei, az Eu­rópai Unió tagállamai terjesztet­ték be, nevezetesen Nagy-Bri- tannia, Franciaország, Portugá­lia és Svédország. Washington egyedül maradt véleményével, szó szerint elszigetelődött. Ugyanez történt lényegében a Közgyűlésben is, ahol ugyan akadt még egy ország, amely „nem”-mel szavazott, de az ter­mészetesen Izrael volt. Hiába érvelt az amerikai ENSZ- nagykövet azzal, hogy kormá­nya a korábbi esetekhez hason­lóan úgy véli, a Biztonsági Ta­nács állásfoglalása csak bonyo­lítaná a helyzetet és akadályt gördítene a rendezés folyama­tába - a Clinton-kormányzat ve­szített szavahihetőségéből. Megtépázott tekintélyén az sem javított, hogy a fehérházi szó­vivő ismételten úgy vélekedett: a lakótelep felépítéséről hozott döntés nincs összhangban sem az izraeli-palesztin megbékélés célkitűzéseivel, sem a hebroni megállapodásban testet öltő együttműködési készséggel. Az ígéret, miszerint Washington változatlanul azon lesz, hogy jobb belátásra bírja Netanjahut, mindezek után üres szócséplés- nek hatott - s Izrael kormánya annak is vette. Persze, amiatt már rendesen megsértődött, hogy az Arafat ál­tal az építkezés ügyében márci­us 15-re Gázába összehívott nemzetközi villámkonferenciá­ra elment az Egyesült Államok jeruzsálemi főkonzulja is. Netan­jahu azzal érvelt, hogy az izrae­li-palesztin békeszerződés tiltja a palesztin hatóság független külpolitikai tevékenységét. így igaz. Mint ahogy tiltja az újabb zsidó telepek építését, továbbá megköveteli a szakaszos csapat- kivonást, amit Izrael folyamato­san elszabotál. Tiltja - az emlí­tett 242-es BT-határozattal és az elfoglalt területekre vonatkozó negyedik genfi egyezménnyel összhangban - Ke­let-Jeruzsálem stá­tusának megváltoz­tatását is. Minden­képpen legalább ad­dig, amíg erről Izra­el és a palesztinok egyezségre nem jut­nak. Az pedig egy­szerűen tisztességte­len politizálás, ha egy tárgyalási folyamat kellős közepén az egyik fél olyan lépést tesz, amely a már megkötött megállapodá­sok végrehajtását veszélyezteti. Ha pedig mégis megteszi, nem csodálkozhat azon, hogy újra fellángol az erőszak. Egy ilyen lépés az arrogancia tetőfokának nevezhető. Jeruzsále­met, egy rést kivéve, telje­sen körbe­zárták a zsi­dó telepek. A kommunisták nemtetszése ellenére a reformok gyűlölt atyja lehet Jelcin utódja Netán Csubajsz ölébe hull a legfelsőbb hatalom? A közelmúltban egyetlen alelnö- ke lett az orosz kormánynak Anatolij Csubajsz személyében. Sokan attól tartanak, hogy a re­former közgazdászból könnyen akár kormányfő, majd elnök is lehet. Ezek a feltételezések ab­ból táplálkoznak, hogy a jelenle­gi miniszterelnök, Viktor Cser- nomirgyin könnyen belebukhat a március végére előrejelzett or­szágos szakszervezeti tiltakozó akciókba, és helyére Borisz Jel­cin esetleg Csubajszot állíthatja ügyvezető kormányfőként. S mivel az alkotmány szerint az elnök akadályoztatása esetén az államfői jogköröket a választá­sokig - de legfeljebb 90 napra - a miniszterelnök veszi át, az ál­lamfő tartósabb betegeskedése miatt esetleg az államügyek in­tézései is az ő vállára hárulhat­nának. E forgatókönyv megva­lósulása azt jelentené, hogy át­menetileg a kommunista és na­cionalista ellenzék által a liberá­lis reformok gyűlölt jelképének tekintett politikus kerülne hata­lomra. A duma határozatban fejezte ki egyet nem értését Csubajsz első miniszterelnök-helyettesi kine­vezésével, ezt egyenesen „köz­véleményhez intézett kihívás­nak” nevezi, amely „az elnök és a közvélemény közötti feszült­ség újabb forrása”. A duma, hogy borsot törjön Csubajsz orra alá, felszólította az ügyészséget, gyorsítsa föl annak a tavaly nyá­ri botránynak a kivizsgálását, ami az elnök Csubajsz által irá­nyított választási kampányának finanszírozása körül robbant ki egy több mint félmillió dollárnyi készpénzt tartalmazó kartondo­boz kapcsán. Az adóhatóságok­tól az alsóház azt várja, vizsgál­ják ki, hogy honnan származott Csubajsz tavalyi horribilis jöve­delme, amit állítólag rövid, né­hány hónapos „tanácsadással és előadások tartásával” szerzett. A duma határozata teljes egé­szében a 42. életévében levő, leningrádi születésű közgaz­dásznak tulajdonítja az „orosz gazdaság szétverését”, a korábbi pénzügyi rendszer összeomlá­sát, sok millió állampolgár el­szegényedését. Az 1992 és 1994 között lezajlott „vaucseros” pri­vatizációt a dokumentum a köz­tulajdon méreteiben és cinizmu­sában példátlan elrablásának minősíti. Megfigyelők szerint a Csubajsz elleni hisztériának gyakorlati és lélektani okai vannak. A politi­kus könnyen támadható, mivel annak idején minden családnak egy Volga személygépkocsi árá­nak megfelelő hasznot ígért a privatizációból, ám a kiadott va- ucserok gyorsan elértéktelened­tek, a cégek részvényei pedig a dolgozók helyett a pénzügyi csoportok kezében összponto­sultak. Az ellenzék szerint e mö­Csubajsz könnyen támadható, mert egy Volga árának megfe­lelő hasznot ígért családonként a privatizációból Archív-felvétel gött a nyugati érdekek feltétlen kiszolgálása, sőt nemzetközi összeesküvés áll. Csubajsz azonban nemcsak a mostani uralkodó elit pénz­ügyi alapjait vetette meg, ha­nem a tavalyi elnökválasztási kampány briliáns vezetésével politikai hatalmát is bebiztosí­totta. Amikor tavasz elején át­vette a Jelcin-stáb irányítását, az elnök támogatottsága egy­számjegyű volt, júliusra azon­ban sikerült 50 százalék fölé tornásznia. A kiváló admi­nisztrátor az utóbbi időben az elnöki hivatal vezetőjeként az államhatalom és a föderáció megerősítésével volt elfoglal­va. (N)

Next

/
Oldalképek
Tartalom