Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-26 / 9. szám
blicisztika 1997. február 26. 9 Hajnali négyig tart a szolgálat, de már megszoktam - mondja Marcela néni, aki az idő egy részét újságolvasással tölti. Olykor elbeszélget egy-egy törzsvendéggel, akik közül sokat már név szerint ismer. Idejár sörözni például az a doki is, aki valamikor megműtöt- te. A vendégek közt akadnak szép számmal színészek, művészek, sportolók, politikusok. Egyszer, magyarázza büszkén, Olivér Andrássy, ismert humorista kandi kamerájába is bekerültem. Prikler László felvételei 15 t Az ország legnagyobb sörözőjéi- nek illemhelye példaképül szols gálhat. Tiszta csempék, mosdók, tükrök, bidék, hideg-meleg víz, szappan, törülköző, és amint azt felvételünk is dokumentálja, az óvszerautomata sem hiányzik. A szolgáltatás mégis a legolcsóbbak közé tartozik a fővárosban. A használati áíj egy illetve két korona. Heti jegyzet Merő illúzió Vojtek Katalin Sokan, akik a megegyezést és az együttműködést kérik számon hazai szlovák-magyar vonalon, hajlamosak elhinni, hogy ez elsősorban a magyar fél kompromisszumkészségén múlik. Mivel azonban a megegyezés és az együttműködés a politikában nem illúziókon, nem is szimpátiákon, hanem közös érdekeken alapszik, fel kell tudni ismerni a közös érdekeket. Hogy a szlovák politikai repA megegyezés nem illúziókon, közös érdekeken alapszik. rezentáció legjózanabbjaiból is mennyire hiányzik ez a felismerési képesség, példák hosszú sorával bizonyítható. Kimutatható most is, a Mati- ca slovenskáról szóló törvény elfogadása kapcsán. Hogy mit jelent a szlovákiai magyarság számára a Matica korlátlan térnyerése a „nyel- vüeg vegyes területeken” (értsd: főleg és elsősorban Dél-Szlovákiában), ahol célul tűzte ki „a nemzetiségi kisebbségek és etnikumok polgárainak kultúrái és a szlovák nemzeti kultúra kapcsolatainak erősítését”, ezt csak az sejtheti, akinek van némi fogalma a Szlovák Liga ténykedéséről ugyanezen a területen, az I. világháborút követő években. A Matica programja az esélyegyenlőség teljes kiiktatását jelenti az egyik fél behozhatatlan előnyhöz juttatásával. Az egymás mellett létező két kultúra egyikének - természetesen a többséginek - abszolút hegemóniáját ezentúl törvény szentesíti, és az ország valamennyi adófizető polgárának - beleértve a nemzetiségieket is - adóiból származó közpénzek biztosítják. Hogy a magyar kisebbség kultúrájára ilyen körülmények között milyen sors vár, nem üehéz kitalálni, különösen, ha figyelembe vesszük a már lezajlott előjátékot - a magyar kulturális intézmények teljes anyagi ellehetetlenítését és szigorú állami felügyelet alá helyezését. Hogy mit jelent a szlovákság számára az „állam az államban” alapon működő, a kultúra egész szférájára rátenyerelő, megfellebbezhetetlen ideológiai központ, amely még az egész nemzedékek világlátását befolyásoló tankönyvek összeállítására is igényt tart, mindenki tudja, aki a szocializmusban élt. A hazai szlovák-magyar együttműködés legpotenciá- lisabb szlovák partnerének tartott Kék Koalíció vezére, Ján Camogursky mégis elfogadhatónak minősítette a törvényt, és a parlamentben igennel szavazott rá. Még Ján Langos és társai is csak tartózkodtak a szavazástól, nem kockáztatva meg a „szlovák- ellenesség” címkéjét, amelyet oly készségesen ragasztgat ellenlábasaira a kormánykoalíció. Ismét győzött az a nézet, miszerint ami ellen a magyarok kapálóznak, egységfrontba tömörítő, közös szlovák érdek. Holott épp a kisebbség hozzáállása lehetne az a lakmuszpapír, amely egy-egy fontos döntés demokráciaszintjének fokmérőjeként szolgálhatna. A kisebbség ugyanis helyzetéből adódóan demokráciaA kisebbség ugyanis helyzetéből adódóan demokrácia-párti. párti, mert minél demokratikusabb a légkör, annál szabadabban lélegezhet. Épp ez a baja a demokráciával a szlovák ellenzéknek is. A „többség diktatúrája” ellen tiltakozó szlovák politikai ellenzék mindig hajlandó megtolni a kormánykoalíció szekerét, ha a kisebbséget hátrányosan érintő dologról van szó. Feltéve, hogy a hátrányosan érintett nem a politikai, hanem 3 nemzetiségi kisebbség. Amíg az ellenzéket ilyen „demokraták” alkotják, megegyezésről beszélni merő illúzió. izemléltető oktatás. HLKA Laszlo : utcákat, hivatalokat, kocsikat, egyszóval mindent el- asztó nemzeti, majd szocialis- -kommunista jelszavak iskorának kezdetén jelentek eg déli régiónkban a falraga- ok: lovákiában szlovákul! iszéltem volna én kész örö- ;st, ha tudtam volna. így is lálos komolyan vettem a nein címzett imperativ felszólí- st, bár Milan Ferkót akkor ég nem ismertem. Mégis meg- rténtabaj... ilamikor 1945 őszén, egy szép zi estén, Diósi Kornél franciatanárommal Ipolyság főterén sétálgattunk. Akkoriban ugyanis még szokásban volt, hogy a tanárok a diákjaikkal iskolán kívül is elbeszélgettek. Nemsokára négy szlovák katona szegődött a nyomunkba, majd közvetlenül mellénk. Nem szóltak, csak pimaszul füleltek. A magyar beszéd hallatára tanáromat körülfogták, és megkérdezték, ismeri-e a szlovák szentírás minden itt élő magyarra kötelező tételét. Előbb csak lökdösték, majd rugdalni kezdték, szemléltetően figyelmeztetve őt állampolgári kötelességére, úgy, hogy a leckéből én, a tanítvány is értsek és levonjam belőle az egész életre szóló következtetéseket. Soha nem gondoltam volna, hogy ennek a tanulságnak évtizedek múltán is hasznát vehetem. E máig se fakuló emlék fél évszázad távlatából is felrémlik múltba kalandozó álmaimban. A visszatérő rémképek félreérthetetlenül alátámasztják a cseh származású Comenius alias Jan Amos Komensky egész világon ismert tanításának ma is vitathatatlan érvényét, hogy a megismerés, a tartós ismeretek elsajátítása az érzékeléssel kezdődik. Nem tudom, azok a derék szlovák katonák mennyire ismerték nagy szláv elődjüknek a szemléltető oktatásról szóló kézikönyvét, az Orbis pictus-t, vagy a népek tanítójának más műveit, de tény, hogy annak rendje-módja szerint érzékeltették velünk az akkori szlovák valóságot. Nem is felejtem Előbb csak lökdösték, majd rugdalni kezdték, figyelmeztetve őt az állampolgári kötelességeire... el soha. Ha akarnám se tehetném, mert napjainkban ismét feltűntek a szlovák „népművelők”, ráadásul minisztériumi megbízatással (és fizetéssel!), akik nem a múltat, hanem anyanyelvűnket próbálják velünk feledtetni. Igaz, a falakról régen eltűntek a sokszor derűt kiváltó jelszavak, helyettük azonban nyelvőrök járják a szlovák hon magyarlakta vidékeit, emlékeztetve arra, ki az úr az országban, s hogy Szlovákiában bizony újra csak szlovákul dukálna beszélni. Magyarul nem ajánlatos, bármennyire is demokráciánk szülte tisztségviselők a nyelvőrök. Ők már nem tettlegesen terjesztik magyarságunk körében a szlovák nyelvet, mint egykor katonai eíődeik tették, akiket (mint később kiderült) a helyi nemzetiek előbb a kocsmaasztal mellett lelkesítettek fel, csak azután indították őket magyarverő portyára, a város utcáin keresve áldozataikat. Változó kor, változó szemléltető eszközök! Bunyó helyett egymillióig terjedő bírság az anyanyelv használatáért... Mester, népek nagy tanítója! Tanítványaid csúnyán elértették a pedagógiát forradalmasító elméletedet! Te ugyanis az érzékelés mellett éppen az anyanyelvet tekintetted az oktatás semmivel se pótolható alapkövének. Bocsáss meg hát ezeknek az újkori inkvizítoroknak, hiszen valószínűleg nincsenek tisztában vele, mit cselekszenek...
