Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-03-12 / 11. szám

Nagyvilág 1997. március 12 . 7 „Hadd lássa a kétkedő, évezredeket ferdítő, hogy hová is sorolja magát a lakosság” Szegletkő Uzonban A súlyos kőtömböt Petrovics István szobrászművész alakította, és elhelyezte azon a tekintélyt parancsoló Erdély címerét, benne a két évszámmal: 896-1996 Budapesti levél Ostrom után Czego Zoltán ______________ Ha dd kezdjem Berzsenyi sza­vaival magam is ezt a rövid uzoni beszámolót, ha már ők templom, iskola meg emlékmű állításának idején fontosnak tartották az ő szavait: Serkenj fel, kegyes nép... Uzon község ott lélegzik nagy önérzetesen a Kárpátok délke­leti könyökhajlatában. Most, november elején - nem felejt­vén, lám, Berzsenyi Dániel sza­vait - maga is fölserkenvén, emlékművet állított a honfog­lalás 1100. évfordulójára, hadd lássa a kétkedő, évezre­deket ferdítő, hogy hová is so­Uzonban nemcsak fohászkodtak az évfordulós évben, hanem cselekedtek is. rolja magát a lakosság, Er­déllyel egyetemben. 1996 júliusában határozta el a református presbitérium, hogy a maga meg a lakosság erejé­hez mérten emlékezik és emlé­ket állít ősei honfoglaló és azt megvédő történelmi cseleke­detének, valamint a keresz­tény hitben és nemzettudat­ban híven megmaradt mostani lakosság emlékezetére. A súlyos kőtömböt Petrovics István szorbászművész alakí­totta, és elhelyezte azon a te­kintélyt parancsoló Erdély cí­merét, benne a két évszám­mal: 896-1996. A honfoglalás népünk történe­tében olyan súlyos tény, akár ez a kőtömb a református templom kerítésén belül. Ökumenikus istentisztelet előzte meg az ünnepséget. „Évszámok találhatók az em­lékmű homlokán - mondta be­szédében Incze Sándor megye- székhelyi esperes -, ám a szá­mok mögött ott a hűség egy nemzethez, és ez mozdíthatat­lan, akár a sziklahegységek. Legyen ez a nemzeti ragaszko­dásnak egy szegletköve, mely­re rá lehet mutatni újból és új­ból, mint Szent István király kövére.” És fölzúg a templomban Rá­kóczi imája, az Erős várunk... A Székelykeresztúr fölött húzó­dó Jézuskiáltó hegy jut eszem­be itt. Uzonban nemcsak fo­hászkodtak az évfordulós év­ben, hanem cselekedtek is, és nem mások ellenében, hanem a maguk nemzeti emlékezeté­re. Illő zenei meg irodalmi műsor követte az istentisztele­tet. Sipos Zoltán karvezető in­tésére szólamlik a Pro musica sepsiszentgyörgyi kórus, majd a Jókai Művelődési Egyesüle­té, az iskoláé. Ám mikor együtt, állva énekelték Verdi rabszolgakórusát, a hazavá­gyódás, a szülőföld-szeretet örökkön megható és elmét, ér­zelmet lázító himnuszát, akkor csordultig teltek bizony a ki­sebbségben sokszor megalá­zott lelkek és az igazlátó sze­mek. És rendre, rendre a messze cseng a kis harang,... a szólj, ötágú síp,... zengj ma­gyar ének szavai... hadd éljünk egymásért, ne mások ellen... Az irodalmi műsor mintegy történeti áttekintésként jelent­kezett a templomban, melyben a lakosságnak csak egy része fért el. Valahol ebben az ünnepi áhí­tatban fogalmazódott meg a határokon kívülre szakadt szé­kely és a határokon belülre sza­kadt magyar kettős fogalma. Falumbélieket kérdeztem ak­kor Uzonban: értik-e ezeket? Igen, mert Trianon után, 76 esztendő alatt keményen meg­A kegyelet napja, a történelmi emlékezet példája volta koszorúzás mozzanata. tanította az elnyomó hatalom ezeket a fogalmakat. És akkor a templomkertben, ott, ahol a nemzetközi forgal­mú út is kanyart enged, lassíta­nia kell így a járműnek, és az utas kénytelen föltekinteni a hatalmas kőtömbre, azon a bronz öntvényben az örökké­valóságba kacsintó évszámok­ra, ott a kertben ünnepi palást­ban fölsorakozott négy refor­mátus pap, Zsold Béla, Incze Sándor, Pásztori Tibor, Incze Zsolt, ott állott koszorúval ke­zében Balázs Ádám bukaresti magyar kultúrattasé, Csorvás község küldöttei a falutestvéri­ség nevében, és leleplezte a szobrot Beke György és e sorok írója, a faluból elszármazottak. Beszédek hangzottak el, szólt Béres Gyula polgármester, Fe­jér Dénes, a Magyarok Világ- szövetsége lapjának, a Világ­lapnak főszerkesztője, Beke György író, a község díszpolgá­ra, Domonkos László, a Duna Televízió szerkesztője, Nemes Antal az RMDSZ részéről, Ko- suba István, Csorvás község al­polgármestere, Kelemen Edit, a Művelődési Egyesület ve­zetője, Puskás Bálint szenátor. A kegyelet napja, a történelmi emlékezet példája volt a koszo­rúzás mozzanata. Keresztes Enikő iskolás tanítványai min­den bizonnyal úgy viszik emlé­kezetét ennek a napnak, ahogy eleik, 1100 éven keresztül. Faggyas Sándor ________ A Postabank magas színvo­nalon reagált a körülötte ki­alakult helyzetre, a válság- hangulat kezeléséhez nincs szükség államilag vezérelt lépésekre -jelentette ki a PM helyettes államtitkára, miután a hazai pénzügyi élet vezetői tájékozódtak a Postabank helyzetéről. A bankszakma képviselői szo­lidaritásukról biztosították a közismert lakossági pénzin­tézet vezetőit, és megígér­ték, hogy a versenytársak nem használják ki ezt a helyzetet piacszerzésre, a lakossági ügyfelek elcsábítá­sára. Egy nehéz hétvége után - amikor három nap alatt több mint húsz­milliárd forintot vettek ki a bank­ból-jelentősen csillapodott a la­kosság körében kirobbant(ott) pánik. A rémhír, miszerint a Pos­tabank a csőd szélérejutott, hamisnak bizo­nyult, s bár a bank, valamint a kormányzati és pénzügyi ve­zetők, szakértők kezdettől biztosították a közvéleményt, hogy válto­zatlanul stabil és fizetőké­pes a pénzintézet, a pénzü­ket féltő kisbetétesek több­sége csak azután kezdett megnyugodni, hogy a bank az óriási nyomás dacára minden ügyfél pénzkivételi igényét teljesíti. Hogy ki és mi indította el ezt a pánikhullámot? Aligha­nem van igazság abban a vé­leményben, hogy egyrészt a politika iránti bizalomdefi­cit növekedése, az állami ve­zetők szavahihetőségébe ve­tett hit megrendülése, más­részt a romló és kiszámítha­tatlan létfeltételek, a jog- és a közbiztonság naponta ta­pasztalt elégtelensége tette fogékonnyá a lakosságot ilyen rémhírekre. Ám azok­nak is igazuk lehet, akik sze­rint ekkora pánik spontán módon aligha törhetett vol­na ki az ország második leg­nagyobb bankjával kapcso­latban, amelyik a hazai pénzügyi rendszer egyik legstabilabb pillére, min­tegy négymillió ügyfél beté­teit gyűjti. Ezért is volt különösen fon­tos, hogy a hazai pénzügyi élet vezetői után a kormány és a politikai pártok képvi­selői is megfelelően reagál­janak a válsághelyzetre. A parlamentben elhangzott napirend előtti felszólalások szerint a koalíciós és az el­lenzéki pártok lényegében egyetértenek abban, hogy a Postabank jól állta a három­napos „ostromot”, helyzete fokozatosan normalizáló­dik, s így a bank, valamint az egész bankrendszer irán­ti lakossági bizalom remél­hetőleg rövid időn belül hely­reállítható. Ez után az a fő fela­dat, hogy a poli­tika iránti biza­lomdeficitet is csökkentsék a pártok, illetve a közszereplők, mert ez alapvető feltétele nem­csak a pénzügyi, hanem a politi­kai stabilitásnak és a társadalmi békének is. Biz­tatóan hangzott, hogy a mi­niszterelnök megköszönte az ellenzéki pártok többsé­gének higgadt, konstruktív, az ország érdekeit szem előtt tartó magatartását a Postabank ügyével kapcso­latban. Ugyanakkor elítélte mind a rémhírteijesztőket, mind azokat a felelőtlen erőket, amelyek politikai tőkét kívántak kovácsolni a társadalmi feszültségekből. Hogy az ország érdekeit - ilyen és ehhez hasonló ese­tekben - saját érdekeik fölé tudják-e emelni a pártok, és a kormányzat képes-e gyor­san felszámolni a pánikhan­gulat káros következmé­nyeit, egyúttal levonni a megfelelő tanulságot az ügyből, az nagyban befolyá­solhatja a választási kam­pányt és a választások vég­eredményét, nem utolsó­sorban a következő kor­mány mozgásterét. A Postabank jól állta a háromna­pos „ostro­mot”, hely­zete fokoza­tosan nor­malizálódik. Bernhard herceg tisztelője A holland királynő édesapja, Bernhard herceg (84) Rot­terdamban felavatta egy hol­land szobrász, Késs Verkade alkotását. Az összegyűlt tömegből hir­telen előugrott egy 73 éves hölgy, és így szólította meg Bram Peper rotterdami pol­gármestert: „Marié Lumernek hívnak, és kérem, mutasson már be a hercegnek!” Bernhard her­ceg odafordult, és nevetve mondta: „Jól ismerem a nevét, elég gyakran olvastam. Örülök, hogy személyesen is megis­merkedhetek önnel.” Lumer asszony repesett a boldog­ságtól, hiszen valószínűleg ő az idős herceg legnagyobb tisztelője. Az utóbbi húsz évben több mint száz levelet írt hozzá... Mi újság Iréné hercegnőnél? Mióta Beatrix királynő húga, Iréné (56) 1981-ben elvált Carlos Hugó Bourbon her­cegtől, meglehetős csend veszi körül. Négy felnőtt gyermeke rég felnőtt már, Iréné teljesen visszavo­nultan él, és ezoteri­kus köny­vek írásá­val foglal­kozik. Most édesapja utónevét viseli: Lippe-Biester- feld Iréné hercegnőnek hívják. Az exki­rálynő volán mögött Nők a volán mögött! E ma már megszokott jelenség­hez mégis túl sok előítélet kötődik. Talán ennek köszön­hető, hogy Annamária volt gö­rög királyné (49) nem érezte magát biztonságban a volán mögött, ezért vett néhány óra autóleckét egy oktatónál. „Az öt óra gyakorlás elég volt hoz­zá, hogy felfrissítsem a vezetési ismereteimet”, mondja moso­lyogva a hercegnő. „Most újra jól érzem magam a kocsiban.” A német elnök a spanyol királynál Mintha csak baráti láto­gatást tett volna: Ro­mán Herzog német köz- társasági el­nök és fele­sége, Christi- ane Madrid­ban János Károly spa­nyol király és Zsófia ki­rályné vendégei voltak. Mi­közben a két államfő a nem­zetközi politikáról diskurált, a királyné és az elnökné a gyermeknevelésről meg az ál­latvédelemről beszélgetett a tea mellett. Ráadásul tolmács nélkül, hi­szen Zsófia királynő tökélete­sen beszél németül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom