Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-06 / 255. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 5. KULTÚRA 3060 6 A Kelet mássága is befolyásolta a Nyugat zenéjét. Közép-európai szerzők a szlovák fővárosban Kortárs zenei fesztivál Pozsony. Szemben a Pozsonyi Zenei Ünnepségekkel, amelyen a klasszikusok csendülnek fel a főváros hangversenytermeiben, Pozsony a kortárs komolyzenének - az avantgárdnak - is otthont ad a MELOS-ÉTOS elnevezésű zenei rendezvényen. TALLÓSI BÉLA Ez, ahogy a műfajjelölő alcím is pontosítja, nemzetközi kortárs zenei fesztivál, és november hetedikétől tizenhatodikáig tart. Hazai nagy- és külföldi, illetve honi kamarazenekarok szólaltatják meg mai szerzők műveit. Mi több, esetenként maguk a zeneszerzők is részt vesznek a hangszeres előadásban. Lesz a felcsendülő zeneművek között olyan is, amely kimondottan erre a fesztiválra született, olyan is, amelynek évek óta húzódik a bemutatója, s most végre elhangozhat. De lesz olyan alkotás is, amelynek két évvel ezelőtt Muzikológiai szimpóziumot is tartanak a fesztivál keretében. a Melos-Étos fesztiválon tartották premierjét, s olyan sikere volt, hogy az idén felújítják. A szerzők között szerepelnek német, osztrák, ukrán, cseh, magyar (Szemző Tibor), francia és első alkalommal horvát művészek is. Az egyes kamaraegyüttesek, mint az osztrák Wien 2001, a francia Ensemble 2e2m, a horA Melos-Etos '97 kortárs zenei fesztivál plakátja vát Acezantez, a cseh Agon Orchestra vendégszereplése pedig bizonyára nagymértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy a pozsonyi rendezvény felzárkózhasson a régió legjelentősebb kortárs zenei fesztiváljához, a Varsói Őszhöz. Szerdán, november 12-én zajlik majd a fesztivál egyik felettébb érdekesnek ígérkező hangversenye, a Musica Danubiana, amely, ahogy a címe is utal rá, a közép-európai régió szerzőinek alkotásaiból válogat. S ha már szóba került KözépEuróba, említsük meg a MelosÉtos kísérőrendezvényét, A kortárs zene Kelet és Nyugat között elnevezésű nemzetközi muzikológiai szimpóziumot, amelyen a régió szerzői, zenészei, zenetudósai tartanak előadásokat a témában. A magyar előadók: Halász Péter, Tallián Tibor, Vikárius László, Farkas Zoltán. A szakmai tanácskozásnak, amely tizedikétől tizenkettedikéig tart, a Zichy-palota ad otthont. Ide is mindenkit szívesen várnak, aki szeretne közelebb kerülni a kortárs zenéhez. Az előadásokat szinkrontolmácsolással hallgathatják az érdeklődők. Arra a kérdésre, kell-e ma Kelet és Nyugat kortárs zenei világának különbségeiről beszélni, mi több, tanácskozást tartani, a szakember igennel válaszol, mondván, a kortárs zene fejlődésében mindenképpen meghatározó, nyomot hagyó volt a vasfüggöny megléte. A negyven év alatt tájainkon más tónusokkal született és szólalt meg a kortárs zene. Nem utolsósorban, Kelet mássága is befolyásolta a Nyugat zenéjét. Több helyszínen zajlanak a hangversenyek: a Moyzesteremben, a Prímási palota tükörtermében, a Szlovák Rádió kettes stúdiójában, a Szlovák Filharmónia koncerttermében, illetve az Istropolis színháztermében. A század magyar Ijrájának legjobbjait szólaltatta meg Útkeresések a '90-es évek cseh fotóművészetében Vojtech Kondrót Bethlen Gábor-díjáról Messzi világok a lábunk előtt E. FEHÉR PÁL Huszonöt éves volt Vojtech Kondrót, amikor első kötete, a Prázdniny šestnásťročného 1965-ben megjelent. Figyelmet keltett. Már akkor lehetett tudni, a friss diplomás matematikaés fizikatanár az új szlovák költészet egyik legérdekesebb egyénisége lesz. Második könyve azonban már fordítás volt, a Most cez Dunaj 1968-ban látott napvilágot és a szlovákiai magyar költők antológiája volt. A magyar klasszikusok később következtek: Kassák, Weöres, Babits, Illyés, Nagy László, Tóth Árpád... Azért idéztem fel a pályakezdést, mert jelképesnek érzem Kondrót ifjúkori választásait: új utakon kívánt haladni akkor is, amikor kortársai életérzését szólaltatta meg és akkor is, amikor hidat akart építeni a Dunán. Tudatos volt ez - ma mái tudható -, hogy Kondrót akként kívánta otthon érezni magát hazájában, hogy együtt adott hangot szlovák honfitársainak és a szlovákiai magyaroknak. Többször méltatták már Kondrót mesterségbeli tudását: azt a hatalmas felkészültséget, amellyel a század magyar lírájának legjobbjait megszólaltatta anyanyelvén. Felesleges lenne elismételni mindezeket az érveket. Talán csupán annyit érdemes felidézni a korábbi méltatásokból, hogy Kondrót doctus poeta volt eredeti verseiben és nem is lehetett más fordítóként. Ahogy eredeti verseiben beépíti, például, Tóth Árpád tátrai verseit, ugyanúgy igyekszik a szlovák költészet általános hullámhosszára hangszerelni a magyar költőket. Aki csak átlapozza Kondrót fordításköteteit, tudhatja, hogy Nagy László és Illyés Gyula esetében, például, idézi a korábbi szlovák tolmácsolásokat és mintegy vitázik neves elődeivel, például Emil Boleslav Lukáč-csal. Mindent felhasznál, ami a költői hagyomány része, s közben újítani akar: a jobb megértés szellemében. S miért hallgatnék arról, hogy a körülmények sohasem voltak kedvezőek Kondrót műfordítói tevékenységének kibontakozásához. 1989 előtt és után - sajnos - mindenkor akadtak elegen, akik a szlovák költészet és szellemi élet erdetiségét azzal a távolsággal próbálták mérni, hogy milyen messzire sikerült a magyar kultúrától elszakadnia. Ez, természetesen, ostoba, de felelőtlenül felkapott idea volt és az, bizony, manapság is. Kondrót azonban tudta és tudja: a világirodalom egységes folyamat és a nemzeti sajátosságok kibontakoztatása nem egy másik irodalommal, szellemi élettel szemben képzelhető el (hiszen ez egyenlő lenne az öncsonkítással), hanem a lehetséges rokonságok felfedezésével, a kölcsönhatások elismerésével. Puskin egyszer azt mondotta, hogy a műfordítók a művelődés postalovai. Azaz biztosítják a közlekedést, ami egyet jelent a közelítéssel. És enélkül sem a kultúrák, sem a nemzetek között valódi megértés nem létezhet. Örülök Vojtech Kondrót, régi jó barátom Bethlen Gábor-díjának, amit kedden vehetett át Budapesten. Ráadásul Görömbei Ándrás társaságában, aki nem utolsósorban a szlovákiai magyar irodalom kutatásáért Tamási Áron-díjat kapott. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Három önálló kiállítással van jelen Csehország a Fotóhónapon. Kezdjük a sort A kilencvenes évek cseh fotóművészete című tárlattal, amely az Umelecká beseda kiállítóteremben látható november 8-tól december 9-ig. Messziről érkezett hozzánk a kollekció: Skóciából, a Fotofei's '93-ról indulva többek között Londonon és Liszszabonon keresztül tért haza, Prágába, ahol tavaly némileg átrendezve Biztos pontok és útkeresések a kilencvenes évek cseh fotóművészetében címmel mutatták be a várban. Ezúttal, a szlovákiai bemutatóra ismét igazítottak az anyagon: újdonságokkal bővítették, és cseh állampolgárságú szlovák művészek munkáival egészítették ki. A tárlaton idősebb és egészen fiatal alkotók fényképei is láthatók. Jaromír Funke (1896-1945) fényképeinek bemutatásával a cseh fotótörténethez nyúltak a rendezők. Funke a két háború között nemcsak a cseh, hanem a szlovák fotóművészetre is irányadóan hatott. Tudván ezt, a pozsonyi Városi Galériában nyílt Funke-kiállítással olyan tükör tárul a szlovák fotóművészet elé, amelyben az a gyökereit, előképeit, útkereséseit is fellelheti. Funke, a cseh avantgárd fotográfus egyébként gyakorta méretik meg európai kontextusban, hiszen fotográfiái rendszeresen jelen vannak Nyugat-Európa kiállítótermeiben. Jaromír Funke fotói december 11-ig láthatók a Pálfly-palotában. Milyen a magyar főváros az idegen, cseh fotográfus szemével? Olyan, amilyen Josef Moucha Budapest, 1986 (H) című felvételén. De Josef Moucha, akinek kiállítása a Cseh Központban látható mától november 28-ig, felvételeivel elhozta Pozsonyba Prágát is 1987-ből, illetve New Yorkot 1995-ből. Josef Moucha, a világutazó a nagyvilágot tárja a szlovák főváros közönsége elé. (tallósi) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A velencei kalmár (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Mirandolina (14.30) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Olivér! (10) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Összeesküvés (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Összeesküvés (am.) 15.15,17.30, 20 KASS

A ÚSMEV: Bean (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Összeesküvés (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A pénz beszél (am.) 15.45, 18,20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Az ötödik elem (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Miért nem kutya a macska? (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Kutyaévek (cseh) 17.30, 20 ZSELÍZ SPUTNIK: Al Pacino - III. Richárd (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Basquiat (am.) 16.30, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Az ötödik elem (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nadja (am.) 16.30,19 (Nem csak) hosszú, téli estékre Madách kalendárium ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Sokszínű, tartalmas olvasnivalót kínál a közelmúltban megjelent Madách kalendárium. Az előttünk álló esztendő jelentős évforduló jegyében telik majd: ezt jelzi a címlap is, melyet Petőfi Sándor és Szendrey Júlia portréja díszít. Az 1848/49-es szabadságharc szlovákiai emlékműveiről M. Nagy László képriportja nyújt áttekintést. Jubiláló írók, költők (többek között Grendel Lajos, Monoszlóy Dezső, Ardamica Ferenc, Dénes György, Cselényi László) műveiből állt össze a kalendárium irodalmi anyaga. A százötven éve született Halász-Hradil Elemér munkásságáról olvashatnak Hushegyi Gábor Az elfelejtett festőművész című írásában. A budapesti Balázs Ferenc Intézet és a Szepsiben székelő Spectator Társadalomkutató Műhely arra kereste a választ a szlovákiai magyarság körében, hogy előny vagy hátrány-e a magyar iskola. A kutatás eredményeiből ad rövid ízelítőt Mészárosné dr. Lampl Zsuzsanna kutatásvezető. Egészségügyi kérdésekkel, a helyes életmóddal foglalkozik a Fitt élet. Magyar (Kamarás Iván) és külföldi sztárok (Brad Pitt, Demi Moore) életébe is bepillanthatunk. Interjút közöl a kalendárium a „magas, szőke férfival": Pierre Richard-ral Szabó G. László beszélgetett. Csinipapákról, vagyis az apaszerepet gyakorló, vonzó filmcsillagokról szól Tallósi Béla írása. A kínálatnak azonban koránt sincs vége: divat, konyhasarok, kertészkalendárium, horoszkóp, vidám írások, érdekességek a sport világából, rejtvények találhatók a Madách Kalendáriumban. Nem feledkeztek meg a szerkesztők - Ozsvald Zsuzsa és Varga Erzsébet - a legkisebbekről sem: klasszikus és mai szerzők műveiből válogattak, verseket és meséket, (mislay) Ingmar Bergman legújabb filmje Zajongj, és játszd a bolondot Jaromír Funke avantgárd kompozíciója (Archív felvétel) MTI-HIR Ingmar Bergman svéd filmrendező legújabb filmjét szombaton mutatta be a svéd televízió. A „Larmar och goer sig till" vagyis „Csapj zajt és tettesd bolondnak magad" című filmben Bergman a rendezés mellett egy elmegyógyintézeti ápolt szerepét is játssza. A most 79 éves művész 1993 nyarán írta a film forgatókönyvét, amelyet „szorongásai gyümölcsének" nevez: „Biztos voltam benne, hogy ez lesz az utolsó forgatókönyvem. (...) A halál közvetlen előérzetében éltem. De nem engem vitt el, hanem a feleségemet." A művész utolsó felesége, Ingrid, aki negyedszázadon át társa volt, 1995 májusában hunyt el. A többi Bergman-filmhez hasonlóan a valóság és az álom váltakozó képeiből összeálló alkotás címét Shakespeare Macbethjének egy sora sugallta. A történet az 1920-as években játszódik, Bergman anyai nagybátyjának, Carl Aakerblomnak az életét mutatja be. Ez a különös feltaláló, aki már a Fanny és Alexander című Bergman-alkotásban is megjelent, hosszú időszakokat töltött elmegyógyintézetben. Az újságírókat általában elhárító Bergman ez alkalommal hajlandó volt a TV kamerái előtt családjáról és munkáiról beszélni. Elismerte, hogy hanyag apa volt, és nem nagyon törődött nyolc gyermekével, hangsúlyozta azonban, hogy az idő múltával egyre fontosabbak számára ők is, unokái is. „Szeretnék a gyerekeim barátjává válni, s ahogy öregszem, egyre varázslatosabbnak látom magam körül az unokáimat."