Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-29 / 297. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 29. MOZI POZSONY HVIEZDA: Herkules (am.) 16 Zsaruk földje (am.) 18, 20.30 OBZOR: Az őserdő hőse (am.) 15.30, 18 Bean (am.) 20 MLADOSŤ: Az angol beteg (am.) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30,19 A csillagokat az égről (szlov.cseh) 17.30 Álljon meg a nászmenet! (am.) 17, 20.30 Négy szoba (am.) 17.30, 19 A kapcsolat (am.) 20.30 Eső előtt (ang.-fr.-mac.) 19.30 Valmont (am.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Mikrokozmosz (fr.) 15.30 Peacemaker (am.) 17.45, 20 TATRA^Herkules (am.) 15.30 Sötét zsaruk (am.) 17.45, 20 CAPITOL: "Herkules (am.) 15.45, 18 Trainspotting (ang.) 20.15 ÚSMEV: Zsaruk országa (am.) 16,18 Négy szoba (am.) 20 IMPULZ: Prét-a-porter (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASTERDAHELY - LUX: Herkules (am.) 15.30, 17.30 Peacemaker (am.) 20 KOMÁROM - TATRA: Pénz beszél (am.) 17, 19 GÚTA - MOZI: Tökös tekés (am.) 18.30 GALÁNTA - MOZI: Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 17.30 LÉVA - SLOVAN: Baraka (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sötét zsaruk (am.) 16.30,19 A Zsaruk országa című új amerikai filmben neves sztárokat láthat a közönség Sylvester Stallone drámai hősként is bizonyítani akar Nem kell, hogy a gyerekek mumusa legyen A New Yersey-i Garrison nevű városkában rengeteg zsaru él - éppen emiatt hívják a zsaruk országának. A legtöbbjük New York Cityben teljesít szolgálatot, és esténként viszszatérnek garrisoni otthonaikba. ERDÉLYI EDIT A városka jólelkű, mackó mozgású seriffje, Freddy Heflin (Sylvester Stallone), akinek azonkívül, hogy a gyerekeket rendreutasítja, és rendezi a szomszédok között felmerülő viszályokat, nemigen akad más dolga. Szabadidejét általában a kocsVarázsmanó nyelvtana MN-INFORMÁCIÓ Stallone megelégelte, hogy csupán akcióhősöketjátszatnak vele Sylvester Stallone (Freddy Heflin) és Robert de Niro (Moe Tildén) a Zsaruk országa egyikjelenetében (Fotó: Tatrafilm) zsaruk országában, vagy szemet huny példaképei törvényellenes húzásai fölött. Stallone valószínűleg megelégelte, hogy csupán akcióhősöket játszatnak vele a rendezők, holott ő sokkal többre, akár egy drámai jellem megformálására is képes, s ezért határozta el: lesz, ami lesz, James Mangold filmjében szerepet vállal. Gondolom, a Miramax International filmforgalmazó vállalatnak elég volt a jól csengő Stallone név, és máris a zsebükben érezték a milliókat... így történhetett meg, hogy a kitűnő színészeknek - Robert de Niro, Harvey Keitel, Ray Liotta - szinte visszafogottan kell játszaniuk, hadd csillogjon-villogjon ezúttal Sly. Igaz ugyan, hogy egészen ügyesen „kialakította" Freddy Heflint, sőt, a szerep kedvéért még húsz kilót föl is szedett!, de a figura jellemét, karakterét egyszerűen nem tudta kellőképpen megoldani. Tegyük azonban hozzá: James Mangold forgatókönyvíró és rendező zsarutörténete helyenként ugyancsak vontatottra és nehézkesre sikeredett. Mangold nem tudott sok újat mondani, előtte ugyanis mások már sokkaljobban feldolgozták ezt a témát. Rejtély marad hát számomra, miért éppen ezt a forgatókönyvet választotta Stallone, miért éppen Mangold filmjében akarta bizonyítani, hogy jó színész. A matematika mellett minden időben a magyar nyelvtan volt a diákok mumusa, buktató tantárgya. Vannak, akik számára reménytelen vállalkozásnak tűnik megbirkózni a pontos és az elipszilonos, j" használatával, az egybe- és különírás, a részleges és teljes hasonulás rejtelmeivel. Baloghné Hegedűs Magdolna és Béres Valéria Helyesírás Varázsmanóval című, otthonra szánt, feladatokat, tollbamondásokat tartalmazó gyakorlókönyvével, és a hozzá tartozó két hangkazettával arra biztatja a gyermekeket, hogy le lehet győzni a „nyelvtanmumust". A sokféle játékos gyakorlat, a kedves kismanó és hozzá a kellemes zene talán valóban kedvet csinál a nehéz feladathoz, az otthoni munkához. (Baloghné Hegedűs Magdolna-Béres Valéria: Helyesírás Varázsmanóval 1. Korona Kiadó, Budapest 1997) mában tölti, rumot iszogat, és már csak nagyritkán gondol arra, hogy mindig is igazi rendőr akart lenni, de halláskárosodása, amelyet egy mentőakció során „szerzett", megakadályozza benne. Garrisonban lakik Ray Donlan (Harvey Keitel) rendőrtiszt és Moe Tildén (Robert de Niro) is a belügyek részlegéről. Donlan és Tildén nem szívelik egymást. Tildén jól tudja, hogy a Garrisonban uralkodó törvényeket Donlan szabja meg. Őrá és fiatal társaira egyszerűen nem vonatkozik minden esetben a törvény. Heflinnek hamarosan döntenie kell: az igazság oldalára áll, és segít Tildennek megváltoztatni a játékszabályokat a Decemberben két kiállítás nyílt meg egyszerre a komáromi Duna Menti Múzeumban Standard feletti jogaink bizonyítékai L JUHASZ ILONA December 12-én két kiállítás nyílt meg egyszerre az egykor szebb időket is megélt komáromi Duna Menti Múzeumban, mégpedig „Fából készített játékok titkai" és „200 éves a komáromi evangélikus templom" címen. Az előbbit a Magyar Nemzetiségi Osztály szűk féléve kinevezett ambiciózus vezetője, Alexander Reško mérnök rendezte - a turócszentmártoni Szlovák Néprajzi Múzeum egyik kiállítását hozva el Komáromba. Mivel az osztályvezető úr kérdésemre külön megerősítette, hogy ez a Magyar Nemzetiségi Osztály kiállítása, gondoltam, hogy az egyébként értékes kollekcióban biztosan találunk majd szlovákiai magyar vidékekről származó anyagot is. Ám sajnos a rövid, egynyelvű bevezető szövegen kívül még államnyelven sem találtunk egyetlen feliratot sem, így a látogatók számára az exponátumok eredeti származási helye is homályban maradt. Bizonyára azért, mert a nemzetiségi osztályra történészként felvett, egyébként állattenyésztő mérnöki diplomával rendelkező osztályvezető úgy gondolja, mindenki annyira jártas a néprajztudományban, mint ő, s így minden kiállított tárgyról tudni fogja, hogy micsoda, s mely vidékről való. Sajnos, sokunknak hiányosak e téren az ismeretei, és bizony ránkfért volna egy kis felvilágosítás. Az osztályvezető úr valószínűleg a kiállítást is csupán azért kizárólag államnyelven nyitotta meg (pedig jól beszél magyarul), mert így legalább gondolkodhattunk azon, vajon mitől magyar a nemzetiségi osztály. Mgr. Elena Lehotská, a múzeum jelenlegi igazgatója se szólt magyarul a jelenlevőkhöz, pedig - állítólag - ő is bírja Kazinczy nyelvét. Igaza van: nem sikk ilyen barbár nyelvet beszélni, mint a miénk, ott, ahol a kiállításmegnyitóra meghívott és jelen lévők magját nem a Magyar Koalíció szimpatizánsai, de még nem is a Csemadok tagsága alkották... Mert az új igazgatónő megválogatja ám, hogy kiknek küld meghívót! így aztán valódi megtiszteltetésnek számított, hogy mindössze néhányunk kedvéA múzeum jelenlegi igazgatója se szólt magyarul a jelenlevőkhöz. ért dr. Trugly Sándor régész összefoglalóan magyarul is szólt a néphez. Reško mérnök úr Lehotská igazgató asszonnyal együtt a másik kiállítás rendezéséhez is „komoly szakmai" segítséget nyújtott. (Milyen kár!!!) Bizonyára nem bíztak Mgr. Zdenka Vráblová fiatal történész szakmai tudásában, és történelemszemléletének helyessége is kétséges lehetett számukra, sőt mi több: ő a kiállított anyag feliratait eredetileg három nyelven (szlovák-angol-magyar), egyforma nagyságú betűvel rakta ki! Még szerencse, hogy az igazgató asszony résen volt és időben lecseréltette azokat. Elvégre „standard feletti" jogaink közé tartozik, hogy a magyar nyelv kisebb betűkkel, csupán harmadikként, legalulra, az angol szöveg alá kerüljön. Ez már csak természetes abban a városban, ahol a lakosság több mint 70 százalékát alkotja a magyar nemzetiség! Hát nem elég nekünk, hogy a kiállított dokumentumok nagy része magyarul íródott, sőt több két(szlovák-magyar) ill. háromnyelvű (szlovák-német-magyar) is akad köztük! Úgy látszik, amikor még ezek készültek (1930-as évek), nem voltak ilyen „standard feletti" jogaink, mint manapság... Az igazsághoz tartozik persze, hogy a kiállítás plakátjai kétnyelvűen (is!) készültek. Tudniillik a kétnyelvűek valószínűleg a városban való kiakasztásra, az egynyelvűek pedig a minisztérium és egyéb, nem kétnyelvű (s minek tagadjuk, a kétnyelvűséget különösebben nem is szerető) intézmények felé... A két lelkiismeretes „szakember" egy kissé ki is pótolta Vráblová anyagát. Fontosnak tartották ugyanis, hogy az evangélikus templom 200 éves történetét bemutató kiállításon megemlékezzenek a lakosságcsere 50. évfordulójáról. Ez önmagában nem is lenne baj, hiszen a mai komáromi evangélikusok döntő hányadát éppen a háború után Magyarországról áttelepült szlovákok alkotják. Azt viszont már nem hagyhatom szó nélkül, hogy a jobb ízlésű szlovákok szerint is szégyenletes eseményt egyfajta hőstettnek, igazságszolgáltatásnak tüntetik fel. Mintha örülnünk kéne a Szlovák Nemzeti Tanács 1946-ban kiadott, a kiállításon látható felhívásainak is, melyekkel áttelepülésre szólítja fei a magyarországi szlovákokat, sok széppel kecsegtetve őket. Ilyesmiket olvashatunk például: „A Szlovák Nemzeti Tanács ünnepélyesen felszólítja a szlovák nemzet tagjait, hogy visszatérjenek Magyarországról az övéikhez, saját államukba, a demokratikus Csehszlovákiába, azon magyarok helyére és birtokaira, akiknek el kell hagyniok a mi területünket." Az egyébként ... e szégyenletes eseményt egyfajta hőstettnek tüntetik fel. szakmai becsülettel összeállított kiállítás értékét az efféle aktuálpolitikai propagandát szolgáló „exponátumok" bizony csökkentik. Nagyon remélem(jük), hogy Lehotská asszony és az osztályvezető úr egy év múlva már egy másik intézmény javára fordítja tehetségét. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy a múzeum alkalmazottai és mások is sokáig fogják még emlegetni mind őket, mind a kultúra komáromi Funarját, MUDr. Mrázik intendáns urat... Anna Claybourne és Rebecca Treays könyve William Shakespeare kezdőknek MN-INFORMÁCIÓ Ki volt Shakespeare? Hogyan festett az a csöndes kis város (Stratford-upon-Avon), ahonnan elindult? És hogy a zajos főváros (London), ahol hírnevet szerzett magának? Miként gondolkodtak e világról és a túlvilágról az Erzsébet-kori Anglia emberei? Hogyan élt akkoriban az utca népe, a kézműves, a kocsmáros, a tolvaj és a pap? Kik jártak színházba, s miféle művészeket láttak ott? A Shakespeare-életművel kapcsolatos szinte valamennyi kérdésre választ kap az az ifjú ember, aki elolvassa Anna Claybourne és Rebecca Treays könyvének (Shakespeare világa) Szalay Marianne által fordított magyar változatát, a Park legújabb kiadványát. A sok illusztrációval, kislexikonnal, név- és tárgymutatóval, színháztörténeti kitekintővel „fölszerelt" kötet (amelynek szakszerűségéért maga Mészöly Dezső, a jeles hazai Shakespeare-fordító és -kutató felel), igen jó szolgálatot tesz a színház eme óriásával megismerkedni óhajtó gyermekeknek. Valamennyi darab rövid tartalmát is közreadja a könyv a jelenkori Shakespeare-kultusz mindvalahány megnyilvánulási formájával együtt. (Milyen filmfeldolgozások készültek mostanában a drámáiból, kik a legjelentősebb rendezői és színészei a modern Shakespeare-nek és így tovább.) Ritka ajándék: az angol kiadvány magyar változatához egy oldalnyi hazai függelék is került, amelyben elmagyarázzák az ifjú olvasónak, mit jelentett Shakespeare idehaza, anyanyelvi mozgalmainkban, színházi, irodalmi és nemzeti önállósodásunkban. Szomorú azonban, hogy a nagy Shakespeare-színészek „albumába" egyetlenegy magyar művésznek se került be a képe. Pedig a magyar színháztörténetnek is vannak felejtheteden Hamletjei, Shylockjai, Lady Macbethjei, nem csak az angolszász teátrumok világának. A függelékben ők is helyet kaphattak volna. (Shakespeare világa, Park Kiadó, Budapest, 1997)