Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-01 / 1. szám
Pi! Szlovákiai magyar családi magazin 1997. január 3L » 30. évfolyam Riport A család „valahol Európában” találkozott a fiúval, egy idegen o országban. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. jan. 4-től 10-ig Sport Kati tizennyolc évesen harmadik idényét játssza az I. kosárlab- 1 C daligában. ÁQda&ctft éd tusMag áj- éuel kivált ntüuleuhiiteh a Míagycw K&t^^léiiydenwktiaUL IHo^gaiouc VKV-2001 Kultúrbénulás - törvényileg? Kövesdi Károly Ismerősöm mondja a minap: tudod-e, miért foglalkozik a szlovák nyelvtörvény kiemelten a gyermekeknek szánt műsoros kazetták államnyelvével? Persze, hogy tudom, feleltem. Egy frászt tudod! A fő ok a cseh nyelv egyeduralma a filmek (és ezzel együtt a mesefilmek) szinkronjában. Emlékezz vissza, milyen vehemenciával támadták a cseh nyelvet egy-két éve, amely egyesek szerint félreneveli (elnem- zetietleníti!) a szlovák nebulókat. Na igen, mondom, de ha nyelvrendőrék következetesek akarnak lenni, akkor be kell vonni az összes videokölcsönző kazettáit, le kell állítani a szlovák tévéadókban sugárzott filmek kilencven százalékát, a zenés kazettákról, a rádióadók köny- nyűzenei műsorairól nem is szólva... Képzeld el, hogy a szlovák tévében a Dabac kapitány vagy a Jánosík fog peregni hétszámra, s talán még Angelika is lemasírozik a képernyőről, aki pedig a régi rendszerben is mindig bevált figyelemelterelőnek, ha valami balhé készült. Szóval azt állítod, hogy nem a magyar nyelv a mumus, hanem a cseh testvéreké? És az orosz tesóké? A feliratos ruszki filmekkel mi lészen? Szép kis káosz lesz itt, ha Hudec üramék érvényt akarnak szerezni a kedvenc törvényük bötűjének! Persze a mesében is azt a nyulat pofozzák mindig, amelyiket akarják. Hogy ez diszkrimináció? Na igen, mehetünk Strassbourgig a pereskedéssel, csak legyen pénzünk a bírósági költségekre. Apropó, bíróság: ha már alapítványosdiról esett szó a minap, nem kellene egy szlovákiai magyar alapítványt csinálni a majdani bírósági költségeinkre? Mert sovány vigasz lesz a számunkra, hogy kimúlik a szlovák televízióban a kultúra (ilyen rövid idő alatt nem tudnak minden filmet átszinkronizálni), meg aztán nyelvrendőrék nem a kormány televízióját fogják zaklatni, hanem bennünket. Magyar kiadókat, lapokat, intézményeket, vállalkozókat. Persze, összefoghatunk a csehekkel is ez ügyben, úgyis közösen vertük szét azt a republikát, amelybe úgy akartak berugdosni bennünket... Alagút, vagy csak átjáró? S mikor bukkanunk ki a fényre? Prikler László felvétele Vezércikk Koronasztori Fekete Marian __________ Sz lovákiától tulajdonították el azt a magyar koronát is, amelyet annak a Szent Istvánnak a koronájaként ismerünk, akinek az ereiben szláv vér keringett, írja Laco Zrubec a Slo- venská republika nemrégi számában, egy cikksorozat keretében, amely a magyarországi millecentenárium ellenében született, bizonyítandó, hogy a szlovákok gazdagabb történelemmel rendelkeznek, mint a magyarok. Zrubec szerint a magyar történelemírás elhallgatja, hogy az említett korona Rastislav és Svátopluk birodalmának ékessége volt, és szerinte a magyar irodalom nem is foglalkozik a korona történetének kérdésével (holott már az 1600-as évektől foglalkozik vele). Zrubec úgy tesz, mintha nem tudná, mennyi külföldi tanulmány foglalkozott a Magyar Szent Korona kérdésével; mintha fogalma sem lenne róla, hogy a Szent Korona felső része az úgynevezett latin korona, az alsó, abroncsrésze pedig bizánci eredetű. Ugyanakkor ő is megkülönbözteti a két részt, ám mégis olyan bizánci eredetűnek tekinti az egész koronát, amelyet állítása szerint egy Svátopluk is viselhetett volna. Sőt a bizánci feliratokat meg is tudja fejteni! A gond csak az, hogy a megfejtés hiányos. Meggyőződése szerint a korona hátsó részén olyan felirat szerepel, amely szerint a korona ajándékozója Mihály bizánci császár (Zrubec szerint III. Mihály, aki 842-től 867-ig uralkodott), és egy másik felirat pedig a turkok királyáról szól. A szakirodalom ezt a két feliratot úgy olvassa, hogy „Mihály a rómaiak császára, a Dukász”, illetve „Géza, Turkia hívő királya”. Dukász Mihály nem azonos III. Mihály császárral. A történelemkönyvek VII. Mihályként emlegetik, aki 1071-től 1078-ig uralkodott, azaz a 9. század második felében uralkodó Rastislavnak vagy Svátopluknak legfeljebb post memóriám küldhetett volna koronát. I. Géza királynak viszont küldhetett, hiszen az gyakorlatilag vele egyidő- ben uralkodott. A szent korona alsó, bizánci részének zománcképei 1070 előtt nem készülhettek, így ezt a koronát Rastislav vagy Svátopluk nem viselhette a 9. században, ahogy azt házitörténészünk állítja. Nagy kár ez a szlovák történetírás szempontjából, hiszen ennek a koronának a zománcképén tűnik fel az a kettős kereszt, amelyet néhány szlovák történész szerint a magyar királyok a szlovákoktól, esetleg a Nagymorva Birodalomtól vettek át. Történelmi bizonyítékaik ugyan erre sincsenek, némelyikük sajnálkozva meg is állapítja, hogy nincs olyan régészeti tárgyi lelet, amely igazolhatná, hogy a morvák Svátopluk idejében ismerték és használták volna ezt a keresztet. Biztosra veszik viszont, hogy Konstantin és Metód 863-ban a bizánci eredetű kettős kereszttel érkeztek. Más történészek szerint ezek a szerzetesek már korábban találkoztak a magyarokkal. Az ilyen logika szerint a kettős keresztet (amelyet a külföldi címerirodalom magyar keresztként ismer) akár a magyarok is elhozhatták volna tájainkra. Hagyjuk a spekulációkat. A történetírás szigorú műfaj. Nem lehet és nem is szabad azt úgy művelni, hamisítani, ahogy azt a zrubecek és d’uri- cák teszik. A történész köny- nyen nevetségessé válhat, ha a történelmet egy saját maga által kitűzött célhoz kívánja igazítani. Tanúsíthatja ezt Milan Stanislav Durica professzor úr is, aki a nem is olyan régen, a szlovák nemzet államiságáról kiadott tanulmányában, a „szlavón duxot” (herceget) Szlovákia hercegének vélte. A professzor úr baklövésén még az a szlovák sajtó is mulatott, amely egyébként nagyon örülne a ténynek, hogy a jelenlegi Szlovákia a magyar királyságon belül mindig is önálló tartomány, hercegség volt.
