Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-05 / 10. szám
Politika 1997. március 5. 3 Mindkét fél védi a maga igazát Ne bízzák Hágára? P.Vonyik Erzsébet E napokban kezdődik a Bősről folyó szlovák—magyar hágai pereskedés szóbeli szakasza. Július Binder vízügyi igazgató, a Duna elterelésének fő „elkövetője” esetleg ellátogat Hágába, hogy - mint mondta - beleszagoljon a tárgyalások levegőjébe. Megtudtuk tőle, hogy a hágai bírák április 3-án eljönnek és megnézik a bősi erőművet. A bírákat, ha megszemlélik a terepet, nem tudni, sokkolja-e a látvány, vagy elkápráztatja. De az ottlakókat nagyon sok probléma sújtja, a lehetetlenné vált közlekedés és a világtól való elzártság ezer átka... Rendszeres a kompjárat és a buszközlekedés is olcsóbb, ehhez mi is hozzájárulunk. Csakhogy a komp megbízhatatlan... Én egyet mondhatok: nagyon jó a kapcsolatom az ottani polgár- mesterekkel, gyakran találkozunk, s ők nem panaszkodnak. Sőt nagyon is elégedettek. Az ellenkezőjét tapasztaltam egy doborgazi gyűlésen, ahol gyakran emlegették az ön nevét, de nem az elégedettség hangján, mert a vízmű környékén élő emberek hiába várnak a beígért olcsóbb villanyra... Ki ígért ilyesmit? Nem vagyok ostoba és jó az emlékezetem, ezért kijelenthetem: soha ilyesmit nem ígértem. Hiszen a No- váky környékén lakóknak nemcsak az áramot kellene ingyen adnunk, hanem a mosóport is! Az is ezen a közbirtokossági évzárón hangzott el, hogy Vajka mellett a közbirtokossághoz tartozó egykori legelő területén az ön cége által kikotort kavicsgödrök egy partszakaszát vállalata továbbadta egy magáncégnek, amely megkezdte a telkek árusítását... Hazugság, hogy valamiféle magáncégnek adtuk tovább a tópart egy részét, s ha birtokunkban lesz ezt az állítást igazoló okirat, akkor perelni fogunk. Mert ez egyenesen félrevezetés. A tó környékén a falvak osztogatnak törvényellenesen telkeket, de a víz a miénk, s a tavakat körülkeríthetjük... Annak ellenére, hogy a kavicsgödör helyén lévő korábbi legelő a falué, pontosabban a helyi közbirtokosságé volt? Nem így van, a tavak a mieink. Mi megvettük azt a területet, ahol a kavicsgödröket kikotortuk. A tópart egy bizonyos része is a miénk. Éppen tegnap tárgyaltam a bodaki polgármesterrel arról, hogy egy részvénytársaságot hozzunk létre annak a sok disznóságnak a megfékezésére, ami ott történik. De elnézést, azt nem lehet eltűrni, hogy valaki ott vécéket építsen. Kidolgoztunk egy tervet a tavak hasznosítására. Ezt megvitatják az érintett faluk lakosaival? A tervet legalább két éve megkapta minden polgármester. Mi megmondtuk nekik, hogy így képzeltük el a területrendezést, ők pedig véleményezhetik. A bodaki polgármester például a mi közvetítésünkkel már tárgyal is arról, hogy a villamosvezetéket meghosszabbítják egészen a tavakig. Kár, hogy az emberek tájékozatlanok, akadnak, akik félretájékoztatnak. De hihetetlen dolgok történnek: idegenek önkényesen telkeket foglalnak le a tónál, karókkal körülkerítik, ráhelyeznek egy lakókocsit és övék a telek... Azt hiszem, hogy a járási szervek, leginkább a környezetvédelmi hivatal feladata, hogy rendet tegyen. Megsúghatom önnek, hogy a tavak vize épp a törvénytelen telekfoglalók miatt már egészségre ártalmas. Akik „feketén” telepedtek meg a parton, e rövidke idő alatt is elszennyezték a vizet. Várható, hogy tavasszal rendeletileg tiltják meg a tavakban a fürdést. Ön gyakran nyilatkozik arról, hogy a bősi vízműnek, a felvízcsatornának milyen jó hatása van a környező erdőkre és egyáltalán az élővilágra. Megfordultam azonban néhány olyan lakossági fórumon, amelyeken szóba került az erdők tömeges kiszáradása. Például a már említett doborgazi gyűlésen szorgalmazták, hogy a helyi közbirtokosság kérjen kártérítést az ön cégétől, mivel a Duna elterelése miatt mintegy kétszáz méteres sávban kiszáradtak az erdők. Van, ahol hűsz-ötven méteres övezetben kiszáradtak az erdők, ez igaz. De ez az egyik érvünk is a magyar féllel szemben Hágában, hogy nem alakított ki bukókat. Valóban, egy keskeny sávban kipusztultak az erdők, de a bukók megépítésének elmaradása miatt. S éppen a kiszáradás miatt keletkezett károk megtérítését követeljük a magyar féltől. Tervezi-e ön, hogy a közeljövőben ellátogat a bősi erőmű környékén élő emberek közé a felmerülő gondok megvitatása végett ? Az ellenkezőjét állítom: nagyon sok áldásos hatása van az erőműnek, s az emberek elégedettek, hiszen gyakran megfordulok ott. Nincs kifogásom az ellen, hogy részt vegyek egy szolid vitán, amelytől távol tartják az esetleges hőbörgőket. Minden vitát nagyon hasznosnak tartok. Nemrég találkoztam a környező falvak tizenhat polgármesterével, s nagyon kellemesen meglepődtem, hogy milyen változás állt be ezeknek a felelős képviselőknek a véleményében. Fenes bősi polgármester a tévés vitaműsorban megmondta: ők elégedettek azzal, amit tőlünk kaptak. A felvízcsatorna környéke soha nem volt így kiépítve, mint most. Mindenük megvan az ott lakóknak. Aki igazságos, az elismeri, hogy a vízi erőmű előnyökkel jár. Megmondhatják a halászok, hogy ennyi halat soha nem fogtak! Idén nem lesz tömeges halpusztulás? Volt egyáltalán? Ja, igen, 1992- ben a NOVA televízió szerkesztője lapátra tett halakat és mutogatta országnak-világnak. Idén a szerkesző úr ezt nem tudná megismételni, mert annyi a víz, hogy belefulladna... Az idén lesz mesterséges árvíz? Mert legutóbb váratlanul jött, az emberek nem is tudták, miért van víz alatt a telkük... Tavaly megakadályoztuk, hogy a környezetvédelmi minisztérium elárasszon bizonyos területeket, mert nem volt rá szükség. Idén ha szükséges lesz, akkor áprilisban vagy májusban esedékes, de semmiképp sem a fő turisztikai idényben. P.Vonyik Erzsébet __________ E napokban új fejezet kezdődött a szlovák-magyar Bős-vitában. A Hágai Nemzetközi Bíróság több mint három éven át fokozatosan begyűjtötte és áttanulmányozta a perben álló felektől a több ezer oldalnyi írásos anyagot, most pedig a szóbeli meghallgatások következnek. Szlovák és magyar jogásztekintélyek neves külföldi kollégáik bevonásával védik a maguk igazát. Mindkét fél érthetően azt szeretné, ha a 15 bíra a másik felet marasztalná el. Pozsonyban szentül hiszik - legalábbis ezt állítják - és peranyagukkal is azt igyekeznek alátámasztani, hogy a magyarok indokolatlanul mondták fel a Bős-Nagymaros megépítéséről rendelkező 1977-es államközi szerződést, s emiatt Szlovákiát tetemes kár érte. A másik oldal pedig azt igyekszik bebizonyítani, hogy a szlovák fél nemzetközijogot sértő módon járt el, amikor elterelte a Dunát, a szerződés felmondását pedig Budapest a hosszú távon várható környezed károkkal indokolja. S nem utolsósorban Szlovákia azt reméli: a bíróság a magyar felet arra kötelezi, hogy az utolsó fillérig térítse meg a szerződés felmondása következtében a szlovákokat ért károkat. A megnyilatkozásokat hallgatva úgy tűnik, mindkét fél rendületlenül hisz a maga igazában. Ha tényleg így van, akkor valahogy érthetetlenek az utóbbi időben mind gyakrabban felbukkanó vélemények, hogy egy-féléves halasztást kellene kérni Hágában, s a két fél önerőből próbáljon dűlőre jutni. Mint utólag kitudódott, kétoldalú egyezkedési kísérletek az utóbbi másfél évben eddig is folytak suttyomban, minden kézzelfogható eredmény nélkül. így jogos a kérdés: mi a garancia arra, hogy éppen a rebesgetett féléves halasztás alatt sikerülne nyélbe ütni a harmadik fél kiiktatásával az egyezséget? A logika azt súgja, hogy annak a félnek állhat szándékában a halasztás, amelynek nem áll túl jól a szénája. Július Binde- rék ugyanakkor azt is jól tudják, hogy nekik a legelőnyösebb a jelenlegi magyar kormánnyal egyezkedni a megállapodás reményében. Azzal a Horn-kabi- nettel, amellyel szoros kapcsolatokat ápolnak a magyar vízügyesek, akiknek legalább olyan szívügyük Nagymaros megépítése, mint a szlovák vízügyi lobbynak. Szlovákiának a legideálisabb az lenne, ha még a másfél év múlva esedékes magyar választások előtt dűlőre vinnék a dolgot. Ez lehet az egyik mozgatórugója Hága átmeneti kiiktatásának. A másik motívumot szlovák oldalon vélhetően az a veszély szolgáltatja, hogy a bíróság várhatóan a Duna-víz felének visszaszolgáltatására kötelezi Pozsonyt. Ez a negyedik éve önálló szlovák államra nézve komoly nemzetközi presztízsveszteséget jelentene, ami egy jobb kétoldalú alkuval elkerülhető, feltéve, ha a magyarok belemennek. Az elhúzódó vita láttán felmerül az emberben, hogy ötvenegy éve semmiképpen sem jöhetett volna szóba egy ilyen szlovák—magyar vízvita. Márcsak azért sem, mert 1947- ig Dunacsún Magyarországhoz tartozott. A párizsi béke kimunkálói nem sejtették, hogy a három falu átadásával Szlovákiának milyen jószomszédi perpatvar előtt nyitnak utat... 1992 októbere - új mederbe terelik a Dunát Archív-felvétel Július Binder bármikor elbeszélgetne a felvízcsatorna környéki falvak lakosaival „Ki ígért olcsóbb áramot?” Halasztást az akar, akinek nem áll jól a szénája. Vonal alatt Dupla vagy semmi? Szűcs Béla _____________ Ne m valamilyen új társasjátékról lesz szó, hanem nagyon is komoly dologról, a népszavazásról. Egy állam életében elég ritkán fordul elő, hogy a kormány és az ország sorsát meghatározó politikai erők bizonyos kérdésekben nem tudnak megegyezni, biztosak akarnak lenni a dolgukban, ezért kikérik a lakosság véleményét. Ezúttal két probléma is megoldásra vár: a NATO-tagság és a köztársasági elnök közveden választása népszavazás útján. Mindkét kérdés körül számtalan nyilatkozat, állásfoglalás hangzik el, amelyek bizony eléggé megzavarják közvéleményünket és kétségeket támasztanak a szándékok tisztasága iránt. A politikusok a lakosságra akatják hárítani a felelősséget a döntésekért, ami végeredményben nem is rossz, mert az történik, amit az áldott nép többsége akar. Persze, a nagy kérdés az, hogyan befolyásolják a lakosságot. Vegyük a NATO-csatíakozást. Ebben a kérdésben a népszavazás már eldöntött tény. Szavazólapjával mindenki kinyilváníthatja, akaija-e a NATO-tag- ságot vagy sem. A sokat vitatott probléma azonban az, hogy a szavazólapra felkerül még másik két kérdés is. Méghozzá az, hogy egyetért-e atomfegyverek elhelyezésével Szlovákiában és külföldi csapatok állomásozta- tásával az ország területén? Állítólag aki nem válaszol mind a három kérdésre, annak szavazólapja érvénytelen lesz.f?) És itt van a kutya elásva! A kormánypárt programjában ugyanis egyértelműen szerepel a nyugati struktúrákhoz való csatlakozás. Óhajtja vagy nem a NATO-belépőt - kérdésnek elég lett volna ennyi. A rafinált kormánypárt a másik két kérdés beiktatásával a lakosság nagy többségének elveszi a kedvét az igen választól és kétségeket támaszt a NATO-ba lépés hasznossága iránt. Holott a NATO- vezetők már többször is kijelentették, hogy az új tagországokban nem óhajtanak atomfegyvereket elhelyezni és a NATÓ- nak több kisebb országa is van, ahol nincsenek támaszpontok. Az ellenzéki pártok, így a Magyar Koalíció is a csadakozás híve és az első kérdésre igen választ javasol, a másik kettőre pedig mindenki lelkiismerete szerint mondjon igent vagy nemet. Törhetjük a fejünket azon is, miért kellett ilyen korán kiírni a népszavazást. Hiszen nemzetközi fórumokon az utóbbi hetekben nem is emlegetik Szlovákiát a belépésre esélyesek első csoportjában. Elegendő lett volna népszavazást tartani a nyári NATÓ-csúcs után, amelyen kiderül, kiket hívnak meg. Ez is a kormány alibista politikáját bizonyítja. A demokratizálási folyamat erősítése helyett kiírja a népszavazást. Ha a belépésre szavaz a többség, akkor ez a kormányprogrammal összhangban történik, ha pedig nemet mondanak az emberek, a kabinet azt mondhatja: döntött a népakarat. Remélhetőleg ez utóbbi nem következik be, noha januári felmérések szerint a lakosságnak csupán 44 százaléka értett egyet a belépéssel. Moszkvában ennek ismeretében máris dicsér- getik „a bölcs szlovák népet”. A másik népszavazást az ellenzéki pártok aláírásgyűjtéssel érték el a köztársasági elnök közveden megválasztása ügyében. A kormánykoalíció kétkedése ellenére határidő előtt összegyűlt a 350 ezer aláírás. így a köztársasági elnök kiírhatja a másik népszavazást is. Az ellenzéki pártok az alkotmánytörvény parlamenti módosításával megkísérlik elérni a közvetlen elnökválasztást. Ha ez sikerül, szükségtelenné válik a másik népszavazás. Ha mégis sor kerül rá, valószínű, hogy a köztársasági elnök a dupla népszavazást egyszerre írja ki. Az elkövetkező hónapokban Szlovákia fokozott külpolitikai küzdelmek színtere lesz. A két népszavazáson kívül a koalíciós pártoknak a privatizáció kapcsán támadt nézeteltérései akár a kormány bukását is előidézhetik és idő előtti választásokra is sor kerülhet. Láthatólag nem rózsás a Meciar-kormány jövője. Az elkövetkező időszak új lehetőségeket kínál az ellenzéknek, amely a népszavazási aláírásgyűjtéssel bebizonyította, hogy népszerűsége emelkedik. Prikler László felvételei
