Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-15 / 288. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 15. Luxemburgi bravúr TÓTH MIHÁLY A dolgozatnak akár ezt is címül adhattam volna: Kinek mit üzent szombaton az Európai Unió? Szlovákiában legalábbis minden politikai táborban mást olvasnak ki a luxemburgi csúcstalálkozó határozatából. Némi pikantériát kölcsönöz az egész jelenségnek, hogy a vártnál mindenki elégedettebb. Slota ortodox pánszlávjaitól a szocdemmé váló demokratikus baloldaliakpn keresztül egészen a jelző nélküli, piacgazdaságban hívő liberálisokig. A kormánykoalíció fő erejét adó mozgalom vezetői pedig a szó szoros értelmében győzelemként könyvelik el, hogy Szlovákiát nem bélyegezték meg, nem közösítették ki az EU-felvételre várók közül. A nemzetiek azért elégedettek, mert a korábban kilátásra helyezett exkommunikáció enyhítésének köszönhetően nem csorbult ki a nemzeti önérzetet jelképező rézfokos éle. A nemzetiek és a munkásszövetségiek egyaránt indokoltan bízhatnak a döntés alapján abban, hogy nem jelent akut veszélyt a Nyugathoz csatolódás lehetősége. Mečiar nagyon széles bázisú mozgalmának vezetői az elmúlt.időszak diplomáciai offenzívájának eredményeként könyvelik el a kiközösítés elmaradását. És természetesen örülnek a döntésnek az ellenzéki pártok. Úgy magyarázhatják a határozatot, hogy a demokráciaellenes erők megleckéztetését, illetve az európai normák meghonosítását igénylő pártok bátorítását is ki lehet olvasni a luxemburgi dokumentumból. Végül a magyarok reménységének forrása: az EU-ban nem szalonképes a nacionalizmus. Aki tud térképet olvasni, az szükségszerűen tisztában van azzal, hogy Lengyelország, Csehország és Magyarország NATO-, illetve EU-taggá válása után csökken ezek betagolódásának jelentősége, ha Szlovákia kívül marad a szövetségi rendszeren. Mečiar is tisztában volt ezzel, csak túlértékelte az ország geopolitikai jelentőségét. Annyira azért nem sürgeti ma semmi Nyugat-Európát, hogy a demokrácia ellen ismételten vétő Mečiart tagsággal jutalmazza az előkelő klubban. Azért bravúros a luxemburgi okirat megfogalmazása, mert egyrészt nemet mond a jelenlegi koalíció otrombaságainak, ugyanakkor nemcsak sejteti, hanem ki is nyilvánítja, hogy Szlovákia azok közé az országok közé soroltatott, amelyek magatartását (az államhatalomnak a demokráciához fűződő viszonyát) évről évre, tehát folyamatosan szemügyre veszik a felvételről döntő tagországok. Diplomaták fogalmazták meg a dokumentumot, így nem engedhették meg maguknak, hogy kinyilvánítsák: amíg Mečiar lesz hatalmon, addig „másodosztályon" utazik Szlovákia, és minden megváltozik, mihelyt demokratikus kormány jön létre Pozsonyban. Ami nálunk még nincs SZILVÁSSY JÓZSEF A Romániai Magyar Demokrata Szövetség úgynevezett belső parlamentjének kolozsvári tanácskozásán senki sem vonta kétségbe, hogy nem a kormánykoalícióból való kilépésről, hanem a bentmaradás feltételeiről kell megállapodni. Tőkés László szerint is a jelenlegi helyzetben hiba lenne kilépni a kormánykoalícióból, mert ezzel csak a szélsőséges nacionalista erőknek tennének szívességet. Az RMDSZ még lát esélyt a kormánykoalíció általjavasolt oktatási törvény parlamenti elfogadtatására. S ameddig reális ez a remény, addig nem mondanak le a kormányzati szerep előnyeiről: főleg arról, hogy közvetlenül beleszólhassanak az ország, ezen belül a romániai magyarság sorskérdéseibe. Jókor jött Constantinescu köztársasági elnök határozott állásfoglalása is - jól tudja, mennyit ártana Románia euroatlanti integrációs esélyeinek, ha a magyarok azért lépnének ki a kormánykoalícióból, mert román partnereik megszegték a közösen kivajúdott egyezséget. Az RMDSZ a román politikai erőkkel közösen már tavaly elindulhatott a szövetségi politizálás göröngyös, buktatókkal teli útján. A hazai magyar politikusok számára jövőre adódhat ilyen feladat, ezért legalább két tanulságot már most leszűrhetnek a romániai folyamatokból. Az egyik az, hogy az RMDSZ ezúttal sem tévesztette össze az elvi politizálást a merev magatartással. A román nacionalisták indulatos támadásaira bölcsen reagált. Döntés előtt most is mérlegelte a választópolgárok véleményét, ugyanis az említett belső parlamentnek nem kizárólag a politikusok a tagjai, hanem a Szövetségi Egyeztető Tanácsban tömörülő értelmiségiek, vállalkozók és más személyiségek is. Ilyen összetételű döntés-előkészítő szerve nincs a Magyar Koalíciónak, pedig igencsak nagy szükségünk lenne rá. "íf;;| ..i.m.i.i ...... ....... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribineva 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nem csoda, hogy ilyen állapotba került, hiszen ezüstvasárnap előtt nemcsak a devalvációra spekuláló külfödiek támadásának volt kitéve, hanem az utolsó megtakarított pénzükért sorakozó polgárok rohamainak is! (Gossányi Péter karikatúrája) Néhány gondolat, javaslat Sidó Zoltán Javaslat a cselekvésre című cikke kapcsán Dolgozni akar a tanár Sidó Zoltán arról kérdezi a pedagógusszövetség kétezer tagját (miért csak 2 ezer van?), hogy mit tegyen a szervezet a pedagógusok érdekvédelmében (Új Szó, nov. 25.). DOMSITZ JENŐ Nem egészen értem, hogy a szövetség miért akar görcsösen érdekvédelemmel foglalkozni (ilyen kis létszámú bázissal a háta mögött), legfeljebb tiltakozzék az egynyelvű bizonyítványok, az egynyelvű pedagógiai dokumentáció, a mozgóbérelvonások miatt. Ne tegyen többet, mert az érdekvédelem nem a szövetség feladata. A szervezetnek inkább szakmai programok kidolgozásával, pedagógustovábbképzéssel, szakmai műhelyek kiépítésével és működtetésével kell foglalkoznia. Fontos lenne alternatív cselekvési programok kidolgozása az 1998-as választások utáni időszakra: hogyan működtetni a szervezetet, a magyar oktatási intézményeket, ha demokratikus hatalomváltásra kerül sor, és hogyan tovább, ha a jelenlegi hatalmi struktúra lesz a győztes. Ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint hogy sebeink nyalogatásával foglalkozzunk. Egyikünknek sem közömbös, hogy mi történik oktatási intézményeink körül, de a legfontosabb, hogy a jelenlegi állapotot túléljük, a lehető legkisebb veszteségekkel, és felkészüljünk a jobbra vagy a legrosszabbra. De ne a választások után, hanem előtte. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kellemetlen meglepetés érjen bennünket. Úgy gondolom, hogy az alternatívák felvázolásában, a szakmai jövőkép reális megfogalmazásában sokat tehet a szövetség. A szlovákiai magyar oktatási intézményeknek és az azokban dolgozóknak OLVASÓI LEVELEK Elfogadott költségvetés Az állami költségvetés kapcsán kötélhúzás volt a kormánykoalíciós pártok között. Főleg az SZNP képviselői hadakoztak a tervezet egyes tételei ellen, illetve szerettek volna egyes, általuk irányított tárcák részére minél többet kipréselni a közösből. Szerintem a megalomániás, milliárdokat felemésztő vállalkozások miatt nem jut elegendő anyagi a védelme nemcsak a magyar pedagógusok feladata. Feladata ez minden magyar anyanyelvű polgárnak, még azoknak is, akik szlovák oktatási intézményben taníttatják gyermeküket, feladatuk ez a politikai pártoknak is. A kétnyelvű bizonyítványt kiállító pedagógusok saját meggyőződésük, erkölcsi normáik alapján vállalták tettüket, nem a szövetség vagy a pártok felhívására, hanem inkább a szülők kérésére. Ha másnak nem is, tanulságnak jó volt a pedagóguskollégák, iskolaigazgatók kiállása. Tudjuk, hogy kire és mire számíthatunk, tudjuk, hogy a pedagógusok között kinek milyen az erkölcsi nívója, tudjuk, hogy mire képesek a magyar politikai pártok, tudjuk, hogy a szülők és a tágabb magyar közvélemény milyen mértékben azonosul a magyar oktatás leépítése elleni tiltakozással, ki meddig hajlandó elmenni, ki képes áldozatot hozni, ki közömbös az anyanyelve, identitása elpusztításakor. Ez nem kevés. Minden magyar közösség polarizálódott valamilyen mértékben a problémakör kapcsán. Fel lehet és fel is kell használni az aktívakat, az erős indentitástudattal rendelkezőket, meg lehet szólítani a közömböseket, a fanyalgókat, a tudatlanokat. Nem hiszem, hogy saját magán kívül másnak van-e eraz a lényeges, hogy a közösség mennyire fogékony... kölcsi joga elmarasztalni a pedagógust azért, hogy állami alkalmazottként teljesíti azokat a normákat, amelyeket a hatalom jogi formában is megfogalmazott. Főleg akkor nem, ha olyan támogató háttér áll mögötte, amilyen az 1997-es évben eddig állt. Nem hiszem, hogy joga van erre bárkinek is - még Sidó Zolforrás az egészségügyi és oktatási szféra számára. A cinizmus netovábbjának tartom azt az állítást, hogy azért elegendő 800 millió korona a lakásépítésre, mert úgy is alacsony a népszaporulat. Elsősorban a könnyen szerzett vagyonnal rendelkező, kormánybarát vállalkozók körében kellene szigorítani az adóbehajtást. Bezzeg nekik nem kell félniük a pereskedéstől, mint a privatizáció második hullámában megtévesztett és becsapott kisembereknek, akiken még az 1000 koronát is behatják. De sebaj, szlovák űrhajós égbe küldétánnak sem az MTV híradójában. Az iskolák valószínűleg egynyelvű bizonyítványt fognak kiadni az első félévben. Ez nem azt jelenti, hogy az iskola szervilis, az igazgató, a pedagógus megalkuvó, ez csak azt jelenti, hogy a pedagógus továbbra is dolgozni akar, nem akatja, hogy az igazgatót leváltsák, és tényleg szervilist ültessenek a nyakába. Ez nem jelenti azt, hogy egyetért az egynyelvű bizonyítvánnyal, a pedagógiai dokumentáció egy nyelven való írásával, ez csak azt jelenti, hogy dolgozni, élni akar. Nagy hiba azt gondolni, hogy ebben vagy bármilyen más, a magyar nemzetiséget érintő probléma megoldásában teljes egység, közakarat valósítható meg. Ilyen nincs, nem volt (de még lehet); az a lényeges, hogy a közösség mennyire fogékony a probléma iránt. Nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legszélesebb rétegeket győzzük meg az anyanyelvi oktatás fontosságáról, alkalmasságáról, előnyeiről. A feltett kérdésekre, hogy mit tegyünk iskoláink érdekében, a következőket javaslom: 1. Minden nyomás, atrocitás ellenére jó színvonalon dolgozzunk az óvodáktól a középiskolákig. 2. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, de átmenetileg tegyünk engedményeket, arra gondolva, hogy a választásokig a túlélés a fontos. 3. A pedagógusszövetség ne essen kétségbe, hanem foglalkozzon szakmai feladatokkal (mint ahogyan tette eddig is), ne akarjon érdekképviseletet felvállalni, ha nincs rá lehetősége. 