Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-18 / 291. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 9. POLITIKA 5 Csehov négy egyfelvonásosa egyetlen darabként a Kassai Thália Színházban A leépülés komédiája Mostanság Csehovot divat „felfedezni", ugyanúgy, ahogyan Shakespeare-t is. Ezeknek az előadásoknak a láttán, egyre inkább eluralkodik rajtam a meggyőződés, mely szerint mindkét nagyság egyedül megírta, amit meg lehetett írni az emberekről. DUSZA ISTVÁN Shakespeare összefoglalta a görögöket, a rómaiakat meg az utána következőket, Csehov pedig a huszadik és huszonegyedik század drámáit írta meg jóelőre. így aztán nem véletlen, hogy az Istentől eltávolodott huszadik századi világ, már a múlt század végén a színpadra került, abban a beállításban, amelyben Anton Pavlovics diagnosztizálta állapotát. Csak még Sztanyiszlavszkijék nem tudták, hogy mi következik utánuk. A hatvanas években nézőtéri eszméléseim idején a Csehovdarabok rosszabbnál rosszabb előadásait látva erősödött meg bennem a kétely önmagam ízlésével szemben. Felerősítették bennem, hogy rosszul olvasom Csehovot, a drámáit, a novelláit. Aztán eltartott egy jóidéig, mire kigyógyultam a kételyemből, amikor már a színpadon sem az érthetetlen szenvedés, a mérhetetlen elvágyódás, a megsejtett bolsevik forradalom lelki előképének belemagyarázásai és a Sztanyiszlavszkij-módszer szocreál generálszósszal leöntött színészi leckéjének színpadi felmondása áradt le a színpadról. Lám-lám, Csehovot a mai „felfedezései" idején is sokféleképpen lehet felfedezni, azaz játszani. Ezt bizonyítja a Kassai Thália Színházban Verebes István m.v. rendező is a Csehov tréfái címmel csokorba kötött négy egyfelvonásossal. Ahogyan a csokrot alkotta virágok is szépek lehetnek önmagukban, úgy a Medve, a Leánykérés, a Jubileum és a Lakodalom is jól mutathatna magában is. Csakhogy Verebes nem lenne Verebes, ha nem találná meg azt a gondolati fonalat, amelyre a stílusában kifogástalanul egységes, a színészi játék körkörösen emelkedő stilizáltságát mutató, az elénk állított, négy történetet összekapcsoló karakterekkel operáló előadást felfűzheti. Kövesdi Szabó Mária (Popova), Bocsárszky Attila (Szmirnov) és Jelenet a Leánykérésből, amelyben Petrik Szilárd, László Géza és Bandor Éva nyújt bravúros alakítást. (Archív felvétel) Várady Béla (Luka) a Medvében igencsak nagy energiákkal játszva elindít a nézőben a harsány nevetés levegővételnyi szüneteiben valamifajta sejtéseket. A kimondatlan és kimondott szavak összegabalyodásából megszülető abszurditásokat. Ugyanez folytatódik a Leánykérésben, ahol Bandor Éva (Natalja) és Petrik Szilárd (Lomov) aprólékos színésztechnikával kidolgozott kettőse magával sodorja László Gézát (Csubukov) is. Mindkét egyfelvonásosban a ki... nem is a beszéd dekódolható üzenete volt a fontos... mondott szavakkal eltitkolt érzelmek és gondolatok, a lelkeket apró tűszúrásokkal gyilkolászó jellemhibák tetszenek fájdalmasan nevetségesnek. Innen már természetesnek látszik az a lépcsőfok, amelyre felhágva az előadás harmadik egyfelvonásosát - a Jubileumot Verebes már amolyan kafkai, becketi, ionescoi vízióként állította elénk. A Fabó Tibor (Hirin) és Tóth Tibor (Sipocsin) nyújtotta játékáért, a kettősük biológiai látványában ellentétesen leépülő alakok teatralitásának élményéért érdemli meg leginkább a színház, hogy művészetnek minősítsék. Hirin mint egy furcsa marabu