Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Sport 1997. január 1. Arcok az élvonalból: Safarit Katalin Olvasói ankét A somorjaiak fiatal centere Kati tizennyolc évesen harmadik idényét játssza a női I. kosárlabdali­gában Somogyi Tibor felvétele Ki volt 1996 legjobb szlovákiai magyar sportolója? J. Mészáros Karoly ________ Sa fi (környezete csak így szólít­ja) szerény, időnként még pi­ronkodó tinilány. Nem hiszem, hogy az idegennel folytatott be­szélgetéseket élvezi a legjob­ban, ő a kosarak alatt érzi iga­zán jól magát, az az ő világa. Majdhogynem azt kérdezi tőlem: miért engem, miért ró­lam? De nem teszi, inkább vála- szolgat kérdéseimre, miközben kirajzolódik előttem a tehetsé­ges somorjai kosaras arcképváz­Ha apja életben ma­rad, biztosan vívót faragott volna belőle. lata. Tudni kell róla, hogy har­madik éve játszik az I. ligás csal­lóközi női csapatban, ősztől többnyire kezdőember, a center szerepkörben. Édesapja, Safarit László egykor kiváló vívó volt. Ám nagyon fia­talon, Kati négyéves korában meghalt. Ennek is biztosan volt szerepe abban, hogy lánya nem a pástot választotta:-Anyu mesélte, hogy mikor apu megbetegedett, azt mondta: le­hetek kosaras. Ha életben ma­rad, minden bizonnyal úgyis ví­vót faragott volna belőlem. Mi­vel édesanyám valamikor kosa­razott - neki is Berti bácsi (Diósi Albert, a sportág somoijai játé­kosnevelő edzője - a szerző megj.) volt a mestere -, így én is a palánk alatt kötöttem ki. Sportcsaládban nevelkedtem. Anyu már kiskoromban elho­zott magával a csarnokba, há­roméves lehettem, amikor először vettem labdát a kezem­be. És máig itt edzem és ját­szom. Nagy lökést jelentett szá­Neve: Safarit Katalin Született: 1978. április 9- én, Dunaszerdahelyen Testi adottságai: 187cm/ 70 kg Egyesülete: Sporitefna Samorín Foglalkozása: esti tagoza­tos hallgató a Komensky momra, hogy bekerültem a szlo­vák juniorválogatottba. A fejlődés újabb kapuja nyílt meg előttem. Katinak a kosárlabda játékjelle­ge tetszik, magával ragadják a szép kombinációk, az ötletgaz­dag akciók. Centerként nem­csak a kosárba dobást kedveli, kihúzódva a palánk alól a szélsővel és az irányítóval is szí­vesen passzolgat. Nem sokat láttam játszani, de feltűnt, hogy olyan a csuklója, amellyel ha megcélozza a kosarat, nagy a valószínűsége, hogy betalál.- Berti bácsi már régen meg­mondta, igen jó kezem van. Ezt magam is érzem. Meg azért gya­korolok is. Edzőmnek köszön­Egyetem edzőképző szakán s eközben kosárlabdázik Válogatottság: a szlovákju- niorcsapat tagja Első ligás szereplés: har­madik éve játszik az élvo­nalban Kedvtelései: sport, tévéné­zés hetem, hogy idáig jutottam, mert rengeteget segített min­denben, de főleg dobótechni­kám csiszolásában. Adottságom meg fejlődőképességem ered­ményei már a pályán is jelent­keznek. Nem titkolja: kedvenc dobását egy oldalcsel után kosárra for­dulva szokta megereszteni. Ha közben pontosan céloz, nehe­zen hárítható a kosár. Amikor futni kell, inkább a rövidebb tá- vokat szereti, az erőnlétgyűjtés sohasem tartozott a legnagyobb sikerélményei közé. Annál szí­vesebben emlékezik vissza kül­földi útjaira, a kosárlabda révén sok-sok országot láthatott. Fiatal, fejlődőképes csapata van ma a somorjaiaknak. Kati kulcs­embereik egyike, persze, ha megy neki a játék, meg ha éppen nem sérült.- Ősszel már harmadszor volt bokasérülésem, mióta az I. ligá­ban szerepelünk. Kétszer a bal-, egyszer a jobb lábam fordult ki. Elég erősen. A kosárlabdában gyakori az ilyesmi, s a legveszé­lyesebb éppen az, mikor valaki­nek a cipőjén landolok. A boka könnyen megérzi. Kati naponta kétszer látogatja az edzéseket: délelőtt és este. Az egyetemre csak bizonyos időnként, egy-egy hétre jár be. Ott edzői szemüvegen keresztül ismerkedik kedvenc sportága fortélyaival. Feltétlenül hasz­nosnak tartja, hogy a játé­kosszemléleten kívül ezekkel a szempontokkal is megismer­kedjen, kosárlabdázói felfogá­sát is gazdagítja vele.- A Filozof-érában kevesebb já­téklehetőséget kaptam, így a teljesítményem visszaesett. Mi­óta új csapat van Somoiján, többször jutok szóhoz, szinte folyton kezdek, ott vagyok a pá­lyán. Nekem is hajtanom kell. Edzőm meg minduntalan buz­dít, hajtogatja: tudok ponterős lenni, ha akarok. Egy-két bajno­kin valóban kijött már a lépés, mert húsz fölötti kosármennyi­séggel zárta a kétszer húsz per­cet. De akad olyan napom is, amikor hiába igyekszem, nem és nem megy be a labda abba a fránya gyűrűbe. A szerencsének ugyan nem tulajdonítok nagy jelentőséget, de ha dobásaim­hoz hiányzik az a szükséges csi­petnyi mennyiség, akkor dob­hatok a kosárra ugyanúgy, mint máskor, nem és nem akad be. Bezzeg, ha jó napom van! Olyankor szórom a kosarakat. Safi előtt nagy jövő áll. Edzőin, de elsősorban rajta múlik, mi­lyen gyémánttá csiszolódik a honi kosarak alatt, istenadta te­Tehetségének felfe­dezője és csiholója Diósi Albert, alias Berti bácsi. hetségét mennyire tudja majd kemény edzésmunkával gyara­pítani s valóban extraklasszissá érik-e sportágában. Szorítunk neki, bárhova sodoija a kosár­labdasors. Eddig mindig So- morján játszott, a Filozófiai való frigy megszűnése után a Spori- tel’na csalogatta, de csak formá­lisan kellett klubot változtatnia, mert anyaegyesülete ősszel ép­pen az érdeklődő fővárosi klub­bal fuzionált, így Kati is volta­képpen maradt. Ugyanazon ko­sarak alatt, ahol felnőtt, ahol egykor édesanyja is játszott. Ez az alma pontosan a fája alá hul­lott. És láthatóan csillog. Családi magazinunk, a Va­sárnap olvasói ankétot hir­det az 1996-os év legjobb szlovákiai magyar sportoló­jának megállapítására. Sza­vazni a mellékelt szelvény kitöltésével, kivágásával és beküldésével (Címünk: Va­sárnap szerkesztősége, P.O. BOX49, Prievozská 14/A, 920 06 Bratislava, a borí­tékra írják rá „Az év sporto­lója”) lehet, minden szlová­kiai magyar versenyzőre. Élvonalbeli bajnokságaink­ban szép számban találha­tók. Futball- és kézilabda­csapatainkban s több más sportágban. Ha fellapozzák a Vasárnap tavalyi sportol­dalait, biztosan megtalál­Nagy Tibor éhező csapattársairól Nehéz anyagi helyzetbe ke­rült a váci NB I-es labdarú­góklub. Februárban lejár a Samsunggal kötött szponzori szerződése, és ezzel könnyen légüres térbejuthat a kilenc­venes évek egyik magyar si­kercsapata. Hogy az elmúlt hónapokban sem uralkodott rózsás állapot az együttes há­za táján, arról Nagy Tibor csapatkapitány alábbi mon­datai is árulkodnak: „Ősszel alig kaptunk pénzt a klubtól. Teljes felelősséggel állítom, hogy többjátékostársam a létminimum szintjén él, sőt olyanok is akadnak, akik éheznek. Minimális összegű fizetést kapunk, nem haladja meg a tizenháromezer forin­tot sem. Aki nem játszik és nem kap prémiumot, nehe­zen tud ebből kijönni. Nem­ják választottjaikat. Csak azt kell eldönteniük, kiket tartanak az elmúlt esz­tendő legjobbjainak, s a sorrendet feltüntetni. Az első helyért három, a máso­dikért kettő, a harmadikért pedig egy pontot szereznek a sportolók, s aki a legtöbb pontot kapja, azt hirdetjük ki 1996 legjobbjának. A do­bogós sorrendet eltaláló tippelőink közül hárman jutalomban részesülnek. A szavazólapot jövő heti szá­munkban is közöljük. Be­küldési határidő: január 15. A szavazás eredmé­nyéről utolsó januári szá­munkban értesítjük olvasó­inkat. régiben öt csapattársunk több napig krumplis tésztán és zsíros kenyéren élt, mert nem jutott pénzük más enni­valóra.” Igor Kollár volt a legrosszabb? Igor Kollár szlovák gyalogló az adantai olimpián kizárás miatt nem fejezhette be a 20 kilométeres távot, így elúsz­tak érmes reményei. „Egyet­len versennyel minden koráb­bi érdemem feledésbe merült. Kizártak, ezért én vagyok az olimpiai küldöttség leg­rosszabb sportolója. Meg- éreztem ezt az anyagiakban, a hozzám való viszonyulásban. A rosszul sikerült olimpiai szereplésem bánt(ott) engem is. Magamnak viszont csak azt róhatom fel, hogy nagyon helyt akartam állni.” Kiő? 1996 legjobb szlovákiai magyar sportolója: Név (sportág) 1........................................................................................................ 2 ..................................................................................... 3....................................................................................... A beküldő neve és pontos címe: Sportolóktól hallottuk Shaquille O’Neal mindössze huszonnégy esztendős, és máris 120 millió dollárt ér a sportpiacon Aranykezű óriás a Los Angeles Lakers gárdájában Sidó H. Zoltán_____________ Az észak-amerikai profi kosár­labda-bajnokság, az NBA idénykezdetét megelőző játé­kosvásárlások során a legna­gyobb szenzációt Charles Barkley és Shaquille O’Neal klubcseréje váltotta ki. Az előbbi a Phoenix Sunsból a Ho­uston Rocketshez szerződött; az utóbbit azért csábította el a Los Angeles Lakers az Orlando Magictől, hogy Earvin „Magic” Johnson visszavonulása után újabb szupersztár vezesse a gárdát a bajnoki címig. Shaq O’Neal mindössze 24 esz­tendős, és máris 120 millió dollárt kóstál a sportpiacon, legalábbis ennyit kapott az L. A. Lakerstől hétéves szerződé­séért. A gigászi méretű center annyira drága kosaras, hogy miatta a szintén neves Vlade Divactól is meg kellett válnia a csapatának, ezzel elkerülték a bérplafon túllépését. Vajon in­dokolt-e, hogy egyetlen játé­kostól várják az áttörést, az újabb Lakers-korszakot? Shaq O’Neal eddigi történetének is­meretében a kérdésre igennel felelhetünk. Az 1989-ben alapított Orlando Magic kezdetben az NBA leggyengébb gárdájának szá­mított. Az ellene vívott meccsek során mindaddig do­bóátlagot javítottak az ellenfe­lek, amíg 1992-ben a drafton (az amatőr játékosok toborzó- ján) a Magic szerencsés kézzel nem választotta ki Shaq O’Ne­alt, a Lousiana State Univer- sity of Baton Rouge centerét. Igaz, nehéz volt őt nem észre­venni:. 216 cm-es magasságá­val és 136 kilójával még a lan- galéta kosarasok világában is kolosszusnak számít. Általá­ban az óriások esetlenek, ne­hézkesen tappognak a parket­ten, ezért nem sok hasznukat veszik. O’Neal azonban más eset: újoncként máris otthono­san mozgott az NBA igényes világában, fantasztikus fizikai adottságainak köszönhetően tankként robogott végig a pá­lyán, az ellenfél védelmét felőrölve akkorákat zsákolt, hogy csak úgy rengett bele a palánk. Nem csoda, hogy 1993-ban megválasztották az év újoncának, egy évvel Shaq (jobbról) a langaléta kosa­rasok világában is kolosszusnak számít. Archív-felvétel később csapatát bejuttatta a rájátszásba, és 1995-ben már döntőt vívhatott a Houston Rocketsszel. Shaq O’Neal rövi­desen Michael Jordán, Charles Barkley és Hakeem Olajuwon mellett az NBA legnagyobb egyéniségévé fejlődött. Ter­mészetesen tagja volt az atlan­tai olimpián diadalmaskodó Dream Team III. válogatott­nak, az év elején a Kelet-Nyu­gat All Stars gálán Jordánt is megelőzve a legtöbb pontot szerezte, végezetül legutóbb rákerült az 50 éves NBA eddigi legjobb 50 játékosát tartalma­zó listájára. Mindezt négy év­nyi NBÁ-pályafutás alatt sike­rült elérnie! Szóval, ilyen nagy formátumú játékosban bízik a Lakers. ­Shaq O’Neal játéktudását ok­tatni kellene. Ő minden olyan adottsággal rendelkezik, ami egy jó centernek szükséges; az atlétikus termet, a gyors indu­lósebesség és a biztos kéz egyaránt jellemző rá - dicsérte őt a klasszis Los Angeles-i új edzője. Az L. A. Lakers már évek óta bukdácsol a bajnokságban, csupán tavaly Earvin Johnson- nak köszönhetően szerepelt kissé jobban. Jelenleg azon­ban Ó’Neal vezényletével a Csendes-óceáni Divízió első helyén (december 17-i adat) áll. Lehet, hogy Shaq O ‘Neal esetében nem érvényes „az egy fecske nem csinál nyarat” közmondás? Eddig legalábbis úgy tűnik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom