Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)
1997-12-03 / 278. szám, szerda
ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 9. SPO RT /TÉVÉ ÉS R ÁDI Ó - SZOMB A T P N Forma '97 címmel már látható a szlovákiai formatervezés jelenlegi helyzetét illusztráló országos kiállítás Elhajlás a szépművészet felé Részlet Čtveráková Ľubica Golgota című alkotásából (Dömötör Ede felvétele) Pozsony; 1952-ben rendezték meg a Forma elnevezésű tárlatot, amely azzal a céllal született akkor, hogy összegyűjtse és bemutassa a formatervezés területén született irányadó, jellegzetes" meghatározó munkákat. Tehát hogy a tervezés minden szakágából (kerámia, textil, üveg stb.) a legjobbat mutassa be az éves termésből. TALLÓSI BÉLA Mivel a bemutatónak akkor nagy sikere volt a szakma és a közönség körében egyaránt, ötvenkettőtól kezdve rendszeresen megrendezték a formatervezés országos seregszemléjét. Utoljára 1990-ben láthatta a közönség a hazai formatervezés nívóját, útjait, állapotát illusztráló Forma címet viselő tárlatot - amely még a szlovákiai design transzformációja előtti állapotokat mutatta. A hagyományhoz híven rendezték volna meg 1995-ben, majd 1996-ba'n is - természetesen Az 1993 és 1997 közti időszakban született alkotásokból válogat. ezek a már transzformálódott hazai design helyzetét villanthatták volna fel -, csakhát nem volt rá pénz. így aztán a design, amely a világon mindenütt előtérbe kerül, nálunk lekerült a „porondról". Az idén a Kulturális Minisztérium szerény támogatásával (a szükséges összegnek csak a felét kapták a rendezők), valamint a művészek ilyen-olyan hozzájárulásával (saját maguk szállították az alkotásokat) sikerült megvalósítani a kiállítást. Bár a minisztériumi hozzájárulásból a kiállításhoz illő reprezentatív katalógusra nem futotta, mégiscsak testet ölthetett az a koncepció, amelynek alapján két évvel ezelőtt, '95-ben szerették volna felsorakoztatni a szlovákiai design legjavát. Az idei, sorrendben tizenharmadik Forma kiállítás az 1993 és 1997 közti időszakban született alkotásokból válogat, mégpedig azt a koncepciót követve, hogy a tárlat az eszmék vásárát teremtse meg. A hároméves termés legjavának felsorakoztatására a rendezők azonban nem képzőművészeti szalont hoztak létre. Azaz nem olyan kiállítást ren... életünkről beszélnek játékos formanyelven... deztek, amelyre az alkotók elküldték a maguk által választott, kiállításra szánt műtárgyaikat, hanem hattagú zsűri válogatta össze az egyes művészek műterméből a tárlattá komponálandó anyagot. Igaz, egyeseknek ez nem igazán volt ínyükre, mondván, a zsűrizés ma már elavult és nem demokratikus. Látható a kiállításon üveg, textil, kerámia, ruhaterv, bútor, ékszer, fotó, alkalmazott grafika egyrészt tömegtermelés kiindulásához szolgáló prototípus, másrészt egyedi darabként, tehát szoliterként élő műalkotás formájában. Ez utóbbiak már áttörnek azon a valamikor sokkal szigorúbb határon, amely a design és a szépművészet között létezett. A Forma '97-en bemutatott egyes alkotások szépen kiolvasható üzenetekkel életünkről beszélnek játékos formanyelven, jó adag iróniával. A szépművészet és a design ilyesfajta áthatása teszi lehetővé, hogy a tárlaton még az AIDS is téma lehet. A design nak a szépművészetek felé ható irányultsága részben egyfajta reakció arra a mozgásra, amely ma a formatervezés egyes szakágai között tapasztalható. Vagyis hogy egyesek felerősödnek, előtérbe kerülnek, mások valahogy mögéjük szorulnak. „Dobogós helyre" került, életünk, mindennapjaink részévé vált az alkalmazott grafika és mellette természetesen a fotó. Ezzel egy időben viszont háttérbe szorult a textil. Ma már nem kellenek úgy a monumentális faliszőnyegek, mint a szocializmusban a nagy számban épült kongresszusi, házasságkötő- és tanácstermek dekorálására. A textil ezért úgy próbál megélni, ahogy tud: a szépművészeti alkotásokhoz hasonlóan üzeneteket közvetít akár oly módon is, hogy idegen anyagokat (papír, fa