Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-26 / 272. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 28. PAN

OR

Á

MA - HIRD

E T

ÉS F

J A párkányi Kisbojtár (Fotó: archív) Tizenöt éves a párkányi Kisbojtár gyermektánccsoport Ahol nagyon jó lenni... Bajban van az ember, ha meg kell fogalmaznia, mit kapott, kaphatott egy közösségtől. Azt összefoglalni talán még nem lenne nehéz, hogy milyen eredményeket ért el a gyermekcsoport, milyen díjakkal érkezett haza országos és regionális rendezvényekről, milyen szakmai kritikák jelentek meg róla. LOVÁSZ ATTILA De az idő távlatából egyre világosabbá válik, hogy egy közösség, amely történetesen énekel, zenél és táncol, korántsem azért fontos, hogy színpadra lépjen. A párkányi Kisbojtár a közösségformáló erő mintapéldája. Az immár tizenöt éves együttesben gyermekek százai fordultak meg, Hozzájuk a volt diákok máig visszajárnak... kik jobban, kik kevésbé sajátítva el a zenei és táncos anyanyelvet. Hamuban sült pogácsaként viszont szinte biztos, hogy magukkal vihették azt a közösségi élményt, amely életük meghatározó élményanyaga volt; amely nemcsak azt jelentette, hogy valahol jól érezték magukat, de részesei lettek annak a csodának is, amit szeretemek hívnak. Hégli Marianna a szeretet művésze, nemkülönben félje, Hégli Gyuszi, mindenki Gyuszi bácsija. A Hégli házaspár valódi közösségkovács. Hozzájuk a volt diákok máig visszajárnak, s ami a legfontosabb: a volt gyerekek, ma már jó páran családapák, gyermeküketjárni, beszélni tanítgató anyák még mindig rendszeresen találkoznak, mert tizenöt év óta van mondanivalójuk egymásnak. A krónikás tudja, hogy egyes szám első személyében nem illik írni. De máshogy nem lehet megfogalmazni azt, hogy láttam és tapasztaltam, mit tud a kisváros egyetlen pedagógusa, kollégák támogatásával, elérni a kis lurkókkal. Láttam, ahogyan a kisbojtárosok szétszéledtek az országban és más közösségek kovácsai lettek. Láttam, mit jelent pedagógusnak lenni, a szó legnemesebb értelmében. S láttam, hogy az ügyeden, félénk, riadt gyermekből mit lehet kihozni a szeretet által. Láttam örömkönnyeket díjak átadásakor, de kinek van kedve számolgatni, hány elismerő okirat, érem és serleg díszíti a vitrint. Velem Hégli Marianna láttatta meg a fontos dolgokat s a gyerekekkel való munka, gondoskodás és a szeretet magasiskolájának tartom őt, míg élek. A párkányi Kisbojtár pénteken este ünnepel. Városa, régiója meghatározó közössége lévén a világ tudtára adhatja: az információs és fogyasztói társadalomban még vannak szigetek, ahol jó lenni. Es ahol jó szeretni és szeretve lenni. Erről szólt az elmúlt tizenöt év. S erről szól a következő tizenöt is. A Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási illetékesének újabb levele Válasz a válaszra Tisztelt Szerkesztőnő! Elsősorban őszinte köszönetet szeretnék mondani azért, hogy nem élt vissza a bizalmammal, és levelemet teljes terjedelmében közölte. Ezzel kellemesen meglepett, mivel ez, sajnos, manapság nem tartozik a bevett újságírói gyakorlathoz, s annál inkább is becsülöm. Másrészt azonban sokkolóan hatott rám november 20-án közölt „A magyar iskolák tudják, miről van szó" c. kommentárja, melyben engem úgy tüntetett fel, mint mindenfajta szakmai hozzáértést nélkülöző személyt, aki, úgymond, szervezési utasítását a Tt. 542/1990 sz. törvény 5.§ 5. bek. i/ pontja alapján adta ki, amely az ön magyarázata szerint „az iskolai étkezdék szakmai és gazdasági tevékenységének szervezését, működtetését, gazdálkodását és ellenőrzését" hivatott szabályozni. Ha valóban ilyen dilettáns hibát követek el, (amely, mellesleg, véletlen folytán akár a másolásnál is keletkezhet), akkor bocsánatot kellene kérnem tisztelt olvasóiktól. Azonban semmi ilyen nem történt, mert az 542/1990 Tt. törvényt már kétszer is módosították, amiről Önnek, úgy látszik, nincs tudomása, és a legutóbbi módosítás után az 5. § 5. bek. i/ pontja így hangzik: „A Kerületi Hivatal szervezési utasításokat ad ki az iskolák és az oktatásügyi intézmények igazgatói számára." Hinni akarom, hogy nem készakarva, hanem az oktatási törvények ismeretének hiányában követte el ezt a súlyos és döbbenetes pontatlanságot, ami azonban az én szememben, valamint munkatársaim és az egész pedagógusnyilvánosság szemében nem csökkenti felelősségének mértékét, amiért az olvasókat minden objektivitást nélkülöző módon tájékoztatta. Ezért természetesen elvárom, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjen lapjukban. De vajon mekkora az esélye, hogy mindazok, akik olvasták szerencsétlen kommentárját, elolvassák az Ön bocsánatkérését is? Az olvasóközönség széles körében rontotta szakmai hírnevemet és tekintélyemet. Legnagyobb sajnálatomra Ön automatikusan azt feltételezte, hogy egy olyan fontos poszton dolgozó ember, mint amilyen kétséget kizáróan a kerületi oktatásügyi osztály vezetője, nem áll a megfelelő szakmai szinten. Az én személyes filozófiám és az emberekhez való hozzáállásom ennek épp az ellenkezője. Mindig abból a feltételezésből indulok ki, hogy szakmailag felkészült és jellemes emberrel találkozom. Csak ha meggyőződtem arról, hogy tévedtem, változtatom meg véleményemet. Ön súlyos hibát követett el, és én hinni akarom, hogy ez nem célzatosan történt, ezért tegye azt jóvá azonnal, ahogy levelemet elolvasta. Ellenkező esetben kénytelen leszek bepörölni napilapjukat. Amennyiben jóváteszi hibáját, nagyvonalúan járok el, és további lehetőséget kínálok fel lapjuknak. Meghívom az országos versenyeken kerületünket legsikeresebben képviselt diákok és pedagógusok díjkiosztó ünnepségére, hogy objektív és igaz módon tájékoztathassa lapjuk olvasóit. Üdvözlettel PaeDr. Ružena Smatanová a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztályának vezetője * * * Tisztelt Osztályvezető Asszony! ATt. 542/1990 sz. törvénye 5. § 5. bek. i/ pontjának téves idézésével elkövetett lapszusomért ezúton kérem szíves elnézését. Másrészt örömömre szolgál, hogy írásom érdemi megállapításaival és végkövetkeztetésével kapcsolatban nem volt kifogása. Tisztelettel Vojtek Katalin E hét végén: döntő Márai Sándor hazája '97 Idén első alkalommal rendezte meg a Márai Sándor Alapítvány és a Csemadok Kassa-városi Választmánya a fiatal előadóművészek országos versenyét. A kiváló, kassai születésű író nevét viselő rendezvény döntőjére - négy elődöntő után - e hét végén kerül sor a Kassai Thália Színházban. Szombaton 10 órától az ünnepélyes megnyitó után szabadon választott művekkel lépnek színpadra a versenyzők. Délután a szakmai értékelést követően a zsűri tagjaival (Bacsó Péter filmrendező, Görgey Gábor író, Bálint András színművész, Pregitzer Fruzsina színművész, Márai Enikő dramaturg, előadóművész) találkozhatnak a résztvevők. A társalgást Győry Attila író vezeti. Vasárnap délelőtt, a döntő második részében Márai műveit adják elő a versenyzők. 14 órakor kerül sor a szakmai értékelésre, 17 órakor pedig az ünnepélyes díjkiosztás kezdődik. A győztes jutalma egy New York-i utazás. A díjkiosztás után A telihold dalai címmel Cseh Tamás előadói estjét láthatják-hallhatják az érdeklődők, (ú) FIATAL ELŐADÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA KASSA Čisárik és Pavlovié kapta Irodalmi díjak Pozsony. A Képzőművészeti Alap, az Irodalmi Alap, a Gyerekkönyvek Barátai egyesület, valamint az IBBY szlovák szekciója tegnap gyermekirodalommal foglalkozó művészeket, írókat díjazott. A Ľudovít Fulla '97 díjat eredeti és ötletes illusztrációiért Peter Čisárik képzőművész kapta. Eddig megjelent, derűt sugárzó gyermekkönyveiért Jozef Pavlovié vehette át a Három rózsa '97 elnevezésű díjat. (TA SR) A Böngésző nyertese A Vasárnap 47. számában feltett kérdésre a héten 1414 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Kolc János pozsonyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1995. március 19-én, Párizsban, (v) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Szerencsétlen gyilkos (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Holt lelkek (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (19 - Somorja) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (19 - Nagykapos) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Sweet Charity (19) mozi POZSONY HVIEZDA: A titkosügynök (am.) 15.30,18,20.30 OBZOR: Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOST: Lost highway (am.) 15.15,17.30, 20 KASSA ÚSMEV: Tűzhányó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Rómeó és Júlia (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: A titkosügynök (am.) 15.45,18, 20.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Eskütétel (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Tűzhányó (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Tökös tekés (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Bean (am.) 16.30, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Sötét zsaruk (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: A távolság horizontja (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Anakonda (am.) 18 - - •> A 48. szám tartalmából: • Pompon-birodalom - Anyám tyúkjával Vojtek Katalin írása • Majdnem az utolsó pecsét P. Vonyik Erzsébet írása a magyarországi NATO-népszavazás eredményéről • Hetvenezren a francia nyelvtengerben Szilvássy József riportja a belgiumi kisebbségekről • A felesleges hímeket elpusztítja a természet Lacza Tihamér írása • Mielőtt útra kelnénk Néhány újabb információ a magyarországi kárpótlással kapcsolatban • Csendélet a Medvesalján S. Forgon Szilvia riportja • Kémkedett-e Cousteau? Forró Evelyn zágrábi levele • Felrázni a szellemi életet Zsebik Ildikó interjúja Benkő Gézával • Megbánta, hogy elvállalta a válogatottat Zsigárdi László interjúja Jozef Golonkával, a szlovák jégkorong-válogatott tavasszal leváltott edzőjével Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke az SZMIT rendezvényén Rendszerezés kellene ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának rendezvényén ezúttal Pomogáts Bélának, a Magyar írószövetség elnökének előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Előadásában összehasonlította az irodalmat érintő '89 előtti és utáni viszonyokat, szólt a kiadás gazdasági alapjának megrendüléséről, az átalakulóban lévő magyar kulturális piacról és piaci szokásokról, az irodalom identitásának megváltozásáról. Megkockáztatta azt a kijelentést, hogy bármennyire is kínos kimondani, de „az ún. szocializmus jobban kedvezett az irodalomnak, mint az azóta bekövetkezett időszak" .A '89 utáni időszak pozitívuma viszont, hogy erőteljesebb ütemben indult meg a részeire szakadt magyar irodalom integrációjának folyamata, mely az információk szabad áramlásának és a szolidaritás megnövekedésének köszönhető. Az előadás a hallgatókban valószínűleg hiányérzetet keltett, mégpedig amiatt, hogy éppen arról szerettek volna hallani, amit az előadó - feltételezvén, hogy a magyarországi irodalmi áramlatokat mindenki jól ismer (het) i - kihagyott előadásából, illetve nem arra összpontosította, építette azt. Holott épp egy ilyen áttekinthető rendszerezést hiányolt a hallgatóság, hisz ahogyan többen felvetették, nincs áttekintésünk a magyarországi könyvkiadásról, s az irodalmi folyóiratok sem jutnak el mindenkihez. Pomogáts Béla elismerte, valóban nincs irodalomtörténete a legújabb irodalomnak, holott ilyen fordulat az irodalomban a Nyugat óta nem volt! A vitában szóba került a múlt év végén kiadott Hét évszázad magyar költői című antológia is, melyből a szlovákiai magyar írókat - Tőzsér Árpád kivételével - kihagyták. Cselényi László ezt súlyos sérelemként jellemezte. Tőzsér viszont - akinek, mint megjegyezte, kínos erről szólnia, hisz egyedüliként került bele az antológiába - védelmébe vette a kötet szerkesztőit, ugyanis nem egyébről van szó, mint különböző szemléletek ütközéséről, az egységes értékrend ugyanis megszűnt. Pomogáts részben igazat adott a felszólalóknak, elismerte a sérelem jogosságát is, de nem az indulatok szintjén kell a kétdést megoldani. Hogy kinek van igaza, az megérne egy külön vitát... (kósik)