Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)
1997-12-15 / 288. szám, hétfő
6 TÉVÉ ÉS RÁDIÓ/VASÁRNAP ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 13. Hitvalló énekek a magyar folklórból Rozsnyó. Hitvalló énekek című műsorával szerepel Écsi Gyöngyi 1997. december 21-én, vasárnap 10 órai kezdettel a rozsnyói református templomban. A koncerten a magyar folklórkincs gyöngyszemeiből hangzik el válogatás, (ú) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos (17) POZSONY HVIEZDA: Herkules (am.) 15,17,19 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20.45 ÓBZOR: Lotrando és Zubejda (cseh) 15.30, 18 Pénz beszél (am.) 20.30 MLADOSŤ: A kapcsolat (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30, 19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Hanta boy (am.) 17.30 Peacemaker (am.) 17, 20.30 A titkosügynök (am.) 20.30 Sekély sírhant (ang.) 16.30 A gyerektolvaj (ol.) 19.30 Tűz van, babám! (cseh) 19.15 KASS A DRUŽBA: Herkules (am.) 15.30, 17.45 Ál/arc (am.) 20 TATRA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Herkules (am.) 15.45 Álljon meg a nászmenet! (am.) 18,20.15 ÚSMEV: Bean (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Bean (am.) 17,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Peacemaker (am.) 16.30,19 Január tizennyolcadikáig tekintheti meg a közönség Két Karel Čapek mese alapján készült az új cseh film , a Lotrando és Zubejda. Már nálunk is vetítik. „Lopakodás" vagy díszmenet E. FEHÉR PÁL Szörnyű veszedelem fenyegeti Kassát, a „lopakodó magyarosítás", félre is veri a harangot a Slovenská Republika múlt heti szerdai számában. Mert a Kassától 10 kilométernyire levő Hernádszentistvánon emléktáblája van Mécs Lászlónak, aki „állítólag" magyar, holott „eredeti neve Ladislav Martončík", és „e tábla nővérének, Mária Jančovának, a szlovák írónőnek az emléktáblája mellett található". Persze, ha mindez így lenne, sem történt volna semmi különleges, de ha már a szlovák nemzetet féltő szerző nem tudja, hogy a valóban magyar Mécs László igazi neve Martoncsík József volt (a László a szerzetesi neve), azt mindenképpen ismernie kellene, hogy Mécs testvérét Mária Kočanovának hívták, s vagy másfél tucat könyvet adott ki e néven. Ami Mária Jančovát illeti, a jeles szlovák író, František Hečko felesége volt, és semmilyen rokonságban nem állt a Martoncsík családdal. És vétkezik a kassai Ján Borodáč Színház is, mert előadta Ján Palárik színművét, az Aratási kalandokat, mégpedig Megbékélés címmel. Ez a „lopakodó magyarosítástól" óvó szerző számára elfogadhatatlan, holott bármely lexikonból megtudhatta volna, hogy a szlovák irodalmi nyelv egyik alapítója, Palárik tisztelendő úr vígjátékának a főcíme valóban Megbékélés. Sőt, a magyarok iránti különleges rokonszenvvel aligha vádolható Andrej Mráz professzor irodalomtörténete szerint e vígjáték a szlovák-magyar megbékélést hirdette, „és ezzel az irányzatával Palárik szembekerült a szlovák nemzeti ideológia hivatalos vonalával, ezért e vígjátéka kevésbé lett népszerű, mint előző két műve, pedig színvonala nem marad el azok mögött." (Andrej Mráz: Dejiny Slovenskej literatúry, Bratislava, 1948.200.1.) Az elnemzetlenítés bűnébe esik a katolikus egyház helyi lapja, az Alžbetin list is, amely Árpádházi Szent Erzsébetet, a kassai dóm névadóját „II. András magyar király lányának" merészelte nevezni. Hátha a dolgozatíró azt is tudta volna, hogy a szentéletű asszony 1207-ben Pozsonyban látta meg a napvilágot, azazhogy ebben az ősi szlovák városban, viszont letagadhataüanul a magyar király lányaként!... „így gyengül nálunk Kassán a nemzeti öntudat és a polgárok lopakodó magyarosítással szemben apatikussá váltak" - fejezi be a lap a beszámolóját. Lehetséges azonban, hogy a kassai polgárok nem apatikusak, hanem egyszerűen ismerik a szlovák történelmet és irodalmat? És valójában nem „lopakodó magyarosításról", hanem a nacionalizmus hivalkodó és ostoba díszmenetéről van szó? Dúdor-emlékkiállítás Szeretettel, ne korbáccsal Sam^Df ^ turócszentmártoni színház a™L„L vendégjátéka az Új Színpadon Szellemes, látványos, izgalmas, szórakoztató és tanulságos a legújabb cseh mesefilm, a Lotrando és Zubejda. TALLÓSI BÉLA Várják a javaslatokat Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker?-je Pozsonyban A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának Elnöksége felkéri a Szövetség alapszervezeteit és területi szerveit, a szülői munkaközösségeket, a társadalmi és kulturális szervezeteket, hogy tegyenek javaslatot az 1998-as Czabán Samu Pedagógiai Díjra. A díj a statútum szerint odaítélhető pedagógusoknak vagy pedagógusközösségeknek: - nevelői-oktatói eredményekért, kreatív és alternatív pedagógiai módszerek eredményes alkalmazásáért; - elméleti neveléstudományi, didaktikai, módszertani, publicisztikai tevékenységért; - szakköri, kulturális, pedagógiai-közéleti és érdekképviseleti aktivitásért. A díj odaítéléséről az SZMPSZ OV Elnöksége dönt 1998 februárjában; átadására a Szlovákiai Magyar Pedagógusok IV. Országos Találkozóján kerül sor Rozsnyón, 1998. március 28-án. A jelöltről kitöltendő űrlapot a Szövetség területi elnökeinél, valamint a központi irodákban igényelhetnek az érdeklődők. Tel/fax: 0819 713572. Cím: SZMPSZ, P.O.BOX 49, 945 01 Komárno 1. Beküldési határidő: 1998. január 20. Dunaszerdahely. Dúdor István halálának tizedik évfordulója alkalmából emlékkiállítást rendeztek a művész alkotásaiból a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A kiállítás rendezője, Farkas Veronika művészettörténész a pénteki megnyitón köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy Dúdor István művészetével újra találkozhassanak a kortársak, azok akik ismerik, illetve hogy közel kerülhessenek hozzá a fiatalabb nemzedék tagjai is, akik először látják a dúdori életművet így együtt. (T. B.) Dúdor István Emlékmű (Somogyi Tibor felvétele) Forgatókönyvét Zdenék Svérák két Karel Čapek mese összeházasításával írta, s azzal a kéréssel adta át Karel Smyczek rendezőnek, hogy: „Úgy csináljatok belőle filmet, hogy érezzék, szeretjük Čapekot!" Arról szól e vegyített mese, hogyan lesz a tolvajok királyának fiából a szultán lányának ovosa és gyógyítója. Azt meséli el a történet, hogyan szerez tudást, vagyont, hatalmat a nincstelen gyerek, s rátermettségének, csavaros eszének köszönhetően hogyan nyeri el a szultán lányának a kezét. Lenyűgöző egzotikus tájakon tevegelnek Csehország és a török szultán hazája közt a vándorok - természetesen cseh tevén, mert az olcsóbb volt, mint a sivatagi teve -, hogy gyógyírt találjanak a szultán lányának bajára, aki nem hajlandó felkelni az ágyából. S amikor kiderül, hogy a lány bajára három gyógyszer létezik, a napfény, a levegő és a szerelem, nagy szerelmes összeborulással végetér is a film. S a képsorok alatt, amelyek a jó és az értelem győzelméhez vezetnek, a néző rájön: Karel Smyczek olyan filmet rendezett, amelyből az derül ki, hogy a cseh filmesek szeretik Zdenék Svérákot. Szeretik sziporkázó gegjeit, emberséges humorát, derűs életérzését. Szeretik a mozgókép nyelvén közvetíteni az üzeneteit. Az iróniával átszőtt igazságokat, amelyekből ebben a mesében is megfogalmaz egy csokorravalót, s amelyeket tanulságként szűrhetünk le. Rávezet bennünket arra: bármennyire is kedves a fülünknek az a tanács, amelyet a halottas ágyán a tolvajok királya hagy örökül a fiának, vagyis hogy „soha ne dolgozz", mégiscsak a film, a mese végkifejletében rejCseh tevén érkeznek a szultán követei, akik igazi doktort keresnek. lik az örök igazság, miszerint munkával és tudással érhetjük el az örömszerző gazdagságot és mindazt, ami a szívünknek kedves. Ugyanakkor elismétli azt, amivel nem és nem bírunk azonosulni, hogy szeretettel könynyebb győzni, mint korbáccsal. Csehország festői helyein és Bulgáriában forgatták a filmet. A stáb három hetet töltött a balNemcsak gyerekeknek, felnőtteknek is kellemes kikapcsolódás. káni országban, s amint azt a film pozsonyi díszbemutatója után tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, a színészek nemcsak a kamerák előtt éltek át mesés fordulatokat. Ahogy a szultánt alakító Marián Labuda elmondta, őt az a „gazdagság" nyűgözte le, amelyet a reggelik során tapasztalt. Elmesélte, a bolgár svédasztal valahogy úgy néz ki, hogy középre kitesznek egy paradicsomot, s azt körberakják mintegy száz formásabbnál formásabb sótartóval. Labuda urat azonban nemcsak a bolgár valóság nyűgözte le, hanem a lányát alakító Barbora Seidlová is. Ólyannyira megkedvelte, hogy adoptálni akarta a Silvánék című sorozatba. „Mivel nincs lányom mondta a Nemzeti színésze -, szívesen fogadtam volna másodszor is lányommá, ezúttal a Silvánékban." Ennek csak az volt az akadálya, hogy hiába keresték Barbora Seidlovát Brünntől Prágáig, sehol sem bukkantak rá. Seidlová ugyanis a brünni konzervatórium tizenhat éves diákja, és nem jegyzik a színészközvetítők. Még egy sztori arról, milyen hiteles színész Marián Labuda és Lotrando útitársát, a favágót alakító Pavel Zedníček. A két színész a bulgáriai forgatáson közös szállodai szobát kapott dupla ággyal. Ahogy Marián Labuda elmesélte, egyik éjjel arra ébredt, hogy nem találja maga mellett bajuszos „feleségét". S mint hű férj, elindult, hogy megkeresse. A szállodakonyhában talált rá. Ott aztán olyan jól elszórakoztak, hogy mire feleszméltek a bolondozásból, meg(Jaroslav Trousil felvétele) virradt. Úgy gondolták, visszafeküdni már nincs értelme, egy kicsit megtréfálják a stáb tagjait. Beöltöztek szállodai egyenruhába, s hadonászva, fennhangon, ahogy a bolgárok, felszolgálták a reggelit a stáb tagjainak. Senki nem ismerte fel őket. Nemcsak gyerekeknek, felnőtteknek is kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást kínál a film. Nemcsak kalandos törénetével, hanem Zdenék Svérák tréfás, vidám dalszövegeivel is, amelyekhez Jaroslav Uhlíŕ komponált zenét. A film ugyanis nemcsak prózában meséli el Lotrando és Zubejda egymásratalálását, hanem dalban is. Lotrando szerepére ugyancsak nem színészt választottak az alkotók, hanem Jiri Strach rendező szakos egyetemi hallgatót. Igaz, nem áll tőle távol a játék, hiszen gyerekszínészként sokat forgatott, s Lotrando szerepében is bizonyította, még nem ment ki a formából. A tervek szerint jövő karácsonykor a cseh televízió bemutatja a mesefilmet, de kár lenne addig várni. Érdemes beülni rá a moziba, s már most megnézni. ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. December tizenhatodikán (kedden) az Új Színpadon délelőtt tizenegy és este tizénkilenc órakor mutatja be fővárosi vendégjátékának első napján Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? (Ide pešek dokola) című abszurd komédiáját. A darab rendezője és egyben fordítója Peter Kováč dramaturgként dolgozik a turócszentmártoni Sznf Színházban. A darabot az együttes eddig is sikerrel játszotta már nemcsak idehaza, hanem külföldön is, Csehországban és Lengyelországban, s a pozsonyi előadásaikkal megközelítik a félszáz reprízt. Másnap délelőtt tíz és este tizenkilenc órai kezdettel Francis Veber Madarak vacsorája (Večera vtákov) című komédiáját játsszák ugyanazon a helyszínen, Peter Gábor rendezésében. Felvételünk egy izgalmas jelenetet örökít meg a Görgey-darab Peter Kováč fordító és rendező által mesterien szlovák viszonyokra adaptált turócszentmártoni előadásából, (d-n) (Matúš Ol'ha felvétele)