4. A szövetség elnöke ne minősítse felelőtlenül a pedagógusokat, hanem arra ösztönözze a szövetséget, hogy jó alternatív cselekvési programokat dolgozzon ki a választások utáni időszakra, minden eshetőséggel számolva. A szerző a somorjai magyar tannyelvű alapiskola pedagógusa. sére azért még mindig futja a „bőség kosarából", pedig ideje volna a csillagok és a fellegek közül a földre szállni, és a valóban lényeges, fontos dolgokra fordítani a pénzt és energiát. Szabó Sándor Királyrév Zárva tart a posta Rimaszécsen rendszeresen elmarad az Új Szó szombati számának kézbesítése. Az ok: zárva tart a posta, már második hete. RáadáKURIER „Új önbizalommal léptek fel Luxembourgban szombaton az Európai Unió csúcstalálkozóján a kelet- és közép-európai országok, hiszen a záródokumentum végleges döntést tartalmazott arról, hogy 1998. március végén elkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Észtországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Magyarországgal, Szlovéniával és Ciprussal" - indítja vasárnapi beszámolóját a Kurier című osztrák bulvárlap. A szerző szerint a luxembourgi csúcs részvevőinek a legnagyobb gondot Törökország jelentette, amely nem elégedett meg azzal, hogy csak az Európa Konferenciára akarják meghívni. A Kurier azt is megjegyzi, hogy a keleti bővítés kényes pontjáról, a bővítés költségeiről alig esett szó Luxembourgban. Igaz ugyan, hogy a résztvevők annyit leszögeztek: a jelenlegi EU-költségvetésből kell fedezni a bővítést. A cikkíró hozzáteszi: Viktor Klima osztrák kancellár és Wolfgang Schüssel alkancellár-külügyminiszter külön hangsúlyozta, hogy Ausztria nem hajlandó az eddigieknél többet befizetni a közös EU-kasszába. NASA BORBA Valamiféle „balkáni végzet" hangulata lengi be Luxembourgot, a kis nagyhercegséget: amikor 1991-ben ott rendezték meg az Európai Unió csúcstalálkozóját, akkor a délszláv válság, a kezdődő háború vált a tanácskozás fő témájává. Hat és fél évvel később az EU állam- és kormányfői ismét itt gyűltek össze, s most is egy balkáni ügy - a török kérdés - várta őket. Törökország esetében ugyan nem háborúról van szó, de a kérdés így is bonyolult, és a megoldás minősége hosszú távon hathat Törökország és az EU kapcsolataira, Törökország belső fejlődésére, valamint a tizenötök és Ciprus tárgyalásaira - írta hét végi számában a belgrádi napilap. EL PAIS Az Európai Unió keleti irányú bővítése „az első olyan alkalom a történelemben, amelyben az európai egység a szabad akarat és a demokrácia alapján merül fel, és nem a hódítási vágy a kiindulópont" - állapította meg vasárnapi vezércikkében az spanyol lap. A bővítési folyamat minden valószínűség szerint hosszú és bonyolult lesz, elsősorban szervezési és pénzügyi problémák miatt - áll az írásban, amely szerint a gazdag tagországok „nagylelkűsége" nincs arányban a bővítés történelmi jelentőségével, és emiatt a szervezet „első, másod- és harmadrangú tagok" szervezetévé válhat, s Európát megint kettéoszthatja egy gazdasági és társadalmi fal. A lap félti a spanyol érdekeket az EU pénzügyi alapjai elosztásánál, mondván, hogy az eddig kapott „morzsák" a bővítés folyamatában tovább csökkenhetnek. Ez a viszonylag labilis gazdaságú Spanyolország számára veszélyes lehet. sul, mint kiderült, a közeljövőben szombaton már nem is nyit ki. Az igaz, hogy szombatonként eddig sem kézbesítette a lapokat, viszont 7.30 és 9.00 óra között nyitva tartott, így aki elment a postára, megkapta az újságot. Mivel hétfőn már nem sokra megyünk a szombati Új Szóval, többen fontolgatjuk, hogy lemondjuk a szombati számot. Ezt elkerülendő szeretnénk, ha a szerkesztőség is segítene kellemetlen problémánk megoldásában. Turcsányi Tibor és számos helyi polgár Rimaszécs