Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Kultúra 1997. január 1. 13 Agyagedények, nyakékek, bronzgyűrűk, ujj- és karperecek öt avar temetőben Hernád menti avar sírok LukácsJózsef __________________ Öt av ar temetőt tártak fel eddig a Hernád folyó mentén a régészek. Ebből négyet Kassától délre. Hármat dr. Pásztor Jánosnak, a Kelet-szlovákiai Múzeum egykori archeológusának vezetésével. Kassa külvárosában, Bárcán az ásatás két szakaszban történt. Az első 1930-ban, a másik 1950 és 52 között. A hat kilométerrel délebbre lévő Koksómindszent határában 1959- és 1960-ban került sor a munkálatokra. A kenyheci avar temetőt 1964- ben és 1965-ben tártuk fel. Gazdag leletanyagából már az ásatások ideje alatt kiállítást rendeztünk. Az utóbb említett sírokból előkerült leletek egy része a VIII., a többi pedig a IX. század végéről származik. Tehát akkori, amikor az avarok felhagytak a külhoni harci tevékenységükkel. A kenyheci temetőből előkerült leletek is megerősítik a tényt, hogy az itt élő avarok bevárták Árpádék érkezését. Jómagam Bárcán jelen voltam 19 sír feltárásánál. Ezekből négy lovas sír, egy férfisír, öt női és négy pedig gyermeksír. A koksó- mindszenti temető nagyobb, ott 96 sírt tártunk fel. Kenyhe- cen 164 sírra bukkantunk. A három temető temetkezési rítusa nem azonos. Bárcán találtunk 18 csontvázas sírt és egy hamvasztásos sírt. Koksómind- szenten nyolcvannyolc a csontvázas, öt hamvasztásos és három pedig umasír. Kenyhecen mind a 164 sír csontvázas. A sírgödrök aljában kevés különbséget fedeztünk fel. Koksómind- szenten és Kenyhecen faburkolat nyomaival is találkoztunk. A csontvázak hátfekvésben, testük mellett nyújtott karokkal feküdtek. Előfordultak feldúlt és kirabolt sírok is. Feltűnő a különbség a halottak fekvésének tájolásában. Kenyhecen a sírok többsége délészak irányú, Bárcán és Koksó- mindszenten a halottak fejjel keletnek fekszenek. Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a közép-szlovákiai Persén észak-nyugatnak, a csallóközi Tany községben 50 halott fejjel keletnek tájolva van eltemetve, Dévényújfaluban a tájolás kelet-nyugati irányú. Kenyhecen újszerű a lovas és ló elhantolása. Mindkét eseten dél-észak irányú a tájolás. A lovas a sírgödör keleti részében fekszik, a ló a nyugatiban. Bárcán és Koksómindszenten a lovas feje keletnek van, a lóé pedig nyugatnak. A három temetőben sok bronz- öweret, vasfegyver, ékszer, kerámia és lószerszám volt. A kenyheci temető 32-es számú lovas sírjából értékes lelet a meghajlott embert ábrázoló díszítésű övveret. Szakmailag művészi és művészileg esztétikus kompozíció. A mester precízen dolgozott. A kompozíció témája: egy táltos (sámán) rituális táncot lejt a lángoló tűzhely körül, bekeretezve perzsa-sasani- da, vagy perzsa-sasamida gyöngyházsorral. A figurális díszítés az avar korban gyakran előfordul az öntött bronztárgyakon. A kenyheci temetőben az egyetlen fegyvernem a szurony típusú tőr volt. Másutt vaskardok, szablyák, nyílhegyek és balták is előkerültek. Bárcán 24 agyagedényt, Koksómindszenten 18, Kenyhecen pedig 75 edényt találtak a régészek. A fellelt kerámiatárgyak hiteles bizonyítékai, a korabeli fejlett fazekasipamak. A bárcai kerámiák egyszerűek, leginkább szabad kézzel, vagy primitív korongon alkotott tárgyak. A kenyheci edényeket gyorsan forgó korongon alakították. Kivételt csak az az egy edény alkot, amely valószínűleg a sztyeppi lovas népek edényeinek a mintájára készült. A 144-es sírból származó tárgy a technika és ornamentika tekintetében azonos a Szomotorban lelt egyik Árpád-kori agyagedénnyel. Ezt a csehszlovák régészek Belo-Bordo kultúrának neveztek el. A fülbevalók, nyakékek, bronzgyűrűk, az ujj- és karperecek nem különböznek a VII. és VIII. századból származó avar kori ékszerektől. A koksómind- szenti leletek a IX. századba lépnek át, a kenyheciek valamivel fiatalabbak. Ezt az állításomat azzal támasztom alá, hogy az utóbbi temető 32- es sírjában fellelt pléh szíjvégeken újabb díszítési elemek fordulnak elő, továbbá az egyré- szes vereteken, lógókon és a lószerszámokon új díszítési technika is megfigyelhető. Minderről a Zürichi Történelmi Egyesület legutóbbi, nyári balatontapolcai tanácskozásán részletesebben beszámoltam. Az itt élő avarok bevárták Arpádék érkezését. Előfordultak feldúlt és kirabolt sírok is. Heti kultúra Könyvespolc Mészáros Károly Sötét verem Délután fél négykor már ott állsz az erkélyen s a szemközti ócska házat nézed, mely évtizedek óta a városszéli hentesüzletnek ad menedéket. Simák, a kövér hentes hivalkodóan az ajtófélfának támaszkodik, s bámulja az utcát. Gyors pillantást vet az erkélyre, s megnyugszik, hogy ott vagy. Ezekkel a sorokkal kezdődik Mészáros Károly kisregénye, melynek hőse egy talaját vesztett kisvárosi értelmiségi, aki a kiszolgáltatottság és bezártság érzésével küzd, állandó hiányérzet gyötri, úgy érzi, valamit mindig elszalaszt. Mészárosnak kitűnő érzéke van a drámaiság megragadásához, s ezt a formai Mészáros Károly SÖTÉT VEREM sajátosságok - filmszerűség, szaggatottság, forgatókönyvjelleg - segítségével még jobban kiemeli. A kötet a Madách-Posonium gondozásában jelent meg. Pályázat Az anekdota művésze 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc megírta a HIMNUSZ című költeményét. Január huszonkettedike a Magyar Kultúra Napja. E nap tiszteletére a PALÓC TÁRSASÁG pályázatot hirdet, amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülőföld iránti szeretet megerősítése, az anyanyelvi képességek fejlesztése. A pályázaton alap- és középiskolások vehetnek részt egy-egy dolgozattal. A pályázat, témáiban, kapcsolódik a Mikszáth-év eseményeihez. Pályázati címek: Ki nyelvet bánt, embert sért; Legkedvesebb Mikszáth-olvasmá- nyom; Találkozásom Mik- száthtal; A szülőföld képe Mikszáth műveiben; A természet ábrázolása Mikszáth műveiben; Az anekdota művésze; A Mikszáth-érté- kelések változásai; Mikszáth látogatása szülőfalujában 1997-ben; Tárgyak, növények Mikszáth műveiben; A nevettető Palóc. A pályázó a témakörök bármelyikének a kidolgozásával pályázhat. A dolgozat terjedelme az alapiskolások kategóriájában legkevesebb 1, legtöbb 3 gépelt vagy jól olvasható kézírásos oldal, a középiskolások kategóriájában 2-5 gépelt oldal lehet. Egy pályázó csak egy dolgozattal pályázhat. A pályamunkák beküldési határideje 1997. január 31. Eredményhirdetés 1997. március 15-én. Mindkét kategória győztese nyári művelődési táborozáson vehet részt. A helyezettek értékes díjakat kapnak. Díjazzuk a nyertesek felkészítő tanárait is. A dolgozatokat a következő címre várjuk: Palóc Társaság 99131 Vrbovka Regény- Megyek és szólok Piáddá komaasszonynak- felelte az anyám. - Nem igazság, hogy mindenki tudja már, hogy meg fogják ölni a fiát, csak épp ő nem.- Ővele is csak olyan rokonságban vagyunk, mint Vicarióékkal- mondta az apám.- De az ember legyen mindig a halott pártján - mondta az anyám. Az öcséim is előjöttek a szobájukból. A legkisebbek, ahogy megcsapta őket a tragédia fuvallata, sírva fakadtak. Ányám most az egyszer ügyet sem vetett rájuk, s a férjével sem törődött. -Várjál, felöltözöm én is- mondta az apám. De ő már kint volt az utcán. Jai- me öcsém, aki akkor hét év körül járhatott, már fel volt öltözve: indulni készült az iskolába.- Eridj utána - szólt rá az apám. Jaime, akinek fogalma se volt róla, hogy mi történik és hogy hová mennek, utána szaladt és belecsimpaszkodott a kezébe. „Csak ment, ment, és magában beszélt” - mesélte Jaime. „Azok az égetnivaló férfiak, mondta, vagy inkább suttogta maga elé, azok a mocskos állatok, hogy semmire se jók, csak arra, hogy bajt csináljanak.” Észre se vette, hogy ott megy vele a gyerek. , Azt hihették az emberek, hogy megbolondultam - mondta. Egyelőre bejelentett gyilkosság krónikája Gábriel García Márquez 6.rész Csak arra emlékszem, hogy messziről nagy lárma hallatszott, mintha elölről kezdődne a lagzi, és hogy mindenki a tér felé szaladt.” Ő is szaporábban szedte a lábát, olyan elszántan, amilyen csak akkor tudott lenni, amikor emberéletről volt szó, míg csak valaki, aki visszafelé szaladt az utcán, meg nem sajnálta.-Ne törje magát, Luisa Santiaga- kiáltotta oda. - Már megölték. B ayardo San Román, az a férfi, aki visszavitte a menyecskét a szülői házba, az előző év augusztusában érkezett a faluba: fél évvel az esküvő előtt. A gőzös heti járatával jött; két tarisznya volt a vállán, melyeknek ezüst veretei úgy csillogtak, akárcsak bőrövének ezüst csatja és csizmáján a sarkantyú. Harminc év körüljárhatott, de nem látszott meg rajta, mivel olyan keskeny volt a csípője, mint egy torreádornak, a szeme aranysárga volt, és bőrét lassú tűzön párolta meg a salétrom. Kurta zeke volt rajta, meg egy igen szűk szárú nadrág, mindkettő nyers színű borjúbőrből, a kezén meg ugyanolyan színű kecskebőr kesztyű. Magdalén Olivér együtt utazott vele a hajón, és egész úton nem tudta levenni róla a szemét. „Úgy nézett ki, mint egy buzi - mondta nekem. - És nagyon fájt érte a szívem, mert az a fajta férfi volt, akit a legszívesebben bekenne vajjal és szőröstül- bőröstül megenne az ember.” Nem ő volt az egyetlen nő, akinek ilyen gondolata támadt vele kapcsolatban, mint ahogy nem is ő volt az utolsó, aki rájött, hogy Bayardo San Román nem az a valaki, akit első látásra kiismer az ember. Anyám augusztus végén írt nekem a kollégiumba, és a levelében csak úgy mellékesen odavetette: „Egy nagyon furcsa ember jött a faluba.” Á következő levelében ezt írta: ,A furcsa embert Bayardo San Románnak hívják, és mindenki el van bűvölve tőle, de én még nem láttam.” Senki se tudta, mit keres a faluban. Valakinek, aki nem bírta ki, és az esküvő előtti napokban nekiszegezte a kérdést, ezt felelte: „Jártam a falvakat, néztem, hogy kit vehetnék el feleségül.” Lehet, hogy így volt, de ugyanúgy bármi mást is mondhatott volna, mert úgy tudott bánni a szavakkal, hogy inkább elleplezte, mint kimondta velük a dolgokat. Aznap, amikor megérkezett, este a moziban azt mondta valakinek, hogy vasútépítő mérnök, és arról beszélt, hogy ideje lenne már megépíteni a vasutat a tengerparttól a szárazföld belseje felé: ezzel elkerülnénk azt, hogy ki legyünk szolgáltatva a folyó szeszélyeinek. Másnap táviratoznia kellett valahová, és saját kezűleg kopogtatta le a szöveget, sőt még egy trükköt is mutatott a távírásznak - ő maga eszelte ki -, hogy hogyan lehet tovább használni a kimerült elemeket. A határ menti betegségekről is ugyanüyen szakértelemmel beszélgetett el egy katonaorvossal, aki azokban a napokban végzett sorozást a faluban. Lelkes híve volt a hosszú, hangos tivornyáknak, de jól bírta az italt, a vesze- kedőket kellő eréllyel lecsillapította, és nem engedte, hogy ölre menjenek. Egy vasárnap, mise után kihívta egy kis folyóátúszóbajnokságra a jobb úszókat, és sok ilyen volt a faluban, aztán húsz tempóval lehagyta a legjobbakat is. Ezt anyám írta meg egyik levelében, és ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt hiszem, az aranyban is úszik.” Ezt annak a gyorsan elterjedt legendának az alapján mondta, amely szerint Bayardo San Román nemcsak hogy mindentudó volt, hanem ráadásul még roppant gazdag is. A nyám az egyik októberi levelében adta rá a végső áldást: „Az emberek nagyon szeretik - írta -, mert becsületes és nemes lelkű, és vasárnap térden állva áldozott, és latinul minist- rált a templomban. Akkoriban még nem volt szokásban, hogy állva lehessen áldozni, és mindenütt latin nyelven mondták a misét, de az anyám mindig is ilyesféle felesleges indokokkal szeretett nyomatékot adni a szavainak. De eme végső szentesítés után két levelet írt, amelyben meg se említette Bayardo San Románt, és akkor is hallgatott róla, amikor már mindenki tudta, hogy megkérte Angéla Vica- rio kezét. Csakjóval a szerencsétlen esküvő után vallotta be nekem, hogy amikor személyesen megismerte Bayardo San Románt, már nem tudta visszaszívni, amit az októberi levélben mondott, és hogy a sárga szeme láttán elfogta a rémület. (folytatjuk) A szerző felvétele Övveretek és edények a feltárt sírokból
