Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-26 / 9. szám
10 1997. február 26. Kópé A bolondos legény Volt egyszer egy szegény ember, aki holta után három fiára egy bikát hagyott. A fiúk úgy egyeztek meg, hogy mind a hárman építenek egy-egy pajtát, s amelyikbe a bika belefut, azé legyen. No, építenek is: a két nagyobb olyan cifrát, hogy még a pap is ellakhatott volna benne, a harmadik - az egy kicsit bolondos volt - hitvány nyírfavesszőből font egyet. Eleresztik a bikát, s hát egyenesen a vesszőpajtába futott. A két nagyobb legény eleget bosszankodott, de ők akarták így, oda kellett engedni a bikát a bolondnak. A fiú egyszeriben kötelet vet a bika fejére, s annál fogva vezeti a vásárra. Amint megy az országúton, nagy szél kerekedik, s egy nagy horgas fűzfa elkezd nyikorogni, mint a csíki szekér. „Hm - gondolja magában a bolondos legény-, ez bizonyosan meg akaija venni a bikát.” Odakiált a fűzfának:- Mit adsz érte, hé? De a fűzfa csak nyikorgón, nyikorgott. „Éhe - gondolja a legény-, ennek, látom, úgy kell, ha mind a két szarvát leütöm.” - Kapja magát, s a bikának mind a két szarvát leüti egy szempillantásra. Hanem a fűzfa csak nyikorgott.- Hát nincs most pénzed? Nem baj, csak szerencse! Majd eljövök a jövő héten. Azzal megköti a bikát a fűzfához, ő meg elindul hazafelé. Kérdik otthon a bátyjai:- No, te bolond, eladtad-e a bikát?- Meghiszem azt - felelte a bolondos legény.- Kinek adtad el, te bolond? Mert tu- dóm, hogy istenesen megcsaltak - kötekedik vele a legnagyobb testvér.- De hiszen jó helyen van az, hékám! Eladtam egy horgas fűzfának negyven forintért.- Hát a pénz hol van?- Megadja majd a jövő héten, ha arra járok. Kacagni kezd a két legény.- No, te világ bolondja! Azt ugyan jól eladtad, majd megkapod az árát boíjú- nyúzó nagypénteken. A bolondos legény nem is hederített a bátyjaira. Elmegy egy hét múlva a fűzfához, kéri tőle a pénzt, de az még csak azt sem mondta, hogy Mihály bá!- Úgy-e! - mondja a legény. - Hát ez a becsület? Kapja a fejszét, üt egy istenest a fűzfára, s az gyökerestül kidől a földből. Nézi a helyét, hát egy éktelen nagy üst pénz van alatta! Azt mondja a fűzfának a legény:- No, hallod-é, ebből már elviszem a tartozásodat, a többit meg elviszem kamatnak. Úgy, amint volt, kiemelte az üstöt, belehúzta a fejsze nyelébe, fellódította a hátára, s hazáig meg sem állott. Amikor megérkezik, meglátja a két másik legény a tenger pénzt, összesúgnak- búgnak, hogy az a pénz jobb volna nekik, mint annak a bolondnak. Hanem a bolondos legénynek jó füle volt, s meghallotta, hogy miben járnak a bátyjai. Elszökött hazulról éjjel, s reggel egyenesen a királyhoz ment panaszra. Ennek a királynak olyan lánya volt, hogy soha emberi lélek meg nem tudta kacagtatni, úgy búnak ereszkedett. Mikor a bolond legény elmondotta a panaszát, olyan hegyesen elkacagta magát, hogy az egész ház tájéka zengett belé. Azt mondja erre a király:- No, te legény! Én megfogadtam, hogy aki a lányomat meg tudja kacagtatni, annak adom, és nem is másítom meg a szavamat. Neked adom a lányomat, s fele királyságomat, a testvéreidet pedig elkergetem az országból.- Fölséges királyom! Ne kergesd el szegényeket, majd jók lesznek az udvarban béreseknek.- Jól van, teljék kedved - mondta a király. Csaptak aztán olyan vendégséget, de olyant, hogy hét nap és hét éjjel még a ló is bort ivott. Azután a szerelmespár felült egy tojáshéjba, letutajozott a Kükílllőn, S hü kiszállnak, legyenek a vendégeitek! Népmese Reich Károly rajza Heltai Gáspár A rókáról és a kakasról Egy éhes róka ment egy falu felé, hogy megnézze, kaphatna-e valami ennivalót. Mikor közeljutott a faluhoz, látott egy igen nagy szép kakast a sövényen ülni. És hozzá menvén, köszöne neki szépen:- Jó kakas uram, jól ismertem az apádat. Bizony, szép hangos szava volt, igen jó uram volt. Kérlek tégedet, mondj valami szép nótát, hadd halljam, vajon oly szép hangos-e a szód, mint az apádnak. A kakas kevélyen felfújta magát, szárnyaival verdesett, és behunyván szemeit, nyakát kinyújtotta, és a száját megnyitotta, hogy egy nagyot kukorékoljon. Eközben odaugrott a róka, elkapta a kakast, és vinni kezdte az erdő felé. Meglátták ezt a pórok, pálcákat ragadtak, és kiáltozni kezdtek:- Jertek hamar, ihol viszi a lator róka a kakasunkat! Hallván ezt a kakas, mondta a rókának:- Hallod-e, róka uram, mit mondanak a gonosz pórok? Azt mondják: ihol viszi a róka a mi kakasunkat. Mondd ezt nekik: hazudtok, zsiványok, mert nem a ti kakasotok, hanem az enyém. Nyitotta a róka a száját, hogy ezt mondja a póroknak, és eközben kiesett a kakas a szájából, felrepült egy fára, és onnét kezdte a rókát megcsúfolni:- Hazudsz, zsivány! Nem mondasz igazat, te lator! Nem a te kakasod vagyok, hanem azoké, ajámboroké. A róka bosszankodni kezdett, és mellső lábaival a saját száját verte, mondván:- Ó, te gonosz száj, ó, te csacsogó gonosz száj, meddig akarsz kelepelni! Mindig vagyon valami mondásod. Ha most nem szóltál volna, nem vesztettem volna el a jó zsákmányt, ezt az igen jó, kövér pecsenyét. Weöres Sándor A medve töprengése Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom óriás! Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz. Törd a fejed! Képekből betű Hogy lesz a képekből betű, a betűkből pedig szó? Mindjárt kiderül. A rejtvényhálóban a jobb felső sarkokban elhelyezkedő számok azt jelzik, hogy az alattuk lévő élőlények, tárgyak nevének hányadik betűjét kell az üres négyzetbe írnod. így lesznek a képekből betűk. Ha ezeket összeolvasod, egy modern tárgy nevét kapod megfejtésül. Hogy hangzik? Megfejtésedet levelezőlapon küldd el szerkesztőségünk címére. (A borítékra ne felejtsd ráírni: Törd a fejed!) A helyes megfejtők könyvajándékot nyerhetnek.