gubbaszt az íróasztal mellett, emberi alakja és gesztusai egyre inkább befelé forduló jellemet mutatnak. A toll, amellyel másol, úgy működik kezében, mint egy szüntelenül tintát szippantó madárcsőr. Sipocsin bankigazgató kifelé dagadó alakja, Tóth Tibor párnákkal kitömött testének minden megnyilvánulásában az áradó ürességet mutatja. Ebben a szakaszban kezdett el az előadás érezhetővé vált gyorsulással felpörögni. Bandor Éva (Tatyána) és Kövesdi Szabó Mária (Mercsutkina) némely pillanatokban mintha a Leánykérés illetve a Medve nőalakjaiból vétettek volna. Negyedik felvonásként a Lakodalom ugyanott folytatódott, ahol a bankigazgató irodájába betóduló, őt ünneplő hivatalnokok befejezték a Jubileumot. Násznépként akár át is vonulhatott volna a konfettit szóró, pezsgős palackokkal durrogtató csapat a Lakodalomba. Itt aztán az első pillanattól az utolsóig nyilvánvalónak látszott a teljes leépülése a kommunikáló társadalomnak. Aki igazán figyelt a párbeszédekből ki-kiszakadó monológokra, biztos vagyok benne: egy árva szót sem értett az elhangzottakból. Mert nem is Gazdag tartalommal megjelent az Irodalmi Szemle legújabb száma „Követelem a Holnapot..." ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ady Endre születésének százhuszadik évfordulójára emlékezik a folyóiöt azokkal a versekkel, melyek a költő életművét éppúgy jellemzik, mint az őt megillető utóéletét. A költői üzenetek mögött óhatatlanul ott feszülnek mindennapi gondjaink is, a „Követelem a Holnapot..." elszánásával együtt. A szépirodalmi részben Ozsvald Árpád, Csehy Zoltán, Polgár Anikó, Csontos Vilmos, Mihályi Molnár László és Kmeczkó Mihály versét közli a folyóirat. Aich Péter novellával van jelen (X. Kálmán túléli a civilizációt), Gál Sándor pedig regényrészlettel (Kétlábú szék). Viera Švenková elbeszélését (Jól időzített gyilkosság) Ozsvald Zsuzsa fordította magyarra. Köszönti a lap a hatvanéves Gál Sándort. Az- író életművét Szeberényi Zoltán vázolta fel (Örökös tartozásban), s a róla alkotott képet egészíti ki az a beszélTurczel Lajos előadása is olvasható a lapban (Fotó: Dömötör Ede) getés, melyet Fónod Zoltán készített az ismert költővel, prózaíróval ( és a piramisok állnak"). A Fórum rovat közli az idei Fábry Napok néhány előadását. Koncsol László, Turczel Lajos, Gál Sándor, Dobos László, Fónod Zoltán, Pomogáts Béla és Kötő József írásai nemcsak méltó tisztelgés a századik születésnap alkalmából, hanem az életmű minősítése szempontjából is döntő a jelentőségük, különösen a kilencvenes évek elején a Fábry Zoltán ellen indított otromba támadás miatt is. A Tudomány rovatban Popély Gyula tanulmányát olvashatjuk, Földreform és nemzeti terjeszkedés címmel. A tanulmány az 1918-1919. évi impériumváltást követő évek eseményeit vizsgálja. Izsák Lajos, a budapesti ELTE professzora A beneši dekrétumok és a csehszlovákiai magyarság tragédiája címmel írt tanulmányt. A Kortársaink rovat Németh Zoltán tanulmányát közli Grendel Lajos munkásságáról, különös tekintettel utolsó regényére, mely „... és eljön az Ő országa" címmel jelent meg. A Könyvről könyvre rovat Pomogáts Béla és Karol Tomiš közelmúltban megjelent kötetéről közöl kritikát. A Tallózó a kortárs filozófia gondjaiba avat be, abban a beszélgetésben, melyet J. A. Tillmann Hannes Böhringerrel folytatott, -dza beszéd dekódolható üzenete volt a fontos, hanem az a rendezői gondolat, amit korunk totális technikai kommunikációja közben leépülő emberi - gondolati és érzelmi - kapcsolatteremtésről a játékkal közölt. Ebben a félidióta alakokból, hervatag telkekből, alkoholistákból, méla kispolgárokból álló násznépben egyetlen normális figuraként a Gyurkovics Mihály játszotta Revunov másodkapitány mozgott. S a dolog ezzel véget is érne, ha nem kísértene minduntalan a Verebes megfogalmazta kétségbeejtő vízió, amin az előadáson könnyesre nevettem magam, s csak kiszakadva a nézők tömegéből döbbentem rá humora tragikus abszurditására. A kassaiak előadásának Gadus Erika tervezte jelmezei és díszletei nagy mértékben erősítették a négy egyfelvonásost öszszefűző rendezői gondolat látványbeli konkrétságát. Verebes István Kassán nem először rendezett olyan előadást, amelyről sokan és sokszor beszélnek majd még. Az ő rendezői habitusa, színészvezetése és a Thália Színház színészeinek egyre inkább meghatározó stílusjeggyé váló mozgáscentrikus iskolázottsága, egyes pillanataiban színészi virtuozitással töltötte meg Csehov tréfáit. Zrínyi Miklós eposza Igényes kiadásban Zrínyi Miklós 350 évvel ezelőtt íródott Szigeti vezedelem című eposzát igényes kivitelben jelentette meg a Zrínyi Kiadó. A verses művet diósgyőri merített papírra nyomták, amelyet Kő Pál szobrászművész mohácsi sírjeleinek fotográfiája díszít. E jelek a Munkácsy-díjas szobrász Mohácsi Emlékparkban felállított faszobrain találhatók. A mű Klaniczay Tibor szöveggondozásában jelent meg, a könyvet Nagy András tervezte. Az eposzról és a műfajról szóló ismertetőt Szepes Erika irodalomtörténész írta. A reprezentatív kiadványt kedden, sajtótájékoztatón mutatták be az alkotók és a kiadó. Eszes Máté, a kiadó igazgatója elmondta: a Szigeti veszedelem első bibliofil kiadása 1921ben, a következő és egyben utolsó 1966-ban jelent meg. A 47 éve működő Zrínyi Kiadó kiadta már névadójának minden művét, csak a verses eposz maradt hátra. Ezt a hiányt akarták pótolni a mű megjelentetésével. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Médea (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (14.30) KASSAI JÁN BORODÁČ SZÍNHÁZ: A ház, ahol jól csinálják (10) MOZi POZSONY HVIEZDA: Reszkessetek betörők 3 (am.) 15.30, 18 Zsaruk földje (am.) 20.30 OBZOR: Herkules (am.) 15.30 Nincs vesztenivalónk (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Európai gyerekfilmek: Szerencsés Luke (belg.-fr.) 10.30 Harisnyás Pippi (svéd) 13.30 A hetedik földrész (jug.-szlov.) 15.30 Kutyaévek (cseh) 17.30, 20 YMCA: Apák napja (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Peacemaker (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30, 19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Álljon meg a nászmenet! (am.) 17,20.30 Mikrokozmosz (fr.) 19 Föld és szabadság (sp.-ang.-ném.) 19.30 Nyolc szempár (am.) 19.15 ISTROPOLIS: Reszkessetek betörők 3 (am.) 15.30, 18, 20.30 Herkules (am.) 15, 16.45 Álljon meg a nászmenet! (am.) 18.45, 20.45 KASSA DRUŽBA: Herkules (am.) 15.30, 17.45 Air Force One - Az elnök különgépe (am.) 20 TATRA: Peacemaker (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Herkules (am.) 15.45 Apák napja (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Reszkessetek betörők 3 (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az őserdő hőse (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: A távolság horizontja (am.) 20 ZSELÍZ SPUTNIK: Frago (am.) 18 LÉVA - JUNIOR: Ál/arc (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bean (am.) 16.30,19 Idén Fekete Gizi vehette át a kitüntetést Dómján Edit emlékdíj MTI-HÍR Szeged. A huszonöt éve elhunyt Dómján Edit emlékére alapított díjat 1991-ben a színésznőről elnevezett alapítvány, s az ezután következő évtől adják át a kitüntetést egy-egy vidéki színésznőnek. Az idén Fekete Gizi, a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja részesült ebben az elismerésben; a díjat kedden este adta át a kitüntetettnek a Tisza-parti városban a Dómján Edit kuratórium elnöke, Szakonyi Károly Kossuth-díjas író. A díj alapításának előzménye, hogy a felejthetetlen színésznő életéről és haláláról Egyedül címmel Kaló Flórián írt szuggesztív egyszemélyes darabot Dómján Edit halálának tizedik évfordulóján, majd a művet a negyedszázados évfordulón kiegészíttette egy utójátékkal. Korábban a zenés darabot sikerrel játszották Almási Éva főszereplésével a Madách Színház Kamaraszínházában, Kecskeméten pedig Pécsi Ildikóval a Kelemen László Kamaraszínházban. A művet az évfordulón állították színpadra Szegeden, Fekete Gizi játszotta Dómján Editet, aki 1972 karácsonyán lett öngyilkos. A szerep megformálásáért vehette át a kedd esti előadás után az emlékdíjat. Pozsonyi zenekar koncertezett Győrött Sikeres bemutatkozás WINKLER CSABA A pozsonyi Állami Konzervatórium szimfonikus zenekara adott nagy sikerű koncertet a Krúdy Gimnázium aulájában hétfő este. A győri Egyetemi Zenekarral kialakuló szakmai kapcsolat keretében szervezett rendezvényt az Universitas- Győr Alapítvány támogatása tette lehetővé. Á hetvenöt fős együttest Julius Karaba vezényelte. A három versenyműből álló tekintélyes program szólistái a konzervatórium kiemelkedő tehetségű hallgatói voltak. A hetvenöt fős együttest Julius Karaba vezényelte. Saint-Saens h-moll hegedűversenyét Robert Kopelman IV. évfolyamos hallgató szólaltatta meg kiforrott, rutinos művészhez illő érettséggel. Minden bizonnyal szép jövő előtt áll, hiszen ritka ebben az életkorban az ilyen meggyőző kifejező erő. Elgar e-moll gordonkaversenye Michal Sťahel V. évfolyamos hallgató kitűnő előadásában aratott megérdemelt sikert. Ezt a szélsőségesen romantikus versenyművet erősen polarizált, de túlzásoktól mentes meggyőző, technikailag is kifogástalan előadásban hallottuk. A győri műértő közönség nagy tapssal jutalmazta Ladislav Fancovic III. éves hallgatót, aki Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét szólaltatta meg. A fiatal pianista lendületes, érzelmileg is gazdag játéka bizonyítékul szolgált a győri közönségnek a Pozsonyi Konzervatóriumban folyó művészi munka magas színvonaláról. A zenekar mindvégig kiváló partnere volt a szólistáknak. Valamennyi hangszeregyüttes szépen kidolgozott hangzással simult a szólóhangszerek játékához. A karmester biztos és rutinos kézzel irányította fiatal együttesét, amely friss hangzásával, lendületével új színt hozott hallgatóságának. A zenekar minden tagján látszott a közös célért való önzetlen tenni akarás. Ez mind a vonós kar hangszerkezelésén, mind a fúvósok hangindításain és intonációján mérhető volt. A sikeres győri bemutatkozás alkalmából további tervek fogalmazódtak meg a Konzervatórium és a Széchenyi István Főiskola Művészeti Fakultás vezetői körében. Remélhetőleg a jövőben rendszeressé válik a két városban a zenekarok, szólisták közös fellépése - ezzel is gazdagítva a két ország kulturális kapcsolatát.