Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-10 / 233. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 10. Kopasz Münchhausen TÓTH MIHÁLY A szlovákiai magyar értelmiségiekre nyolc esztendeje úgy ráijesztett a hirtelen reánk szakadt rendszerváltás, hogy (tisztelet a nagyon ritka kivételnek) mindmáig nem tértek magukhoz. Ne tagadjuk a tagadhatatlant; többségüket a volt rendszer bevonta pártjának építésébe. Pedagógusainknak pedig túlnyomó többségét bevonta.így a fordulat után abban, hogy melyik értelmiségink melyik párthoz csapódik a három közül, jelentős szerepet játszott a lelkiismeret-furdalás. Akit legjobban furdalt, az ahhoz a párthoz csatlakozott, amelyik „én is magyar, te is magyar" alapon a legteljesebb bűnbocsánatot ígérte. Ma, csaknem egy évtizeddel a kommunizmus bukása után kizárólag az teszi indokolttá az ilyen visszatekintést, hogy pedagógusértelmiségijeink társadalmi helyzete bizonytalanabb, mint bármikor 1950 óta. És ami ezzel szorosan öszszefügg: pedagógusaink nem tudják, létezik-e fórum, amelyhez fordulhatnának sérelmeik orvoslására. Jelenleg ott tartunk, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke csak óvatoskodva javallja az Országos Pedagógusszakszervezettel való együttműködést, noha a munkaügyi jogsértéseket követően elsősorban ezt kellett volna szorgalmaznia.Vajon mivel magyarázható ez? Az elnök még csak közelébe sem akar kerülni olyan szervezetnek, amely bármiben is emlékeztet a baloldaliságra. Márpedig egy jelenlegi szakszervezet, formálisan bármennyire politikamentes is, érdekeinél fogva inkább az értékskála bal oldalán helyezkedik el. Másik, talán még fontosabb szempont, hogy az SZMPSZ döntő mértékben annak a hazai magyar politikai pártnak az ízlése szerint alakította ki struktúráját, amely a magunkrautaltságot, tehát a szlovákiai országos demokratikus erőktől való elzárkózás célszerűségét sugallta. Most, hogy a hatalom hónapról hónapra megkurtítja a legbátrabb, a szerzettjogainkért kockáztatni is merő pedagógusaink fizetését, a szövetség tisztségviselői nem merik kimondani: Bűn lenne nem élni az Országos Pedagógusszakszervezettel való együttműködésben rejlő lehetőséggel. Egyes magyar pártok és civil szervezetek eddig azt sugallták, hogy saját hajunknál fogva ki tudjuk magunkat húzni a mocsárból. A pedagógusfizetések megsarcolása azt mutatja, hogy a pedagógusoknak nincs mit megragadniuk, kopaszok vagyunk. És azok is maradunk, ha az elzárkózásra építünk. Medáliát a hősöknek! POLÁK LÁSZLÓ Hallom, hogy a kormánypárti képviselők állami kitüntetésre javasolták Binder, Kocinger és Tomko urat a bősi erőműért szerzett érdemeikért. Az álnok ellenzék persze kiegészítette a névsort Čarnogurskýval, aki miniszterelnöksége idején szintén oroszlánrészt vállalt. Na, erre aztán elakadt a vita. Milyen háládan ez az utókor! Mert ez a három, illetve négy úr már csak az i-re, akarom mondani a cé-re tette fel a pontot. Hogy a cé-n nincs pont? De van utána kérdőjel. Szóval hálátían a kormánykoalíció is, meg az ellenzék is, mert megfeledkeztek például Lokvenc úrról, aki amellett, hogy a pártfőtitkár és köztársasági elnök sógora volt, kezdetektől fogva kormánybiztoskodott BősNagymaros ügyében. Igenis, neki is jár a medália. Igaz, egyszer, valamikor kilencvenben alaposan melléfogott. Amikor még erőteljes volt a tiltakozás Bős ellen, s a magas rangú sógor azzal érvelt, hogy számos előnye lesz az erőműnek, többek közt nem lesz több szúnyog a Csallóközben. Eszembe jut ma is sokszor ez a híres mondás, amikor vajkai kertecskémben kapálgatok, tetőtől talpig bekenve repelenttel, amitől büdös vagyok, de a szúnyogok nagyon szerethetik, mert megzabálnak. Szóval ezt a melléfogását leszámítva, Lokvenc úr volt kormánybiztos kitüntetést érdemel. Igaz is, uraim, és mi is lesz az a kitüntetés ? Én ajánlanám a Klement Gottwalddíjat visszaállítani. S akkor már nem szabadna megfeledkezni a 77-es szerződés aláíróiról, Ľubomír Štrougalról és Lázár Györgyről sem, igaz ez utóbbiról in memoriam. S ha már in memoriam, akkor Leonyid Brezsnyev is kapjon valamit, mert nélküle nem lett volna a buliból semmi. Persze nem akarok én a három leginkább érintett faluban, Vajkán, Bodakon és Doborgazon a kérdésben népszavazást kiírni. Én kezdtem privát közvéleménykutatásba. Ám abbahagytam. Mert három vajkait kérdeztem meg, és három küldött el oda. Tudják, hova. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mečiar Klausnak: - Ma Pöstyénben elválik, hogy újra csak birkózunk, és hangosan erőlködünk, vagy a végén őszintén kezet is rázunk... (Szűcs Béla karikatúrája) A kommunista kultúrpolitika kísért és garázdálkodik újra Szlovákiában Hudec megkoronázása A Gaulieder-ügy gerjesztette sokk csak nehezen oldódott a parlament ellenzéki képviselői között. Talán ennek tudható be az is, hogy a kormánykoalíció által várt ellenállás helyett csak ritka tiltakozás hangzott el más kormányjavaslatok ellen. A. NAGY LÁSZLÓ Pedig voltak itt olyanok is, mint a szlovák kulturális miniszter, Ivan Hudec által beteijesztett, színházi tevékenységről szóló törvényjavaslat.Ez a fércmű tulajdonképpen nyílt megkoronázása Hudec ármánykodásának a szabad színházak ellen. Kezdődött mindez azzal, hogy a minisztérium - svájci példára hivatkozva - bevezette az állami intendatúra intézményét, méghozzá a regionális kulturális központok formájában. Viszont ez a látszólag teljesen ártalmatían központ nem teljesen meríti ki a Svájcban és másutt bevált hasonló intézmény fogalmát, illetve szerepkörét. A nyugati demokráciákban ugyanis az adminisztráció csökkentése, ezzel együtt pedig idő- és pénzmegtakarítás volt a fő cél, amit sikerült is elérni azzal, hogy a színészeknek semmi mással sem kell foglalkozniuk, mint mesterségükkel. Minden többi, a színházzal kapcsolatos tevékenység - szervezés, reklám, technika biztosítása stb. - ezeknek az intézményeknek a dolga. Nos, kedvenc miniszterünk nem tagadta meg önmagát, s a szlovák központok kompetenciáját ugyancsak megváltoztatta a svájci példához képest. A színházak (természetesen beleértve a Jókai Színházat és a Thália Színházat is) minden ingó és ingadan vagyonát „azonnali" hatállyal az érintett intendatúrákra ruházta Kilométerenként 12 koronáért bérelhetik az intendatúrától. át. így esett meg például az is, hogy a Thália Színház tulajdonában levő buszt is elrekvirálták, és a Thália küométerenként 12 koronáért bérelheti az intendatúrától. A törvényjavaslat ezenfelül „kategorizálja" a színházakat. Ez a skatulyázás azonban nem minőségi besorolást jelent, hanem egyfajta ellenőrzési állapotot. Az A kategóriába tartozik a Szlovák Nemzeti Színház, a Közép-szlovákiai Állami Színház (Besztercebánya), a Kelet-szlovákiai Állami Színház (Kassa) és a Kis Színpad (Pozsony). Az A kategóriás színházakat az a hallatían szerencse érte, hogy személyesen a kulturális minisztérium alá tartozhatnak. Míg a magyar színházakat a C kategóriába sorolták, s őket hivatalosan az adott regionális kulturális központok „szakmai ágazataként" tartják számon. A színigazgatók jogkörének csökkenése, a színházak önálló gazdasági tevékenységének megszüntetése is csak növeli a minisztérium által bevezetett diszkriminációt. Sovány vigasz, hogy ebben nemcsak a magyar színházak „részesülnek", hanem kijut a jóból még a Szlovák Nemzeti Színháznak is. A minisztérium a szlovák színjátszás fellegvárának tartott intézménynek - de nem csak ennek a színháznak ugyanis nemcsak a gazdálkodását, illetve a központi pénzek felhasználásának ellenőrzését végzi, de a színház koncepcióját is elkészíti. Ily módon a színházak ugyanolyan ideológiai nyomásnak is ki vannak téve, mint a pártállam ideje alatt. Vagyis nincs új a nap alatt, de ehhez azért kellett egy kis vargabetű. A szerző parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Ernesto Che Guevara, a legendás forradalmár halálának 30. évfordulója alkalmából Argentínában emlékbélyeget adtak ki, Bolíviában pedig szobrot lepleztek le. Fotónk az utóbbi ünnepségen készült. (ČTK-felvétel) OLVASÓI LEVELEK Történelmi csapdahelyzet Valamikor az kapott vagyont, aki a királyért, az országért hősiesen harcolt; ha túlélte a csatákat, akkor az uralkodó megjutalmazta. A múltban az elvtárs urak tönkretették az országot, ennek ellenére napjainkban jutalomban részesülnek, a privatizáció révén nagyot hasítanak a nemzet vagyonából. Tönkretették a szocializmus eszméjét, s most amit a munkásság 40 éven keresztül a két keze munkájával felépített, a gyárakat, az üzemeket ügyesen szétlopkodják. Vagyis a múltban is, a jelenben is jól élnek az elvtárs urak, miközben a kétkezi munkásnak a mindennapi túlélésért kell küzdenie. Lám, annak idején nem léptem be a kommunista pártba, mert tudtam, hogy hibás feltevésen alapszik az egész, túléltem a rendszert, s íme, hiába jött 1989 novemberében a fordulat, mégis a volt kommunisták teszik most a nyakamba a hurkot. Ján Kováč Galánta Szüreti ünnepség A hagyományokhoz hűen az idén sem maradt el a szüreti felvonulás és ünnepség Kéménden. Október 4-én a községi hivatal előtt sürgés-forgás támadt, fiatalabbak és idősebbek verődtek össze, majd végigvoSME A bósi vízi erőműről hozott hágai döntést követően Ján Čamogurský bemutatta, hogy demokratikus ellenzékünk vezető politikusa is, a kormánykoalíciós politikusokhoz hasonlatosan, képes elfeledkezni a jogról, ha úgy érzi, hogy ezzel politikai tőkéhez jut. A jogi megbicsaklásánál is súlyosabb az a tény, hogy emberileg csődöt mondott egy másik nemzet (a magyar) megítélése során. Ahelyett, hogy sajnálkozott volna déli szomszédunk hibája felett, és keresztényi szeretettel segített volna a probléma megoldásában, a KDM elnöke leplezetlenül kárörvendő volt. NOVÝ ČAS A lap nyomozni kezdett, vajon mi igaz abból a hírből, hogy Vladimír Mečiar kormányfő családja (pontosabban felesége, Magda lánya és idősebb fia, Michal) az Egyesült Államokba utazott. Mint kiderült, a hír részben igaz, Margita Mečiarová otthon maradt, mindössze szabadságot vett ki. Magda Pospíšilová, a miniszterelnök szóvivője közölte: Mečiar két gyermeke karácsonyig tartózkodik az USAban, ahol intenzív nyelvtanfolyamon vesznek részt. PRAVDA „A bérszabályozásra két oldalról kell nézni. Az egyik oldalt a szakszervezetek jelentik; szerintük 1990 óta a bérnövekedés nagyon lassú, és a termékek, valamint szolgáltatások árszínvonalához viszonyítva a bérek alacsonyak, különösen ha egybevetjük a cseh vagy a lengyel bérekkel. A kormány nézőpontja a következő: a túlzott bérkiáramlás mögött nem áll a termelékenység ugyancsak dinamikus növekedése, s ez a belső fogyasztás ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Ez megnyilvánult a növekvő behozatalban, ami a külkereskedelmi mérleg felborulásához vezetett. Az igazság valahol a két nézőpont között helyezkedik el. A nemzetgazdaság néhány ágazatában, ahol a termelékenység alacsony, a bérnövekedés túlzott, a nyereséges ágazatokban viszont nincs értelme a regulációnak. Én a szelektív bérszabályozás módszerét választanám" nyilatkozta a lapnak adott interjújában Peter Stanék pénzügy-minisztériumi államtitkár. PRÁCA „Ha nem teijesztünk a parlament elé új törvényt, akkor a természetes személyekre vonatkozó adósávok nem változnak" - nyilatkozta Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes. Az adósávok változadanul hagyása viszont a szakszervezetekkel kötött tavalyi Általános Egyezménynek mond ellent. Az egyezmény szerint már tavaly mérsékelni kellett volna a fizikai személyek adósávjait. Kozlík szerint ha csökkentenék az adósávokat, akkor az mintegy 4 milliárd koronás kiesést jelentene az állami költségvetés számára. nultak a falun, nótaszóval köszöntötték az embereket. A polgárok viszonozták a jókedvet, pogácsa, szőlő, esetleg murci várta a felvonulókat. A felvonulást követően a helyi művelődési házban fellépett a Csemadok helyi szervezetének együttese, a nagykéri folklórcsoport, továbbá gyönyörű tárogatómuzsikát és szép magyar nótákat hallhatott a közönség. A kellemes októberi időjárás szerencsére kedvezett a rendezvénynek. Ondró Ernő Kéménd