Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-05 / 10. szám
8 1997. március 5. Ripo Látogatóban a Közép-Európa Intézet könyvtárában Múlt- és jelenkutatás, jövő századi technikával Kövesdi Károly Képzelje el az olvasó, hogy leül egy számítógép elé, egy programban kinyitja mondjuk Szlovákia térképét, megkeresi rajta a szülővárosát, s néhány perc alatt szinte minden lényeges adatot megtudhat a településről. Például, milyen kulturális intézményei vannak, évtizedekre visszamenően milyen a község etnikai, demográfiai összetétele és sok más hasznos adatot. Mindezt a Közép-Európa Intézet könyvtárában láttuk Budapesten, ahol Dippold Péter, a könyvtár igazgatója mutatta be ezt a kisebbfajta csodát. Előrebocsátjuk, tudományos könyvtárról van szó, amely a kutatói programok végzése mellett elsősorban a kutatók, politológusok, egyetemi hallgatók munkáját szolgálja. Könyvtárunk esetében két vagy három gyűjtőkörről lehet beszélni - mondja Dippold Péter. - Az egyik a közép-európai régióra vonatkozó folyóirat- és kéziratgyűjtemény, a másik a könyvtár eredetéből fakadó specialitás: ez a kisebbségi kérdések összegyűjtése, az ezzel foglalkozó könyvek, kéziratok, cikkek gyűjteménye. Kéziratok vonatkozásában különösen gazdag a gyűjtemény. A harmadik a külügyi intézettel kapcsolatos, tehát külpolitikai jellegű könyvek és folyóiratok gyűjtése. dolgozzuk fel az anyagainkat, ami azt jelenti, hogy katalógusunk a számítógépen található meg. Ez olyan kombinált visszakeresést tesz lehetővé, amely sokkal több irányból teszi hozzáférhetővé a dokumentumokat, mint a „klasszikus” katalógus. Különösen fontos a könyveknél és a kéziratoknál, hogy kiépítettünk egy olyan tárgyszórendszert, amelynek alapján mindenféle kombináció lehetséges a keresésben. Ami máshol nincs meg, illetve nem ilyen koncentráltan van meg, az a kéziratgyűjteményünk. ott az egyik utcából a másikba talpalnia. Itt mindent megtalál. Elsősorban mi az, amit az érdeklődők, kutatók nem találnak meg másutt? Nálunk főleg a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakirodalmat lehet egy helyen, koncentráltan megtalálni. Tudatosan így építettük föl a könyvtárat. Szabadpolcos rendszerben helyeztük el a könyveket, ahol az olvasó-kutató egy helyen találja meg az őt érdeklő témára vonatkozó irodalmat. Ez az egyik fajta hozzáférhetőség. A másik, hogy egy integrált könyvtári rendszerben Hogyan történik maga a gyűjtés? Kéziratgyűjteményünk az egykori Magyarságkutató Intézet archívumán alapszik, s ennek kifejezetten a kisebbségi kérdés volt mindig a specifikuma. Itt eredetileg olyan dokumentumokat gyűjtöttünk, amelyek akkoriban még nem jelenhettek meg (a Magyarságkutató Intézet 1988-ban alakult.) Ebből a korszakból elég értékes tanulmányaink vannak, amelyek lehet, hogy időközben megjelentek, de az eredeti dokumentum nálunk található meg. A tanulmányokon kívül erősen koncentráltunk az adatok gyűjtésére, ennek megfelelően rengeteg olyan statisztikai faktografi- kus anyagunk van, amit ebben a számítógépes rendszerben könnyen vissza lehet keresni. Nagyon fontos részét képezik a gyűjteménynek a különböző konferenciák anyagai. Van egy új, tavaly kezdődött gyűjtésünk, amely a nem magyarországi magyar pártokra vonatkozó több ezer dokumentumot tartalmaz. Elsősorban azokat a kiadványokat, jegyzőkönyveket, állásfoglalásokat, határozatokat gyűjtjük, amelyek a pártok archívumaiban egyébként elsüllyednének. Ha tehát valaki kifejezetten a magyar pártokkal foglalkozó tanulmányt szeretne írni, nem kell elmennie Pozsonyba vagy Kolozsvárra, s A szakma feltehetően jól ismeri intézményüket, amely nem az utca emberének olvasói éhségét hivatott kielégíteni... Ez nem „frontkönyvtár”, tehát ha nagyon nyilvános lenne a propagandánk, elárasztanának bennünket különböző kérdésekkel, amelyek nem kifejezetten a tudományos érdekeket, információt szolgálnák, és belefulladnánk a munkába. Kis könyvtár vagyunk, tehát nincs akkora kapacitásunk, hogy országos szerepkört felvállaljunk. De ha egy felvidéki diák mondjuk az egyetemen olyan szakdolgozati témát választ, ami akár az ottani magyarságra vonatkozik, vagy külpolitikai, eseüeg a közép-európai régióra vonatkozó dolgozatot akar írni, akkor segítünk. Nem az a célunk, hogy mindenkit összegyűjtsünk, inkább arra törekszünk, hogy ha itt nincs is meg valamilyen dokumentum vagy anyag, tudjuk, hova küldjük az illetőt. Tehát egyfajta közvetítő szerepet is felvállalunk. A könyvtár adatgyűjtési alapkutatásokat is végez. Ennek fontos része a statisztikai adatgyűjtemény, amely az EuroGraf nevet viseli. Ez nem más, mint a közép-európai régió etnikai adatainak községszintű összegyűjtése. 1910-től a napjainkig összegyűjtöttük a Magyarországon kívüli magyarlakta települések etnikai adatait. Nemcsak a magyarság adatait tartalmazza. A Sebők László vezette programban dolgoznak nem magyarországi kutatók is. Lényege, hogy adatbázisokban összegyűjtöttük a népszámlálási adatok alapján az etnikai adatokat községenként. Ezeknek a községeknek a térképét, szintén digitalizálva, a számítógépen vissza tudjuk keresni, és ezt az adatbázist és a térképet egy saját fejlesztésű szoftver kapcsolja össze, aminek következtében bizonyos területegységekről átfogó statisztikai képünk, térképünk van, s ezen a térképen diagramokkal ábrázolni tudjuk a különböző területek etnikai megoszlását. Az etnikai adatok után szeretnénk más adatokat is ábrázolni a térképeken. Most éppen a választási adatok bevitelét végezzük. A térképet szeretnénk majd területileg kibővíteni - az egész Köztes-Európa térképét szeretnénk digitalizált formában bevinni a számítógépbe, tehát a Balti államoktól egészen Bulgáriáig és Görögországig. A programnak EtnoGraf volt az eredeti neve, s azért kereszteltük át Eu- roGrafra, hogy jelezzük, nemcsak az etnikai adatokat akarjuk feldolgozni. Másik programunk egy bibliográfiai témájú adatgyűjtés. A müncheni Südost-Instituttal együttműködve egy közép-kelet- európai bibliográfiai kézikönyvet készítünk, amely kifejezetten a nemzetiségekkel foglalkozik. Ez a Közép-Kelet-Európa nemzetiségeinek bibliográfiai kézikönyve címet fogja viselni. Mintegy tíztizenkétezer tételes bibliográfiát állítunk össze, amelyben a régió huszonkét országának nemzetiségekkel foglalkozó irodalmát szeretnénk feltárni, minden érintett nyelven. Könyv formájában is megjelenik, de az adatbázisba is bevisszük. Az egyes országok térképei mellett minden egyes nemzetiségről lesz egy lexikoncikk (honnan jöttek, mi a nyelvük, statisztikai alapadatok a nemzetiségek számáról stb.). Ha minden jól megy, szeretnénk CD-n is kiadni. A harmadik adatgyűjtési kutatási tevékenység pedig a nem magyarországi magyar intézmények adatainak az összegyűjtése. Ebbe beletartoznak az óvodák, iskolák, a különböző egyházközségek, egyházi szervezetek, alapítványok, pártok adatai, címei, telefonszámai stb. Ezt is adatbázisba szervezve kezdtük gyűjteni, és szeretnénk összekapcsolni majd a térképpel és a bibliográfiával. A siker titka: a problémák csak ideiglenesek Czellar Judit Nincs olyan honfitársunk egész Európában, aki annyira bámulatra méltó életpályát futott volna be, mint Bogsch Árpád. Ő a vezérigazgatója a Genfben székelő Szellemi Tulajdon Világ- szervezetének, mely az egész földgolyónkat behálózó, a világ több mint 150 országát magába foglaló intézményrendszer. Bogsch Árpád tevékenységét számos ország ismerte el magas kormánykitüntetéssel, jó néhány egyetem választotta díszdoktorrá, se szeri, se száma azoknak a rendjeleknek, címeknek és fokozatoknak, melyekkel a világ elismeréssel adózott nagyszerű tehetségének. Nem meséli el senkinek, hogy három, egy budapesti, egy Párizsban szerzett és egy amerikai jogi diplomája is van. Egyetlen dolgot mutat meg vendégeinek büszkén, Késmárk városának címerét, melyet díszpolgárrá választása alkalmából kapott apja szülővárosától. Bogsch Árpád Budapesten született, a budapesti jogi tanulmányok után a Magyar Rádiónál kezdte pályafutását 1945-ben, itt foglalkozott először komolyan szerzői jogi kérdésekkel. Majd a szovjet rendszerű Rákosi- diktatúra elől, hogy védje maga és családja életét, testi és szellemi szabadságát, 1948-ban Magyarországról Párizsba menekült.- Szerencsém volt, soha nem voltam kenyér nélkül, hiszen a francia fővárosba kerülvén azonnal munkát kaptam az UNESCO- nál, ahol éveken keresztül foglalkoztam szerzői jogi kérdésekkel. Sikerült elmélyült ismeretekre szert tennem a szellemi jogok három alapterületén: a szabadalmi, a védjegy és a szerzői jogtudományban. Hat év után Washingtonba hívtak a Szerzői Jogi Hivatal osztályára, mely a Lib- rary of Congress része volt, itt dolgoztam kilenc éven át, majd 1963-tól Genfben élek, mert A Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat kézikönyvtári szinten gyűjti és feldolgozza a közép-ke- let-európai térségre és külpolitikára vonatkozó, főleg 1945 utáni szakirodalmat. A könyvtár jelenlegi állománya mintegy 10 ezer kötet. A kelet-európai változások nyomán a régió országainak könyv- és sajtópiaca egyik pillanatról a mé gyarországc zett a kele kék feldől; igyekszik p hogy összeg visszakeresi európai őrs ról és a m szóló legfon megválasztottak a Szellemi Tulajdon Világszervezete elődje aligazgatójának, 1973-ban pedig vezérigazgatónak. Anekdotaként elmondanám, hogy nálunk szavazással döntenek a posztokról, ezért különösen érdekelt, hogy 1963-ban az akkori kommunista Magyarország küldöttei vajon ellenem fognak-e szavazni a választáson, hiszen azt az utasítást kapták a rezsimtől. De becsületükre legyen mondva, kimentek a tanácsteremből a szavazáskor, hogy ne kelljen betartani az ellenem szóló otthoni parancsot. Mindig becsültem az egyenes viselkedést, legnagyobb tisztelettel adózom azoknak az embereknek, akik nem menekültek el otthonról, hanem megpróbálták őrizni az erkölcsi, kulturális, szellemi értékeket, nem adták el magukat a diktatúra vezéreinek, nekik köszönhető, hogy a humánus értékek nem vesztek el Magyarországon.- Milyen szerepet játszott a család, az iskola abban, hogy a szakmai siker csúcsát elérte?- Apám jogászként hagyta rám a szakma szeretetét, anyámtól a nyelvek ismeretét kaptam, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban pedig, ahol világhírű tanárok tanítottak, munkaszeretetre, vallási türelemre, szilárd erkölcsi tartásra neveltek minket. A szellemi nyitottság, a humánus viselkedés jellemezte az iskola szellemét. Bizonyára nem véletlen, hogy jó pár Nobel-díjas ma, került ki ebből a gimnáziur- Milyen nehézségeket kell küzdenie élete folyamán?- Magát az emigráns létet.. emigráns, mikor elhagyja h ját, társadalmilag nullává v elveszíti mindazt a társadal hátteret, amit nagyszülei, s elértek az elhagyott hazába Nehéz elviselni, hogy hozzí tozóit nem látja, anyanyelv nem hallja. Sőt az ötvenes e ben annyira nem lehetett n> lis emberi kapcsolatot tana hogy anyám kért, lehetőleg telefonáljak neki, hanem in írjak, mert rettegett a lehall tástól. De mit is lehetett vol ilyen körülmények között n dani, kérdezni a szokványo: „hogy vagyon” kívül? 1963-
