Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-10 / 258. szám, hétfő

f VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 10. KOMMENTÁR Ugyanaz trikolórral TÓTH MIHÁLY Talán a mindent megszépítő időbeli távolság az oka, hogy a minap ezt találtam mondani: a kormány médiacápáihoz ké­pest a korai 70-es évek sajtőkonszolidátorai egytől egyig szo­lid és jólnevelt demokraták voltak. Ha abból indulunk ki, hogy, mondjuk, 1971 táján, a nagy szerkesztőségi számonké­rések idején egyetlen vészbírósági tag sem állította magáról, hogy a demokrácia nevében teszi, amit tesz, akkor feltétlenül konstalálrtom kell, hogy őszinteségéből nem Mečiar közvéle­mény-szervezői vizsgáztak jobban, hanem Husákéi. Számos jel alapján arra következtethet a kormánykoalíció három pártja, hogy nagyvalószínűséggel alulmarad az 1998 szep­temberi választásokon. Ha csak nem követnek el túlságosan nagy baklövést az ellenzéki pártok, a standard politikai erők kormányzásra vannak ítélve. Ez természetesen csak azzal együtt jelenthető ki a kudarcos jövendőmondás veszélye nél­kül, ha az előbbi megállapításhoz hozzátesszük: feltéve, hogy Mečiarék nem vesznek igénybe nemtelen eszközöket. Tudjuk, a koalíció fő ereje soha sem ment ötletekért a szomszédba, így előfordulhat, hogy a választások lebonyolítását szervező államhatalom, formális okokra hivatkozva, diszkvalifikálja a két ellenzéki koalíció egyikét. Semmi jót nem ígér, hogy a vá­lasztási eredményeket összegző számítógépek is állami keze­lésben lesznek. Nemcsak a nemzeti önérzet játszik szerepet abban, hogy a kormány eleve elzárkózik külföldi megfigyelők Szlovákiába küldése elől. Gőzerővel folyik az elektronikus és nyomtatott tájékoztatási eszközök kormánykoalíció általi megkaparintásáért folytatott küzdelem. Ennek fő célja: szavatolni, hogy a választások eredményeinek manipulálásáról lehetőleg senki se szerezzen tudomást. A Twist Rádió nemrégi kikapcsolása a főpróbák egyike volt. A DSZM emberek tízmilliókat áldoznak fel a regi­onális sajtó megkaparintása érdekében. Mindezt pedig azzal koronozzák meg, hogy a napilapokat az adó növelésével telje­sen ellehetetlenítik. Még csaknem egy esztendő van hátra a választásokig, addig a legjobban prosperáló ellenzéki napilap is akkora adósságba keveredhet, hogy a (szintén kormányba­rát) nyomda bármikor megszüntetheti a nyomtatását. Ilyen már volt. Azzal a különbséggel, hogy ők beismerték: a dikta­túra nevében cselekszenek. Nem mímelték a demokráciát, ahogy azt teszik a nemzeti trikolór lengetői. JEGYZET Patópálok nélkül SZILVÁSSY JÓZSEF Beindult a felkészülés a vá­lasztási kampányra. A leg­erősebb kormánypárt már ki is nevezte a kampánystáb fő­nökét. Erőteljesen indított a Szlovák Demokratikus Koalí­ció is, amely több rendezvé­nyen tette egyértelművé: már van programja, vannak jól felkészült szakemberei az ország súlyos társadalmi és gazdasági gondjainak megol­dásához. A Magyar Koalíció azt jelentette be, hogy újra együtt indulnak, aztán egy­két elképzelést is nagydobra vertek. Gyakrabban tart ülést a Koalíciós Tanács, ám előre­haladásról a legnagyobb jó­indulattal sem lehet beszélni. Párbeszéd helyett pártjaink monologizálnak. Legyen unió - ismételte újra Ipolysá­gon az Együttélés elnöke; alakítsunk választási pártot ­vélik az MPP vezetői; végső soron a mi listánkon indul­hattok - ajánlgatják az MKDM központjában. Prog­ramalkotásban, alternatívák kimunkálásában már minden parlamenti párt megelőzte a Magyar Koalíciót, amely