Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)
1997-11-08 / 257. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 8. VENDÉGKOMMENTÁR Thürmer? Csurlca? A moszkvai külügyminisztériumban, természetesen, profi diplomaták ülnek, beleértve Jevgenyij Primakovot, a minisztert, s nem minden or-' szág állíthat ki ilyen bizonyítványt külügyi apparátusáról. Sőt, Primakov voltaképpen kolléga is^hiszen hosszúhosszú évekig a Pravda külföldi tudósítója volt. Lehetetlen tehát, hogy ne tudnák a Szadovaján: feleslegesen adnak ki olyan nyilatkozatokat, amelyekben készségüket fejezik ki a Magyar Köztársaság semlegességének szavatolására. Részint azért, mert ezt a szavatossági szándékot legfeljebb a magyar kormány kérhetné, s nem Thürmer Gyula Munkáspártja vagy (mily groteszk azonosság!) Csurka István Magyar Igazság és Élet Pártja. Részint pedig azért, mert Oroszország egyedül semmit sem garantálhat, legfeljebb a térségben érdekelt nagyhatalmak közösen tehetnék ezt meg. így történt ez Ausztria esetében, ahol a második világháború négy győztes nagyhatalma tett ilyen értelmű nyilatkozatot, de nagyon-nagyon komoly feltételekkel, amelyeket a bécsi belés külpolitikának mindmáig nem csekély anyagi áldozatok árán be keli tartania. S hogy a E. Fehér Pál dolog még bonyolultabb legyen: Ausztria esetében Németország még távolról sem volt a térség meghatározó tényezője, ma pedig mindenképpen az. A moszkvai Szadovaján álló ronda felhőkarcoló - aki járt arra, tudhatja - a szocreál egyik szomorú építészeti emlékműve is lehetne akár. Lehet, hogy a genius loci, a hely szelleme ihlette e tipikusan sztálini döntésre a felhőkarcolóban dolgozókat? Akkoriban volt szokás semmire sem kötelező, az örök békét ígérgető nyilatkozatokat tenni. Amit elsősorban ott nem tartottak be, ahol kiadták ezeket. De hagyjuk a mélylélektani kutatásokat... Világos a cél: a magyarországi, november 16-án esedékes, a NATO-tagságról tartandó népszavazást szeretnék befolyásolni. Régóta tudható, hogy a választások külföldi befolyásolása semmire nem vezet. Ráadásul ebben az esetben az sem tudható, hogy kit szeretne Moszkva támogatni: Thürmert vagy Csurkát? Hiszen csak az ő pártjaik vannak a NATO-tagság ellen. A szerző a Népszabadság pozsonyi tudósítója. JEGYZET Jön Draskovics? SINKOVITS PÉTER December 7-én ismét elnökválasztást tartanak Szerbiában. Az már bizonyos, hogy a szocialisták az eredménytelen referendumban leszerepelt Zorán Lilies (volt szövetségi államfő) helyében a jelenlegi jugoszláv külügyminisztert, Milan Milutinovicsot indítják. A diplomata 1942-ben született Belgrádban, a jogi karon végzett, karrierje - Milosevicsével együtt - a kommunista pártapparátusban kezdődött. Milutinovics egyébként két éven át megtartotta görögországi nagyköveti poszját is, s ha most megválasztanák Szerbia köztársasági elnökének, a serény és nélkülözhetetlen politikus egy jugoszláv lap csípős megjegyzése szerint - immár három helyről három fizetést húzna. A Szerb Radikális Párt természetesen a legutóbb már majdnem győztesként befutó pártelnökét, Vojiszlav Seseljt jelölte. A csetnikvajda rendkívül magabiztos, nyilatkozata szerint elérkezett az ideje, hogy átvegyék a hatalmat. Az ellenzék táborában még nem körvonalazódott véglegesen, közösen állítanak-e jelöltet, vagy többen is megpróbálkoznak. Az már világos, hogy a Zorán Djindjics vezette tekintélyes Demokrata Párt ezúttal is bojkottálni fogja a választásokat. A többi ellenzéki pártok néhány megbeszélésén közös elnökjelöltként Dragoszlav Avramovics közgazdász (a szuperdinár megalkotója) és az amerikai Milan Panics neve is szóba került, a legvalószínűbb azonban, hogy Vuk Draskovics személyében fognak megállapodni. A szerb Megújhodási Mozgalom vezetője máris bejelentette, mindenképpen indulni kíván a megméretésen, pártjában pedig váltig hangoztatják: Draskovics az egyetlen, aki Jugoszláviát ki tudja vezetni az elszigeteltségből, a gazdasági és szociális nyomorból. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Apukám, még mindig nem találod a kettes csatornát?! (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) A Pándy-ügy, avagy a belga igazságszolgáltatás egyre nyilvánvalóbb betegsége Ez már nem sokkol, csak megijeszt Nemigen akad ma ismertebb „magyar ember" Belgiumban (érdekes megfigyelni, milyen hamar lekopott a tudósításokban a „származású" szócska, s most már jó ideje csak „a magyar" Pándyról beszélnek itt), s a „sztori" továbbra is gyakorlatilag utat talál a címlapnak legalább valamely szegletére. FÓRIS GYÖRGY Az ügyészség például szerdán azt jelentette be, hogy az eddigi feltételezésekkel szemben a megtalált fogak alapján legalább három holttestről van szó, egy idősebb nőtől és két fiatal férfitól származnak a leletek. A szakértői feltételezések azt vélik, az ötvenkilenc éves Sőrés Ilonának és két fiának, Zoltánnak és Dánielnek földi maradványaira bukkantak. Biztosat azonban még mindig nem lehet tudni, csak a borzalom homálya nő tehát. A kíváncsiság sem lankad, ám Hatan tűntek el rejtélyes körülmények között. bizonyos apátia mégiscsak tetten érhető az egész ügy körül. Pedig ennek az embernek a házában több, valaha hús-vér, mára már szinte rekonstruálhatatlan állapotba került embertársunk miszlikre aprított maradványait kaparták ki a földből. S mivel közvetlen családjából az elmúlt tíz évben összesen hatan tűntek el rejtélyes körülmények között, általános a feltételezés, hogy a még csak most átvizsgálandó másik két Pándy-házban is előbukkanhatnak majd hajdani horrorra utaló förtelmek. OLVASÓI LEVELEK McMurphy és Agócs Béla Felejtheteden élményben volt részem a kassai Thália Színház „Száll a kakukk fészkére" c. előadásán. McMurphy lázadó alakja megfogott, s azonnal eszembejutott egy Új Szóban megjelent cikk olvasásakor. Vojtek Katalin számolt be arról, hogyan vásárolt (volna) be a minap Agócs Béla pedagógus, akit személyesen nem ismerek, de „Már nem sokkol, csak megijeszt" - idézett az egyik újság a napokban minderről egy tipikus belga véleményt. Való igaz, valódi sokkban élt az ország több múlt egy éven át. Először a Dutroux-féle pedofil bandának áldozatul esett gyerekek, utóbb egy nyilvánvalóan elmebeteg brüsszeli benzinkutas által megerőszakolt és kivégzett kilencéves kislány öt év után előkerült teteme miatt. Talán ha ezek nem volnának időben anynyira közel a Pándy-esethez, s ha akkor nem lett volna olyan példátlan sajtóvisszhangjuk... Éppen most idézték föl az egy évvel ezelőtti „fehér tüntetést", amikor az áldozatokra emlékezve spontán módon tódult az utcára mintegy háromszázezer ember és hát akadt hátborzongató dolog azóta is. Tavasszal Mons környékén szemeteszsákokban legalább öt nő széttrancsírozott tetemére bukkantak. Akadt, akit még mindig nem tudtak „összerakni", az elkövetőről meg csak találgatások vannak. Mindezek mellett azt, hogy egy brüsszeli étterem hűtőládájában három női hullára bukkantak, szinte már kár is megemlíteni. De hát nem a „belga horrorról" van most szó, hanem Pándyról, aki ugyan továbbra is konokul mindent tagad, de akinek ártatlanságára aligha fogadnának túl sokan manapság. Ám „belga szemmel" igazából mégsem az ő személye a leginkább irritáló az itt élők számára, még ha félnek is tőle s mindattól, amit ügye megtestesít, hogy tudniillik ki tudja, hány normálisnak tűnő szörnyeteg veszi naponta körül az embert. Az igazán ijesztő az a nagyon is ismerős mozzanat, hogy Pándy ellen is tett már Ágnes lánya is feljelentést 1987ben, aztán öt évvel később megint, követelve, hogy vizsgálják ki, mi történt eltűnt szerettenevével már többször találkoztam. Azért párosítottam össze McMurphy és Agócs nevét, mert mindketten lázadók, „hétköznapi hősökként" mutatják a „merre tovább"-ot. McMurphy az elmegyógyintézet rendjét akarja megreformálni, Agócs magyarságunkéit küzd, és bár anyagilag megkárosíthatják, erkölcsileg remélem, soha. Nekünk (akiket a darabban nyuszikáknak neveznek) nem marad más, mint meghajolni a pedagógus előtt. Frindt Szilvia Kassa ivei. S Hollandiából szintén érkeztek a belga hatóságokhoz hasonló nyugtalankodó levelek. És semmi nem történt. Sorban eltűnt mind valamelyik fiókban. De mennyi figyelmeztető jelzés gyűlt össze Dutroux esetében is, amikor még az elrabolt kislányok javában éltek! Különböző rendőrőrsökön, egymással rivalizáló nyomozócsoportok és ügyészségek kezében mindenféle adatok voltak róla, mégsem foglalkoztak vele komolyan. Még a végül - hónapokkal később - megejtett házkutatást is Az ő személye a kudarc megtestesítője is. olyan ímmel-ámmal hajtották végre, hogy képtelenek voltak a tőlük csak néhány méterrel arrébb elrejtett s akkor még mindig élő Melissa és Julie nyomára bukkanni. Ez az a jelenség, ami sokaknak most a Pándy-esetben is visszaköszön, és nyugtalanítja őket mint a belga igazságszolgáltatás betegségének újabb látványos megnyilvánulása. Az igazságszolgáltatás reformja amúgy napirenden van, miként a Pándydossziét is azért porolták le újból, mert éppen a Dutroux-sokk nyomán elhatározták valamennyi korábbi eltűnési ügy szisztematikus felülvizsgálatát. Valami tehát megmozdult, ám az első látványos következmény - Pándy letartóztatása sokakban inkább fáradt undort vált ki, mint izgatott megelégedettséget. Sok belga szemében az ő személye valahol a kudarc megtestesítője is. Még akkor is, ha ő hangsúlyozottan „csak egy magyar"... A szerző a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója. Štefan Markuš Párkányban A Szlovák-Magyar Baráti Társaság és a Helsinki Polgári Társulás párkányi regionális csoportjának október 29-én vendége volt Štefan Markuš, a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos titkára. Kiderült, hogy a kedves vendég teljesen más nézeteket vall, mint öccse, Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke. Vendégünk Kiutak a szlovák-magyar államközi és nemzetiségi kapcsolatok jelenlegi TALLÓZÓ PRÁCA A kormány memoranduma a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának megoldásáról vagy hallatlan provokáció, vagy kísérleti léggömb, amellyel Vladimír Mečiar kabinetje szondázni akar az Európai Únió légkörében. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az ilyen szondázás nemcsak értelmetlen, hanem Szlovákia amúgy is ingatag nemzetközi helyzete szempontjából egyenesen öngyilkosságot jelent. Az ilyen papírfecnivel (nem vagyunk hajlandóak másképpen nevezni az említett dokumentumot) a Szlovák Köztársaság megbízhatatlan partnerként mutatkozik be, hiszen képviselői közvetlenül az EU vezetőinek ígérték, hogy szorgalmazni fogják a kisebbségi nyelvek használatának törvény általi szabályozását. És most egészen mást mondanak, sőt anynyira cinikusak, hogy azt sem titkolják, hogy valami hasonlót ígértek annak idején. PRAVDA - A parlament döntése, hogy nem fogja respektálni az alkotmánybíróság döntését, nincs összhangban a huszadik század végi európai jogérvényesítési gyakorlattal - mondta a lapnak adott interjújában Ján Drgonec, az alkotmánybíróság bírája. Példaként említette, hogy a közelmúltban a szlovéniai alkotmánybíróság elrendelte a választási törvény módosítását, és ezt az ottani parlament ellenvetés nélkül megtette. - A szlovákiai parlament eljárása egyedülálló, és félő, hogy hasonlóan viszonyulna az európai emberjogi bíróság döntéséhez, ha az úgy döntene, hogy valamelyik szlovákiai szerv megsértette az emberi jogokat állapította meg. SME A DBP azt javasolja, hogy a parlament rendkívüli ülésén fogadjon el határozatot, amelyben felszólítja a kormányt, hogy 1998 február végéig dolgozzon ki elemzést a szervezett bűnözésről, VaTo legfőbb ügyésszel együttműködve mérje fel, hogyan hatott a Büntető Törvénykönyv és a Büntető Perrendtartás módosítása a piszkos pénzek mosására, végül pedig Lexával, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatójával értékelje a szervezett bűnözés államhatalmi struktúrákba való behatolásának helyzetét és formáit. Ha a kormány igaz válaszokat adna ezekre a kérdésekre, az a kormánykoalícióra nézve lesújtó lenne. Meg kellene állapítania, hogy működése alatt a szervezett bűnözés hihetetlen méreteket öltött.. El kellene ismernie, hogy nem vezette be a gyakorlatba a rendőrügynök intézményét, ugyanakkor felszámolta a szervezett bünőző csoportok ellen küzdő rendőri hírszerző struktúrákat. Önmagáról pedig ki kellene mondania, hogy kapcsolata van az alvilággal, mivel legmagasabb tisztségviselői nyilvánosan találkoznak a maffiafőnökökkel. kedvezőtlen helyzetéből című előadásában foglalkozott az áttelepítésekkel is. Elmondta, hogy ők, a magyarországi szlovákok önként és örömmel jöttek Szlovákiába, míg a magyarok, akiket kényszerítettek az áttelepülésre, sírva távoztak. Teljesen jogosnak ítélte a nemzetiségek követeléseit, a kétnyelvű bizonyítványokat stb. Azt tanácsolta, nem szabad kétségbeesni és felülni a sorozatos uszításoknak^ kölcsönös megértésben kell harcolni a demokráciáért. Hajtman Kornélia Nána