Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-19 / 12. szám
Sport 1997. március 19. Bors József klubelnök a nyárasdi női kézilabda legújabb hullámcsapásairól Meddig ér a takaró? Mosolya nyárasdi vezetői duó arcán: jobbról Bors József és Rajkovics Gábor titkár-csarnokigazgató Prikiér László felvétele J. Mészáros Karoly Bő egy esztendeje tűnt fel a honi női kézilabda berkeiben, és rövidesen ő lett* az első számú mentőember a süllyedő nyárasdi fedélzeten. Bors József a sikeres bennmaradás után az elmúlt hetekben már a változások ura a csallóközi klubban, döntései nyomán újabbnál újabb váratlan híreket hallunk. Ezek hátteréről kérdeztük. Szinte észrevétlenül férkőzött be a szlovákiai női kézilabda vérkeringésébe. Menedzserként kezdte Nyárasdon, majd klubelnök lett, s jelenleg már a válogatott menedzsere is, és sorra varázsolja vissza a címeres mezbe a korábban már egyszer félreállt játékosokat. Ezt mind a nyárasdi kézilabdáért teszi, vagy vannak személyes ambíciói Is? Nehéz kérdés. A nyárasdi kézilabda szívügyem volt s maradt. Ha nem az akkori klubtitkár, Horváth István kér fel, hogy vállaljam, biztosan nemet mondok. Neki azonban igennel válaszoltam. Egyetlen dolog vezérelt: az élvonal megőrzése. Nem vagyok nyárasdi, ma is állandóan a falu és Pozsony között száguldók. Engem kimondottan a segítő szándék vezérelt. Hogy sikerült megmenekülnünk, azt a jóistennek is köszönhetjük. Emellett bujkál bennem valami, ami a válogatott körüli ténykedésemben hajt előre. Szeretnék bizonyítani, különben aligha csinálnám. Tavaly alig menekült meg a nyárasdi csapat, most az alapszakasz után ötödikként a legjobb hat között végzett, ám a Né- meth-Végh edzőcseréből arra leNeve: Bors József Született: 1961. január 26-án Családi állapota: elvált, van egy nyolcéves fia Sportmúlt: labdarúgóként játszott a CH (a mai SKP elődje) Bratislava, a DAC, katonaként a Komámo és a Hurbanovo színeiben. ígéretes élvonalbeli pályafutása huszonöt éves korában betegség miatt félbeszakadt. Később Dióspatonyban, Bakán, Nyáradon, Nyárasdon hét következtetni, hogy mégsem teljesen elégedett. A számszerű helyezéssel van baja, vagy valami mással? Nem a nyújtott teljesítmény bánt engem - le a kalappal az ötödik hely előtt - , hanem az, hogy a csapat teljesen szétesett, egyszerűen padlón van. Ebben pedig én az edzőt okolom. Németh Pál érdemei tagadhatatlanok a tavalyi megmenekülésben, a legjobb hatba kerülés kiharcolásában. Mióta bővült a keret, a dupla annyi játékossal már egyszerűen nem bírt, hozzáállásával nem tudott többet kihozni belőlük, holott a nagyobb játékés Vásárúton rúgta a bőrt és edzősködött is. Sportjelen: tavalytól a nyárasdi Druzstevník női kézilabdaszakosztályának menedzsere, majd elnöke is, ugyanezt a szerepkört tölti be a március elsejétől létező Po- ist’óvna T atra AS K DAC T o- pol’níky klubban, egyben a szlovák női válogatott menedzsere Jelenlegi foglalkozása: vállalkozó tudás bennük van. Ez volt a gondunk, összetartó erejének hiánya eredményezte a csapat belső bajait. Legalábbis szerintem. Már karácsony táján úgy tűnt, hogy romániai edzőt hoz Nyá- rasdra. Akkor még meggondolta qjagát? Nem erről volt szó. Csupán azt akartam megtudni, hogy a játékosok mire képesek egy jó nevű edző kezében. Már akkor is hiányoltam a tudatos játékstílust, tehát érett az edzőcsere. Szerencsémre a kiszemelt jelöltet még féléves szerződés kötötte Horvátországba, így nem jöhetett. De nekünk se volt rá pénzünk. Februárban mégiscsak menesztette Németh Pált, ami ugyan szabadságolással kezdődött, de a végén Végh Zoltán jelent meg helyette a kispadon. Kinek gyűlt meg a baja az edzővel: önnek vagy a játékosoknak? Én küldtem pihenni. Nem a helyezést vonom kétségbe. Úgy éreztem, csapatot kell építeni, és olyan szinten kell vele dolgoznunk, hogy CSAPAT legyen. Most valahogy az alagsorban járunk. Ezért volt szükség a változtatásra. Becsületszavamat adom, hogy nem a játékosok kezdeményezték az edzőcserét, én döntöttem így, a többiek pedig tudomásul vették. Teljhatalmú a klubban vagy másnak is van beleszólása a nyárasdi kézilabda dolgaiba? Nincs. Meghallgatom mások véleményét is, de a döntési jog az enyém. Meddig ér a hatalma? Belekon- tárkodik a csapatösszeállításba, a cserékbe? Alapjában véve nem! Egyszer a volt feleségem egész héten lábadozott, akkor szóltam az edzőnek, hogy ne nevezze a meccsre. Németh Pál menesztése után néhány mérkőzésen a kényszer vitt bele abba, hogy Rajkovics Gáborral közbelépjünk, mert Hlavatá ugyan levezette az edzéseket, de a pályáról már nem ment neki a csapatirányítás. Bebizonyosodott: külön edző nélkül nem lehet kézilabdázni. Januárban-februárban volt Nyárasdon néhány bajnoki mérkőzés, melyek után a vendégcsapatok bírói részlehaj- lásrói panaszkodtak, egyszer a játékvezetőket félre is állították emiatt. Mit szól ehhez? Az első ligában valamennyi bíró részlehajló, hogy mikor kinek a javára, ez itt a kérdés. Hozhatnák fel én is példákat arra, hogy idegenben bennünket hogyan nyírtak ki a játékvezetők, mint legutóbb a BCT pályáján. Tavaly egyszer már majdnem összeolvadt a nyárasdi és a du- naszerdahelyi női kézilabda. Úgy hírlik, most létrejön a frigy... Már létre is jött. Március elsejétől Poist'ovna Tatra ASK DAC To- polníky néven létezünk. Új szponzorunk, a Tatra biztosító a létünkhöz teremt megfelelő anyagi hátteret, nem a nemzetközi kupaszereplésre. És valljuk be: pillanatnyilag együttesünk sincs rá. Csak az akarat nem hiányzik. Egyébként az A csapat Nyárasdon, a B Dunaszerdahe- lyen játssza majd hazai bajnoki mérkőzéseit. Van tizenhat-tizenhét kézilabdázónk, és mindegyiknek megfelelő játéklehetőséget akarunk adni. Aki nem lesz szombaton egy félidőnél hosszabb ideig a pályán és nincs az A csapat kilenctagú játékosjegyzékén, az másnap a B csapatban jut szóhoz. GazdagJózsef A Hemád-parti városban talán még sohasem fektettek annyi energiát - pénzt biztosan nem - a labdarúgásba, mint manapság. Kétségtelen, ebben közrejátszik az is, hogy a főszponzor, a Keletszlovákiai Vasmű Rt. szeretne ismertebbé válni a világban, s ehhez jó reklám lehet az 1. FC Kosice labdarúgó- klub. Azon felül, hogy a csapat az országos bajnoki cím felé kacsingat, a közelmúltban részvénytársasággá formálódott sportklub új stadion építését is tervezi. Az új sportlétesítmény a jelenlegi, Szepsi úti stadion helyén épülne fel. Épülne? Alighanem fölösleges ezzel kapcsolatban a feltételes mód, hiszen a legilletékesebbek nagyban dolgoznak az elképzelés megvalósításán. Sőt a mostani labdarúgóbajnokság tavaszi idényének megkezdése előtti sajtótájékoztatón a klub vezetői már a leendő stadion makettjét is bemutatták az újságíróknak. Július Rezes klubelnök pedig úgy vélekedett, hogy számításaik szerint 1998 őszén már az új stadionban fog játszani csapatuk. Vagyis a mostani bajnokság tavaszi idényének befejezése után elkezdődik a nagy építkezés. Mint a tervekből kiderül: a sportlétesítményre több mint egymilliárd koronát szán a beruházó. Lehet, ez nem is tűnik soknak, ám részben az teszi olcsóbbá a kivitelezést, hogy az építmény acélvázát a helyi vasmű adja. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) műszaki követelményeinek, előírásainak megfelelő stadionban 50-52 ezer ember fér majd el. Persze, csakis a nézőtéren és ülve. A szurkolóknak attól sem kell majd tartaniuk, hogy esetleg megáznak, ugyanis a lelátó fedett lesz. És szükség esetén a játéktér fölé is pillanatok alatt tető húzható majd. Méghozzá átlátszó üvegszerkezet. Ennek a műszaki megoldásáról a sajtótájékoztatón Stefan Pacák főépítész ugyan nem sokat beszélt, ám azt elmondta: a tologatható tetőrészt úgy akarják kialakítani, hogy az a mérkőzés előtt vagy alatta gyepszőnyeg fölött legyen, máskor pedig a stadion közvetlen szomszédságában létesítendő edzőpályákat takarja. Kassán az 1. FC klubvezetői egyáltalán nem titkolják, viszonyaink között olyan párját ritkító stadiont akarnak felépíteni, amelyben nyugodtan sor kerülhet országos válogatott csapatok mérkőzéseire, valamint bármilyen rangú európai kupa döntőjére is. Ez utóbbit a kassaiak akkor is szeretnék megpályázni, ha csapatuk az európai kupaküzdelmekben nem is jutna el a döntőig. Ki ő? A majdani stadion makettje Berenhaut Róbertfelvétele Közép-Európa büszkesége lesz? Kassai stadiontervek A tavaszi idény befejezése után elkezdődik a nagy építkezés. Sportolóktól hallottuk Ziege először követelőzött Christian Ziege, a Bayem München huszonöt éves baloldali középpályása nyáron 19 milliárd líráért (több mint 10 millió márka) az AC Milánhoz szerződik. A bajor klubban felsorolt követelőzéséről nyilatkozta: „Először voltam életemben ennyire szemtelen. Előtte kijelentettem: még egyszer nem követek már el olyan hibát, hogy kapásból aláírom a szerződést. Valóban először fordult elő, hogy alkudoztam a Bayernnel. Korábban ez mindig úgy történt, hogy amikor Üli Hoeness kinyitotta a száját, rögtön törpének éreztem magam, és mindennel egyetértettem. Akárcsak a legutóbbi szerződés-hosszabbításkor, 1993-ban. Akkor még butuska voltam. Egyetlen jó dolog volt abban a szerződésben, a melléklete, miszerint a mostani idény végén elhagyhatom a klubot, 10,25 millió márkáért. Mikor belerakattam a szerződésbe a szóban forgó kitételt, úgyis arra gondoltam, hogy távozásomról eleve lemondhatok. Ilyen összeget ugyanis aligha fizet ki valaki baloldali középpályásért.” És lám, megtörtént! Czakó napirendje Hetvenegy óta először az idén szerzett magyar női műkorcsolyázó érmet az Európa-bajnokságon. A sportolás mellett vajon jut-e másra ideje Czakó Krisztinának, a párizsi kontinensviadal második helyezettjének? „Hát, nem sok! Szeptembertől márciusig naponta másfél-két óra edzés, versenyszezonon kívül napi egy-másfél óra. Hetente háromszor a balett-teremben vagyok, futok, erősítek. Júliusban és augusztusban pedig edzőtáborozás külföldön. Ha van kis időm, akkor rejtvényt fejtek, számítógépezek, verseket vagy szerelmes regényeket olvasgatok. Na és persze tanulok. Levelezőn végzem a Testnevelési Főiskola edzői szakát, valamint a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola informatikus mérnök nappali szakára járok.” Wibergnek érthetetlen Mindössze a lesiklásban szerzett egy bronzérmet Permilla Wiberg, a női alpesi sí Világkupa idei svéd győztese a sestriere-i világbajnokságon. Eredménytelenségére maga sem talált magyarázatot: „A vb mindegyik versenyszámában csak egyetlen hibát vétettem, ám mindannyiszor érem úszott el miatta. Úgy néz ki, valami rossz ékelődött Sestriere és közém, nem értem, mi történt. Pedig lelkileg is jól felkészültem. Mégis csalódást okoztam magamnak és annak a sok-sok embernek, akik bíztak bennem.” Atlantában így vonult ki Bubka az ugrószektorból. El sem indulhatott az olimpián. CTK-felvétel Bubka tudja, mikor kell visszavonulni Az atlétának már nem fiatal Szergej Bubka fenomenális rúdugró, kora és Achilles-ín- sérülése ellenére is azt tervezi, hogy ott lesz a 2000-ben Sydneybe kiírt nyári olimpián: „Tudom, mikor kell visszavonulni, hol van a határ. Ha az atlétikát befejezem, akkor is sportolok majd. Teniszezni, kosárlabdázni fogok, és a labdarúgás is vonz. Élvezem, ha a sportot és az üzletet elegyíthetem. Ha befejezem a rúdugrást, akkor is megtalálom a módját annak, hogy e két hobbimat együtt művel- jem.