stb.) alkalmaz. Száznegyven alkotó művét láthatja a közönség a pozsonyi Sznf-téri Nemzeti Népművelési Intézet kiállítótermeiben. A kiállítás január negyedikéig tekinthető meg. Az emberi méltóság az egész személyiségre vonatkozik, szőröstül-bőröstül, anyanyelvestül Nem mese ez, gyermek VOJTEK KATALIN A férfi, akivel telefonon beszélek, nyugodt hangon válaszolgat kérdéseimre. Aztán ugyanolyan higgadtan, mintha csak egy száraz ténymegállapítást közölne, ezt mondja: „Tudja, már nem szívesen nézek tükörbe. Legszívesebben szemen köpném magam." A férfi, aki ezt mondja, nem bűnöző, még csak nem is egy a rengeteg ügyeskedő szélhámos közül. Aki legszívesebben szemen köpné magát, pedagógus. Magyar iskolaigazgatón Bűne nincs, mert épeszű és főleg ép lelkületű ember nem tekintheti bűnnek azt, hogy a bizonyítványokba, a háromnegyed évszázados szokásjoghoz híven, az államnyelvű szöveg mellé odaírta iskolája oktatási nyelvén is az osztályzatokat. Nem is ezért akarja szemen köpni magát. Hanem azért, mert végül mégis arra kényszerült, hogy kiállítsa a kizárólag államnyelvű bizonyítványokat. Ha nem teszi, az időközben középiskolába felvett egykori tanítványait visszasuppolták volna az alapiskolába. Hadd tanulják meg már gyerekfejjel: anyanyelvük veszélyes kolonc, amelynek alig két tucatnyi leírt szava is olyan merényletnek minősül, - amiért középiskolából való kirekesztés és egyévi alapiskolába zárás jár. Csak az államalkotók nyelve üdvözít, vezet a boldog jövő és a gondtalan érvényesülés felé. A nyugodt hangú igazgató pedig emészti magát, éjjelente álmatlanul forgolódik ágyában. Ha hű marad meggyőződéséhez, a gyerekek sorsán ront, ha megtagadja, saját önbecsüíése lesz semmivé. Etikai, morális kérdésként foglalkoztatja az a probléma, amelynek lényege épp az, hogy nincs benne se etika, se morál, de még elemi emberség sem. Olyan mesterségesen kreált probléma foglya és áldozata, amelynek gonoszul leleményes kifundálói már el is érték egyik céljukat: ennek léA gyerek pedig hallgat és figyel. Magatartásmodelleket lát. nyege, hogy a két lehetséges megoldás közül bármelyiket válassza is az igazgató, önbecsülése mindenképpen csorbul. De csorbul a szülőé is, aki tüntetett, petíciózott a kétnyelvű bizonyítványért, mert meggyőződése, igazságérzete így diktálta, aztán, gyereke sorsa miatt aggódva, besompolyog az iskolába, és kéri az egynyelvűt. A tehetetlenség, amit meggyőződése és igazságérzete megerőszakolása közben érez, demoralizáló. Ott áll egymással szemben a két demoralizált: a tehetetlenségét eréllyel palástoló szülő, és az államnyelvű bizonyítványt körmölő igazgató, aki egy „Hja, szél ellen nem lehet"-tel igyekszik enyhíteni a megalázó helyzeten. A szülőt, pedagógust meggyőződése elíen cselekedni kényszerítő lelki terror - magyarul zsarolás eszköze és alanya, a gyerek pedig hallgat és figyel. Magatartásmodelleket lát. Túlélési technikákat, mint a dzsungelben, félelmet, megalkuvást és meghunyászkodást, mint a diktatúrában. S a látottak hatására mocorog, érlelődik benne a mi is? Gondolkoztak-e már ezen a demoralizálók? Közben talán nem is tudja, hogy létezik nemzetközi egyezmény a gyermek jogairól, s ez már a bevezetőjében az ő emberi méltóságáról beszél, amelynek „elismerése a szabadság, az igazság és a világbéke alapja." Márpedig az emberi méltóság az egész személyiségre vonatkozik, szőröstül-bőröstül, anyanyelvestül. Az Egyezmény 29. cikkének 1 /c/ bekezdése szerint „a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet". Épp ezt a tiszteletet akarják kitörölni tudatából a demoralizálók. Lehet tisztelni azt a nyelvet, amelynek használatáért büntetés jár? A 19. cikk 1. bek. ezt mondja: „Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket a (...) lelki durvaság (...) bármilyen formájától". Az agresszív sovinizmus és intolerancia pedig gyermeki tudatot károsító lelki durvaság a javából, különösen Épp ezt a tiszteletet akarják kitörölni tudatából ... törvénnyel szentesített, intézményesített formájában. A 2. cikk 2. bekezdését mintha a Šimek igazgató által az alapiskolába visszatoloncolt bakai diákról írták volna: „Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai (...) véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt." Bizony. Nem mese ez, gyermek, hanem nemzetközi egyezmény, amelyet Szlovákia is aláírt, tehát teljesítésére kötelezettséget vállalt. Ha esetleg már megfeledkezett volna róla, legfőbb ideje, hogy emlékeztessük rá. A Böngésző nyertese A Vasárnap 48. számában feltett kérdésre a héten 1507 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap S. Forgon Szilvia, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát id. Hégér Rudolf perbetei olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Budapesten a Kolibri Színházban, (v) Felhívás Felhívjuk a Csemadok alapszervezetek, a községi önkormányzatok, az iskolák, kulturális csoportok és minden szlovákiai magyar állampolgár figyelmét, hogy a szlovákiai magyar írásbeliség kellő szintű dokumentálása érdekében a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár nemzetközi csereszolgálata továbbra is szívesen vár minden olyan dokumentumot, amely a szlovákiai magyarsághoz kapcsolódik. Nem csupán kiadványokról van szó, de esküvői meghívókról, önkormányzati ülések meghívóiról vagy dokumentumairól, magánjellegű dokmentumokról - egyszóval mindennemű írásos anyagról, amely rólunk szól (esetleg olyanról is, amely kétnyelvű vagy idegen nyelvű, de a szlovákiai magyarság ügyeit érinti). A dokumentumokat összegyűjtés után Koós SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Lost highway (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Peacemaker (am.) 17, 20.30 Bean (ang.) 15.30, 19, 20.30 Az elveszett világ (am.) 16.30 A nagy zabálás (fr.ol.) 19.30 Meghallgatás (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Peacemaker (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A kapcsolat (am.) 17.30,20 KOMÁROM - TATRA: Az elveszett világ (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Az angol beteg (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Ragadozók (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az elveszett világ (am.) 16.30,19 Jiŕí Menzel könyvének bemutatója Budapesten A „keresztapa": Esterházy Péter ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ olvasóközönség figyelmébe. A „keresztelőn" Grendel Lajos Jiri Menzel Oscar-díjas cseh képviseli a Kalligramot. sz. g. 1. filmrendező eddig csak a mozi és a színpad megszállottja volt. Most már ír is. A Story című prágai hetilap kérésére rendszeresen adogatja másfél flekkes megjegyzéseit, észrevételeit mindennapi életünkkel, magatartásunkkal kapcsolatosan. Az elmúlt év termését foglalta vékonyka kötetbe Hát, nem tudom... címmel. És pár hónappal a cseh kiadás után a pozsonyi Kalligram gondozásában, Körtvélyessy Klára pontos, szellemes fordításában most magyarul is megjelent a könyv. Holnap délután négy órakor Budapesten, az írók Boltjában Esterházy Péter, a Tizenhét hatytyúk, az Egy nő és az Egy kék haris nagy sikerű írója ajánlja az Balázs felvidéki referensnek lehet eljuttatni. Cím: Országos Széchenyi Könyvtár, F épület, 3. emelet, Koós Balázs úr, 1827 Budapest, tel: 00361-2243-281. (ú) Megjelent az Ifi Az Ifi decemberi száma a közelgő ünnepek jegyében is készült, így olvashatnak Bródy János karácsonyáról; arról, hogy Jézus túlélte-e fizikailag is a kereszthalált; milyen legyen az ünnepi teríték, a karácsonyfa díszítése, az ünnepi smink és viselet. Szó lesz még Bugár Béla és az olvasók félelmeiről, komputerszerelemről, Bánk bán ártatlanságáról, a mobiltelefon ártalmairól, kiderül, hogy ki lett az Év embere és ki a menő a poprajongók körében. Ráadásnak humor, rejtvények és rengeteg érdekesség, (ú) Menzel Hát, nem tudom... Ez ai a fénykép, amelyen úgy hl, mint cyy boldog kttíilfl. Különösebben bokloy nem vagyoh. de idióta s<>m. Csak nélia ügy néwh ki.
