Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-08 / 282. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 8. Gondolatok egy „mégiscsakvolt" táncháztalálkozó kapcsán Boldogan - szomorúan Emeljük fel szavunkat A Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola szülői szövetségének tanácsa kér minden szülőt, aki szereti anyanyelvét, óvja és.védi saját jogait, tiszteli a mások által többször sárba tiport törvényeket, menjenek velük együtt tiltakozni a hatalom újabb törvénysértése ellen: • a kétnyelvű bizonyítvány követeléseik ellenére sem biztosított a magyar tanítási nyelvű iskolákban; • a magyar pedagógusok, akik eleget tettek a követeléseiknek és az Alkotmány által biztosított jogaink értelmében kétnyelvű bizonyítványt adtak ki, súlyos büntetésben részesültek. Ezért kérik, hogy: „Emeljük fel szavunkat mellettük gyermekeinkkel és minden jóérzésű, céljainkkal azonosuló barátainkkal együtt Szencen 1997. december 10-én (szerdán) az emberijogok vilagnapján 15.30 órai kezdettel a járási hivatal épülete előtt tartandó nagygyűlésen." (A volt állami gazdaság épülete - Holléhő u.) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Tango (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Villámfénynél (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Herkules (am.) 13,15,17,19 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20.45 OBZOR: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 18 Bean (am.) 20.30 MLADOST: A kapcsolat (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30, 19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 18.30 Peacemaker (am.) 17, 20.30 A titkosügynök (am.) 20.30 Az elveszett világ (am.) 16.30 Foglalkozása: riporter (fr.-ol.-sp.) 19.30 Fekete Péter (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Herkules (am.) 13.30, 15.30, 17.45 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20 TATRA: Tűzhányó (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Herkules (am.) 14,15.45 Álljon meg a nászmenet! (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Peacemaker (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A kapcsolat (am.) 15.30, 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Herkules (am.) 16, 18 GALÁNTA MOZI: Tűzhányó (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 18 LÉVA - JUNIOR: A titkosügynök (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A titkosügynök (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Orbis pictus (szlov. cseh.) 18 Pályamunkák a szabadságharc évfordulójára 1848 a diákok szemével Dömötör Ede felvétele ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmánya az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére az 1997/ 98-as tanévben meghirdeti a szlovákiai magyar alapés középiskolások, valamint az egyetemi hallgatók pályamunkáinak seregszemléjét. A rendezvénybe bekapcsolódni szándékozók a szakirodalom és egyéb forrásmunkák alapján pályamunkát dolgoznak ki az alábbi javasolt témakörökben: II. Témakörök a középiskolás diákok számára: 1848-49 eseményei és helyszínei, különös tekintettel a mai Szlovákia területére a) Adott esemény vagy eseménysorozat történelmi, politikai, földrajzi, hadászati stb. fel. dolgozása, az esemény előzményeinek és következményeinek kifejtése; b) Eseményekkel vagy személyekkel kapcsolatos színterek helytörténeti feldolgozása (emlékek, emlékművek, megemlékezések, idegenforgalmi vonatkozások stb.); c) Pozsony és a reformkor; d) A Kárpát-medence népei a forradalomban. o A reformkor és a szabadságharcjelentős személyisége a) Széchenyi István, Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Deák Ferenc, Klapka György, Gábor Áron, Batthyányi Lajos, Haynau, Jellasics, stb. alakja, jelleme, tettei, nézetei, életpályája b) A személyiségek közötti konfliktusok kifejtése irodalmi művek alapján c) A Petőfi-legenda A szabadságharc megörökítése irodalmi és művészeti alkotásokban a) Irodalomkritikai, művészettörténeti elemző tanulmány megírása (pl. történelmi regények a szabadságharcról, a Bach-korszak irodalmi alkotásai, filmfeldolgozások 1848ról, stb.) b) A szabadságharccal kapcsolatos művészeti alkotások bemutatása, elemzése, rendszerezése c) Saját irodalmi, képzőművészeti, zenei stb. alkotás bemutatása. Javasolt irodalom: Supka Géza: 1848-49 (Nemzet és emlékezet sorozat) Magyarok a Kárpát-medencében, szerk. Glatz Ferenc Forradalom és szabadságharc 1848-49 (Képes történelem sorozat) Irodalmi helynevek A-tól Z-ig Széchenyi naplója, Kossuth naplója, Széchenyi és Kossuth levelezései Németh László: Áruló Illyés Gyula: Fáklyaláng Helytörténeti kiadványok, Március 15-e sajtója Szakfolyóratok (História, Rubicon...) Történelmi, földrajzi és kultúrtörténeti atlaszok A munkák terjedelme 5-10 gépelt oldal a mellékletekkel együtt (térkép, fénykép, stb.). A dolgozatot egyén és diákcsoport is benyújthatja. A pályamunkákat 1998. február 27-ig kéljük beküldeni az alábbi címre: SZMPSZ, P.O.BOX 49,945 01 Komárno 1. Már Komárom felé menet ismerősökkel találkoztam az autóbuszban, néptáncosokkal, akik akár tizennyolc évük ellenére is „öregeknek" számítanak a folklórt művelők között, hisz ha a pólyában nem is, de talán már óvodás korukban a színpadon ropták a táncot, s a népzenén nőttek fel. KÓSIK ANDREA Aki egyszer belekóstol, örökre életreszóló élménye lesz minden mozdulat. Még a legtermészetesebbnek tűnő is, mert épp az a legnagyobb csoda. Ahogy az „ki van találva". Mi azon csak ámulhatunk s próbálhatjuk ellesni, tanulni, de talán soha nem fogjuk MEGtanulni. Hallgatjuk a zenét, s hálát adunk a sorsnak, hogy nekünk - talán utolsó generációként - még megadatott, hogy ezek az ösztönös cigányzenészek húzzák a talpalávalót. S minden érzékszervünket, szívünket, lelkünket kinyitjuk, ha beszélgetésbe elegyedünk ezekkel a falusi emberekkel, akik ma is csak a saját népdalaikra, saját táncaikkal tudnak szívből mulatni, akik mindezt nem videófelvételről tanulták, hanem az anyatejjel szívták magukba, a vérükbe ivódott. S ha ők, az „őstehetségek" kihalnak, csak a hűséges tanulók maradnak, akik ugyan megőrzik azt a kincset, amit átvettek, de talán az már soha nem lesz az igazi. Ezért pótolhatadan élmény az utolsó magyar dudás dudanótáit hallgatni, s a széki hácsi énekét, aki jókedvében nagyokat kurjongat, élvezni a szászcsávásiak játékát, ahogy szívükből húzzák, s figyelni az erdélyi cigányzenész táncát párjával, akiket a vérük hajt, amint a zene ritmusára beindulnak. S valamilyen módon azokat is a vérük hajtja, akik rendszeresen eljönnek nemcsak a táncháztalálkozóra, hanem más rendezvényekre is, ahol népzenét hallhatnak, néptáncot tanulhatnak, népi mesterségeket ismerhetnek meg, népművészeti alkotások közt válogathatnak, találkozhatnak hagyományőrzőkkel ErV. MORVAY MELINDA 1937. december 3-án 19.óra 36 perckor lelte halálát az 1284. számú tehervonat kerekei alatt a 20. század egyik költőzsenije, József Attila. Mai ismereteink és a kortársak vallomásai alapján állíthatjuk, hogy nem véletlen baleset áldozata, hanem öngyilkos lett. A visszaemlékezésekből kiderül magárahagyatottsága, kiszolgáltatottsága és szeretetéhsége. S persze az a vágya, hogy végre elismerjék. Mivel élete végéig nem volt biztos anyagi bevétele, barátai támogatására szorult. Ez a büszke ember számára megalázó volt. Viszont az igazsághoz tartozik, hogy barátai többször szereztek számára munkát, ám ez a nyughatatlan lélek nem bírta sehol sem sokáig. A szakmai elismerésre vágyó embernek nagy csapást jelentett, hogy mindig más kapta a Baumgarten-díjat, ő csak jutalomban részesült. Komlós Aladár szerint nem az irodalmi élet margóján volt, hanem Babitsén, akitől a díj odaadása függött. S bár halála után megkapta a díjat, annak már csak a család örülhetett. Végső tettének másik oka a bedélytől a Felvidékig... Mert ők tudják, milyen jó érzés felvidékiként a magyarországival dalolni az erdélyi prímás muzsikájára, gömöriként közösen mulatni a gömöri zenére a csallóközivel, találkozni régi ismerősökkel, egy jót táncolni, elbeszélgetni a mindenütt ott levő, portékáit áruló széki Zsuzsival vagy a nagybajuszú egykori juhásszal, Páll Pista bácsival. Azok is tudják, mit jelentenek ezek a rendezvények, akik csemetéikkel jönnek el. Mert a gyerekeket nézni külön élmény: ahogy lelkesen játsszák a gyermekjátékokat, tanulják a gyermekdalokat, próbálgatják a tánclépéseket. Megcsodálják a viseletbe öltözött táncosokat, a színpad elé futva akarják minél közelebbről látni a nagybajuszú dudás bácsit, s maguk is szívesen szerepelnek a közönség előtt... A látottak, hallottak hatására talán megpendül bennük valami, s majd egyszer, ha nagyok lesznek, nem kell elgondolkodniuk azon, hova is tartoznak tulajdonképpen, mert a válasz a lehető legtermészetesebb lesz számukra. Mindezt azok, akik ott tegsége volt, amelyről nem tudni biztosan, öröklött volt-e, vagy sanyarú sorsának következménye. Valószínűleg mindkettő. A város peremének szülötte szegénységben, sőt, az apa távozása után szörnyű nyomorban élt. A legérzékenyebb életkorban, 14 évesen elveszíti a Mamát, akinek halálával élete végéig nem tud megbékélni. Az erős anyakomplexus hajtja őt mindig újabb szerelmekbe, társra vágyik, biztos, meleg otthonra. A gyermekkori sérelmek, az elfojtott kín feloldását váija a szerelemtől. Ezért van szüksége a nőre, aki azáltal, hogy elfogadja, befogadja, gondját viseli, egybemosódik az anya alakjával és feloldja az anyakomplexust. Az asszony, aki szerelmével újra gyermekké teszi és megszünteti gyermekkori gátlásait, hogy férfivá nőhessen. Természetesnek veszi, hogy a nő gondját viseli, eltartja. Ezt tette Szántó Judit, aki 6 évig az élettársa volt, s aki keményen dolgozott, hogy biztosíthassa a megélhetésüket. De nem akart a felesége lenni, s nem akart gyereket se szülni a költőnek. Ez fájdalmas volt egy olyan embernek, aki már alig várta, hogy igazi családja legyen. A házasság, voltak , tudják. Mért kellett mégis elmondani? Mert egyre fogyatkozunk. A szokásos nyári táncháztábor szegényesebb volt, Gombaszög elmaradt, s a táncháztalálkozó sorsa is majdnem ez lett. De csak majdnem. Amíg akadnak emberek, akik kitalálják, megszervezik, támogatják, eljönnek fellépni, oktatni, árulni, zenélni, táncolni, vagy csak nézelődni - addig siAki egyszer belekóstol életreszóló élménye lesz minden mozdulat. kerülhet. Ha több ilyen ember akad, jobban sikerül. Mert aki eljött, jól érezhette ugyan magát, hisz barátok, ismerősök azért akadtak, szólt a zene is, s rophattuk a táncot. Csak a szíve mélyén talán mégis mindenki szomorú volt. Mert a táncoktatásra igazán nem tolongtak az emberek, mert a gálaműsor talán gyengébbre sikeredett, mert az esti mulatságon csak néhány pár táncolt (hol volt ez a máskor vég nélkülinek tűnő mezőségiaz egymáshoz tartozás, a közös munka, a hűség olyan fogalmak voltak a számára, melyek az emberi élet egyeden igazi boldogságát jelentették. Ezért is igyekezett már az ismeretség legelején megkérni utolsó nagy szerelme, Kozmutza Flóra kezét. Ez a szerelem mintegy bástya volt a közelgő halál ellen. Akkori orvosa, dr. Bak Róbert szerint a költő ismerte betegségének fokát, s érezhette, hogy nem érheti el a teljes gyógyulást. Talán a teljes megőrüléstől való félelem miatt is érlelődött benne az öngyilkosság gondolata. Flórával nem egészen egy évvel halála előtt találkozott, amikor szkizofréniája már elég súlyossá vált. A többszöri szanatóriumi kezelés és az állandó pszichoanalízis sem segített.Flóra vallomása szerint ő nem a vidám, fiatal „Attilkát" ismerte meg, hanem a „nehéz gondokkal küzdő, támasztalan, társtalan, igaz szavú férfit, aki nem bírta elviselni, hogy könyöradományokból éljen. S a legfőbb érv: „Azt éreztem, nem hagyhatom el őt ilyen veszélyben. Hivatásom a gyógypedagógia. Arra esküdtem föl." A segítségnyújtás vágya is lehet szenvedély. Ezért igent montől, amikor az emberek egymás hegyén-hátán táncolnak!), mert az árusok nagy része elmaradt, mert a nézőtér szinte üresen kongott, mert az öltözőkből drága holmik, hangszerek tűntek el, mert... s még folytathatnám. Egy ismerősöm meg is jegyezte, azzal, hogy mégis sor került a táncháztalálkozóra, azoknak a malmára hajtottuk a vizet, akik nem akarták, hogy legyen, s nem adtak rá pénzt. Most már hivatkozhatnak arra, hogy minek adjanak, ha anélkül is meg tudjuk csinálni. Persze mindezt nem azért mondta, mintha nem kellett volna megrendezni. Valószínűleg belőle is a keserűség beszélt, a félig üres sportcsarnokot látva. De azt hiszem, nem nekünk kell keseregnünk, akik ott voltunk. Senkin sincs jogom számonkérni, mért nem jött el. Biztosan oka volt rá. Csak csendben megjegyzem, hogy manapság, amikor a céí a magyar kultúra teljes kiszorítása, nagy luxus a távolmaradás. S csendben én is bevallom, nem tudok mindenütt ott lenni, de olyankor valahol belül szégyellem magam... dott. 1937 nyarán viszont a költő állapota annyira súlyossá vált, hogy a Siesta szanatóriumba került. Hatvany Bertalan (az állandó mecénás) és Ignotus Pál anyagi támogatásával tartózkodhatott ott, de annyira kiszolgáltatva, hogy postaköltségét és cigarettaszámláit is ők állták. Ez a megalázó helyzet nem javíthatott az állapotán. Kevesen látogatták, mert barátai - a közeli gyógyulás reményében - nem tartották kívánatosnak, hogy nyilvánosságra kerüljön betegsége. Flórát sem engedték be túl gyakran, s az alkalmazott inzulin-kezelések sem felelnek meg már a mai orvosi módszereknek. Nyár végén az orvosi konzílium úgy döntött, visszaküldik a családjához, ettől remélve jobbulását. Az orvosok nem tudhatták, amit viszont a barátok igen; hogy a családi könyezet nem javíthat, csak ronthat állapotán. Balatonszárszón, ahol a nővérei laktak, újra felelevenedtek nyomasztó gyerekkori élményei. A kitaszítottság, a fölöslegesség érzése és ingadozó kedélye hajtották, amikor az alig tíz percnyire lévő állomáshoz érve, egy séta alkalmával, ráborult a sínekre... József Attila: „... csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret" Flóra-szerelem: menekülés a halál elől