Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-04 / 253. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 4. KOMMENTÁR A munkás rovására PAKOZDI GERTRÚD A bérszabályozás mellett kardoskodó kormány lassan már sa­ját érvelésébe is belebonyolódik, miközben a szakszervezetek által szervezett tiltakozó akciók „indokolatlanságát" akarja el­hitetni az ország lakosságával. Mintha „csak" az volna a tét, hogy a vállalatvezetési tagokén kívül a munkások bérét is béklyókba szorítják. Érvel a kormánytag: nem engedheti meg magának az állami költségvetés, hogy fedezetlen pénzt bo­csásson ki, amire annak következtében kényszerülne, ha a bé­rek gyorsabban növekednének a munkatermelékenységnél. Ezzel szemben a szakszervezetiek azt hangoztatják: a reálbé­rek még mindig nem érik el az 1989 előtti szintet, miközben a létfenntartási költségek szüntelenül emelkednek. Az esztergapadnál dolgozó szakmunkás, a textilgyári szövő­nő, a papírgyári munkás vagy a mezőgazdaságban dolgozó al­kaímazott közben csak azt tudja: tőle egyre többet követel­nek. A nyolc órát (ha kell, többet is) becsületesen ledolgozza. Ha kényszerpihenője van, nem a saját hibájából. És ha mindennek ellenére a hó végi borítékja vékonyabb a vártnál, a vállalatvezetéstől azonnal megérkezik a válasz: „Vesztesé­•gesek.vagyunk." Hogy a vállalat nem tudja eladni a legyártott terméket, az nem a munkás vétke. És még sok minden nem az ő felelőssége, ami a vállalat eredményességének alakulásával függ össze. A vállalatvezetést - divatosabban: a menedzsmen­tet - terheli a fejlesztés felelőssége, így még logikusnak is tű­nik az a bérszabályozás elkerülhetetlenségét állító kormány­zati érv, hogy a veszteséges vállalatoknak csak a vezetőségét kell „bérstoppal" büntetni. A vállalatfejlesztési lehetőségeket viszont nem utolsósorban a hitelfelvételi feltételek határolják be, amelyek viszont jobb szó híján: katasztrofálisak. Hiszen, ha egy vállalat ma hozzájut is 30 százalék körüli kamatra kí­nált hitelhez, annak visszafizetése elnyeli esetleges nyeresé­gének zömét, így további fejlesztésre megint csak nem marad pénze. Ha a kormány nem szippantja el a kereskedelmi ban­koktól a hitelforrásokat a tetemes államadósság fedezésére, jutna olcsóbb hitel a vállalatfejlesztésre. És akkor nem azon kellene feleselnie a kormánynak meg a szakszervezetnek, hogy a munkást vagy a vállalatvezetést büntesse-e a vesztesé­gért. JECYľrr Ismeretlen fogalom FEKETE MARIAN A szlovákiai médiumokat ért­hetően igencsak nyugtalanít­ja a hír, amely szerint az idő­szaki sajtót terhelő hozzáa­dottérték-adó kulcsát a jelen­legi hat százalékról 23 száza­lékra emelnék, ha a lap több mint tíz százaléknyi reklámot vagy pornót tartalmazna. Törvénytelenségről, alkot­mánysértésről írnak ezzel kapcsolatban a hazai újság­írók. Könnyű az ilyen kifeje­zéseket a sajtóban alkalmaz­ni, sokkal nehezebb viszont az alkotmánybíróság előtt bi­zonyítani azt, hogy a 17 szá­zaléknyi adóemelés valami­lyen módon sérti az alkot­mányt. A szlovák alkotmány­ban ugyanis nem találunk olyan rendelkezést, amely bármiféle módon is korlátoz­ná az állam által kiróható adók mértékét. Egyetlen al­kotmányjogi rendelkezés sem korlátozza a törvényho­zókat abban, hogy ilyen­olyan adók, törvény által megállapított biztosítási hoz­zájárulások, törvényes illeté­kek stb. megállapításával egyes cégeket a tönk szélére juttassanak. A pénzügymi­niszter viszont olyan megha­talmazással rendelkezik, hogy az általa arra érdemes­nek tartott adóalanyoknak elengedheti az állammal szembeni (adó)tartozásait. Gyakorlatilag csak politikai felelőssége van, de a kor­mánykoalíciós képviselők nyilván senkit sem fognak visszahívni azért, mert a ve­zérhű lapokat mentesítette az adófizetés alól (ha ez egy­általán kiderülhetne). A sza­bad és független sajtó képvi­selői arra hivatkoznak, hogy ez a véleménynyilvánítási szabadság, a szólásszabadság stb., korlátozását, megsérté­sétjelentené. Az alkotmány­bírósághoz ezzel kapcsolat­ban hiába terjesztenének elő beadványt, hiszen éppen ez a testület nyilatkozott ebben az ügyben oly módon, hogy arra a kormány jogi szakértői bármikor eredményesen hi­vatkozhatnak. Az alkotmány­bírósági érvelés szerint ugyanis a lapkiadás elsősor­ban a szabad vállalkozási jog érvényesítését jelenti. A szlo­vák alkotmány(bíróság) egy­általán nem ismeri a sajtó­szabadság fogalmát. Csoda, hogy éppen egy ilyen érvelés után áll elő a kormány az írott sajtó tönkretételét célzó adónövelő tervezettel? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszérkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Úristen, már megint a kormánykoalíciót védted a kocsmában? (Barát József karikatúrája) Az idő előtti választások valamennyi párt számára kockázatosak Orosz rulett Prágában Csehországban nagyon rövid idő alatt megtalálták a lemondott Josef Zieleniec külügyminiszter helyettesét, sokkal bonyo­lultabb volt viszont az ugyancsak távozó belügy­miniszter személyének ki­választása. ĽUBOŠ PALATA Abban szinte valamennyi mér­tékadó politikus megegyezik, hogy Jaroslav Šedivý az egyik legfelkészültebb és legtapasztal­tabb cseh diplomata, vagyis semmiképpen sem lesz rosszabb külügyminiszter, mint a belső pártcsatározásokba belebonyo­lódott elődje. Jindŕich Vodička új belügyminiszterről már sok­kal jobban megoszlanak a véle­mények, különösen a szociálde­mokraták nem tartják őt megfe­lelőnek erre a nagyon fontos posztra. A két megürült minisz­teri bársonyszék betöltése után sem mondható el, hogy véget ért a kormányválság Csehország­ban. Pedig Václav Klaus kabinet­je nem áll lehetetlen feladatok Mindezek ma még csu­pán feltételezések. előtt, és nem is tétlenkedik. A gazdasági mutatók - ha szeré­nyebb mértékben is, mint az el­múlt években - növekednek. Megszülettek azok a törvények, amelyek megakadályozhatják a magánosításra váró vagyon szétlopkodását. Ugyancsak fon­tos döntések várhatók az egész­ségügy és az oktatás területén is. Akkor hát mi a gond? - kérdezik sokan, főleg külföldön. Legin­Bevásárló turizmus Az egyre romló gazdasági hely­zet, az egyre nehezebbé váló életfeltételek, no meg a közelgő év végi ünnepek is arra készte­tik az embereket, hogy (akár a minőség rovására is) a környe­ző országok vásárain, hétvégi piacain keressenek olcsóbb ter­mékeket. Az egyik napilap köz­lése szerint egyetlen hétvégi na­pon a szlovák-lengyel határ há­rom átkelőhelyén mintegy 70 ezer szlovákiai bevásárló turista ruccant át a határhoz közeli lengyel városok valamelyikébe. Ha csupán (pedig a valóság va­kább az, hogy a mai kormányko­alíció óhajtja ugyan a hatalmat, ám nincs kellő akarata érvényre juttatni az ehhez a kormány­hatalomhoz való törvényesen megszerzett jogát. A fő kor­mányerőt képező ODS (Polgári Demokrata Párt) elsősorban a váratlanul felbukkanó gazdasá­gi gondok és a belső ellentétek miatt elveszítette korábbi ener­giáját és határozottságát. Ennek következtében viszont a Josef Lux vezette néppártiak egyre hangosabbak, és egyre kiszámít­hatatlanabbak, mert mindin­kább úgy vélik, hogy az idő előt­ti választások után a szociálde­mokratákkal a mostaninál na­gyobb, a vezetők felkészültségé­hez méltóbb szerepet tölthetné­nek be az új kormányban. Máig rejtélyes, miért is mondott le valójában Josef Zieleniec, aki nem volt hős, viszont a kulisszák mögötti húzások és egyezkedé­sek nagymestereként tartották számon. Egyesek szerint nem si­került a pártban és a kormány­ban puccszerűen megbuktatnia Václav Klaust, ezért csapta be a külügyminisztérium és a kor­mánypárt ajtaját. Mások véleke­dése szerint viszont piszkos anyagiak az okai mindennek, ugyanis egyre hangosabban be­szélnek arról, hogy bizonyos ál­lami többségi tulajdonban lévő cégek előnyös állami megrende­lések fejében nem kevés szpon­zori pénzeket juttattak a párt­kasszába. Zieleniec állítólag ezt tarthatatlan állapotnak tartotta, s vette a kalapját. Mindezek ma még csupán feltételezések. Az viszont tény, hogy a politikai kedélyek csak nem csitulnak Prágában. Klauséknak köztu­dottan egyetlenegy szavazatnyi többségük van a törvényhozás­ban. Ezt is a szociáldemokrata lószínűleg a többszöröse) a 3 ezer koronáig terjedő vámmen­tes behozatali limitet számítjuk, akkor is egy 2-3 napos hétvégi vásáron több tízmillió korona marad idegenben, ami bizony már érzékenyen érinti a hazai kereskedelmet. Sok alkalmi árus, maszek boltos is rendsze­resen látogatja ezeket az „olcsó" piacokat, és hazatérve az ott vá­sárolt cikkeket a hazai áraknál olcsóbban, de még mindig ha­szonnal értékesíti. Én például cipővásárlásnál nem vettem észre (az ártól eltekintve) a mi­nőséget illetően semmiféle kü­lönbséget az akalmi árusnál, il­letve a cipőboltban vásárolt portéka között, mindkettő egy­formán selejt volt! Az új adóter­hek bevezetésével az így vásá­padsorból felállt, ma önmagát függetlennek deklaráló képvise­lő voksa jelenti, ami bizony elég­gé törékeny előny. így aztán a szociáldemokraták egyre han­gosabban kacérkodnak az idő előtti választások kiírásának a gondolatával. Prágában napja­inkban elég sokan a hatalom megszerzése érdekében valami­féle orosz rulettet játszanak. Ugyanis az sem kizárt, hogy ép­pen az a párt veszít majd, ame­lyik kierőszakolja az előrehozott voksolást. A többeikhez képest Václav Klaus látszólag a legnyugodtabb: ő még ebben a belpolitikai hullámverésben is Az veszíthet, amelyik kierőszakolja az idő előtti voksolást. abban bízik, hogy a viharok rö­videsen elcsendesednek, s a cseh belpolitikában újra vi­szonylagos nyugalom lesz. Erre bizony igen nagy szükség lenne, hiszen Csehország a NATO-ba, illetve az Európai Unióba való belépést meghatá­rozó, sorsdöntő tárgyalások előtt áll, s ebben a helyzetben kemény munkára, nem pedig az erőket szétforgácsoló belpoliti­kai csatározásokra van szüksé­ge. Nagy kérdés, hogy a politi­kusok - félretéve indulataikat és önző személyi és pártérdekei­ket - mindezt tudatosítják-e, s képesek lesznek-e kellő önmér­sékletet, vagyis bölcsességet ta­núsítani. A szerző a Mladá fronta Dnes rovatvezetője; szerkesztősé­günk felkérésére írta a fenti elemzést. rolt árumennyiség még növe­kedni fog, hogy csak egyetlen példát említsek: a dohányáruk árának emelése valószínűleg magával hozza a volt Szovjet­unió országaiból az illegális „ci­garetta-inváziót". Az illetéke­seknek érdemes lenne „füstö­lögniük" ezeken a dolgokon. Szabó Sándor Királyrév Pontos látlelet Köszönet Vojtek Katalin szer­kesztőnőnek, mégpedig azért, mert a szenei magyar alapisko­lában történtek kapcsán döbbe­netesen pontos látleletet írt ar­ról a „tragikus bábjátékról", melynek mi, szlovákiai magyar pedagógusok - és persze nem­PRAVDA Gustáv Krajči belügyminiszter személyes utasítására a múlt héten bocsátottak el a rendőr­ség kötelékéből egy 32 éves, ta­pasztalt nagyszombati nyomo­zót. A dolog pikantériája, hogy az elbocsátott tiszt tagja volt an­nak a nyomozócsoportnak, amely a napokban göngyölített fel egy Dunaszerdahelyen elkö­vetett gyilkosságot; felmondó­levelét pontosan aznap vette át, amikor sikeresen lezárták az ügyet - írja a lap. „Ez az eljárás is bizonyítja, hogyan viszonyul­nak a tárca egyes vezetői azok­hoz a rendőrökhöz, akik gyak­ran életük kockáztatása árán veszik fel a harcot a szervezett bűnözéssel" - nyilatkozta a lap magát megnevezni nem kívánó forrása. A kirúgott tiszt ellen a szolgálat­ban eltöltött 14 éve alatt egyet­lenegyszer sem indult fegyelmi eljárás, ellenben többször is ju­talmazták. A Pravda állítása szerint a tisztet koholt vádak alapján bocsátották el: egy bűnügyi vizsgálat során állító­lag megpróbált vallomásának megváltoztatására bírni egy ta­nút, annak érdekében, hogy a gyanúsított elleni eljárást meg­szüntethesse. SME „Amit nem tudsz az irányításod alá vonni, azt meg kell semmisí­tened! Ezt az elvet Lenin ültette át a gyakorlatba saját pártjá­ban. Hudecnak köszönhetően a Mečiar-kormány is alkalmaz­za" - írja a Sme a lapok áfájára vonatkozó kormányjavaslattal kapcsolatban. Hozzáfűzi, hogy ugyan Mečiar volt az, aki a nemzetközi színtéren a sajtó legnagyobb ellenségei közt vi­lágviszonylatban a tizedik hely­re tornászta fel magát, de Szlo­vákiában éppen Ivan Hudec kulturális miniszter az ász. Hudec még a legutóbbi parla­menti választások előtt vetette papírra, hogy a Mečiar-kabinet akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor hagyta, hogy va­lamennyi tömegtájékoztató eszköz a nemzetellenes erők ke­zére kerüljön. Hudecnek tehát sosem voltak kételyei afelől, hogy a médiumokkal szemben fel kell lépnie a hatalomnak. A DSZM 1995-ös márciusi nagy­gyűlésén arra panaszkodtak a mozgalom hívei, hogy egyetlen napilap kivételével valamennyi sajtótermék a társadalom fel­forgatásán fáradozik. „Tudunk erről, és azt is tudjuk, mit kezd­jünk velük" - válaszolta Hudec. Ezután merült fel először, hogy a kormány megemeli a lapok áfáját, de a belföldi és külföldi tiltakozás hatására elállt szán­dékától. Hudec akkor azt java­solta: erélyesebben kell támo­gatni a kormánybarát sajtót. Nemrég ő panaszkodott arra, hogy nem tudja irányítani a mé­diumokat - így ismét előállt az áfaemeléssel. csak azok - szenvedő alanyai, vagy inkább tárgyai vagyunk. Szene csupán egyik csúcsa an­nak a jéghegynek, melynek 1994 ősze óta állandóan nekiüt­közik a demokrácia hajója. A „bábjáték" különböző helyszí­neken, különböző szereplőkkel, de egy forgatókönyv szerint zaj­lik, és hogy mielőbb véget ér­jen, nyilvánosságra kell hozni minden csak látszólag egyedi, valójában cseppként tengert tükröző esetet, mert vétkesek között cinkos, aki néma... Mert borzadva kérdezzük, honnan támadnak ránk új ordas esz­mék, és továbbra is helytálló, hogy „az igazat mondd, ne csak a valódit!" Böszörményi István Losonc

Next

/
Oldalképek
Tartalom