Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-27 / 273. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 27. KULTÚRA - OKTATÁS 9 Beszélgetés az együttes művészeti vezetőjével, Valacsay Istvánnal Húsz éves a Csalló Népművészeti Együttes Nem is hinném, ha nem lettem volna ott a születé­sénél, ma is olyan fiatalos hévvel táncol, dalol, dol­gozik az együttes, mint in­dulásakor. Művészeti ve­zetője is egy az akkori ve­zetők közül, Valacsay Ist­ván. TAKÁCS ANDRÁS Indulásakor koreográfusa és tánckarvezetője volt a Csalié­nak. Ürge Mária a zenekar alapí­tó-vezető pedagógus és Czingel László művészeti vezető mellett 5 volt a mindenes. Ő táncolt, szervezett, próbákat vezetett, és i összetartotta a fiatalságot. Kedves Pista, először szólj ma­gadról, meg arról, hogyan is kerültél a néptánc vonzáskö­rébe? Én vagyok a mindenes. Most is ugy van, mint amikor elindul­tunk Csak annyi különbséggel, hogy most igazán megtaláltam a társakat, olyanokat, akik na­gyon sokat segítenek a munká­ban; Brand Ferencet, Dobsa To­mit, Hideghéthy Jenőt, a ze­nészt, meg a többieket. Húsz éve csinálom ezt a munkát. Örülök, hogy annyi fiatal jár ide hetente kétszer az együttesbe, úgy jön­nek, mintha hazajárnának. Fél­ből indultam, ott az országos hí­rű Kis Duna Táncegyüttesben szerettem meg a táncot. Az első tánc, amit megtanultam, az Czingel Laci barátom Csárdás Szvit c. koreográfiája volt. Én a csallóközi Seprős, üveges és Ma­darász Ignác verbunkja koreog­ráfiát csináltam elsőként. Ezzel adóztam szűkebb hazámnak, Csallóköznek. Ez már a Csal­ióban volt. Hogyan jutónál táncosból, se­gédkoreográfusból a jelenlegi tisztedbe? A természetemnél fogva mindig többet akarok. Maximalista va­gyok, és gondolom, ez meglát­szik az együttes teljesítményén is. Családi légkön alakítottunk ki az együttesben, így vezettem rá a gyerekeket arra, hogy ők is a maximumot adják ki maguk­ból. Tudásod elmélyítése érdeké­A Csalló Népművészeti Együttes ben szakmai tanfolyamokon is részt vettél? Az együttesvezetőnek és kore­ográfusnak az az első dolga, hogy továbbfejlessze magát, és minél többet tudjon meg a nép­táncról, a színpadi alkotásokról. A továbbképzés, a tanfolya­mok látogatása visszatükrö­ződött az együttes munkájá­ban is? Azok a díjak, melyeket a Csalló az országos fesztivál­jainkon elért ­1., II., III. helye­zés -, a továbbtanulásodnak is az eredménye? Gondolom, hogy igen. Czingel Laci barátommal mindig arra tö­rekedtünk, hogy hazai magyar anyagot dolgozzunk fel. A szlo­vákiai magyar együttesek közül a Csalló volt a példa, mely a fesztiválokra mindig hazai anyagot vitt. Később a felvidéki magyar ko­reográfusoknak lehetőségük volt Budapesten, a Honvéd Táncegyüttes szervezésében tíznapos vagy egyhetes tanfo­lyamokon is részt venni, me­lyeket Nóvák Ferenc Kossuth­díjas koreográfus vezetett. Ez mennyiben látszott meg ké­sőbb az együttesed munkájá­ban? Az összes továbbképzésen ez ad­(Gyökeres György felvétele) ta a legtöbbet. Itt kerültünk iga­zán kapcsolatba a profizmussal. Amit Nóvák Ferenctől megta­nultunk, azt az együttes munká­jában öt évig kamatoztathattuk. A Honvéd együttesben eltöl­tött tíz nap elképzelhető lett volna az előzőleg birtokodba került hazai anyag ismerete nélkül? Nem! A hazai anyagismeret és táncosi tudás - amit a magyaror­szági szakemberek is elismerés­vv Örülök, hogy annyi fiatal jár ide hetente kétszer az . . együttesbe... \\ sei a szlovákiai magyar táncis­kolának neveznek - nélkül nem lehetett volna a pesti tanfolya­mot eredményesen megcsinál­ni. A tanfolyam az Erdélyből, a Dél-vidékről, a Kárpátaljáról és a tőlünk meghívott koreográfu­sok alaptudására épült. Milyen rendezvényeken lépte­tek fel Szlovákiában és kül­földön? A hazai magyar fesztiválokon kí­vül, mely Zselízzel és Gomba­szöggel kimerült, részt vettünk Vychodnán, Myjaván, Svidní­ken szlovák és ukrán-ruszin fesztiválokon, valamint Magyar­országon, Szlovéniában, Néme­tországban, Törökországban szerepeltünk. Hogyan tűrte a családod ezt az óriási elfoglaltságodat? Sokat segített a feleségem, nél­küle nem tudta volna csinálni. Nagyon szerencsés ember va­gyok, hogy rátaláltam. Én vit­tem be a családba a néptáncot, én szerettettem meg a nejem­mel, és most merem állítani, hogy a Csalló együttes nem ün­nepelné a 20. születésnapját, hogyha „Franciska néni" - óvó­nő, Somorján nagyon sok gye­rek és ma már felnőtt is így hívja őt - nem nevelné az utánpótlást. A fesztiválokon a sikeres sze­replések eredményeként, biz­tosan nem csak díjakat és ok­leveleket kaptatok, hanem ba­rátságok is köttettek... Természetesen, a Csalinak és a Csaliónak is megvannak a baráti kapcsolatai. Évtizedes barátság köt bennünket a Lajta, a Zala, a Hajós magyarországi néptánc­együttesekhez. Mivel ünnepli az együttes a húszéves évfordulóját? Két műsorral készülünk. Az egyiknek a címe: Rólunk szól. Az együttesen belül nemcsak néptánccal foglalkoznak a gye­rekek; van aki rock-zenész, van, aki a népzene mellett zongora­számokat ír; van, aki a néptánc mellett verset ír, s ezekből a mű­vekből és a néptáncból hoztunk össze egy műsort. Nem én, nem Brand Feri, hanem az együttes. Mikor lesz a bemutató? November 28-án lesz itt, Somor­ján, este 7 órakor a kultúrház­ban. Szombaton pedig egy nagy Gálaműsorral ünnepeljük a 20 éves jubileumunkat, melyre meghívtuk a baráti együttesein­ket, meghívtuk a Csalit és a Csatlósokat - az „öregekből" verbuvált táncosok csapatát. Re­mélem, hogy nagyon sokan el­jönnek és részesei lesznek azok­nak a csodálatos táncházaknak is, melyek majd az előadásokat követik. Pinczés István a Légy jó mindhalálig után Szabó Magda drámáját rendezi Komáromban A Kiálts, város! a befogadásról szól 8 SIPOSS ILDIKÓ A Légy jó mindhalálig november j 27-én éppen félszázadik alka­: lommal kerül közönség elé. A > musicalt még a múlt évad máso­dik felében mutatták be a Komá­romi Jókai Színházban, Pinczés István rendezésében, aki ismét Komáromban alkot. Hogy értékeli az ötvenes elő­adásszámot? A Komáromi Jókai Színházban ^ppen tizenkettedik alkalommal rendeztem ezt a darabot és ez volt a negyedik ország, ahol színpadra vihettem. Magyaror­szágon kívül Romániában, Finn­országban és ez alkalommal Szlovákiában rendeztem meg Nyilas Misi történetét. A japán változat előkészítése is folya­matban van, a fordítások már folynak - ez lenne az ötödik or­szág, ahol rendezném. Úgy ér­zem, minél többet dolgoztam *ele, annál inkább kikristályoso­dott a darab. Annak ellenére, "Ogy ilyen sokszor megrendez­tem, mindig nagy újdonság volt új gyerekekkel és más-más szí­nészekkel együtt dolgozni. Kü­lönösen, hogy a külföldi színhá­zakban. Marosvásárhelyen és itt, Komáromban is olyan gyere­keket találtam, akik nagyon szé­pen beszélik a magyar nyelvet. Arra külön büszke vagyok, hogy ötven előadást megért, men az azt bizonyítja, hogy amit szín­padra tettünk, nemcsak hogy megállta a helyét, hanem hó­napról hónapra újabb nézők tö­megeit vonzza a színházba. Ezúttal teljesen más a műfaj. Szabó Magda drámáját, a Ki­álts, város!-t rendezi. Külön megtiszteltetés, hogy ez a da­rab a Komáromi Jókai Színház negyvenöt éves fennállásának tiszteletére készül. Miről szól a dráma? Az én olvasatomban elsősorban a befogadásról szól. Arról, hogy milyen tragikus következmé­nyei lehetnek az idegenséggel szemben támasztott intoleranci­ának. A darab több alkalommal, több ponton, szép veretes ma­gyar nyelven, de máig izgalmas „áthallással" fogalmazza meg azt, hogy milyen érzés másod­rendű állampolgárnak lenni sa­ját hazában - ezt Hodászi Luk­ács tiszteletes szájába adja a szerző. Más alkalommal maga az idegen, kalmár Sztavriász, a görög származású kereskedő mondja, aki hiába folyamodik Debrecen nagytanácsához, hogy engedélyezzék neki a városban való letelepedést, miután ő más hit- és nemzetbeli, nem fogad­ják be. Ó maga fogalmazza meg, hogy akár hiszik, akár nem, tud a máshitú és más nemzetből született ember is érezni meg szeretni. Úgy gondolom, hogy ez a két gondolat lehetne az alappillére a mi előadásunknak. Felvetődhet a nézőben a kér­dés, hogy ugyan igazak a gon­dolatok, de miért éppen deb­receni történetet mutatnak nekünk, itt Szlovákiában? Láttam egy békéscsabai elő­adást, ahol Debrecen helyett Bécsi hírverés magyar könyveknek Ausztria összekötő kapocs lehet Magyarország és Németország között az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron való részvétel elő­készítésében - fogalmazták meg szerdán Bécsben többen is azon a tájékoztató beszélgetésen, ahol osztrák kiadók ötleteit kéne Fényi Tibor, a bécsi Collegium Hungaricum Magyar Kul­turális Intézet és Dalos György, a berlini Magyar Kulturális Inté­zet igazgatója. 1999-ben Magyarország lesz a díszvendége a Frankfurti Könyvvásárnak, s Dalos György egyben annak a bi­zottságnak a tagja, amely e kiemelt magyar részvételt készíti elő. A bécsi sajtókonferencián jelentős támogatást ígért Rüdiger Wischenban, aki Ausztria 1996-os díszvendégként való frank­furti szereplését koordinálta, s jövő januártól a rangos német könyvvásár szóvivője lesz. Dalos György hangsúlyozta, hogy Magyarország az első volt szocialista ország, amelyet (díszven­dégnek hívtak meg Frankfurtba, s a részvételhez a magyar kor­mánytól 2,5 millió német márka garanciát kap. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rusalka (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (11) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20 MLADOSt: Lőtt highway (am.) 15.15,17.30, 20 KASS A ÚSMEV: Peacemaker (am.) 16, 18, 20 DRU2BA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.45,18,20.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Eskütétel (am.) 17.30, 20 KO­MÁROM - TATRA: Tűzhányó (am.) 17, 19 GALÁNTA - MO­ZI: Fargo (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Legbelső félelem (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Bean (am.) 16.30, 19.30 RIMA­SZOMBAT - ORBIS: Mikrokozmosz (fr.) ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: A távolság horizontja (am.) 16.30, 19 Pénzjutalom vár a külföldön jól szereplő diák iskolájára Hatékonyabb tehetséggondozás kell mindenütt a város szót szere­pelt, ezzel érzékeltetve a darab általánosabb érvényét. Ugyan­úgy mint egy görög sorstragédi­ánál, ahol teljesen mindegy, hogy melyik városállamban ját­szódik a történet. Maga a dm, a Kiálts, város! is a bibliából szár­mazik - „...Jajgass, kapu, kiálts, város!" Éppen Eszter, a város fő­bírójának lánya olvassa fel a da­rabban. Úgy gondoltam, hogy itt is megengedhetjük azt, hogy Komárom városáról is szóljon a dráma. Nem kötöttem kizárólag Debrecen egyik történelmi pilla­natához, hanem egy magyar vá­ros szinte bármelyik évszázad­ban előfordulható sorstragédiá­ját igyekeztem fókuszba helyez­ni. A nézők először december 4-én találkozhatnak a drámával, a bemutatón, amely ezúttal csü­törtöki napra esik, a hagyomá­nyos péntek helyett. Pénteken ugyanis színházi fesztivál kez­dődik Komáromban, melynek nyitóelőadása ugyancsak a Ki­álts, város!lesz. ÚJ SZÓ-TUDÓSLTÁS Nyitra. Az országos tanulmányi versenyeken a Nyitrai kerületet legsikeresebben képviselt közép­iskolások és felkészítő tanáraik voltak hivatalosak arra az ünnep­ségre, amely tegnap zajlott a nyitrai Domino szabadidőköz­pontban. Mint Ruíena Sma­tanová, a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztályvezetője beszédé­ben elmondta, sok a tehetséges gyerek, ám a tehetséggondozás területén még bőven akad javíta­nivaló. Erről tanúskodik, hogy míg a kerületek közül a pozsonyi és a trencséni l-l, a kassai és a zsolnai 3-3, az epeijesi pedig 4 helyezést én el különböző nem­zetközi tanulmányi versenyeken, a nyitrai kerület - a besztercebá­nyaihoz és a nagyszombatihoz hasonlóan - egyet sem. Az ered­ményesebb külföldi szereplést kí­vánja elősegíteni az az új tehet­séggondozási koncepció, ame­lyet a Nyitrai Hivatal oktatási osztálya dolgozott ki, s a közeljö­vőben ismerhet meg a pedagó­gusnyilvánosság. Smatanová megígérte: jelentős anyagi jutta tás vár arra az iskolára, amely he­lyezést ér el diákja révén a nem­zetközi versenyek valamelyikén. Gejza Sádecky, a középiskolákért felelős minisztériumi főosztály­vezető is hangsúlyozta: nemcsak erkölcsileg kell honorálni azt a többletmunkát, amelyet a verse­nyekre felkészítő pedagógusok végeznek. A diákoknak, tanárok­nak kiosztott ajándékok egyelőre az oktatási tárca pillanatnyi anyagi helyzetét tükrözték, na­gyon szerények voltak. A magyar iskolák közül a komá­romi Selye János Gimnázium IV. C osztályának tanulói szerepel­tek a kitüntetettek között: Filkó Gabriella (felkészítő tanár: Dukon Éva) a szlovák nyelvi, Bucz Veronika pedig (felkészítő­je Holczhei Árpád) a biológia versenyen ért el kiváló helye­zést. -vk­Pezinokban látogatható a Naiv Művészek Múzeuma, amelyben kö­zel 100 festményt, szobrot láthatnak az érdeklődők. (TA SR-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom