Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-08 / 257. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 8. VENDÉGKOMMENTÁR Thürmer? Csurlca? A moszkvai külügyminisztéri­umban, természetesen, profi diplomaták ülnek, beleértve Jevgenyij Primakovot, a mi­nisztert, s nem minden or-' szág állíthat ki ilyen bizonyít­ványt külügyi apparátusáról. Sőt, Primakov voltaképpen kolléga is^hiszen hosszú­hosszú évekig a Pravda kül­földi tudósítója volt. Lehetet­len tehát, hogy ne tudnák a Szadovaján: feleslegesen ad­nak ki olyan nyi­latkozatokat, ame­lyekben készségü­ket fejezik ki a Ma­gyar Köztársaság semlegességének szavatolására. Ré­szint azért, mert ezt a szavatossági szándékot legfel­jebb a magyar kor­mány kérhetné, s nem Thürmer Gyula Munkás­pártja vagy (mily groteszk azonosság!) Csurka István Magyar Igazság és Élet Pártja. Részint pedig azért, mert Oroszország egyedül semmit sem garantálhat, leg­feljebb a térségben érdekelt nagyhatalmak közösen tehet­nék ezt meg. így történt ez Ausztria esetében, ahol a má­sodik világháború négy győz­tes nagyhatalma tett ilyen ér­telmű nyilatkozatot, de na­gyon-nagyon komoly feltéte­lekkel, amelyeket a bécsi bel­és külpolitikának mindmáig nem csekély anyagi áldozatok árán be keli tartania. S hogy a E. Fehér Pál dolog még bonyolultabb le­gyen: Ausztria esetében Né­metország még távolról sem volt a térség meghatározó té­nyezője, ma pedig minden­képpen az. A moszkvai Szadovaján álló ronda felhőkarcoló - aki járt arra, tudhatja - a szocreál egyik szomorú építészeti em­lékműve is lehetne akár. Le­het, hogy a genius loci, a hely szelleme ihlette e tipikusan sztálini döntésre a felhőkarcoló­ban dolgozókat? Akkoriban volt szokás semmire sem kötelező, az örök békét ígér­gető nyilatkoza­tokat tenni. Amit elsősorban ott nem tartottak be, ahol kiadták eze­ket. De hagyjuk a mélylélektani ku­tatásokat... Világos a cél: a magyarországi, november 16-án esedékes, a NATO-tag­ságról tartandó népszavazást szeretnék befolyásolni. Rég­óta tudható, hogy a választá­sok külföldi befolyásolása semmire nem vezet. Ráadá­sul ebben az esetben az sem tudható, hogy kit szeretne Moszkva támogatni: Thür­mert vagy Csurkát? Hiszen csak az ő pártjaik vannak a NATO-tagság ellen. A szerző a Népszabadság pozsonyi tudósítója. JEGYZET Jön Draskovics? SINKOVITS PÉTER December 7-én ismét elnökválasztást tartanak Szerbiában. Az már bizonyos, hogy a szocialisták az eredménytelen referen­dumban leszerepelt Zorán Lilies (volt szövetségi államfő) he­lyében a jelenlegi jugoszláv külügyminisztert, Milan Milutinovicsot indítják. A diplomata 1942-ben született Belg­rádban, a jogi karon végzett, karrierje - Milosevicsével együtt - a kommunista pártapparátusban kezdődött. Milutinovics egyébként két éven át megtartotta görögországi nagyköveti poszját is, s ha most megválasztanák Szerbia köz­társasági elnökének, a serény és nélkülözhetetlen politikus ­egy jugoszláv lap csípős megjegyzése szerint - immár három helyről három fizetést húzna. A Szerb Radikális Párt termé­szetesen a legutóbb már majdnem győztesként befutó pártel­nökét, Vojiszlav Seseljt jelölte. A csetnikvajda rendkívül ma­gabiztos, nyilatkozata szerint elérkezett az ideje, hogy átve­gyék a hatalmat. Az ellenzék táborában még nem körvonala­zódott véglegesen, közösen állítanak-e jelöltet, vagy többen is megpróbálkoznak. Az már világos, hogy a Zorán Djindjics ve­zette tekintélyes Demokrata Párt ezúttal is bojkottálni fogja a választásokat. A többi ellenzéki pártok néhány megbeszélé­sén közös elnökjelöltként Dragoszlav Avramovics közgazdász (a szuperdinár megalkotója) és az amerikai Milan Panics ne­ve is szóba került, a legvalószínűbb azonban, hogy Vuk Draskovics személyében fognak megállapodni. A szerb Megújhodási Mozgalom vezetője máris bejelentette, minden­képpen indulni kíván a megméretésen, pártjában pedig váltig hangoztatják: Draskovics az egyetlen, aki Jugoszláviát ki tud­ja vezetni az elszigeteltségből, a gazdasági és szociális nyo­morból. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Apukám, még mindig nem találod a kettes csatornát?! (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) A Pándy-ügy, avagy a belga igazságszolgáltatás egyre nyilvánvalóbb betegsége Ez már nem sokkol, csak megijeszt Nemigen akad ma ismer­tebb „magyar ember" Bel­giumban (érdekes megfi­gyelni, milyen hamar leko­pott a tudósításokban a „származású" szócska, s most már jó ideje csak „a magyar" Pándyról beszél­nek itt), s a „sztori" to­vábbra is gyakorlatilag utat talál a címlapnak leg­alább valamely szegletére. FÓRIS GYÖRGY Az ügyészség például szerdán azt jelentette be, hogy az eddigi feltételezésekkel szemben a megtalált fogak alapján legalább három holttestről van szó, egy idősebb nőtől és két fiatal férfitól származnak a leletek. A szakér­tői feltételezések azt vélik, az öt­venkilenc éves Sőrés Ilonának és két fiának, Zoltánnak és Dániel­nek földi maradványaira buk­kantak. Biztosat azonban még mindig nem lehet tudni, csak a borzalom homálya nő tehát. A kíváncsiság sem lankad, ám Hatan tűntek el rejté­lyes körülmények kö­zött. bizonyos apátia mégiscsak tet­ten érhető az egész ügy körül. Pedig ennek az embernek a há­zában több, valaha hús-vér, má­ra már szinte rekonstruálhatat­lan állapotba került embertár­sunk miszlikre aprított marad­ványait kaparták ki a földből. S mivel közvetlen családjából az elmúlt tíz évben összesen hatan tűntek el rejtélyes körülmények között, általános a feltételezés, hogy a még csak most átvizsgá­landó másik két Pándy-házban is előbukkanhatnak majd hajda­ni horrorra utaló förtelmek. OLVASÓI LEVELEK McMurphy és Agócs Béla Felejtheteden élményben volt részem a kassai Thália Színház „Száll a kakukk fészkére" c. elő­adásán. McMurphy lázadó alak­ja megfogott, s azonnal eszem­bejutott egy Új Szóban megje­lent cikk olvasásakor. Vojtek Katalin számolt be arról, ho­gyan vásárolt (volna) be a mi­nap Agócs Béla pedagógus, akit személyesen nem ismerek, de „Már nem sokkol, csak meg­ijeszt" - idézett az egyik újság a napokban minderről egy tipikus belga véleményt. Való igaz, valódi sokkban élt az ország több múlt egy éven át. Először a Dutroux-féle pedofil bandának áldozatul esett gyere­kek, utóbb egy nyilvánvalóan el­mebeteg brüsszeli benzinkutas által megerőszakolt és kivégzett kilencéves kislány öt év után elő­került teteme miatt. Talán ha ezek nem volnának időben any­nyira közel a Pándy-esethez, s ha akkor nem lett volna olyan pél­dátlan sajtóvisszhangjuk... Ép­pen most idézték föl az egy évvel ezelőtti „fehér tüntetést", ami­kor az áldozatokra emlékezve spontán módon tódult az utcára mintegy háromszázezer ember ­és hát akadt hátborzongató do­log azóta is. Tavasszal Mons kör­nyékén szemeteszsákokban leg­alább öt nő széttrancsírozott te­temére bukkantak. Akadt, akit még mindig nem tudtak „össze­rakni", az elkövetőről meg csak találgatások vannak. Mindezek mellett azt, hogy egy brüsszeli étterem hűtőládájában három női hullára bukkantak, szinte már kár is megemlíteni. De hát nem a „belga horrorról" van most szó, hanem Pándyról, aki ugyan továbbra is konokul mindent tagad, de akinek ártat­lanságára aligha fogadnának túl sokan manapság. Ám „belga szemmel" igazából mégsem az ő személye a leginkább irritáló az itt élők számára, még ha félnek is tőle s mindattól, amit ügye megtestesít, hogy tudniillik ki tudja, hány normálisnak tűnő szörnyeteg veszi naponta körül az embert. Az igazán ijesztő az a nagyon is ismerős mozzanat, hogy Pándy ellen is tett már Ág­nes lánya is feljelentést 1987­ben, aztán öt évvel később megint, követelve, hogy vizsgál­ják ki, mi történt eltűnt szerette­nevével már többször találkoz­tam. Azért párosítottam össze McMurphy és Agócs nevét, mert mindketten lázadók, „hétköz­napi hősökként" mutatják a „merre tovább"-ot. McMurphy az elmegyógyintézet rendjét akarja megreformálni, Agócs magyarságunkéit küzd, és bár anyagilag megkárosíthatják, er­kölcsileg remélem, soha. Ne­künk (akiket a darabban nyu­szikáknak neveznek) nem ma­rad más, mint meghajolni a pe­dagógus előtt. Frindt Szilvia Kassa ivei. S Hollandiából szintén ér­keztek a belga hatóságokhoz ha­sonló nyugtalankodó levelek. És semmi nem történt. Sorban eltűnt mind valamelyik fiókban. De mennyi figyelmeztető jelzés gyűlt össze Dutroux esetében is, amikor még az elrabolt kislá­nyok javában éltek! Különböző rendőrőrsökön, egymással riva­lizáló nyomozócsoportok és ügyészségek kezében mindenfé­le adatok voltak róla, mégsem foglalkoztak vele komolyan. Még a végül - hónapokkal ké­sőbb - megejtett házkutatást is Az ő személye a ku­darc megtestesítője is. olyan ímmel-ámmal hajtották végre, hogy képtelenek voltak a tőlük csak néhány méterrel ar­rébb elrejtett s akkor még min­dig élő Melissa és Julie nyomára bukkanni. Ez az a jelenség, ami sokaknak most a Pándy-esetben is vissza­köszön, és nyugtalanítja őket mint a belga igazságszolgáltatás betegségének újabb látványos megnyilvánulása. Az igazság­szolgáltatás reformja amúgy na­pirenden van, miként a Pándy­dossziét is azért porolták le új­ból, mert éppen a Dutroux-sokk nyomán elhatározták vala­mennyi korábbi eltűnési ügy szisztematikus felülvizsgálatát. Valami tehát megmozdult, ám az első látványos következ­mény - Pándy letartóztatása ­sokakban inkább fáradt undort vált ki, mint izgatott megelége­dettséget. Sok belga szemében az ő személye valahol a kudarc megtestesítője is. Még akkor is, ha ő hangsúlyozottan „csak egy magyar"... A szerző a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója. Štefan Markuš Párkányban A Szlovák-Magyar Baráti Társa­ság és a Helsinki Polgári Társu­lás párkányi regionális csoport­jának október 29-én vendége volt Štefan Markuš, a Szlovák Tudományos Akadémia tudo­mányos titkára. Kiderült, hogy a kedves vendég teljesen más né­zeteket vall, mint öccse, Jozef Markuš, a Matica slovenská el­nöke. Vendégünk Kiutak a szlo­vák-magyar államközi és nem­zetiségi kapcsolatok jelenlegi TALLÓZÓ PRÁCA A kormány memoranduma a nemzeti kisebbségek nyelvhasz­nálatának megoldásáról vagy hallatlan provokáció, vagy kísérleti léggömb, amellyel Vla­dimír Mečiar kabinetje szon­dázni akar az Európai Únió lég­körében. Nem kell külön hang­súlyozni, hogy az ilyen szondá­zás nemcsak értelmetlen, ha­nem Szlovákia amúgy is ingatag nemzetközi helyzete szempont­jából egyenesen öngyilkosságot jelent. Az ilyen papírfecnivel (nem vagyunk hajlandóak más­képpen nevezni az említett do­kumentumot) a Szlovák Köztár­saság megbízhatatlan partner­ként mutatkozik be, hiszen kép­viselői közvetlenül az EU veze­tőinek ígérték, hogy szorgal­mazni fogják a kisebbségi nyel­vek használatának törvény álta­li szabályozását. És most egé­szen mást mondanak, sőt any­nyira cinikusak, hogy azt sem titkolják, hogy valami hasonlót ígértek annak idején. PRAVDA - A parlament döntése, hogy nem fogja respektálni az alkot­mánybíróság döntését, nincs összhangban a huszadik század végi európai jogérvényesítési gyakorlattal - mondta a lapnak adott interjújában Ján Drgonec, az alkotmánybíróság bírája. Pél­daként említette, hogy a közel­múltban a szlovéniai alkotmány­bíróság elrendelte a választási törvény módosítását, és ezt az ottani parlament ellenvetés nél­kül megtette. - A szlovákiai par­lament eljárása egyedülálló, és félő, hogy hasonlóan viszonyul­na az európai emberjogi bíróság döntéséhez, ha az úgy döntene, hogy valamelyik szlovákiai szerv megsértette az emberi jogokat ­állapította meg. SME A DBP azt javasolja, hogy a par­lament rendkívüli ülésén fogad­jon el határozatot, amelyben felszólítja a kormányt, hogy 1998 február végéig dolgozzon ki elemzést a szervezett bűnö­zésről, VaTo legfőbb ügyésszel együttműködve mérje fel, ho­gyan hatott a Büntető Törvény­könyv és a Büntető Perrendtar­tás módosítása a piszkos pénzek mosására, végül pedig Lexával, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatójával értékelje a szerve­zett bűnözés államhatalmi struktúrákba való behatolásá­nak helyzetét és formáit. Ha a kormány igaz válaszokat adna ezekre a kérdésekre, az a kor­mánykoalícióra nézve lesújtó lenne. Meg kellene állapítania, hogy működése alatt a szerve­zett bűnözés hihetetlen mérete­ket öltött.. El kellene ismernie, hogy nem vezette be a gyakor­latba a rendőrügynök intézmé­nyét, ugyanakkor felszámolta a szervezett bünőző csoportok el­len küzdő rendőri hírszerző struktúrákat. Önmagáról pedig ki kellene mondania, hogy kap­csolata van az alvilággal, mivel legmagasabb tisztségviselői nyilvánosan találkoznak a maf­fiafőnökökkel. kedvezőtlen helyzetéből című előadásában foglalkozott az át­telepítésekkel is. Elmondta, hogy ők, a magyarországi szlo­vákok önként és örömmel jöttek Szlovákiába, míg a magyarok, akiket kényszerítettek az áttele­pülésre, sírva távoztak. Teljesen jogosnak ítélte a nemzetiségek követeléseit, a kétnyelvű bizo­nyítványokat stb. Azt tanácsol­ta, nem szabad kétségbeesni és felülni a sorozatos uszítások­nak^ kölcsönös megértésben kell harcolni a demokráciáért. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Oldalképek
Tartalom