Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-12 / 11. szám
Modern élet 1997. március 12. 5 A megbetegedések 80 százalékát a helytelen táplálkozás okozza Sok gyerek nem olvas, csak tévét néz „Kórokozók”a fogyasztói kosárban Duane Hanson: Supermarket Lady (1969) Polák Imre Az egészség, az egészséges életmód titka tulajdonképpen évezredek óta ismert. Három alappillére: egyszerű, stresszhatásoktól mentes élet, helyes táplálkozás, sok mozgás a friss levegőn. Ugyanakkor tény, hogy az utóbbi három évezredben a nagy kultúrák és birodalmak - egyiptomi, görög, római miután fejlettségük legmagasabb fokára jutottak, a gazdagság, a jólét és fényűzés okán széthullottak, elpusztultak. Egyiptom nagy uralkodója, II. Ramszesz érelmeszesedésben szenvedett - múmiája legalábbis erről tanúskodik. Az „isteni” Caesar keringési zavarait állítólagos epilepsziája sem misztifikálta császárivá. A degeneráció idejekorán felütötte fejét a gazdagságban dúskáló görög városállamokban is, annak ellenére, hogy felsőbb körökben a vegetáriánus táplálkozás „divatosnak” számított. Modernnek nevezett korunkban - az orvostudomány soha nem tapasztalt fejlődésének ellenére - a megbetegedések 80 százalékát a helytelen táplálkozás, 10,6 százalékát a zajártalom és a rohanó életmód, 6,4 százalékát a stressz okozza. A vírusokat, baktériumokat és a különböző mikroorganizmusokat csupán a megbetegedések fennmaradó három százalékáért tehetjük felelőssé. Persze egyéb statisztikák is léteznek. A fejlett iparral rendelkező országokban az elhalálozások kétharmadát szív- és érrendszeri, illetve daganatos megbetegedések okozzák. Ugyanakkor a nők két-, a férfiak egyharmada rendelkezik súlyfölösleggel. Tagadhatatlan, hogy mindez fokozott igényeket támaszt az egészségügyi gondoskodással szemben. Az Egyesült Államokban 1950-ben mintegy 12 milliárd dollárt fordítottak az egészségügyre. A hetvenes években a költségvetési tétel már 70 milliárdra szökkent. A várt eredmény azonban elmaradt. Ok és okozati összefüggések nyomára bukkanni a különböző statisztikai kimutatásokban, tudományos felmérésekben ugyancsak nem nehéz. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a probléma eredendő oka emberi tényezővel határolható be. A visszafogottabb fogyasztás, a szerényebb-egyszerűbb életvitel, az értékrend áthangolása feltétlenül lassítja az élettempót, tehát kiiktatja a stresszek nagyobb részét. Több idő jut cselekvő pihenésre, regenerációra. Nyilvánvaló, hogy az említett alappillérek megkerülésével a probléma nem oldható meg. Gyógyszerrel sem... A gyógyszeripar elismerésre méltó csúcsteljesítményei - legalább két évtizede - végeredményben a tüneti kezelés csalóka délibábján futnak zátonyra. Sőt még ez is a visszájára fordult. Az egykori NSZK-ban kimutatták, hogy a kórházi betegellátás 5 százaléka fölösleges gyógyszer- fogyasztásra vezethető vissza. A francia gyógyszerészek emlékezetes toulouse-i kongresszusán nyilvánosságra hozták, hogy a „páciensek” 87 százaléka mielőtt orvoshoz fordult volna, különböző tablettákkal kezelte magát. Az Egyesült Államokban 100 ezernél több fajta gyógyszer kapható a piacon, ezzel szemben mindössze 200 az ismert és jelentősebb hatóanyagok száma. Az International Héráid Tribüné beszámolt arról a felettébb szomorú tényről, hogy a gyógyszeripar mindössze a haszon tíz százalékát fordítja kutatásra, viszont ennek kétszeresét költi reklámra. Gazdasági szakemberek jó ideje tudják, hogy a betegség megelőzése lényegesen olcsóbb a gyógyításnál. Olcsóbb a társadalom, olcsóbb az állampolgár számára. Egészségügyi szakemberek azt is tudják, hogy a civilizációs betegségek felszámolásához egyedül a civilizációs ártalmak felszámolásán keresztül vezet az út. Nos, a megoldás talán túl egyszerű ahhoz, hogy komolyan vegyük... mert hiszen ha kevesebbet fogyasztunk, kevesebbet szemetelünk. Ha tisztább, egészségesebb környezetben élünk, ritkábban betegszünk meg... kevesebbet költünk orvosra, gyógyszerre... csökkenthető a családi költség- vetés. Nem biztos, hogy a modern társadalom fokmérője a termelés és fogyasztás növekedésével azonosítható. Az emberről történő sokoldalú gondoskodás nem a fogyasztás emelkedő mutatóiban keresendő, viszont a betegségek, különböző kórok sorában föllelhetők a túl bőségesre méretezett fogyasztói kosárban. Kétségtelen ugyanis, hogy az egészségügyi szolgáltatások szempontjából a páciens „fogyasztónak” bizonyul. Csupán a megbetegedés kis hányadát okozzák nehezen elhárítható, a természetes közegben föllelhető okok. Döntő többségük a helytelen táplálkozásból, drogok beviteléből, mozgásszegény életmódból, a „magasabb életszínvonalért” folytatott hajszából, a környezet szennyezéséből, forgalmi balesetekből, fölösleges és túlzott gyógyszerfogyasztásból ered. Jóllehet, paradoxon, de a kényelmes élet kényelmetlenségek szülőanyja. Verítékezve szabadulunk meg a fölösleges kilóktól, türelmetlenül feszengünk az orvosi rendelők várótermeiben, milliókat költünk környezetvédelemre... Mindez feneketlen zsák, amíg nem szüntetjük meg az okokat. A betegség megelőzése lényegesen olcsóbb a gyógyításnál. Az olvasás pótolhatatlan A nagymama csalódott volt. Megtakarított pénzén megvette unokájának karácsonyra Andersen meséit. A kisfiú nem tulajdonított nagy figyelmet a könyvnek. A veje meg is jegyezte: „Nagyi, hiszen ő még a tavaly kapott könyvet sem olvasta el. Higgye el, a mai gyerekek nemigen olvasnak könyvet. Inkább tévét néznek.” Sajnos, mindez igaz, de a fiú papájának megjegyzése akkor sem vall valami bölcs gondolkodásra. Bármilyen modern technika áll is a rendelkezésünkre, a jó könyv pótolhatatlan. Pszichológusok állítják, hogy az értékes könyv a gyermek lelki és szellemi fejlődése szempontjából sokkal hasznosabb és fontosabb, mint a tévézés, bár nélküle aligha tudnánk elképzelni az életünket. A képernyőn világosan látható a királylány, a boszorkány, a varázsló, de ha az olvasott mese tartalmát mondja el a gyerek, saját vizuális elképzeléseit is beleépíti. Óriási szerepet játszik itt a képzelőerő. Olvasáskor aktívabb az agy, vagyis az olvasás igényesebb, mint a tévénézés. A könyvnek még egy sajátossága van: az olvasó bármikor visszatérhet egy-egy részhez, újraolvashatja. Az televízió óriási mennyiségű információt zúdít ránk, amelyet nem is tudunk megemészteni, nem még elgondolkodni róla. A képernyőről felénk zúduló információ- mennyiséget csak felületesen érzékeljük, ami végeredményben az ember felületessé válásához vezet. Jó lenne, ha minden gyereknek saját könyvtára lenne, amelyhez bármikor hozzányúlhatna. Ezzel kialakulna a gyerek pozitív viszonya az irodalomhoz. Nem utolsó szempont az sem, hogy a könyvszerető gyerek alaposan megismeri az írott szöveget, tökéletesen elsajátítja anyanyelvét, jobban ki tudja magát fejezni, gazdagodik a szókincse. -solJó lenne, ha minden gyereknek saját könyvtára lenne,amelyhez bármikor hozzá- nyúlhatna. ♦ Még a legjobb tévéműsor sem pótolhatja a könyvélményt, ami a gyerek szellemi fejlődése szempontjából felbecsülhetetlen. ♦ Óvatosan, erőszak nélkül mi is segíthetünk a könyvek helyes kiválasztásában. ♦ A könyvet már óvodáskorban meg kell szerettetni a gyerekkel. A könyv jobban fejleszti a fantáziát, mint a legjobb film Mozaik Mossunk este hajat Közeledik a tavasz, a virágporra érzékenyek veszélyes időszaka. Nem árt tudni: a pollen összegyűlik a hajban is, ezért éjszaka, amikor békés nyugalomra térünk, belélegezzük a párnáról. Ez a nem allergiásoknál is éjszakai tüsszö- gési rohamokat vált ki. Célszerű rendszeresen hajat mosni este, lefekvés előtt, sőt az sem árt, ha a párnahuzatot, ágyneműt gyakrabban váltjuk a kritikus időszakban. Szaggyógyászat Gondolták volna, hogy orrunk elcsábulhat, és gazdáját arra is képes rábírni, hogy a „préda” után eredjen? Igenis vannak szerelemkeltő szagok. Ha ezt elfogadják, már azon a tételen sem fognak meglepődni, ha valaki azt bizonygatja, igenis szoros összeköttetésben vannak az egymástól térben oly távoli testrészek, mint az orr és a lábak. Ha ezt elhisszük, innen már nem olyan képtelenség azt is igaznak tartani, hogy az orron át vezet az út az oltárhoz... Mert sokak számára talán közhely: nemcsak a szívet-lelket gyönyörködtető szép látvány hat gyógyítólag kedélyünkre, hanem a kellemes illat is. Jó hangulatunk támad egy vonzó személy finom illatától, és ha ezt a szagélményt izgatónak, vagyis a szoros értelmében (oda) vonzónak véljük, már nyakig benne is vagyunk témánk kellős közepében. Az illat bonyolult áttételeken keresztül hat idegrendszerünkre, kedélyünkre, vágyainkra, befolyásolja döntéseinket, pár- választásunkat, és így akár életünket is. Fő az önbizalom! Egy amerikai tanulmány szerint egyes emberek „adottsága” a boldogságra való képesség. Nem az életkörülmények a meghatározóak, hanem a belső beállítódás: a magát boldognak érző ember önértékelése stabil, erős. Intelligens, egészséges és „szociálisan rendben” van. Úgy érzi, kontroll alatt tudja tartani életét. Optimista és tisztában van képességeivel. Többségük extrovertált és könnyen teremt kapcsolatot. Ez az „állapot” stabilnak tűnik, hiszen 5-10 évvel később is ugyanolyan boldognak mondták, érezték magukat - és mindezt minden sorscsapás ellenére!