mintha nem bízna a kor­mányzati szerep lehetőségé­ben. Mintha többen csak ön­maguk s legfeljebb pártjuk jövőjére gondolnának. S mintha többen úgy vélnék, kényelmesebb ellenzékben maradni, szüntelenül a sérel­mek ellen tiltakozni. Szerin­tük a politikában, akár a foci­ban, bekkelni mindig köny­nyebb, mint támadni, azaz kellő tudással, taktikával ak­tív szerepet betölteni. Pedig nagyot tévednek azok, akik úgy hiszik: most is könnyen megszerzik a tízegynéhány százalékot. A szlovákiai ma­gyarság türelme, bizalma, pénze ugyanis fogytán, évek óta csak a gondja-baja és el­keseredése növekszik. Ezért bizonyosan nem a patópá­lokra, nem is a szép szóla­mok bajnokaira fog szavazni, hanem azokra, akiknek lesz megvalósítható programjuk, szaktudásuk, politikai akara­tuk, erkölcsi hitelük az embe­ribb élet megteremtéséhez. És lesznek szlovák szövetsé­geseik céljaik eléréséhez. Tragikus hibát követ el és a szlovákiai magyarság ellen vét az, aki mindezt még ma sem képes felismerni. « í: if* íiSiB! mm Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykai»s 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőíroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Üace, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hudec miniszter nótája: az álmom... Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom, csak egy nemzeti lap maradjon, ez (Szűcs Béla karikatúrája) Csak a külügyminiszter volt tájékozatlan, és sűrűn pislogva magyarázkodott Megszegett ígéretek I. A kormány legutóbbi ülé­sén a kisebbségi nyelvek használatának lehetősége­it törvényesítő jogszabály helyett memorandumot hagyott jóvá, mellyel a nemzetközi szervezetek­hez fordult. BAUER EDIT Félreértés ne essék, nem a saját országa állampolgáraihoz, akik történetesen más anyanyelvű­ek, s akiket a döntés lényegileg érint. Azokat valószínűleg nem tudná meggyőzni a lehetetlen­ről, hogy az összes alkotmányba foglalt joga maradéktalanul tel­jesül. Sőt „standardon felül"... Vegyük sorra. A köztársasági el­nök azzal a feltételellel írta alá annak idején az államnyelvről szóló törvényt, hogy rövidesen követi a kisebbségek nyelvhasz­nálatát rendező jogszabály. Mečiar miniszterelnök Strasbourgban az Európa Ta­nács parlamenti közgyűlése előtt jelentette be, hogy 1996 el­... a terminusok soka­ságára nem érdemes szót vesztegetni. ső félévében kormánya előter­jeszti a jogszabályt. Katarina Tóthová miniszterelnök-helyet­tes számtalan ígéretét a kisebb­ségi nyelvtörvény előkészítése ügyében felsorolni is sok lenne. Elhangzott belőlük a parlament­ben, az ET szakértői előtt, és Max van der Stoel is feljegyez­hetett belőlük jónéhányat. Csak a határidők változtak. 1995 de­cember végétől 1997 novembe­réig a terminusok sokaságára nem érdemes szót vesztegetni. 1997. november 4-én a kor­mány összes eddigi ígérete és kötelezvénye ellenére memo­OLVASÓI LEVELEK Újra a régi mederben! A bősi vízerőmű üzembe helye­zése után a Duna régi medré­ben és ágaiban a magyarorszá­gihoz hasonló helyzet állt elő. Vízutánpótlás nélkül az ágak nagy része kiszáradt, az élővi­lág elpusztult. A fenékgátak és az áteresztők kiépítése után a Nagybodak alatti ágrendszer­ben egészen Bősig pozitív randumot fogadott el arról, ami nincs és ami nem lesz. Nincs olyan jogi szabályozás, amely a kisebbségek nyelvének haszná­latát ténylegesen lehetővé ten­né, és egyebek közt ezért nem lesz pozitív döntés Szlovákiának az európai szövetségekbe való integrációjáról sem. Ez nem fe­nyegetés, csak megállapítás. Ne tévesszük szem elől azt a tényt sem, hogy egyebek közt egy ilyen jogszabály meglétéhez kö­tötte az Európa Parlament Szlo­vákia csatlakozását az Európai Unióhoz. A parlament legutób­bi, októberi ülésén pedig kötele­zettséget vállalt, hogy az integ­rációs feltételeket - melyek kop­penhágai feltételekként jutottak a köztudatba - teljesíteni fogja. A kormány pedig már régen tud­ja, hogy ez szóba sem jön, hisz már egy éwel ezelőtt, 1996 no­vemberében nemzetiségi taná­csában azt a tanácsot adta vagy adatta magának, hogy Szlováki­ában az általános és specifikus jogi normák egész sora van ér­vényben, „melyek teljes mérték­ben biztosítják a kisebbségek­hez tartozó személyek védel­méť'-írta a kormányfő 1997jú­niusában egy interpellációra adott válaszban. Csak a külügy­miniszter asszony volt kellőkép­pen tájékozatlan, amikor sűrű pislogás közepette azt próbálta elmagyarázni, hogy az ígérete­ket mi célból adták eddig szá­molatlanul; hogy csak mostanra készült el az az elemzés, amely­nek alapján a kormány nemzeti­ségi tanácsa már egy éwel ez­előtt nem ajánlotta a kabinetnek egy új jogi norma elfogadását a kisebbségek nyelvhasználatát il­letően, hiszen már amúgy is lé­tezik 26. Az alkotmánybíróság ugyan egyértelműen kimondta, hogy kisebbségi nyelv használa­ta a hivatalos kapcsolatokban létező törvényhez kötött, ennek következtében egy „ilyen tör­vény hiánya, illetve olyan tér­irányban változott a helyzet. Hatalmas vízterületek, mély víz, vízinövények, pezsgő élet! A vizekből mintát vesznek, leol­vassák a vízállást, jelzőkészülék figyeli a talajvíz mozgását. Idil­li helyzet! 1997. november má­sodika: halottak napja. Az ágak ismét víz nélkül, az áteresztócsatornákon egy csepp víz sem folyik keresztül, a levegőben a rothadó növény­zet bűze érződik. Ilyen környe­zetben nem hogy a betelepített pisztráng vagy galóca, de még a kárász is nehezen él meg. Új­vény létezése, amely nem teszi lehetővé a nemzeti kisebbségek vagy etnikai csoportok nyelv­használata jogának reális alkal­mazását a hivatalos kapcsolat­ban, azt jelenti, hogy lehetetlen­né válik az alapvető jog alkal­mazása az alkotmány által meg­határozott módon". Lehet, hogy a kormány az alkotmánybíróság ezen döntését sem tartja mérv­adónak? Vagy talán úgy vélte, hogy az a döntés, melyet április elsején hoznak, csak a bolon­dokra vonatkozik, a bölcsekre pedig nem? Merthogy ez a dön­... csak a bolondokra vonatkozik, a bölcsek­re pedig nem? tés L. G.-nek, M. község polgár­mesterének ügyében 1996. ápri­lis 1-ji keltezésű. De hát ki mer­ne arra gondolni, hogy bölcs kormányunk babonás? így hát egyelőre van a memorandum. Az elvetélt ígéretekről. A kor­mány ebben biztosítja (kit is?) a külföldet, hogy a kormány nem­zetiségi politikájának (?) fő cél­ja a kisebbségek „kulturális és nyelvi identitása megőrzése fel­tételeinek kialakítása", szót ejt a kormány nemzetiségi politikájá­nak életképességét bizonyítan­dó az „identitás etnikai alapja megőrzésének magas fokáról" is. Ha ezt az iskolázott külföldi diplomata sem fogja megérteni, még mindig marad a szokásos magyarázat a rossz fordításról és a nyugat szándékos rosszin­dulatáról. Esetleg az unalomig ismételt univerzális indoklás a szlovákiai magyar pártok Szlo­vákia-ellenes aknamunkájáról... (Az írás befejező részét holnapi számunkban közöljük.) A szerző a Magyar Koalíció parlamenti képviselője. ra itt az elmúlás. Néhány hét, és többéves munka veszik kár­ba. A természet