Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-12 / 11. szám
1997. március 12. Kópé Kosztolányi Dezső Zászló Csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Mindig beszél. Mindig lobog. Mindig lázas. Mindig önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan egész az égben, s hirdet valamit rajongva. Ha már megszokták és rá se figyelnek, ha alszanak is, éjjel és nappal, úgy ahogy egészen lesoványodott, s áll, mint egy vézna, apostoli szónok Törd a fejed! A A' A A A A s s s S s s Rejtvényünkben felsorolunk hat szót, amelyek egyformán végződnek. Hogy mi az elejtik? Segítünk megtalálni: 1. Terménybetakarítás, A lapunk 9. számában feladott rejtvényre is örvendetesen sok megfejtés érkezett. A helyes megfejtést (telefonkártya) több mint kétszáz kis olvasónknak sikerült megtalálnia. Közülük öten 2. Világjárás, 3. Kártyák átadása, 4. Ünnepélyes átadás, 5. Gyermekkertben tölti napját, 6. Ez adja meg a ruha vonalát. nyernek könyvjutalmat, amit a napokban postázunk. Nyerteseink: Du- bán Erika, Jóka; Homola Erzsébet, Szelőce; Farkas Tamás, Guta; Bálint Erika, Tiszacsernő; Filkó Kinga, Komárom. Rákosi Viktor A gyerek Bem hadseregének utolsó maradványa lerakta az osztrákok előtt a fegyvert. Simbsen tábornok kiadta a parancsot, hogy a beteg és sebesült honvédeket el kell ereszteni, a többit pedig erős fedezet alatt Nagyváradra kell kísérni. Mindenki tudta, hogy ott a beso- rozás vár reájuk. A sereg szélén állt a 37-ik zászlóalj töredéke. A többi elhullott véres csatákban, vagy elszéledt a balsors csapásai alatt. Brunner ezredes és több osztrák tiszt sorra vizsgálta a legényeket. így értek Sándor Miklóshoz, aki leg- szélről állt, feszes tartásban.- Te is katona vagy? - kér- dé jóakaratú gúnnyal az ezredes.- Igenis, az vagyok - felelt Sándor, katonásan szeme közé nézve az ezredesnek.- Mi gyerekekkel nem harkatona volt és nem porkoláb, s röstellte a megbízatást. Azért csak vállat vont, mikor reggelenként jelentették neki, hogy tíz-tizenöt magyar ismét megszökött az éjjel. Egyszer aztán azt jelentették neki, hogy már csak egyetlenegy honvéd van, az is egy fiatal gyerek. Ezt aztán Brunner maga elé rendelte.- Miért nem szöktél meg te is?- Nem lehet, ezredes úr.- Hogyan?- Én bekönyörögtem magam, az ezredes úr megengedte, hálátlanság lett volna megszökni.- De mikor a társaid mind megszöktek!- Azoknak szabad, de nekem más helyzetem van. Én gyávának látszanám, ha megtenném. Az ezredes megveregette a vállát és szólt:- No hát, ezennel megengedem, hogy menj, amerre akarsz, élj boldogul! A fiú megköszönte, szalutált és eltávozott. Az ezredes sokáig nézett utána s aztán megfúvatta a trombitát és elindította a csapatják Mégpedig vissza, Déva felé. I. Bem apó 1849. március 11- én szétverte a Nagy-Sze- ben előtt álló oroszokat és a várost elfoglalta. Ez a kis magyar sereg, mely a kegyetlenül hidegjanuár és február hónapokban többször villámsebesen átrobogott Erdélyen, üldözve az ellent, vagy üldöztetve az ellenségtől, végre újra egy olyan helyre jutott, hol egy kicsit megpihenhetett. Este kilenckor lett vége az ütközetnek. Ekkor az orosz trombiták megfújták a hát- rálót, s a szászok kétségbeesve látták a győzhetetlennek hitt segélycsapatok gyors kitakarodását a városból. A magyar ágyúk néha még megdörrentek, puskalövés is gyakran hallatszott, de már a külvárosban fölzendült az Éljen a magyar!-kiáltás, mely egyre közelebb hömpölygött. S a gránátok által fölgyújtott házak lángjánál lehetett már látni a vörössapkás 11-ik zászlóalj honvédéit, amint óvatosan, fölvont, szuronyos puskával nyomulnak befelé, a belvárosba. A kapuk zárva, az ablakok sötétek - a rossz lelkiismeret elrejtőzött, s remegve várta Bem ítéletét. A huszárok az oroszok után rúgtattak, a gyalogság pedig négyszögekben fölállt a nagy piacon. Ekkor lovagolt be Bem és táborkara, melyet a sereg riadó éljenzéssel fogadott. Majd az ágyúk jelentek meg dübörögve a téren, s nagyot-nagyot zökkentek, mikor egy elesett orosz katona holttestén vágtak keresztül. A hideg éjben három alak levett kalappal állt Bem előtt. Az öregúr igen szigorúan, nyersen beszélt hozzájuk. Osszeszidta őket hazaellenes magatartásukért, aztán fölsorolta, hogy mit kíván tőlük serege számára, majd intett Czecz ezredesnek, aki az egybegyűlt tiszteknek kiadta a legénység számára a parancsot, hogy aki rabolni, erőszakoskodni mer, vagy a legkisebb fegyelmetlenséget követi el, azonnal agyonlövetik. Ez nyugtatta csak meg a polgármestert és a két tanácsnokot, akik azt hitték, hogy Bem szabad zsákmányolást fog engedni a városban. Föllélegeztek és eget- földet ígértek a fáradt magyar sereg számára. Jól is lakott a sereg egy hónapra. Ellátta magát azonkívül ruhával, csizmával, lőszerrel. Volt ott olyan katona, aki három hónap óta a fagyos havon, a csillagos ég alatt hált, képzelhető, hogy ez milyen isteni kéjjel nyújtózkodott a jól párnáoláhok megölték, engem egy pap megmentett és idehozott, magam vagyok az egész világon. Valami hasznomat csak veszik. Bemnek lefordították a feleletet. Az öreg megsimogatta a gyermek fejét.- Mit csináljunk vele? Hová dugjuk be?-Tábornokúr, a 37-ik zászlóaljnál ma elesett a kisdobos. Talán annak jó lesz.- Ezredes úr - fordult Bem Czeczhez -, adja ezt a gyereknek írásba, s küldjön vele a 37-ik zászlóaljhoz egy honvédet. Mikor a fiúnak ezt megmondták, örömében kezet akart csókolni Bemnek.- Hohó, fiú! - szólt Kiss Sándor -, most már katona vagy, ne csókolgass kezet senkinek. Aztán tanuld meg még az éjjel azt verni, hogy Előre! II. Forró augusztusi nap volt. Déva vára mélán nézett le a síkra, hol colunk, kergessétek el! - szólt az ezredes. Sándor elvörösödött.- Ezredes úr, tizenkét csatában voltam, küzdöttem oroszokkal, osztrákokkal, oláhokkal, sebet is kaptam, épp olyan katona vagyok, mint a többi.- Eh, ne feleselj, eredj a pokolba, csak nem leszünk olyan emberevők, hogy ilyen fiatal gyerekeket besorozzunk - felelt Brunner, akiben láthatólag a jóindulat dolgozott. Sándor összetette a kezét;- Ne szégyenítsen meg, ezredes úr, együtt harcoltam, együtt is akarok szenvedni bajtársaimmal. Az ő sorsuk az én sorsom, nem hagyhatom el őket.- Különös faj, kemény faj - mormogta magában -, ezt nehéz lesz megtörni. - Hát maradj! - tette hozzá hangosan -, majd meglátom, mit csinálunk veled. Azzal sarkon fordult, s otthagyta a kopott honvédeket. III. A csapatot, amely a fegyvertelen honvédeket Déváról Magyarországra kísérte, Brunner ezredes vezette. A felügyelet nem volt valami szigorú. Az ezredes vegyen be katonának.- Nagyon fiatal vagy te még arra.- Majd megöregszem a csatatéren. Kissnek tetszett a felelet, s elmondta Bemnek. A tábornok odahívta a fiút.- Ki vagy, fiacskám?- Sándor Miklós. Vegyen be, tábornok úr. Apámat, anyámat, rokonaimat az zott szász ágyakban. Bem és tisztjei vacsoránál ültek. Az öreg rendesen egyedül és igen szerényen szokott enni, de kiváló alkalmakkor tisztjei közt maradt, hogy gyönyörködhessék örömükben. Egyszerre észreveszi Kiss Sándor ezredes, hogy egy fölszolgáló katona egy ti- zennégy-tizenöt éves fiút ki akar taszigálni a szobából.- Honvéd! - szól a legénynek -, mit akar az a gyerek?- Mindenáron Bem tábornok úrral akar beszélni. -Hozd ide! A honvéd odahozta a fiút.- Mit akarsz, kisfiam, Bemtől?- Meg akarom kérni, hogy