munkája! Ki a felelős ezért? A Duna? Végh Balázs Nyékvárkony Gondozott temető November elején mindenki fel­keresi hozzátartozói sírját, hogy elhelyezze az emlékezés virága­it. Minket is többfelé hív a köte­lesség. Egyik nap a gútai teme­LA LI B RE BELGIQUE „Az összes közép-európai veze­tő aggódik a cseh államfőért, aki tavalyi súlyos műtétje után felépülve ismét a térség Európai Unióba és NATO-ba vezető útjá­nak egyik legfőbb egyengetóje lett. Az érzékeny szervezetű Václav Havelt, ismét tüdőprob­lémákkal került kórházba, hat­vanegy éve mellett legalább to­vábbi tíz életévnek számítható börtönévek és a kemény elnöki munka is öregíti. Hazájában ugyanakkor ma nem helyette­síthető - írta pénteki kommen­táijában a belga lap. - Miköz­ben a belső gondjaival küzdő kormánykoalíció csupán papí­ron létezik, a gazdasági reform defektes, minden nap új botrá­nyok robbannak ki a privatizá­cióval kapcsolatban, a népnek egyedül a mostani elnökben van bizodalma. A Václav Klaus kormányfő és Miloš Zeman par­lamenti elnök közötti hatalmi harc veszélyezteti azt a tekin­télyt, amelyet Havel vívott ki Csehország számára. Az ország visszacsúszhat a Nyugaton éret­lenebbnek minősítettek közé." A cikkíró szerint Havel betegsé­gét nemcsak hazájában, hanem a térség többi országában is ag­godalommal figyelik. „Nem fe­lejtik el, hogy a rendszerváltás idején, amikor minden szem a térségre irányult, ő volt az egyetlen, aki Washingtonban megdorgálhatta az amerikai szenátorokat be nem avatkozást' politikájukért. Ugyancsak ő volt az, aki néhány éwel ezelőtt meg tudta győzni a Nyugatot arról, hogy a volt kommunisták visszatérése Magyarországon és Lengyelországban természetes politikai alternatíva. Tavalyi be­tegségéből kilábalva Havel is­mét a térség nyugati integráció­jának vezáralakja lett" - írta a katolikus napilap. SLOVO Pavel Bratinka tárca nélküli mi­niszter, a cseh kormány nemze­tiségi tanácsának elnöke szerint az etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése veszélyes gondolat, mégpedig mind a ki­sebbség, mind a többség számá­ra is. „A pozitív megkülönbözte­tés gondolata azért veszélyes, mert ennek következtében egy­részt csökken annak a csoport­nak az önmegbecsülése, amely­nek érdekében ezt bevezetik, másrészt csökken az irántuk ér­zett tisztelet a többségiek részé­ről is" - véli Bratinka a prágai li­berális napilapnak adott inter­jújában. Szerinte a pozitív meg­különböztetés „méreggel való gyógyítás, amikor a diszkrimi­nációt egy másfajta diszkrimi­nációval gyógyítják, bár ez a többségi csoport szempontjából kisebb megkülönböztetés". Rá­mutat, hogy a kisebbségi prob­lémák rendezésének ezt a mód­szerét eddig egyedül csak az Egyesült Államokban alkalmaz­ták, s ott is azért, mert az ottani fehérek ezen keresztül próbál­ták megnyugtatni lelkiismere­tüket a színesbőrűek rabszolga­sága és megkülönböztetése mi­att. A miniszter úgy látja, hogy a gondolat alkalmazása „negatí­van hat a társadalomra". tőbe mentünk. Dicséretre méltó az ottani példás rend és tiszta­ság. Látni, hogy nagy gondot fordítanak a temető rendben tartására. Járdát építettek, megritkították a díszbokrokat, gondoskodtak a világításról. Megható volt, amint a hangszó­rón keresztül halk, szomorú ze­nét közvetítettek, és ezáltal is kegyeletteljesebbé tették ezeket a napokat. Állítom, hogy a kör­nyéken ez a harminc éve létesí­tett sírkert a legrendezettebb. Hostina Irén Komárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom